Atomerőmű, 1988 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1988-03-01 / 3. szám

Ülésezett a kivitelezői pártbizottság Forradalmi ifjúsági napok Március I5-én a 140 esztendővel ezelőtt megteremtett nemzeti önállóságunkat, az önálló nemzeti lét forradalmi kivívását ünnepeljük. Egyre nyilvánvalóbb, hogy ez az ünnep nemcsak az ifjúságé, hanem egész népünké, és joggal vallhatják magukat a forradalmi hősök méltó utódainak mindazok, akik úgy szeretik hazánkat, hogy készek és képe­sek a haladásért cselekedni is. A magy ar nép 140 esztendővel ezelőtt más népekben is rokonszenvet keltő elszántságot mutatott, hogy meg­haladja a saját múltját, s hogy felzárkózzon a modernizáló Európához. A 48-as forradalmár elődök müvét az 1918-as őszirózsás forradalom, majd a Tanácsköztársaság folytatta, és a ma élő nemzedékeknek kell betetőzni. Ha csak a vágy aink lesznek korszerűek, a cselekvéseink pe­dig maradnak a régiek, akkor aligha lehet reményünk a felzárkózásra a világ mai élvonalához. A világ most megint kihívásokkal teszi próbára képességeinket. Bi­zonyos, hogy helytállással, forradalmár elődeink szelleméhez méltó cselekvéssel ezen a próbatételen is túljuthatunk. Nyugalmunk érdekében Lehetséges, hogy sokan unják már a polgári védelemmel kap­csolatos híreket és egyesek úgy vélekednek: „na ezek is csak azért csinálják, hogy bizonyítsák fon­tosságukat”. Természetesen ezt a vélekedést nem magamtól talál­tam ki, hanem ilyen információk jutottak el hozzánk az utóbbi he­tekben. Ezek a megnyilvánulások nem zavarnak, mert az így véleke­dők hasonlóan nyilatkoznak a tűzvédelmi és a munkavédelmi oktatásokról is, de ezek az embe­rek kiabálnak leghamarabb ren­dőrért ha bajbajutottak, előtte vi­szont a leghangosabban szidják őket. Hangsúlyozom ezek az embe­rek és vélekedéseik nem zavar­nak. Viszont nagyon zavar és fel­háborít a rémhírek kitalálása és terjesztése. Az utóbbi hetekben szárnyra kelt Pakson a hír: kitele­pítési gyakorlat lesz és a zárt laká­sokat is feltörik. Tisztelt polgár­társaim! Ne higgyenek az ilyen rémhírterjesztőknek és ne dőlje­nek be ezeknek a vad dolgoknak. Természetesen azt is tudjuk, hogy azért van ez, mert nincs megfelelő információ és tájékoz­tatás. Szerencsére az illetékesek is rájöttek erre és már készíthetjük a propagandaanyagot, melyben sok hasznos tudnivalót felsorolunk. Ezek a tájékoztató anyagok a kül­földi szakirodalomra támaszkod­nak, melyek már évek óta rendel­kezésünkre álltak, csak mostanra jöttünk rá fontosságukra. A városi polgári védelmi pa­rancsnokság úgy tervezi, hogy ta­lán május-júniusra el tudja készí­teni ezeket a tájékoztató anyago­kat és a gázálarcok kiosztásával egy időben ezek is kiosztásra ke­rülnek. A rémhírek megelőzése érde­kében írom le: a Il-es és Ill-as ki­telepítési körzetekben a szakszol­gálat emberei megkezdték a „csa­ládregiszterek” kiosztását, és a szükséges gázálarcméretek meg­állapítását. Minden 14 évnél idősebb paksi lakos méretének megfelelő gázá­larccal lesz ellátva az év folyamán. Többen jelezték felénk aggá­lyaikat a kitelepítéssel kapcsolat­ban, miszerint ki fogja a házat őrizni és az állatokat ellátni? Abban az esetben, ha kitelepí­tési gyakorlatot rendelnek el, az nem azt jelenti, hogy a család minden tagja, vagy egy városrész minden lakója kitelepítésre kerül. A gyakorlatot elrendelők is tudják azt, hogy nem hagyható a lakás őrizetlen, az állatokról nem is be­szélve. Végezetül még egy kérdésre té­rek ki: gyakran keresnek meg az­zal, hogy ők a vállalatuknál már be vannak osztva a polgári véde­lembe, ezért a városi kitelepítési szakszolgálatból vegyük ki. Erre eddig is és ezután is csak azt tu­dom válaszolni, hogy a városi fel­adatra történt beosztás minden­kor megelőzi az üzemi beosztáso­kat, mert ha nem így lenne, akkor