Atomerőmű, 1990 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1990-03-01 / 3. szám
ATOMERŐMŰ 3 László-Kovács Gyula: és akkor tavasz edittől eltiltottak mondván micsoda dolog ez! inkább tanuljak vagy keressem Istent az égben s én így is tettem társaimmal együtt loptuk a plébániákért fáiról az almát a körtét és mindent tériké hemperegni akart a soproni dombokon aztán jött a tanár s mint két ijedt gyermek megszeppenve álltunk a fák mögött míg a lövérek fölött feljött a hold és a csillagok fényükkel leüzentek év a szép lány volt mözstöl tolnáig gyalog mentünk szótlanul akár két idegen: össze! vagy tavasszal: már nem tudom ingem gatyám is eladtam volna érte de neki nem kellett: csak a lelkem: azt már nem! azt senkinek jutka után küldöncöt küldtem s feleségem lett szegény nap mint nap elnézi csínytevésem nem szól: csak a lelke ég mint a nagy szentekéi de egyszer megharagszik akkor mehetek a világnak: mert a szentek haragja irtózatos Piroska jegyességét miattam felbontotta majd a béke helyreállt nyár volt s baján együtt őriztük sugovica hullámait amint a halászok emelték hálójukat és macska ment a fák között velünk szemben petöfi szobra állt milyen szegény szegény s márta a szépszemű a hű és a hűtlen a tavaszillatú a gyönyörű gesztenyevirág hullott a hajába a csalfa a síró a nevető elorozta békességem nyugalmam és karácsonykor hiába jött el Jézuska csak ö volt a nap és az éjszaka az árva a holdfényszemü zokogó mária törékeny testén átlibbent a fény s felgyulladt bennem mint sanda margarita irgalmassága a szegények iránt a margitszigeti fák alatt sétáltam majd leültem egy köre s nemsoká ’ a villamoson néztem milyen szép finomrajzolatú keze edithez pestről jövet elmentem: naná hogy el! s csináltunk szendvicset és miegyebet csak tanárai meg ne tudják mert nekik áldott a házasság: bizonyisten mondom áldott és akkor magyarázhatom hogy arcom nem januszi margó haja fekete vállra omló egy pánt fogja át homlokát de úgy istenigazából leengedve még nem láttam pedig szeretném ha a tavaszi szél belekapna és felmosolyogna a szivárványos égre fel a Jóistennek Ajánlás: Herceg! tudom nincs békesség a földön és a telkekben sem de nők nélkül élni lehetetlen hiszen ha megfeszülünk is ők csak velünk egyek ezt be kell vallani hát vésd jól az eszedbe hogy van fauszti lélek és mefisztói tűz. Élnek még az évszázados hagyományok Lakásán kerestem fel vállalatunk egyik dolgozóját, s amit ott tapasztaltam, szeretném megosztani az olvasókkal. Bán Ferenc, a KÁIG reaktorkarbantartó osztály lakatosa, Madocsán él, aki szabadidejében lovakkal foglalkozik. Nos, ha nem otthonában találkozunk, nem is feltételezem, hogy egy gyenge fizikumú, 40 év körüli ember munkáján kívül a lovaknak él. Dolga végeztével rohan haza, mert számára az állatokkal való törődés fontos. Bán Ferenc lovakat tenyészt és nem is akármilyeneket, hiszen állatai a kisbéri tenyészetből valók. Kérdésemre, hogy honnan származik e ragaszkodás, így válaszol:- Bennem van, mint cigányban a nóta. Ottlétem alatt tapasztaltam, hogy lovaival úgy bánik, mint más a gyermekeivel. Dédelgeti, simogatja, tisztogatja őket. Az állatok pedig a törődést a maguk módján meg is hálálják. Elviselik, ha kocsiba fogja őket, ha nyerget csatol hátukra. Családi élete után érdeklődve, egyszerű, de keserű a válasz: „Örömöt vetettem, bánatot arattam. Elváltam, de van egy 12 éves lányom, aki csak láthatásra jöhet el édesanyjától. A lovak iránti megbecsülést apámtól örököltem, ugyanúgy, mint a lovak közül a legöregebbet is. Ö már Ragasztunk! Hirdetjük a pártok programjait, képviselőjelöltek fényképeit- önéletrajzzal ellátva - ragasztjukfára,falra, ajtókra, ablakokra. Minden olyan elképzelhető és elképzelhetetlen helyre, ahol