Atomerőmű, 1989 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1989-04-01 / 4. szám

XII. ÉVFOLYAM 4. SZÁM 1989. ÁPRILIS Magas rangú vendégünk Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, állam­miniszter a megye és a város vezetőinek körében látogatást tett vállalatunknál, április 18-án. A vállalat gazdasági és pártvezetői kíséretében megtekintette a működő blokkokat, majd a gazdasá­gi vezetők egy részének körében kérdésekre válaszolt. A szűkre szabott idő alatt sok kérdést tettek föl, melyre az államminiszter kielégítően válaszolt. A vállalatvezetőket nemcsak a helyi, hanem az országos gaz­dasági, politikai és ideológiai kérdések is foglalkoztatták. A nép­gazdaságban uralkodó tervszerűtlenség és anarchia, valamint a politikai nézetkülönbségek és viták ellenére az előadó válaszai­ból kiviláglott a bizakodás: hogy rövid időn belül megindul a sta­bilizálódási folyamat. A kollektív szerződésre a jövőben is szükség lesz Beszélgetés a módosítás előké­szítési munkáiról.- Az elmúlt év végén heves, gyakran érzelmektől, sőt indula­toktól sem mentes vitákat halot­tunk a kollektív szerződésekről. Miben foglalható össze ennek lé­nyege? - ezzel a kérdéssel kezdjük beszélgetésünket dr. Bencsikné dr. Szinger Zsuzsannával, a PAV mun­kaügyi osztálya vezetőjével.- A vitát az váltotta ki, hogy a kormány A Munka Törvény­­könyve módosítása előkészítése során a munkáltatói kollektív szerződés kötésének kötelező jel­legét meg kívánta szüntetni. A szerződéskötési szabadság elvé­ből kiindulva úgy vélte: döntse­nek az érdekeltek, a munkáltató és a dolgozók nevében eljáró szakszervezet, akarják-e egyálta­lán a munkaviszony helyi szabá­lyozását. Az érdekegyeztetés során azonban a tervezet heves szak­­szervezeti ellenállást váltott ki, a munkavállalói érdekek sérelmét, jelentős megcsorbítását látták benne. Végül is kompromisszumos megoldás született. Az országgyűlés márciusi ülésén elfogadott módosítás általános szabályként kötelezővé teszi a mun­káltatói kollektív szerződés megkö­tését. Ugyanakkor látni kell, hogy ez a jogi kényszer semmiféle biz­tosítékot nem ad arra, hogy a kon­szenzus ténylegesen létre is jön. Kötelezővé teszi a szabályozás az egyeztető eljárás lefolytatását. Ennek során döntés csak akkor születhet, ha mindkét fél annak tartalmával egyetért.- Kissé ellentmondásos helyzet. Betölti-e ma a kollektiv szerző­dés igazából a rendeltetését, igazuk van-e azoknak, akik megkérdője­lezték létjogosultságát?- Összetett a probléma. A társasági törvény megalkotá­sát követően kialakulhatnak olyan vállalkozási formák, ame­lyekben az előzőekben említett kötelező jelleg esetleg önállósá­got sért, a piaci mechanizmusokat rontja. Más helyeken a munkáltatónak is a rendeltetésszerű működés ér­dekében nagyfokú érdekeltsége mutatkozik a szabályozásban. Példaként említeném az elrendel­hető túlóra mértékét vagy a mun­kaviszonyon kívüli egyéb foglal­koztatás eseteit. Ezt a kérdést mindenütt egyedileg, a helyi sajá­tosságoknak megfelelően kell el­bírálni. Azt tudom, hogy nálunk a kol­lektív szerződés szerint élünk, és úgy gondolom a jövőben is szükség lesz a szabályozásra. A dolgozók is így látják biztosítva alapvető ga­ranciális jellegű jogaikat.