Atomerőmű, 1991 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1991-04-01 / 4. szám
ATOMERŐMŰ 5 AZ ATOMERŐMŰBEN Schramm Gábor - Dunapataj polgármestere Én az időbeni, pontos és korrekt tájékoztatás fontosságát szeretném hangsúlyozni három megtörtént eset elmondásával. Az 1960-as évek közepén vb-titkár voltam, és emlékszem, hogy a Duna-parton egy üdülőtelepet terveztünk. A tervbírálatnál az ÉVM építésze azt mondta: szó sem lehet az üdülőtelepről, mert a paksi atomerőmű tervezett építése miatt ez a terület veszélyeztetett terület lesz, itt üdülő nem létesíthető. Mi kell az embereknek? Egy másik eset: Foktő község határában nem engedélyezték a bogyós gyümölcs termesztését a tervezett erőműépítés miatt. Indok: ezek a bogyósok annyira érzékenyek az atomerőmű majdani kibocsátására, hogy katasztrófa lenne. Hát mi kell az embereknek? A harmadik eset: terveztük a Barákai-vízbázis egyik szárnyát. Egyszer csak éjjel zörgetnek a lakásomon. Azt mondja az illető: most hallgattam a Szabad Európát és az bemondta, hogy az építendő erőmű fertőzni fogja a vízbázist. Énnek híre ment, mi kell az embereknek? Leszavazták az É-i ág megépítését. Nagyon sok komolytalan ellenpropaganda volt az atomerőművel kapcsolatban. Ezeknek jobban hittek, mint az atomerőmű szakemberei által kezdeményezett propagandának. Pedig a szakemberek elfogadható és közérthető magyarázatot adtak az alkalmanként megjelent 50-60 embernek. Ám a szakmai magyarázatok alkalmával a polgári védelem is közbeszólt, de olyanokat mondott, hogy csak ártott az ügynek és fokozta a lakosság bizalmatlanságát. Én azt mondom, hogy a tájékoztatásban sokkal bátrabb hangra van szükség, és a hozzá nem értő, sarlatán embereket ne hagyják szóhoz jutni. Sáfrán József - Bátya polgármestere Köszönöm a meghívást és a látogatási lehetőséget, mert én most járok először az erőműben. Két dolgot szeretnék felvetni. Az egyik az ivóvízellátás kérdése, mert a lakosság részéről többször felmerült a térség ivóvízellátásának és ellenőrzésének a gondja. Minket is a Baráka-telep lát el ivóvízzel, és a lakosság részéről felmerült a kérdés: ki végzi az ivóvízkészlet ellenőrzését, vagy végzik-e egyáltalán? Ha végzik, erről informálni kellene a lakosságot és olyan megoldást választani, melynek eredményeként a mért eredmény megjelenhessen a nyilvánosság előtt. A lakosság már nem elégszik meg egy ilyen válasszal: „igen, mérik a vállalat szakemberei”. A másik kérdés a beruházás elindításához kapcsolódik. Tudvalevő, hogy ma azon vitatkozik az ország, hogy a hulladék anyagot hogyan tudják tárolni. Arról viszont senki nem vitatkozott, hogy hová fogják telepíteni ezt az erőművet. Illetve az átlagembert nem kérdezték meg, hogy mi a véleménye. A veszélyforrás szakmai részéről nem kívánok szólni, az a szakemberek dolga. Viszont van ennek az erőműnek egy pszichikai veszélyességérzetet keltő része is. A nyugati polgári demokráciában evidens volt, hogyha indítanak egy beruházást, akkor annak a védelmi rendszerét is bekalkulálják a beruházás költségeibe. Nálunk a polgári védelem ajelentéktelen védelmi eszközeit is eladta dollárért az arab piacra, és mi most ott állunk gázálarc nélkül, felszerelés nélkül. Erre mi történik? A polgári védelem megyei vezetése nyit egy boltot Kalocsán azzal, hogy tessék, 5000 Ft-ért