Atomerőmű, 1988 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1988-07-01 / 7. szám
4 PAKSI ATOMERŐMŰ Újoncként szép az 5. hely Tavaly, amikor a megyei bajnokságot megnyerte az ASE labdarúgó-csapata, kevesen fogadtak volna rá, hogy az idén az NB Ill-ban az 5. helyen fog végezni. Még annak ellenére sem, hogy az őszi idény elején sikerült megszerezni Somodit, Kisst és Junkunczot. Ha máraz új játékosokat emlegetjük, akkor mindjárt itt megemlíthetjük, hogy a bajnokság végére a csapathoz került még erősítésként Juhász és Porga. De téljünk most vissza az elejére. A Dráva-csoportban a sorsolás nagyon nehéznek ígérkezett: hazai pályán hat, idegenben kilenc mérkőzést kellett megvívni a fiúknak. A célkitűzés az volt, hogy a bajnokság végére a 8-10. hely valamelyikét kell megszerezni. Az őszi idény végén a tervnek megfelelően a 9. helyen álltak 15 ponttal. Aztán egy jól sikerült alapozás után tavasszal megindult a csapat felfelé a tabellán és meg sem állt a minden elismerést megérdemlő, ragyogó 5. helyig. Ami ennek a teljesítménynek a nagyszerűségét csak növeli, hogy mindezt újonc létükre érték el. A siker a játékosok pályán mutatott jó teljesítményének, valamint az edzők és vezetők áldozatos munkájának egyaránt köszönhető. Patkós István pályaedző osztályzatai alapján a következőképpen értékelhetők a játékosok: a legjobb teljesítményt Debreceni nyújtotta,nagyon jók voltak Szlanyinka, Somodi, Nagy, Porga, és a házi gólkirály Vörös (14 góllal), jók: Kiss, Fritz, és Junkuncz. Összességében csalódást senki nem okozott. Nem feledkezhetünk meg az ifikről sem, hiszen az ő szereplésükről is elismeréssel kell szólni. Ők a 7. helyen végeztek. Külön említést érdemel az első csapat keretébe tartozó Németh, Büttl, Szabó T. és Somogyi. Az ifik edzője Bodahelyi András. A fanatikusabb ASE-szurkolók felbuzdulva a sikereken, esetleg már 2-3 év múlva az NB II-be való jutást sem tartanák lehetetlennek, de ne menjünk ennyire előre. A csapat sikeredzője Vábró József vezető edző a bajnokság befejezése után megvált az ASE- től, de maradt Pakson és a PSE edzője lett. Az új vezető edző július 11-től Botos Antal 2 évre kötött szerződést, ő a Siklós csapatánál volt eddig. Ugyancsak változás lesz a pályaedzői szerepkörben is, mivel Patkós István megnövekedett munkahelyi elfoglaltsága miatt fájó szívvel, de kénytelen megválni ettől a megtisztelő feladattól. Az új pályaedző személye lapzártakor még nem volt ismert. Nemsokára ismét beindul a bajnoki gépezet és remélhetőleg az ASE-labdarúgók továbbra is szép győzelmeket aratnak a szurkolók nagy örömére. Emlékeztetőül a bajnoki táblázat eleje: X. Mohács 30 19 6 5 62-18 44 2. Csurgó 30 16 9 5 55-27 41 3. Paksi SE 30 15 9 6 43-25 39 4. H. Táncsics SE 30 12 10 8 39-31 34 5. Atomerőmű SE 30 13 8 9 36-33 34 Állnak: Blatt Vince szakosztályvezető, Debreceni, Vajer, Fritz, Leskó, Szlanyinka, Vábró József vezető edző. Patkós István pályaedző, Kiss, Somodi, Junkuncz, Fodor, Porga, Kiss Zoltán szakosztályelnök. Ülnek: Somogyi, Vörös, Büttl, Szabó T., Nagy, Juhász, Marcsa, Németh, Klopcsik, Szabó Gy. Rendkívüli ülést tartottak a PSE-nél A Paksi SE labdarúgó-csapata az 1987-88 bajnoki évben ismét az NB III Dráva-csoportjában szerepelt és 3. helyezést ért el. 1952. óta ilyen kimagasló teljesítménnyel' a paksi labdarúgás még nem büszkélkedhetett, mégis a szurkolók, a közvélemény csalódott, mert sokáig úgy tűnt, hogy egyenes ágon menetel be a csapat az NB II-be. Végül a harmadik hely jutott, és az osztályozón „kiütéses” vereséget mért ránk a Keszthely és az Ajka. A labdarúgó-szakosztály elnöksége június 27-én rendkívüli ülést