Atomerőmű, 1989 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1989-03-01 / 3. szám

2 PAKSI ATOMERŐMŰ Az atomerőmű bővítése A hermetikus rész védőburkolata (containment) HL rés A nyomás alatti primerköri be­rendezések, rendszerek valamint a kiégett üzemanyag tárolására szolgáló pihentető medence a hermetikus részben - contain­­mentben - található. A containment egy henger ala­kú kupolával lefedett, belső felü­letén szénacéllal hermetikusan burkolt 0,49 MPa nyomásra mére­tezett - mintegy 60 000 légköbmé­ter térfogatú épületszerkezet, melynek főbb geometriai méretei a következők: a henger magassága 38 m a henger belső átmérője 45 m a henger falának vastagsága 1,2 m a kupola vastagsága 1,1 m. A containment elvi sémája, a berendezések elhelyezkedése az 1. sz. ábrán látható. Az ábránál látható, hogy a containment által határolt rész két részre osztható. Az alsó térben található a reaktor­akna, a fokeringtető szivattyúk, gőzfejlesztők és az egyéb primer­köri berendezések. A felső részben - az ún. reak­­torcsamokban - a reaktorfedél, a pihentetőmedence, az átrakógép, a polár daru és egyéb a revízióhoz szükséges berendezések találha­tók. A containment szilárdságát a szerkezet megépítését követően utófeszített acélhuzal kötegekkel biztosítják. A kötegeket a csator­naképző csövekbe fűzik be, beto­nozást követően. A hengeres részben a 2. sz. ábrán példaként berajzolt csatornaképző csövek­ből 96 db található, a kupolában pedig 36 db. A csatomaképző ele­mekbe egyenként 5 mm átmérő­jű, kötegenként 450 huzalból álló végtelenített kötegeket húznak be. A hengeres részben az átlag csatornahossz 170 m, a kupolában 75 m. A behúzott kötegeket a fe­szítőgép segítségével meghatáro­zott sorrendben - 10001 erővel fe­szítik. Az építés során a hengert 12, egyenként - 100 tonnás elemek­ből szerelik össze. A kupola acél­­szerkezete egybe kerül beépítés­re. A henger és a kupola összekap­csolását, lezárását, egy merevítő­gyűrű biztosítja, amely egyben a feszítés lehorgonyzását is bizto­sítja. SZABÓ BENJAMIN Mi is önálló lakáshoz szeretnénk jutni! Előző számunkban mindenki olvas­hatott a városi ifjúsági szervezet politi­kai programjából. A program 3 fő rész­re tagozódik. Először feltérképezi az if­júság elkeserítő helyzetét, másodszor meghatározza saját szervezetében a szükséges változtatásokat, harmadsor­ban pedig javaslatokat tesz a tanácsi gazdálkodással kapcsolatban. Mi a KISZ-bizottságban úgy látjuk, hogy ma a helyzet kritikája csak akkor elvszerű, ha a kritikus észrevételek mellé megol­dási javaslatokat is csatolunk. Most is egy konkrét észrevétel- és ja­vaslatcsokrot szeretnénk átadni az ol­vasónak. Az állampolgárok életkörülményei­nek és közérzetének egyik legfonto­sabb tényezője a lakás. Ezért azt gon­doljuk, hogy a lakáspolitika megváltoz­tatása ifjúsági szervezetünk egyik leglé­nyegesebb érdekképviseleti területe. Valljuk, hogy a korszerű lakásgazdál­kodásnak a lakáspolitika egészén belül kell kezelnie az ifjúság lakáskérdését. Pakson ma 300 család vár tanácsi, garzon, vagy OTP-s lakásra, és több százra tehető azoknak a száma, akik a közeljövőben lakásgondokkal fognak küzdeni. Tudjuk, hogy a mai magyar la­kásgazdálkodási mechanizmus korlátái között a paksi problémákat csupán he­lyi kezdeményezésekkel lehetetlen megoldani. Ezért támogatjuk a KISZ központi lakáskoncepcióját, mely rugalmas, mo­dem lakásgazdálkodást irányoz elő. Önkényesen egy gondolatot emelnék ki a központi javaslatból.