csak a városi tanács hatvan dolgo­zóját és a nyugdíjasokat oszthat­nánk be. Tisztelt polgártársak! Tudjuk, hogy ebben a nyugta­lanító világban az idegek terhel­­tebbek a „megengedettnél”, ide­gesebbek és érzékenyebbek let­tünk, ezért a nyugalmunk érdeké­ben kerüljük a rémhírek terjeszté­sét és próbáljanak nagyobb biza­lommal viseltetni a polgári véde­lem iránt. Beregnyei Miklós őrnagy Az MSZMP Atomerőmű Beru­házás Kivitelezői Bizottsága már­cius 14-én kibővített ülést tartott. A napirenden szerepelt Tóth Györgynek, a beruházási igazga­tóság távlati fejlesztési főmérnö­kének tájékoztatója, a kivitelezői pártbizottságnak az 1986. évi vá­lasztások óta végzett munkájáról szóló beszámoló és a gazdaságpo­litikai munkabizottság beszámo­lója a kivitelező vállalatok tavalyi tevékenységéről. Tóth György tájékoztatta a résztvevőket az 5., 6. számú, ezer megawattos blokk kivitelezésé­nek előkészítésével kapcsolatos kérdésekről. Elhangzott, hogy a műszaki tervet az idei év végére szállítja le a Szovjetunió, annak védése 1989 első negyedévében lesz. A megvásárolt szovjet min­taterv lehetővé teszi a felkészülés megkezdését, a műszaki előkészí­tést. A PAV BÉRIG és a kivitele­ző vállalatok között előszerződé­sek készültek, két vállalat, a 22-es és a 26-os ÁÉV már alá is írta azo­kat. Az előszerződések keret jelle­gűek, a vállalkozási terjedelmet, a nagyságrendet, a kivitelezés ütemtervét és hálótervét, vala­mint a PAV szolgáltatási feltéte­leit tartalmazza. Az előszerződé-A napokban kezembe került egy friss tanulmány, címe: „Paks város fejlettségi színvonalának elemzése néhány ellátottsági színvonalat ki­fejező mutató alapján”. A tanulmány szerzője néhány fontos mutató alapján elemzi váro­sunk helyzetét, összehasonlítva a 125 magyar városéval. Az eredmé­nyek meghökkentettek, mert még a megyében is több olyan város van, melyek mutatói jobbak a paksinál, pedig ott nem épül erőmű. Vala­hogy az az érzésem támadt, mi nagy csinnadrattával építettük az erőmű­vet és Paksot, más városok pedig fi­noman és csendben elhúztak mel­lettünk. Ezt a lemaradást kulturális vona­lon érzem igazán, hiszen a megyé­ben van nagyközség, ahol több mú­zeum is van, míg Pakson egy sincs. Vannak városok, ahol éves rendsze­rességgel könyvet - kalendáriumot adnak ki, kábeltelevíziót működtet­nek... stb., míg nálunk ez sincs. Vé­letlen ez, vagy törvényszerű? Tet­tem fel a kérdést az említett tanul­mány szerzőjének: Jákli Péter ta­nácselnöknek.- A kérdésfelvetésből is érződik egyfajta lakossági hangulat. Hiszen van egy vasúti múzeumunk, legfel­jebb kevesen tudnak róla. Sajnos a városiasodással nagyon sok érték devalválódott, de nemcsak újkeletű gondjaink és bajaink vannak, egye­sek gyökerei visszanyúlnak több századig.- Itt a pincékre gondolsz?- Pontosan. 1986-ban elkészítet­tük Paks pinceprogramjának mű­szaki és gazdasági vizsgálatát. Kide­rült, több pincénk van mint Szek­­szárdnak. Feltártunk 1550 pincét. Ezek összesen 68 500 légköbméter terjedelműek. Az országos pince­­programhoz már évekkel ezelőtt csatlakozhatott volna Paks. így saj­nos önhibájából esett el jelentős mértékű központi támogatástól. Nálunk nem rosszabb helyzetű „pincés” települések 100 millió Ft­­os nagyságrendben részesültek tá­mogatásban. sek lehetővé teszik a vállalatok számára a felkészülést. Ugyanak­kor még sok nyitott kérdés van. Konkrét válaszok, szerződések szükségesek. Választ kell találni rá, hogy kinek a feladata a felvo­nulási létesítmények, gépek, esz­közök biztosítása, ki vállalja en­nek finanszírozását, milyen konk­rét szociális, ellátási feladatok je­lentkeznek. Új vonás, hogy a PAV BÉRIG a főépület kivételével valamennyi kivitelezési munka elvégzésére versenyezteti a vállalatokat. A ter­vek feldolgozására, a műszaki elő­készítésre a kivitelezők