mindenki jól látja, ha akarja, ha nem! Nagyobb városokban vállalkozó „szendvicsemberek" is hirdetik a fentieket, országnak-világnak. Nagy a demokrácia, tehet választani! Már aki tud. Már aki akar. Már aki el tud igazodni az ajánlott programok között. A tépettfalragaszok, kézzel irt megjegyzések - idő előtt -adnak hangot egyéni véleményüknek. Hogyan lesz majd ezután, kérdések közé talán az is belefér, hogy az idejét múlt falragaszokat ki fogja eltávolítani, levakarni? Valószínű, hogy senki. Pedig milyen egyszerű lenne. A kikfelragasztották -miután aktualitását veszti - le is szednék a hirdetményüket. Ha ez megvalósulna, kellemes csalódást okoznának az illetékesek sok embernek. De jó lenne. Addig is várunk... M.J. meghalt, de ahányszor azt a feketét simogatom, apám jelenlétét érzem. Környezetemnek különböző a véleménye a hobbimról, van aki megszállottnak tart, és van aki elfogadja kötődésemet a lovak iránt. Tulajdonképpen így igaz, mert ezt másként csinálni nem lehet. A kocsma, a társaság nem érdekel. A napfelkelte már az állatok között talál, és amikor lenyugszik, akkor is ott vagyok közöttük, s végzem a dolgom. Szabadon élek, ám mégis egyedül.” írta és fotózta: Salamon Z. A gazdát közrefogják - Gidrán, kisbéri félvér és magyar félvér Aki lovagolni akar, keresse fel a farmot Sportunk kedvencei (5.) Ha ránézek (nem tudom miért), nekem a legendás Kinizsi Pál jut az eszembe. Alkata...ereje...harcossága...a győzelem vágya..., számomra talán ez, ami párhuzamot jelent kettejük között. Az, hogy Kinizsi a törököt kergette, alanyunk a bőrlabdát. Istenem. Mindenben nem lehetnek egyformák. A korát tekintve nem tartozik az ifjú „harcosok" közé, de gyorsasága még fiatalos. Többéves labdarúgó múltjával a tarsolyában, úgy vélem méltó a címre, de facto ő a csapatban a bölcs nesztor Történelmünk mementójával élve úgy kezdeném, hogy százkilenc évvel később az 1848-as szabadságharc dicső hadjáratainak egyik ismert helyén, Ozorán születtem - mondja Porga István az ASE labdarúgócsapat középpályásjátékosa. Mint általában falusi körülmények között, nálunk sem dúskálhatott a gyerek a sportágakban. Az iskolai órák után foci volt a kínálat, amelynek én is szerelmese lettem. Számomra - a lehetőségek révén - nem volt nagy indíttatás. Ozorán nem voltak sztárok. A labdarúgócsapat maximum megyei szintig vitte. Én a szerencsém vagy a tehetségem révén - ki tudja már - aránylag fiatalon, 15 évesen kerültem a helyi felnőttcsapatba. S épp ezért, tiszteltem és szerettem az egyesületet. Ezt igazolja, hogy inaséveim alatt Dunaújvárosban dolgoztam, Ozorán sportoltam. 1977-ben a szakmunkásvizsga után a pincehelyi tsz-hez igazoltam. Ez egy rövid fejezete volt sportpályafutásomnak. Szép, igaz és őszinte volt. Tudniillik itt is barátokra leltem. Bajnoki évad után voltunk 1979-ben, amikor a honvédség paksi alakulatához vonultam be. Nos, így kerültem a PSE- hez, ahol összesen kilenc évet „húztam le”. Mint ismeretes, jobbadán a spiccen voltunk a megyeiben. Szakmai szempontból jó volt ez, elvégre sokat tanultam s fejlődtem. Aztán 1987 őszén jött az ominózus átigazolás az ASE-hez. Hm!, különös dolog ez. Kicsit rafinált, kicsit politikus, kicsit...keserű. De ez nem az én asztalom, engem nem érdekel. Számomra egy a fontos, hogy a labda guruljon. Az is tudott dolog, hogy a tavalyi évadban a „labdánk kissé megcsúszott”. Pontosabban, nem jutottunk az NB II-be.- Szerinted akkor lett volna, vagy most lesz jobb a feljutás?- Véleményem szerint a tavalyi csapat lelkileg „éretlen” volt még a magasabb osztályra. Természetesen ha fel akarunk jutni, nálunk is szükséges lesz az erősítés.- Ha te edző lennél, fiatalabb vagy idősebb NB-s játékosokkal oldanád meg e feladatot?