tartott, melyen részt vett Herceg József, a városi tanács elnökhelyettese és Szinger Ferenc a művelődési és sportosztály vezetőhelyettese is. A szakosztály bírja a város vezetésének, gazdasági egységeinek bizalmát, melynek birtokában a vezetőség meghatározta az 1988- 89 bajnoki év célkitűzéseit. Konkrétan továbbra is cél az NB III Dráva-csoportjában az 1-3. hely megszerzése. Vass Zoltán ügyvezető elnök előterjesztésére a szakosztályelnökség személyi kérdésekben foglalt állást, és tett javaslatot a sportegyesület elnökségének. Megtárgyalta Schäffer István korábban beadott kérelmét, indokait elfogadva felmentette szakosztályvezető beosztásából, megköszönték négy évig tartó tevékenységét és kérték vállaljon feladatot továbbra is a szakosztályvezetés munkájában. Vida István technikai vezető kérte felmentését beosztásából. A vezetőség indokaival egyetértett, azonban felkérte őt, hogy amíg nem találnak alkalmas személyt, továbbra is lássa el teendőit. Elfogadta Vábró József vezető edzői teendők ellátásával történő megbízását, és jóváhagyta Rákosi Gusztáv szakosztályvezetői megbízását. így a személyi feltételek továbbra is adottak ahhoz, hogy a labdarúgó-szakosztály eddigi eredményei megszilárduljanak. Elfogadták az utánpótlásképzés rendszerét, melynek keretén belül a dunakömlődi felnőtt tartalékcsapat Paks II. néven továbbra is indul a körzeti bajnokságban. Az NB III-as felnőtt csapattal párhuzamosan szerepel az ifjúsági I. csapat, a tartalékcsapattal párhuzamosan pedig az ifjúsági II. csapat. Mindkettő a paksi körzeti bajnokságban játszik. A serdülő I. csapat a Tolna megyei serdülő bajnokságban, a serdülő II. pedig a paksi körzeti serdülőbajnokságban fog szerepelni. A városi és városkörnyéki iskolákkal való együttműködés keretében továbbra is támogatja a szakosztály a Bezerédj Vándor Kupa bajnokságot az általános iskolák 5-6. és 7-8. osztályos korcsoportjai részére. Mindezen célkitűzések megvalósítása érdekében a szakosztályvezetés számít a szurkolók aktív támogatására, bízik abban, hogy az együttes munkával a következő bajnoki évben magasabb szintű szórakozást fog nyújtani a város labdarúgást szerető közönségének. Állnak: Schäffer István, Márkus József, Vas Zoltán, Rácz, Prancz, Németh, Horváth, Blatt, Héregi, Somogyi, Gyenis, Tóth, Izsák, Váci. Guggolnak: Jóni, Széperdei, Kolorics, Bérezési, Kovács, Balogh, Kun, II Ferenc, Bartha. Saint-Exupéry Ki ne ismerné A kis herceg című remekművet? S ki ne érezné, hogy ez nemcsak felnőtteknek szóló mese, hanem egyúttal himnusz az emberiséghez a bátorságról, a szeretetről. Saint-Exupéry csodálatos meséjét már több mint ötven nyelvre fordították le. De ki ismeri magát az írót? Sokmilliós olvasóközönségének nagyobbik része mindössze annyit tud róla, hogy pilóta volt, s hősi halált halt valamikor a második világháború vége felé. Kezembe került Bajomi Lázár Endre könyve (Saint-Exupéry csodálatos élete, Móra, 1987.) amelyben a szerző a francia társadalom, a francia élet, a francia gondolkodásmód és a francia irodalom alapos és belső ismeretéből tanúskodva hihetetlen mennyiségű dokumentum- és fényképanyag kíséretében roppant érdekes és izgalmas történetét adja Antoine de Saint-Exupéry grófnak, a kastélyban és előkelő középiskolákban nevelkedett fiúnak, a repüléssel kacérkodó kamasznak, a repülőtéri közkatonaként grófi címét nem használó fiatalembernek - egészen az utolsó, 1944. júliusi, végzetes felderítőrepülésig. Kitalált kalandregénynek is sok volna mindaz, amit Exupéry megélt és megírt, kezdve az afrikai postaszolgálaton, folytatva a Dél-Amerika teljes hosszára tervezett postai repülőszolgálat