- Statisztikailag bizonyítható, hogy Magyarországon a tanácsi bérlakások több mint felében nem rászorultak lak­nak. A központi költségvetés jelentős részét még mindig az építőiparra, az in­gatlankezelőkre, a tanácsi lakások tata­rozására, kedvezményes, lakbérből adódó támogatásokra stb. fordítják. Mi azt javasoljuk, hogy a támogatások ne a lakáshoz, hanem a tulajdonoshoz, illet­ve a bérlőhöz kapcsolódjanak, és a csa­lád mindenkori jövedelemhelyzetéhez igazodjanak. Nem új forrásokat kérünk a lakás­szférába, hanem az eddigiek átcsopor­tosítását. Úgy gondoljuk, hogy a paksi lakás­­problémák a tanácsi és vállalati pénz­eszközök átcsoportosításával, a már év­tizedeken keresztül gyakorolt elosztási, vevókijelölesi mechanizmusok korsze­rűsítésével jelentősen enyhíthetők. Javaslatainkat a helyi lakásgazdálko­dás korszerűsítésére a következő 4 pontban fogalmazhatjuk meg. 1. TANÁCSI BÉRLAKÁSOK Nem értünk egyet azzal, hogy taná­csi lakásokat meghatározatlan időre ad­nak rászorultaknak és rá nem szorul­taknak. Javasoljuk, hogy a továbbiakban csak meghatározott időre lehessen la­kásszerződéseket kötni úgy, hogy a bérlőt kötelezzük jövedelmi helyzeté­től függő kényszertakarékosságra. A leromlott állapotú tanácsi bérlaká­sokat a lehetőségektől függően, a bér­lőknek fel kell ajánlani reális összegért. A többi tanácsi lakásnál meg kell fontolni a lelépési díj háromszorosról akár hatszorosra növelését is. A tanács így is néhány százezer fo­rintért juthat több milliót érő lakások­hoz. A tanácsi fejlesztési pénzeszkö­zökből lakásgazdálkodási alapot kell el­különíteni. A továbbiakban az alapot növelje minden lakásgazdálkodással kapcsolatos bevétel (lakbérek, telek­árak, tanácsi lakások vételára, üzletek bérleti díja stb.). Az alapot társadalmi bizottság kezelje, melynek összetétele tükrözze a városi ifjúság arányát. A társadalmi bizottság kezelje a ta­nácsi kölcsönökre rendelkezésre álló alapot is. A garzonlakások számát az igények­nek megfelelően növelni kell. Nagyobb bérlőkijelölési kontin­genst kell biztosítani a KISZ városi bi­zottságának. 2. OTP-ÉRTÉKESÍTÉSÜ LAKÁ­SOK Az OTP-értékesítésű lakások ára or­szágszerte nagyon magas. A lakásokat általában licitálással ér­tékesítik, így csak a kedvezőbb helyzet­ben lévő fiatalok juthatnak hozzá. A nehezen megszerzett lakás ráadá­sul nem megfelelő minőségű, elrende­zésű, és nem is ízléses. Javasoljuk, hogy a városi tanács élje el, hogy a Pakson épülő lakásoknál ne az OTP legyen a beruházó, amennyi­ben a következő kitételeket nem vállal­ja.- A vevőkijelölés az építkezés kezde­tekor történjék meg.- A vevő az építkezés alatt folyama­tosan szólhasson bele az építkezési munkákba.- A szakipari munkákat saját igé­nyeinek megfelelően, baráti segítség­gel, saját maga által vásárolt anyagból készíthesse el.- A befejező munkák költségeit (kb. a vételár 25%-a) az OTP-kölcsönből készpénzben a vásárló kaphassa meg. 3. CSALÁDI HÁZAK ÉPÍTÉSE Célunk, hogy olyan építkezési lehe­tőséget biztosítsunk, mellyel a fiatalok olcsón, kevés készpénzzel, rövid időn belül családi házhoz juthatnak. Kezdeményezzük BETONYP alap­anyagú házakból mintatelep építését. A BETONYP vüágszerte elterjedő­ben lévő építőanyag, melynek hő-és hangszigetelő tulajdonságai jobbak, mint például a tégláé. Az építkezés bruttó költsége kb. 1000 000 Ft, az építkezés elkezdéséhez szociális körülményektől függően kb. 250 E Ft-ra van szükség. Az épület a szerződés megkötésétől számított 4 hónapon belül lakhatóvá tehető. A telkek vevőkijelölése a KISZ-bi­­zottság feladata lesz. KISZ-bizottságunk vállalja továbbá a vásárlók és a kisszövetkezet közötti kapcsolattartás, a tanácsi OTP-s és egyéb kölcsönlehetőségek felmérését, és a közös munkák koordinálását. Programunk sikere azon múlik, hogy a városi tanácsnak sikerül-e meg­felelő telkeket kialakítani számunkra. 4. NYILVÁNOSSÁG Úgy gondoljuk, hogy a tanácsi mun­ka társadalmasítása kapcsán a tanács munkája demokratikusabbá, nyilváno­sabbá és ezáltal hatékonyabbá fog vál­ni. Véleményünk szerint a lakásgazdál­kodással kapcsolatban a következő kér­déseket kell nyilvánosan kezelni: 1. Az új lakásgazdálkodási alapot. 2. A tanácsi lakások értékesítését. 3. A tanácsi lakásokra fordított összeget, és a lakbérek összegét. 