vásárolhat egy gázálarcot, vagy netán egy korszerű felszerelést több tízezer forintért. Ez azért nevetséges dolog, mert egy ilyen beruházást eleve úgy kellett volna elindítani, hogy bekalkulálom a polgári védelmi részét is. Végezetül szeretném megkérdezni, hogy belátható időn belül várható-e a térségben erőműbővítés? Pónya József válasza:- Az állam azért adóztat bennünket, mfrt ebből a pénzbőlfunkcionáltatja a polgári védelmet. Az államnak kellene megoldania a ráháruló feladatokat, így a lakosság védelmét is. Meg fogjuk nézni, hogy önöknek miért nem adnak gázálarcot és a paksiaknak miért adnak.- A bővítéssel kapcsolatban: a kormány még nem döntött.- Az ivóvíz ellenőrzésének a lakosság részéről is nyomon követhető megoldásához segítséget fogunk nyújtani. Okvátovity István - Úszód polgármestere Az atomerőmű és a vezérigazgató úr szándéka nagyon tisztességes, ám nem bennünket kell meggyőzni, mert mi vagyunk annyira a korral haladók, hogy megértjük és elfogadjuk az erőmű jelenlétét. Nekünk borzalmasan nehéz a lakosság meggyőzése, mert mit mondanak Úszódon az emberek? Azt, hogy nyugaton és máshol valamivel kedvezményesebb az áram. Aztán azt mondják nekem, hogy Uszód-Benedek-Foktő lakosai sokkal veszélyeztetettebbek, mint Paks lakossága, mert az uralkodó szélirány mindig Paks felől fúj. Ugyanakkor irritálja a népünket, hogy Paks nagyközségből néhány év alatt nagyon szép város lett. Itt Pakson van mindenre pénz, itt van a sportra, kajak-kenura, ökölvívásra. Ugyanakkor - bár ezt nem a vállalattól kellene számon kérni - a mi településünk semmit nem profitált az atomerőmű itt-létéből. Az államnak mi túlságosan kis pontok vagyunk. Mondok egy egyszerű példát: paksi lakosok géderi strandon fiirdenek. Mit adtak Géderlaknak ezért? Semmit. Na, de nekünk naponta felteszik ezt, és az ehhez hasonló kérdéseket. Mit válaszolhatok én a választóimnak és a falu népének? Mindezeket a visszásságokat és igazságtalanságokat még tetézik azzal, hogy a polgári védelemhez még nekünk kell hozzájárulni lakosonként 8 forinttal. Paks lakossága ingyen kapja a gázálarcot, mi fizessünk érte. Hol van itt a visszaosztás elve? Ennek a térségnek semmi előnye nincs az atomerőműből, csak hátránya és veszélye. Én nyugodtan alszom, hiszek a szakemberek véleményében, elhiszem azt, amit Teller Ede mondott. Csak azt nem tudom, hogy mit mondjak a népemnek, akik csak a hátrányát tapasztalják és előnyét nem. Én arra kérném a vezérigazgató urat, hogy próbálják meg a mi lakosságunkat is képviselni odafenni, mert mi nem tudjuk. Pónya József válasza: (Megértette a gondokat és igazat adott a felszólalónak abban, hogy a túlparti településekről megfeledkeztek.) Milyen jó tenne, ha az adónkból mondjuk csak 500 milliót hagynának itt, és azt mondhatnánk, hogy ebből 200 millió Ft a túloldalé. Tessék képzelni, hogy minden falu legalább 10 milliót kapna ebből. Még egyszer azt mondom: nem áramban kell a kedvezményt megadni, hanem adóban. Én mindig agitálom az iparágat és azt mondom: nem fogunk tudni lábon maradni, ha nem adózunk le a környezetünknek. Kiss József- Bölcske polgármestere Tisztelt Vezérigazgató Úr! Jó lenne, ha a lapok közölnék mindazt, ami itt most elhangzott. Mert szerintem a félelemmel szemben a legjobb meggyőző erő a nyilvánosság. Kicsit ilyen