- Inkább úgy fogalmazom, hogy rutinos játékosokkal erősítenék. Többéves labdarúgói múltam tapasztalata diktálja - nem jó a túlzott fiatalítás. Kellenek az öreg „lovak” is. De észszerű taktikával meg lehet ezt oldani.- Mi a véleményed az NB Il-ről?- Kellő odafigyeléssel és akarással bent lehet maradni. Tulajdonképp a mezőny 80%-a jó, viszont a 20%-ban vannak az ASE-nél gyengébbek is.- Félidő van, az NB II ajtaján kopogtattok. Szerinted történhet-e a tava....- Ne! Ne mondd tovább! Ez lidércnyomás lenne. Bízom benne, most nem botlunk meg. De ne rontsuk el! A kép most idilli. Dolgozunk töretlen. A csapatban jó a hangulat.- Viszont neked nemrég szomorú eseted volt.- Valóban, még novemberben edzés közben a lovaglóizmom meghúzódott. A fájdalmakat nem bírtam tovább, így február elején Pécsett megműtötték. De most már a könynyebb edzésmunkát csinálom.- És most beszélnél a családi állapotodról?- Úgy érzem, szép korban, húszévesen mondtam ki a boldogító igent. 1979-ben települtem ide a családommal. Egy kislányunk van, így nincs ki a „cipőt átvegye”. Bár a sport nem maradt ki a kislányunk életéből sem, sokáig a Bezerédj iskolában dzsúdózott, de most a tanulásra hajtott. Sajnos ritkán van együtt a család. Én a foci miatt, feleségem a tanuszoda miatt van sokszor távol a „fészektől”. Nem csoda, ha minden kis szabadidőnk a szűk családi köré és a nagyszülőké - fejezi be Porga István, aki egyébként mintaszerű sportéletet él. G. Szabó Pál Színdinamikáról fehéren-feketén Januári számunkban tett ígéretünkhöz híven visszatérünk a manapság divatos, de sokak által ismeretlen színdinamika tárgyalásához. Az újság műszaki feltételeiből adódóan mindezt csak fekete és fehér színek felhasználásával tehetjük, de reményeink szerint így is érthetővé tudja tenni a lényeget cikkünk szerzője: RÁCZ ZOLTÁN, színdinamikai szakmérnök. Környezetünknek van egy olyan rendkívül fontos összetevője, amiről noha nem nagyon beszélünk, annyira természetes a megléte, hogy észre sem vesszük, ez pedig a szín. Mindennek van színe, még a levegőnek is, csak olyan ritka, hogy nem vesszük észre, csak az égbolton. A szín, a felületstruktúra jellemző az anyagokra, amivel meg is lehet határozni egyes anyagokat. Például ránézésre is megállapítható egy festetlen ólomdarabról, hogy az nehezebb mint egy ugyanakkora fadarab. Vannak szép színek és kevésbé szép színek. Szépnek tartunk például egy világosdrapp színt, egy világos tört sárgát, vagy zöldet. Ha megkérdezünk egy óvodás vagy általános iskolás gyermeket, annak nem ezek a színek a szépek, hanem az élénksárgák, -narancsok, - pirosak, -kékek, -zöldek. Egy idős emberviszont a szürkéket, a barnákat, a mohazöldeket tartja szépnek. Nemcsak életkori sajátosság azonban a színek ilyen eltérő preferálása, hanem nemenként, sőt kulturális szintkülönbségek, földrajzi hovatartozás szerint is változik. Rendkívül érdekes például az északi népek és a brazil vagy hawaii emberek színvilága. Ha belegondolunk, hányféle színt tudunk megkülönböztetni, bizony ezek száma több tízezer. A színkombináció ennek megfelelően ki sem fejezhető emberi mértékkel mért számban. Mégis ezek közül van ami tetszik, van ami kevésbé, és van ami bántó. Vannak színek, amelyek nyugtatóan, vannak amik izgatóan hatnak ránk. A színek tehát olyan változatossággal hatnak ránk, mint például a nyelv, vagy a zene. Az az ember, aki csak 100-200 szóból állítja össze mondatait, arra azt mondjuk, hogy műveletlen, aki csak négy hangon énekel, azt „botfülű”nek tartjuk. A színekkel is így van ez. Már Newton is foglalkozott a színek rendszerbe foglalásával, de a színek elméletével csak a múlt század végén, e század elején kezdett el foglalkozni sok kutató fizikus és festő. Az egyes országok szakemberei szabványokban határozták meg a színeket. Ezeket kis lapocskákra festették és az illető ország elméleti szakembereinek fölfogása szerint számozták. A világon 75 féle ismert szabvány volt. Ezeket a könyv alakjában összefűzött színmintákat 8-10000 dollárért készítik el. Sajnos mintegy 3 évenként fakulás, piszkolódás következtében ezeket ki kell selejtezni. 