4. A tanácsi lakások kiutalását. HEVESI ANTAL Helyzetkép az ANYAG ÉS ÁRUFORGALMI FŐOSZTÁLY-ról Bemutatja Dr. Nagy Dénes, a főosztály vezetője, aki így kezdte gondolatait: „Nem szeretek nyilatkozni, csak az általam irányított gazdasági egy­ség jobb megismerése érdekében teszem, de ilyen vonatkozásban na­gyon szívesen.” Hogy ki is 8, Nagy Dénes, nehéz volt megtudakolnom. Nem szívesen beszélt magáréi. Amit megtudtam, azok az aláb­biak: Régi „iparági dolgozó”. Oroszlányi erőmű 1962-1968-ig, Gagarin Hőerőmű Vállalat 1968-1981-ig. PAV-nál 1981- töl. Negyvennégy éves gépésztechnikus és jogi doktor. Sokat dolgozott karbantar­tó technikusként. Jelenlegi feladata a fent említett főosztály irányítása - és mint lel­kes szavából kivettem - áj rendszerű anyaggazdálkodás kialakítása a vállalat­nál, aminek úttörője az MVMT-n belül is. Az Anyag- és Áruforgalmi Főosz­tály a Karbantartási Igazgatóság rész­egysége. Fő feladata röviden: anyagellátás és -szállítás. Ez így na­gyon egyszerűen hangzik, de a helyzet nem ilyen egyszerű, ha a részfeladatokat kezdjük boncolgat­ni. Új rendszerű anyaggazdálkodás A főosztály létszáma 129 fő. Je­lenlegi felépítésében 1986. január 1- jétől működik. A főosztály két osztályból áll: anyagosztály és szállítási osztály. Két különböző feladat és mégis jól meg­fér egy irányításban. Először talán röviden a „szállítás­ról”. Három kisebb csoportban 63 fő látja el a vállalat személyszállítási, teherszállítási, és a 77 db vállalati gépjármű üzemeltetési és fenntar­tási feladatait. Feladatuk még a különleges gé­pek és a bérautók bérleti szerződé­seinek megkötése, és a járművek üzemeltetése. Részfeladatuk van a PAV-os munkásszállítás autóbusz­igényével kapcsolatos szerződések megkötésében is, és talán már ne is említsük a sok kerékpárt, kismotort és villamos targoncát, amelyeknek javítása és fenntartása sok munkát ad nap mint nap. Az anyagosztály jelenlegi létszá­ma 66 fő. Itt is három, munkájában szorosan összefüggő, de feladatkö­rét tekintve, jól elkülöníthető egy­ség található. Mielőtt feladatukat részletez­ném, el kell mondanom valamit. Valaha, az ún. „tervutasításos” gaz­dálkodási rendszerben az anyagel­látás rendszere máshogy működött, mint ma. Megvolt a terv a termelés­re, és ehhez központi szabályozás biztosította az anyagot a termelő­nek. Ez a gazdálkodási rendszer az anyagellátást adminisztratív tevé­kenységre egyszerűsítette. Iratok, igénylések, kiutalások, számlák, bizonylatok forgalmazása lett a feladat, ennél fogva e munka leértékelődött, egy kontraszelekciós folyamat során a munkakör elbürok­­ratizálódott, és kimondom őszintén, elnőiesedett. Az idő előrehaladtával a gazdasági környezet megválto­zott, a „piac” és a „piacgazdálko­dás” megjelenésével ez az anyagel­látási forma egyre időszerűtlenebbé vált, egyre több gondot jelentett a központi irányítás számára, de a vállalatok számára is. Lassan kiala­kult, de még most is alakulóban van a termelést sokoldalúan szolgáló (önálló, ám a termelési folyamatba szervesen integrálódó) anyaggaz­dálkodás. Ez új feltételeket terem­tett, új követelményeket fogalma­zott meg, és gyökeres változást kí­vánt meg az anyaggazdálkodás sze­mélyi, tárgyi vonatkozásában, szer­vezeti keretében. Úgy gondolom a vállalaton belül (de talán az MVMT-n belül is úttörőként) a leg­jobb úton haladunk egy ilyen anyaggazdálkodó egység kialakítá­sában. Visszatérve tehát az eredeti gon­dolatra az anyagosztály feladataira és felépítésére a következőket mondhatom el: Három részegység dolgozik egy­mással szoros összefüggésben: a tervezési és készletgazdálkodási cso­port, az anyagbiztosítási csoportok, és a Raktáriizem. Az anyaggazdálkodás és anyagel­látás feladatait osztják meg egymás közt a szükségletfelméréstől a fel­­használásra történő átadásig tartó sokrétű és bonyolult, de szakérte­lemmel és lelkiismeretes munkával uralható folyamatban. Felkészült szakemberek a tervteljesítéshez Hosszabb távú feladat az éves terv teljesítése. Ezen belül tényleg csak a lényegesebb