Atomerőmű, 1991 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1991-03-01 / 3. szám

6 ATOMERŐMŰ atomerőmű-baleset kapcsán ala­kult ki bennük. Több újság közismert szemé­lyiségekkel - írókkal, újságírók­kal, politikusokkal - Fórum kere­tében talákozót rendezett. A fesztivál ideje alatt neves új­ságok munkatársai és szervezői - többek között a Népszabadság, Reform, Kurir, Burda, - változa­tos, sokszínű műsorral -, bábké­szítés, nemezelés, vetélkedő, di­vatbemutató - szórakoztatták a közönséget. * A régi Ludas szerkesztősége korábban, amatőröknek karikatú­ra-pályázatot hirdetett, melynek az eredményhirdetése szintén a fesztiválon volt. Vincze Bálint grafikus a Sajtó osztály dolgozójának karikatúrái második helyezést kaptak. A rajzokat a Ludas közölni fog­ja. Az Atomerőmű című újságunk üzemi lap és viszonylag kis pél­dányszámban jelenik meg, mégis rarlgos helyet kapott a Sajtófeszti­vál ’91 kiállítási standján. Budapesten a kőbányai vásár területén a Hungexpo immár má­sodik éve rendezi meg az újságok és kiadók találkozóját, hogy köze­lebb kerüljenek egymáshoz és ol­vasóikhoz. A D jelű pavilonban 1700 m2- en. 66 kiállító állt a nagyközönség rendelkezésére, a fesztivál ideje alatt, ’91. március 15—17-ig, reggel 10 órától este 6 óráig. Ebben az időpontban volt az IKBA ’91 cuk­rászda, sütöde és fagylalt nemzet­közi szakvásár, az Utazás ’91 és Az ember és környezete biztonsá­gáért kiállítás is, mely óriási töme­geket vonzott. Az is igaz, hogy ezen a márciusi hét végén volt ta­lán az idén a legszebb az idő. Standunkat több ezren látogat­ták. Szakembereink - Rósa Géza irodavezető. Gyarmati László és Kemenes László osztályvezetők - itt találkozhattak igazán, a szó szoros értelmében, a nagyközön­séggel. Az atomerőművet ismer­tető szórólapok, kiadványok, újsá­­gy nk és mellékletei hamar elfogy­tak. Több iskolából (pl. budapesti Radnóti gimnázium) kértek komplett ismertetőt fizika órai szemléltetésre és sok budapesti látogató az atomerőmű bővítésé­ről, a radioaktív hulladék elhelye­zéséről is érdeklődött. Jelentkez­tek csoportok, osztályok, hogy szeretnék meglátogatni az atom­erőművet. A látogatók között voltak, akik hagyományos erőműben dolgoz­nak és szívesen vitatkoztak a kör­nyezetvédelem, a gazdaságosság és egyéb erőművel kapcsolatos kérdésekben. Nem lenne teljes a kép, ha nem jegyeznénk meg, hogy voltak atomerőmű-ellenes megjegyzé­sek is, ami elsősorban a csernobili Látogató felnőttek... ... és gyerekek Rósa Géza irodavezető az atomerőmű standján az érdeklődőkkel beszélget Ami kimaradt a 3. oldalról... ...készülődés a köszöntéshez Idei márciusi idus Ha Petőfi látta volna... ... kicsiny nemzetünk dicső múltjának tisztelgő sportese­ményünket. Biztos, hogy czif­­rát mondott volna. A vérnyomása fölszaladt volna mindjárt reggel, a kispá­lyás labdarúgó-bajnokságon. Tudniillik kiderült, hogy nem volt hivatalosan kinevezett, fi­zetett bíró. Nagy hiba! Műhiba? Kér­dem én. Idáig jutott volna anyagias­ságunk tengermélységű vá­gya? Ebben a szűkös anyagi áldásban nem öröm, hogy (még) egyáltalán sportolha­tunk? Nem elég, hogy értékes tárgyjutalmakat kaptunk? Még fizetett bíró is kell... Hol van a sport iránti rajon­gásunk, hol a szenvedélyünk? Ilyen esetben nem tudjuk ma­gunk között megoldani a bírói gondot? Szomorú, hogy ezért bosz­­szankodtunk. S számomra még szomo­rúbb, hogy a szép kupáért oly (négy csapat) kevesen ver­sengtünk..., aminek a vég­eredménye: 1. Kisbárka 3 3 - - 17- 8 6 2. Armatúra 3 1 1 1 13- 7 3 3. Emelőgép 3 1-2 9-15 2 4. Számítástechnikai osztály 3-12 5-15 1 Ezek után már nyilvánvaló, hogy a „MÁRCIUS 15.