beletekinthetetlennek tartják a paksi atomerőművet, bár a környék településeiről már nem annyira, mint az első időszakban. De hasonló kételyeket hallottunk mi is, mint amilyenek elhangzottak. Ilyen kételyek a mi környékünkön is voltak, aztán megbarátkoztak vele az emberek. Hogy miért? Talán nem árulok el titkot, ha elmondom, hogy ebben az erőmű támogatásai, az erőmű szakembereinek segítsége nyomott legtöbbet. A lakosság tisztelte és tiszteli a segítőkész szakembereket. így, közös munkálkodás közepette oldódott ezen az oldalon az erőművel szembeni félelem, és tanultunk meg együtt élni a veszéllyel. Az önök eddigi segítségét és a remélt jövőbeni segítség értékét és nagyságrendjét azzal tudnám érzékeltetni, hogy szólnék a községünk költségvetéséről. 3200 fős település, 130 fős dolgozói létszámmal, tíz intézménnyel 50 millió Ft az éves költségvetésünk. Pónya úr említette, hogy egy esetleges 20 millió forintos támogtásra vagyunk tizennégyen. Majdnem 2 millió Ft jutna mindenkinek. El tudják azt képzelni, hogy mit jelentene ez az összeg a településünknek? Hiszen a fejlesztésre jut összesen ennyi az 50 millióból. Tudom, hogy a többiek is hasonló gondokkal küzdenek, és közben mindenki pénzért jön a hivatalhoz, mert azt hiszik, hogy az önkormányzatoknál van a pénz. Jönnek az autóbuszjáratok költségeihez történő hozzájárulásért, jönnek az iskolák, járuljunk hozzá a lakásgondok enyhítéséhez. Mindenki úgy tudja, hogy a helyi támogatásra az önkormányzat sok pénzt adott. Az 1500 Ft-os havi részleteket fizetők segítésére kaptunk 200 Ft-ot személyenként, éves szinten. Megmondtam az embereknek: jöjjenek, odaadom a 200 Ft-ot és kész. Nagyon félre van informálva a lakosság, és én azt hiszem egy kicsit mi is. Azt vártuk talán, hogy egyfajta megoldást fog Pónya úr mondani arra, hogy hogyan lehetne a jelenlegi helyzeten változtatni. Az volt a nagy probléma, hogy Pónya úr is azt kérdezte tőlünk, hogy miért van ez így? Nem tudjuk, hogy mit tudunk tenni. Hogy nagyon rosszul van, azt tudjuk. A települések olyan lehetetlen helyzetbe kerültek, hogy én bátorkodom azt kijelenteni, hogy tévedésből így nem lehet egy települést a tönk szélére juttatni. Megítélésem szerint ez egy nagyon szándékos, tudatos módszer arra, hogy a lakosságot és a helyi vezetést szembeállítsák. Ezzel szemben a Pónya úr által felajánlott együttműködési segítség bizonyosan hoz valamilyen pluszt a településeink részére, és ezt a segítséget már előre is köszönjük. Pónya József válasza: Ismételten hangsúlyozom, hogy nekünk pénzátadási lehetőségünk nincs. Nekünk van egy adózott éves nyereségünk, ez a vagyonunk, ezzel rendelkezünk. Ez a pénz kiosztható a dolgozóknak, vagy akár ringlispil is vehető belőle, de ezt nekem a munkásokkal, a szakszervezettel meg kell beszélnem. Tehát ez a pénz nagyon érzékeny és nagyon korlátozott. Ezért mondom azt, hogy miért nem hagynak itt a 10 milliárd adóból valamennyit. Közösen kellene arra törekedni, hogy ebből az adóból hagyjanak itt, és akkor nem kell egymásnak megköszönni. Én nagyon örülök ennek az összejövetelnek, mert látszik a jószándékuk, a hozzáállásuk és az is megmutatkozott, hogy vannak egyszerű dolgok, amin könnyen tudunk változtatni. Köszönöm, hogy elfogadták meghívásunkat, és a közös együttműködés reményében búcsúzok önöktől. - BM -