- Hol állnak az idei évi módosí­tási munkák?- Az éves rendes módosítás előkészítését már februárban megkezdtük. A kollektív szerző­dés elmúlt évi végrehajtásának ta­pasztalatait és a módosítási javas­latokat a szervezeti egységek ve­zetőitől megkértük. A munkák menetére ütemtervet készítet­tünk, felelősök és határidő megje­lölésével. A korábbi évekhez ha­sonlóan területi elv alapján bizott­ságot hoztunk létre, ahol minden fő szervezeti egység képviselteti magát. Ezenkívül a bizottságnak a tár­sadalmi szervek képviselői is tag­jai. Ezzel párhuzamosan a szak­­szervezet is megkezdte az igények felmérését. A Munka Törvénykönyvének módosításával azonban át kellett ütemezni feladatainkat. A teije­­delmes jogszabályi változásokat is figyelembe véve hosszabb idő áll rendelkezésre. Június 30-ig kell megkötni a kollektív szerződést.- Milyen témák foglalkoztatják ma leginkább az embereket?- Ma leginkább az ügyelet, ké­szenlét díjazása, a kiküldetés vál­lalati szabályozása, az elrendelhe­tő túlóra mértéke, az egyes mun­karendekhez adható pótlék össze­ge, új teljesítményprémium, a la­kásépítésre és -vásárlásra adható vállalati kölcsön.- A dolgozók többször felvetik, hogy nehéz az eligazodás a kollek­tív szeiződésen. Mi erről a vélemé­nye?- Valóban szerteágazó a szabá­lyozás, mert a vállalati fő tevé­kenységen kívül az egyéb felada­tok eltérő sajátosságait is szabá­lyozni kell. így például Balatonfíi­­red vagy az Energetikai Szakkép­zési Intézet területét. Az eligazodást nehezíti, hogy már négy módosítása van az 1986-1990. évekre kötött szerző­désünknek. Legutoljára például önkéntes elhatározásból a műsza­ki értelmiség nagyobb anyagi és erkölcsi megbecsülésére műszaki alkotói díjat alapítottunk. Látni kell azonban, hogy az életviszonyok változása rendkívül felgyorsult és éppen a kollektív szerződés ad arra lehetőséget, hogy ehhez rugalmasan alkalmaz­kodjunk.- Köszönöm a beszélgetést.-S­Kitüntetettek Április 4-e tiszteletére az alábbi dolgozóink részesültek kitüntetés­ben: MUNKA ÉRDEMREND bronz fokozata kitüntetésben részesült: Nagy Kollár Gyula csoportvezető KÁIG. HAZA SZOLGÁLATÁÉRT ÉRDEMÉREM ezüst fokozata kitün­tetést kapott: Szántó Sándor polgári fegyveres őr. KÖZBIZTONSÁGI ÉREM arany fokozat kitüntetésben részesült: Baka Lajos polgári fegyveres őr. KÖZBIZTONSÁGI ÉREM bronz fokozata kitüntetést kapott: Lovasi Benő polgári fegyveres őr. MHSZ KIVÁLÓ MUNKÁÉRT arany fokozata kitüntetésben része­sült: Weisz László, a Hírközlő II. üzem műszerésze. MHSZ KIVÁLÓ MUNKÁÉRT ezüst fokozata kitüntetésben része­sült: Lakatos László üzemmérnök UVIG. Gratulálunk és további sikereket kívánunk! M.J. A küldöttgyűlésről Az MSZMP KB 1987. novem­ber 11-i határozata értelmében a PAV Pártbizottsága március 30- án tartotta meg beszámolóját az alapszervezeti küldöttek értekez­letén. Gyarmati László a PAV Pártbi­zottságának titkára előadásában hangsúlyozta: mindenkor fontos­nak tartottuk, hogy önkritikusan elemezzük munkánkat. Ez az igény a felgyorsult politikai és tár­sadalmi reformfolyamatok miatt a korábbiaknál még nagyobb fele­lősséget jelent számunkra. Sors­fordító időket élünk, a szocialista építés politikai korszakváltását kezdtük meg, és az átfogó meg­újulás igénye nemcsak