feladatok:- szükségletfelmérés, szervezés, rendszerezés - központi anyagellá­tás és készletezéstervezés - hazai forrású és forintra konvertált im­port beszerzési terv készítése - anyagok és alkatrészek műszaki pontosítása és specifikálása - tár­gyalás, szerződéskötés az üzletfe­lekkel - minőségbiztosítás - közvet­len beszerzés, szállítás - mennyisé­gi, minőségi átvétel - és az anyag még csak most érkezett be a raktár­ba. Elképzelhető, hogy a felhaszná­lónak történő anyagkiadásig is még mennyi feladata van a Raktáriizem­nek. (Rendszerezés, raktározás, bi­zonylatolás, leltározás stb.) Látható: ezekhez a feladatokhoz sokoldalú, felkészült szakemberek­re van szükségünk. Természetesen nem nélkülözhetjük az anyagokat igénylő és felhasználó gazdasági egységek segítségét sem, főleg az előkészítés fázisában. Jelenleg 2,2 milliárd Ft értékű anyagállománnyal gazdálkodunk. Ez igen nagy érték iparági összeha­sonlításban is. A vállalati szinten érvényesülő tervszerű anyaggazdálkodásnak kö­szönhetően - az MVMT elismeré­sét is kivíva - 33,5 millió forintot si­került - úgymond - „megspórolni” a tavalyi éves terv teljesítése mellett, mely összeg a nyereségalapot növe­li. Gondot jelent, hogy a raktárterü­let relatíve egyre szűkösebb, és ezt a helyzetet az elfekvő készletek csak rontják. Célunk, mely lassan a megvaló­sulás útjára lép, a számítástechnika bevezetése az anyaggazdálkodásba. Manuális munkával szinte már alig­­alig uralható az anyagellátás és a készletgazdálkodás mindennapos adminisztrációja és nyilvántartása. A számítástechnika bevezetésétől munkánk nagyarányú mennyiségi és minőségi változását remélem. A számítógépes rendszer megterve­zésében felajánlotta segítségét az (ÍVIG, az e rendszerből „profitálni” kívánó vállalati társ szervezetek, és egy külső vállalat, az „ÉG SZÍ”. Remélem az új rendszer beveze­tésének fontosságát a társ gazdasági egységek is megértik, és beépítik szellemi tőkéjüket és megfelelő se­gítséget adnak a rendszer felépíté­sében. Úgy gondolom ez a tőke mind­­annyiunk hasznára fog működni, bizonyítva azt, hogy az anyaggaz­dálkodás értéket teremtő folyamat, a termelés fontos, nélkülözhetetlen része. Befejező gondolatok a főosztályról A dolgozók erősen leterheltek. Nincs a munkájukban „idény jel­leg”, mégis vannak terhelési csú­csok a főjavítások időszakában. Úgy gondolom, a jó bérgazdálko­dás eredményeként ajövedelem és a premizálás megfelelő anyagi biz­tosíték és szolgáltatás munkájuk el­lenértékeként. A hangulat és a fegyelmi helyzet jó a főosztályon. A brigádmozga­lom, nehézségei ellenére is műkö­dik, összehozza az embereket. Remélem sikerült elfogultság és túlzott szakmaiság nélkül bemutat­nom az Anyag- és Áruforgalmi Főosztályt. Köszönöm a lehetőséget. Az újságíró pedig köszöni a lel­kes szavakat és az olvasók figyel­mét. MonoGram Épül a városi strandfürdő A paksi városi tanuszoda - mint arról már hirt adtunk lapunkban - februártól a lakosság rendelkezésé­re áll. Régóta vártuk már a nyitást, arról viszont igazán csak mostaná­ban győződhettünk meg, hogy ke­vés létszámot tud egyszerre befo­gadni, s különösen hét végén túl­zsúfolt. Öröm számunkra, hogy egy 2000 főt befogadó nyári üzemelésű strandfürdő építését kezdték meg a városi teniszpálya mellett az ürge­mező szélén. Tervezője Koczor György a Dél­terv építésztervezője, beruházó a Paksi Városi Tanács, generálkivite­lező a város költségvetési üzeme. Nagy Gábomé a városi tanács fejlesztési osztályvezetője elmond­ta, hogy jó ütemben halad az építke­zés, de a beruházás befejezési idő­pontját - ami 1990-re várható - na­gyon sok tényező hátrányosan be­folyásolja. Jelenleg a dunaújvárosi Vízgépészeti Váll. szakemberei dolgoznak a helyszínen. Az 1986- ban készült Szabadidő Központ rendezési terve szerint - a strand­fürdőn kívül - épül még ott műjég­pálya, szabadtéri mozi, kerékpáros krosszpálya is. Dr. Nagy Dénes - középen - munkatársai körében

Next

/
Thumbnails
Contents