műsza­kiak, mérnökök munkáját igény­lik. Ez elősegíti a közös munkát, az együttgondolkodást. Az előszerződésben szerepel, hogy a kivitelezők megkapták a zaporozsjei előterveket és megha­tározták a vállalkozási határok ter­jedelmét. Nem tartalmaz az elő­szerződés viszont konkrét felada­tokat az átmeneti időszakban biz­tosítható munkalehetőségekről. Mindössze a műhelyek, raktárak, szállások biztosításáról van szó, külön szerződés alapján meglehe­tősen magas térítési díjért. Elhangzott, hogy az 1987-re bő­vítésre előirányzott pénzből 1 De sorolhatnám tovább gond­jainkat. A szennyvízbefogadó ha­tárértéken van, új rákötésre már „szabályosan” nincs mód, szemét­telepünk betelt, 10 ezer lakosra jutó távbeszélő főállomások számában 116-tal elmaradunk a megye váro­saira számított hasonló mutatónál; szabad telefonvonal nincs, a me­gyei középiskolák között a legzsú­foltabb a mi gimnáziumunk, az ál­talános iskolai zsúfoltságot egyelő­re 8 tantermes „barakkiskolával” enyhítjük, de említhetném a régi városrészben az utak, járdák hiá­nyát, míg az új városrész elégtelen parkosítását is. A fejlődést és a fej­lettséget nem szabad összetévesz­teni! Félreértés ne essék, én nem fe­lelősöket és bűnbakokat keresek. Igaz, időnként találkozom sértő­dött emberekkel, akiknek úgymind „érdekük” a problémáink elhallga­tása, sőt ha tehetik, megkérdőjele­zik összefogásunk eddigi - lakossá­gunk és vállalataink áldozatvállalá­sát bizonyító - szemmel is látható eredményeit.- Azért már dolgoztunk le ebből a hátrányból.- Igen, az út- és járdaprogramunk igen szép eredménnyel zárult az el­múlt két évben és ez elsősorban a lakosság áldozatkész munkájának köszönhető. Azért azt látni kell, hogy ezután olyan munkákat is sorra kell ven­nünk, melyek jóval több pénzbe ke­rülnek és nem társadalmasíthatóak annyira.- Itt az újabb eredőjű gondokra célzol, mint a tanulmányodban?- Igen. Ha nézzük a népességnö­vekedés dinamikáját, akkor azt álla­píthatjuk meg, hogy a városba törté­nő nagyfokú népességbeáramlás lé­nyegesen csökkent. Ennek ellenére Pakson a legma­gasabb a 125 város közül, sőt a fej­lesztési elképzelések ismeretében nagy a valószínűsége annak, hogy ezt a pozícióját az ezredfordulóig meg is fogja tartani. A jelenlegi népességnövekedési helyezésünket és a prognózist nem milliárd 876 milliót használtak fel. Az idei feladatokat az ötödik blokk 1995-re tervezett indítása, és az ehhez tartozó alapgödör 1989. július 1-jén esedékes meg­nyitása határozza meg. Az idei, 3,4 milliárdos (20%-os ÁFÁ-t is magába foglaló) pénz­ügyi tervből 1,37 milliárd forint nettó költség jut a bővítésre. Pilla­natnyilag hiányzik az 1989-es gö­­dömyitás feltételeihez mintegy 400 millió forint. Ennek előte­remtéséhez kormányzati segítsé­get várnak. Ebből a pénzbői kell fedezni a tervezést, a műszaki elő­készítést, a beruházás szervezési költségeit, a terület felszabadítá­sának, az áttelepülésnek, az új fel­vonulási terület, az út és vasút ki­építésének költségeit. A kivitele­zők számára közművesített felvo­nulási területet biztosítanak. Az egyes vállalatok önmaguk készítik el a kivitelezéshez szükséges léte­sítményeket, biztosítják munká­juk feltételeit. A tájékoztatóban szó volt arról is, hogy a PAV nehezen tud adni a kivitelezőknek munkát. Az I-IV- es blokkok kiegészítő, biztonság­­növelő munkálataiban csak né­hány vállalat, a Vegyépszer, a GYGV, az Április 4. Gépgyár mint sikermutatót, hanem mint el­kerülhetetlen tényt említem, mely olyan ellátási gondok forrása, mely­nek megoldása túlnő egy város, egy megye lehetőségein.- Ezek a megállapítások hogyan tükröződnek a lakásprogramban?- A jelentős lakásépítési program ellenére a laksűrűség a megye váro­sait tekintve Pakson a legmagasabb. 