politiku­sok, ideológusok véleményeként, hanem a társadalom, a párttagság döntő többségének igényeként fejeződik ki. A vállalat gazdasági eredmé­nyeit értékelve kifejtette, hogy a végzett kiváló munkáért pártbi­zottságunk köszönetét fejezi ki a vállalat valamennyi dolgozójá­nak, a vállalat gazdasági vezetésé­nek. Párttagságunknak a jövőben is hathatós segítséget kell nyújtani a vállalati célok megvalósítása érde­kében, a megváltozott és változó politikai munka feltételei között is. Az erre való felkészülés nap­jaink egyik legfontosabb feladata. A vitában Pónya József vezér­­igazgató, KB-tag tájékoztatta a küldötteket a legutóbbi KB-ülés­­ről. Hozzászólt még a Paksi Re­form Kör helyi ügyvezetője, aki ismertette a Kör programját, el­képzeléseit és kérte a küldötteket, hogy segítsék ezen új reformcso­port munkáját. A küldöttgyűlés Gyarmati László szavaival ért véget, aki - miután a beszámolót 2 fő tartóz­kodás mellett elfogadták - meg­erősítette, hogy a következő idő­szak legfontosabb feladata a párt­munka megújítása, az új követel­ményekhez való rugalmas alkal­mazkodás, a célkitűzések megva­lósításának elősegítése. Reformkör Pakson 1989. március 29-én Tolna me­gyében elsőként megalakult Pakson az MSZMP Reformköre. A kör tagjai a kilépés illetve kivá­rás taktikája helyett aktívan, fele­lősséggel részt kívánnak venni a jövő politikájának alakításában. Alapítóülésükön tisztázták, hogy a kör műhelyszerűen, vitakör for­májában politizál, nem állandó tagsággal. A kollektív vita során kialakult egységes álláspontokat, véleményeket a kör tagjai képvi­selik a pártmunkájukban, a köz­életben. A kör elsőrendű feladatának a jelenlegi helyi politikai helyzet­ben a megyei pártértekezletre va­ló felkészülést tartja. Az április 13- án megrendezett második ülésü­kön a jelenlévők témakörönként egyeztették véleményüket, így a következő alkalommal végleges állásfoglalást tudnak kialakítani, amit eljuttatnak a megyei pártér­tekezlet több küldöttének és a szerkesztőbizottságnak. A kör legutóbbi összejövetelét április 20-án tartotta a városi párt­­bizottság nagytermében. A ter­met eddig a PB munkatársai szí­vesen bocsátották rendelkezésük­re, ezzel is segítve a kör munkáját. A Paksi Reform Kör képviselői részt vettek az április 15-én Kecs­keméten megrendezett Reform Műhely találkozón, ahol a részt­vevők egyetértésre jutottak ab­ban, hogy a jelenlegi vezetési módszerekkel nem kezelhető to­vább az országban kibontakozott gazdasági, politikai, kormányzati válság és számos konstruktív ja­vaslatot tettek. A pártszakadást a résztvevők nem tartották megoldásnak a je­lenlegi politikai helyzetben, ha­nem vállalták, hogy a párttagság minél szélesebb köreit igyekezze­nek megnyerni a reformgondola­toknak. Rendkívüli pártkongresszus ösz­­szehívását javasolták - az MSZMP teljes tagsága vélemé­nyének kikérése után, valódi de­mokratikus előkészítést feltéte­lezve - hangsúlyozva, hogy egy ilyen tanácskozás az idő és mód­szerbeli korlátok miatt elsősorban a már kikristályosodott koncep­ciók közötti választásra alkalmas. A reformkörök képviselői elha­tározták, hogy 1989. május 20-án Szegeden országos értekezletet f q rf atiolf LÉGRÁDI CSABA ISTVÁN Vonalak lázadása

Next

/
Thumbnails
Contents