­­KUPA” egy évi védője a Kis­bárka törzslegénysége. A torna „legjobb kapusa” Méhes István (Bárka), a „leg­jobb mezőnyjátékosa” Dallos Tibor (Armatúra), a „gólki­rály” Klein József lett, így az Atomerőmű Dolgozóinak Szak­­szervezete által felajánlott tárgyjutalmait ők vehették át.- Nagy poétánk keblén to­vább gyúlt volna a harag, az asztalitenisz-verseny férfi szám, fura végkifejletén. Merthogy az idő „rövidsé­ge” miatt - választékosán fo­galmazva: felpörgették az ese­ményt. Másfél (!) forduló után mindjárt a döntő következett. Bár lehet, hogy a lángoló szívű költőnk indulatossága alább hagyott volna, az ütőjét pró­bálgató dél-vietnami Thang, kétséget kizáró játékát szem­lélve... Talán örült volna, a sok-sok pingpongozó gyerek láttán is. Eredmények: II. korcsoport, leány egyéni: 1. Nemeskéri Rita, 2. Lestár Viktória, 3. Sáhi Mauella. I. korcsoport, fiú egyéni: I. Farkas Attila, 2. Tóth Já­nos, 3. Szava László, Moravik László. II. korcsoport, fiú egyéni: 1. Szőcs Péter, 2. Szabadi Adrián, 3. Takács Zoltán. Fiú páros: 1. Szabadi Adrián-Farkas Attila, 2. Szőcs Péter-Nyirati Balázs, 3. Lisztmájer Tamás- Rácz Tamás. Női egyéni: 1. Kiss Zoltánná, 2. Riszter Margit, 3. Szabó Judit, Deb­­reczeni Sándomé. Női páros: 1. Kiss Zoltánné-Szabó Ju­dit, 2. Riszter Margit-Debre­­czeni Sándorné, 3. Szakái Mó­­nika-Nemeskéri Rita. Férfi egyéni: 1. Búi Quoc Thang, 2. Gyi­­mesi Norbert, 3. G. Szabó Pál, Novák Lajos. Férfi páros: 1. Gyimesi Nórbert-G. Sza­bó Pál, 2. Búi Quoc Thang- Tóth János, 3. Novák Lajos- Pukii József. A mindenkinek jutó (apró) ajándékot, az Atomerőmű If­júsági Szervezete adta át. G. SZ. P. Hol hirdessünk!? Atomerőmű c. újság feb­ruár havi számában Tetszik? Nem tetszik? - írásomban ész­­revételeztem, hogy az erőmű főbejáratánál és az étterem előterében elhelyezett hirde­­tőtábla(szekrény) - kezdettől fogva - zárva van! Szerencsére az illetékesek részéről a reagálás nem ma­radt el. Ennek kapcsán múlt év novemberi keltezésű tájé­koztató került a kezembe, melynek a lényege, hogy a kö­zelmúltban igen sok faliújság­cikk jelent meg, melyek elhe­lyezése meglehetősen kultú­rálatlan, rendezetlen volt. A vállalati érdekvédelmi szerve­zetek és a tájékoztatási iroda megegyeztek abban, hogy hir­detményeiket a legforgalma­sabb helyeken elhelyezett zár­ható hirdetőtáblákon helyezik el. Akinek közérdekű hirdet­­nivalója van és erre nem tartja alkalmasnak a vállalati heti tá­jékoztatót, az keresse meg az szb-t, a munkástanácsot, vagy a tájékoztatási irodát, ill. az ATISZ-t, melyek a hirdető­­táblákat kezelik. A munkásta­nács kivételével a felsoroltak a tájékoztatóban foglaltakkal egyetértettek, aláírásukkal tu­domásul vették. 1990. november 5-i kelte­zéssel a tájékoztatási iroda ve­zetője feljegyzésben kérte a munkástanács elnökét, hogy a tájékoztatót szíveskedjen aláírni, amennyiben egyetért vele. Természetesen a módo­sításra, észrevételre lehetőség van. írásbeli válasz 1991. már­cius 13-ig nem érkezett!(?) Megkerestem Vas Pál mun­kástanács intézőbizottság tag­ját, aki pár nap türelmi időt kérve az alábbi nyilatkozatot tette:- A munkástanács nem kí­ván részt venni ilyen formában írások közlésében. Hm... Miért kellett ennyi ideig várni? Ha jobbat, szebbet, prakti­kusabb megoldást találtunk, sikerült rövid időn belül kivi­telezni, akkor miért kell halo­gatni a végső megoldást? Nem célom és nem is feladatom bárkiről is elmarasztaló véle­ményt mondani. A leírtak ma­gukért beszélnek. A kulcs(ok), megvan(nak). Jó volna, ha most már elérhető lenne min­denki számára, aki azt szeret­né, ha az írása végre-valahára már az üveglap mögé kerülne! M. J.

Next

/
Thumbnails
Contents