megszervezésén, majd a szaharai baleseten, az amerikai közjátékon, s végezve az említett, Korzika és Franciaország közötti utolsó repülőúton. A kis herceg mellett ismerjük sok más művét is: A déli futárgép, Éjszakai repülés, Az ember földje, Csalétek csillagok, A hadirepülő, Citadella, stb. Ezek egészen kivételes erkölcsiségű, emelkedett szellemű, ízig-vérig férfi és ember, s mellesleg egy kitűnő író egyéniségét tükrözik. „Nem hagyhatom abba”, mondta Saint-Exupéry, újra és újra repülési engedélyért folyamodva Giraud tábornokhoz, végül magához Eisen howerhoz. S betegen, negyvenöt évesen mégis újra repült, hogy két Messerschmitt-gép vessen véget emberi és írói pályafutásának. Jó címet adott Bajomi Lázár Ervin ennek a biográfiának; A kis herceg szerzőjének élete valóban csodálatos volt. Érdemes elolvasni. Étkezésben ragaszkodunk a tradíciókhoz Idegenül hangzik ma még a legtöbb háziasszonynak, ha azt hallja hogy busa, hogy szója, hogy hajdinakása. Halételek elkészítéséhez a ponty, köretekhez a rizs és a burgonya jut mindjárt eszünkbe. Ha valaki a lisztről beszél csakis búzalisztre társítunk automatikusan. Sajnos, semmiben sem ragaszkodunk úgy a tradíciókhoz, mint a táplálkozási szokásaikban. Pedig már hány ételbemutatón bebizonyították, hogy az igazságtalanul mellőzött busából is lehet ízletes halételt, a hajdinából finom köretet, sőt tortát is, a szójalisztből meg péksüteményt és süteményt is lehet készíteni. Nincs elegendő információnk a busa jó tulajdonságairól: nemcsak olcsóbb, mint a ponty, de sokkal egészségesebb is. Kórházban végzett vizsgálatokon bizonyították be, hogy azok a betegek, akiknek magas volt a vérzsírtartalmuk, busából készült ételek rendszeres fogyasztásával igen kedvező változást tudtak előidézni egészségi állapotukban. Először minden új íz szokatlan, és a szoktatást nem is szabad erőltetni. A húslevesen, rántotthúson és pörköltön felnövő generációk csupán a vöröshagyma, a paprika, a zsír ízharmóniáját ismerik, s így az új ízek megkedveltetését, azaz a busából, a szójából és hajdinából készült ételek beépítését étrendjükbe szinte észrevétlenül kell tennünk. Ez a főzőtudományban jártas nők és férfiak részére közös feladat. CS. I. Néha a nagyság is teher Az eset a Duna filmszínház előterében történt. Az előadásig még néhány perc volt, amikor a jól megtermett fiatalember a pénztárhoz lépett.- Két jegyet kérek, lehetőleg középre - mondotta.- Azt nem lehet - hangzott a lakonikus válasz- ??? A reménybeli néző értetlenkedésére a pénztáros hozzátette:- Túl magas ahhoz, hogy középre üljön. A 190 centiméter körüli srácot nem elégítette ki a magyarázat és finoman megkérdezte, hogy ugyan hol van az lefektetve, hogy bizonyos magasságon felül a néző csak szélső helyre jogosult. Különben is, mi az hogy a pénzéért nem ülhet oda, ahova szeretne. Valahol itt tartott a szóváltás, amikor a pénztáros az előadás kezdetére hivatkozva annak tudatában, hogy a jegyeladás kizárólagos joga az ő kezébe tétetett le, az ilyenkor szokásos arroganciával kijelentette: Nem adok középre és kész. A fiatalembernek nem maradt más választása, kénytelen volt elfogadni a két szélső helyet. Nem így a diszkriminált néző társaságában lévő hölgy, aki nyomatékosan követelte a panaszkönyvet. Látva a pénztáros hajthatatlanságát ő is csak legyintett, majd mindketten bementek a terembe. Anélkül, hogy messzemenő következtetéseket vonnánk le az esetből, szeretnénk felhívni a mozi üzemeltetőjének figyelmét néhány dologra. Arról, hogy a nézőtér üléssorai közötti magasság nem megfelelő, nem a kedves mozilátogató tehet. Ha az ilyen és ehhez hasonló intézkedésekkel