100 lakásra jutó lakosok száma 387 fö, mely alapján az országos rang­sorban az utolsó, a 125. Paks. A há­rom- és többszobás lakások aránya Pakson 42%, míg ez a mutató Bony­­hádon 45%. A meglévő lakásállo­mány 81,8%-a be van kapcsolva a közüzemi vízhálózatba, de a megye városaiban ez az arány 82,4%. Vi­szont a közcsatornába bekötött la­kások tekintetében még nagyobb Paks lemaradása, hiszen 14%-kal el­maradunk a városok hasonló muta­tójától. Nem jobb a helyzetünk a még annyiszor emlegetett útépítés terü­letén sem, hiszen a belterületi kiépí­tett utak 57%-os arányával az 1986- os értékelés alapján Paks országo­san a 83. helyen állt, és érdemes fel­sorolni a megye többi városainak a helyezéseit: 33. Szekszárd 85% kiépítettséggel, 58. Bonyhád 72% kiépítettséggel, 68. Dombóvár 66% kiépítettséggel, 72. Tamási 63% kiépítettséggel.- Nem sok dicséretet kap a lakos­ságtól a kereskedelem, itt milyen eredményeket illetve eredményte­lenségeket tudunk felmutatni?- A különböző ellátottsági muta­tók alapján Paks az országos rang­sorban kivétel nélkül az utolsó ne­gyedben foglal helyet a 125 város közül. Például az egy főre jutó eladási forgalom 1986-ban 25%-kal alatta maradt a megyei városok átla­gának. Kirívóan alacsony a vegyes iparcikkek forgalmának részaránya, hiszen az egy főre jutó értéke 37%­­kal elmarad a városok átlagától. Sa­játos ellentmondása a fejlődésnek, hogy a népesség növekedését a ke­reskedelem a mai vállalkozási poli­tikával, adórendszerrel nem tudja vesz részt. A KAIG-nál a leállások és a karbantartások alkalmával van még némi munka, de ezek sem igazán számottevőek. Meg­fogalmazódott, hogy a kivitele­zőknek az átmeneti időszakban segítségre van szükségük dolgo­zóik, az összeszokott kivitelezői gárda megtartása érdekében. A továbbiakban a résztvevők megtárgyalták a kivitelezői pártbi­zottság 1986. évi választások óta végzett munkájáról szóló beszá­molót, majd a kiegészítésekkel együtt elfogadták a dokumentu­mot, amely a március 21-i küldöt­tértekezlet elé kerül. A beszámo­ló értékeli az 1986. február 18. utá­ni időszakban a politikai, szerve­zeti és mozgalmi munkában vég­bement változásokat, az alapszer­vezetek tevékenységét, a gazda­ságpolitikai, a pártépítési és az agi­­tációs-propaganda munkabizott­ság munkáját, valamint kitér a jö­vő feladataira. Harmadik napirendi pontként elhangzott a gazdasági munkabi­zottság beszámolója, majd az ülés résztvevői elfogadták a kivitelezői vállalatok tavalyi munkájáról és a további feladatokról szóló állás­­foglalást. Ezt követően személyi kérdésekről volt szó. -kl­követni, sőt a lemaradás egyre foko­zódik.- Végezetül megkérdezem mi­lyen hatást váltott ki tanulmányod a vitapartnereidből az eddigi fórumo­kon, s mit vársz s nyilvánosságtól?- Elsősorban azt szeretném, ha tisztán látnánk, ezzel tartozunk egy­másnak. A helyzetünk reális megí­télése elengedhetetlen egy követke­ző szintén dinamikusnak ígérkező városfejlesztés előtt. Szeretném még egyszer felhívni a figyelmet a fejlődés és fejlettség különbségére. Itt Pakson óriási fejlődésnek va­gyunk tanúi, hiszen sorra épülnek a közintézmények, a lakások s egyéb létesítmények. De látni kell azt is, hogy a népesség növekedésével párhuzamosan nem tudott min­denben lépést tartani az ellátási színvonal, több területen hátrányos helyzetbe kerültünk, csak félek, hogy néhány területen már túl nagy késésben vagyunk. Igaza van lakosságunknak, ami­kor ezt szóvá teszi, természetesen elemzések nélkül saját tapasztalat alapján is lehet érzékelni ezeket a gondokat. Úgy gondolom, a város vezetésé­nek nemcsak a helyzet megmagya­rázása a feladata, hanem az őszinte, nyílt elemzések után problémáink­ra megoldások keresése. Csak félek, hogy néhány területen már túl nagy késésben vagyunk. - béri -Mennyire fejlett Paks? Jákli Péter tanácselnök

Next

/
Thumbnails
Contents