5-6 éve nemzetközi megállapodással szűkítették a szabványok körét és elfogadták, hogy 4 féle szabvány legyen csak forgalomban a világon: a svéd, az egyesült államokbeli, a DIN német és a magyar Coloroid. A svéd és az amerikai szabvány lényegében Mansel színelméletére épül. Ez a szorgalmas festő kikeverte a világ egymástól eltérő színeinek a sorát, több mint 30000 színt, ezt egy rendszer szerint válogatta és etalonnak tekintette. Ma is van egy bizottság, amely ezt a hatalmas művet karbantartja, festegeti. A német DIN-szabvány a színkörből (a szivárvány színeinek sugárirányú kivetítése egy teljes körre) indult ki, a színeket egy függőleges tengelyre fűzhető színtestnek fogta fel. A hibája, hogy sok a sötét szín és kevés a valóságban használható világos színek mennyisége. A dr. NEMCSICS ANTAL professzor által kifejlesztett magyar színrendszer szintén egy színtestből indul ki. A középső függőleges tengelyen vannak a szürkék, a tengely alsó kockája fekete, a legfelső fehér, körben a színkör színei szerinti forgástest leginkább egy rögbilabdához hasonló. A forgástest vízszintes átlóinál lévő színek a komplementer színek. Pl. a pirossal szemben van a zöld. Ha ezeket a színeket összekeveijük, abból mindig szürke lesz. A színtest középtengelytől legtávolabbi palástjain vannak a tiszta színek, a színtest belseje felé a szürkével kevertek, az alsó régiókban a feketék felé, a felsőkben a fehér felé eltolódva. Hogyan állítható elő egy színmetszet? Veszek egy telített tiszta színű korongot és táblázat szerinti arányban ráteszek egy fehér és egy fekete körcikket, ha ezt megforgatom, megkapok egy kevert színt. Ha a feketének az arányát növelem, a kevert szín egyre sötétebb, ha a fehéret, egyre világosabb lesz. Ezzel a módszerrel könnyen és bármikor elő lehet állítani a kívánt színt. A színek számozása is ennek megfelelően van meghatározva. Pl. az első szám meghatározza a szín színkör szerinti számát, a második szám a hozzáadott fekete és a harmadik a hozzáadott fehér szín %-os arányát. Mitől szép egy színes festmény? Attól, hogy a színek megfelelő arányban vannak rajta. Pl. Cézanne vagy Szinyei-Merse festmény-színharmóniája is igazolja a színelmélet igazát. Ha a színkörből egy háromszög csúcsain található színekből állítunk elő egy kompozíciót, nem tévedünk nagyot. Ügyanez igaz négyszög, esetleg ötszög esetére is. Egy szín színmetszetéből a vízszintes koordináta vonalán kiválasztott, egymástól azonos távolságban lévő színekből összeállított színek nyugalmat sugároznak, bármilyen ábrát színezünk ezekkel. A függőleges koordináták vonalában lévő színekből kifestett ugyanezen ábra mozgalmas, dinamikus hatást eredményez. Ma Japánban gyártanak olyan számítógép által vezérelt színkeverőt, amelyik a három alapszínből, esetleg + 1 (leginkább a zöld) színből 20-25 másodperc alatt bármilyen színt kikever és szórópisztollyal kifúj. Tehát a berendezés nyílásába behelyezünk egy kis színmintát, a lézeres leolvasó érzékeli a színt, elemzi a számítógép, hogy az alapszín milyen arányban fordul elő benne, mennyi a fehér, a fekete, majd a tartályokból pontosan adagolja a festéket, a szórófejbe. Mindezt néhány másodperc alatt. Hát bizony mi ettől még nagyon messze vagyunk. Épületeink barna-fehérek, gépkocsijaink 4-5 színben kaphatók, bútoraink színe meglehetősen silány, mondhatnánk azt is, hogy iparunk színanalfabéta.