a többi néző kényelmét kívánja szolgálni, ildomos lenne, ha látható helyen kitennék mondjuk: ennyi és ennyi magasság, illetve vállszélesség feletti nézők csak az alábbi helyekre válthatnak jegyet. így senkit sem érne meglepetés. - tiló -Alacsony színvonalhoz magas juttatás Olvastam, hogy a jugoszláv labdarúgó-bajnokságot a Crvena Zvezda nyerte, és nemcsak a tabellán lettek az elsők, hanem a játékosainak jövedelme szempontjából is az élen járnak. Az újságok beszámoltak róla, hogy a bajnokcsapat játékosai az aranyérem megszerzéséért személyenként kb. 10 millió dinár, vagyis kemény valutára átszámítva 4 000-4 500 dollár jutalmat kaptak. Napjainkban, amikor a jugoszláv állampolgárok a válság következtében kénytelenek egyre szorosabbra húzni a nadrágszíjat, s a közvélemény egyre hangosabban követeli, hogy vizsgálják ki az ország vezető politikusai vagyonának eredetét, ellenőrizzék személyi jövedelmüket, furcsa módon teljes közöny tapasztalható az egyébként valóban felülvizsgálatra szoruló futballista-keresetekkel és vagyonnal szemben. A legmagasabb tisztségeket betöltő jugoszláv politikusok havi fizetése az év elején nem érte el - átszámítva - a 400 dollárt, vagyis kb. egy év alatt keresnek annyit, amennyit a Zvezda játékosai egyszeri prémiumként kaptak. „Ha a jugoszláv politikusok válogatott együttesének teljesítményét az ország gazdasági válságának ismeretében mérlegeljük, akkor világos, hogy a kulcsfontosságú tisztségeket betöltő személyiségek miért keresnek olyan keveset. Mivel azonban a mostani jugoszláv labdarúgó-bajnokság szinte Európa egyik legalacsonyabb színvonalú küzdelmének számít, teljesen logikátlan dolog, hogy résztvevőit ennyire kiemelten díjazzuk.” - írja a belgrádi Politika Expresz című napilap. Postánkból Tisztelt Szerkesztő Úr! Szívesen olvasom a havonta megjelenő Paksi Atomerőmű című újságot, de az Ön cikkén, illetve annak hangvételén kissé fölháborodtam, aztán meg elcsodálkoztam, hogy egy „újságíró” ilyen hiszékeny, mert egy fölháborodott kolléganője az mesélte, hogy ... És a másik fél mit mesélt, azt nem hallgatta meg? Én ugyan nem vagyok újságíró, de nekem meg azt mesélték, hogy Ön és az a bizonyos kolléganője között intim kapcsolat van...! Szóval ez az azt mesélték egy ilyen dolog, érti ugye?! Ugyanis én is jártam már az OTP- nél hitel ügyben, de mivel a kezesem nem tudott bejönni a szerződéskötés napján aláírni, csak az előtte levő napon, ezért a „nagyhatalmú” OTP-sek j jóindulatulag megoldották, hogy a ke- I zesem előbb írjon alá, pedig az az j előírás, hogy az adós és a kezes egy- 1 szerre legyen jelen. Lehet, hogy a kol- I léganője azért ment a kezesével az j OTP-be, hogy munkaidőben közben I bevásároljon? Ha én újságíró lennék, nemcsak az I egyik fél „meséjét” hallgatnám meg, j hanem a másikét is. Ami pedig a nyit| va tartást illeti, szerintem ez sem ügy- I félbosszantás, hanem a nagyhatalmú I PAV-osok óhaja. Én nagyon régóta paksi lakos va-Igyok, de mióta a PAV létezik, azóta az OTP nyitva tartása kb. négyszer változott, és végre megszoktuk a mostani, hát miért változzon újra, hiszen a lakosság nagy része váltott műszakban illetve dekádban dolgozik. Száz szónak is egy a vége, akinek valamilyen kifogása van a másik munkája ellen, az jobb ha azonnal szóvá teszi, persze megfelelő hangnemben, nem pedig rögtön újságcikket csinál belőle. Mindenesetre én elismeréssel szólok a PAV-osok, az OTP-sek és az Ön munkájáról is, éppen ezért elnézését kérem, hogy nem tudtam hallgatni és leírtam a véleményemet. Tisztelettel: Weisz Jánosné (A PAV-osok szerint: egy paksi lakos) Kedves Olvasó! Személyeskedő felhangoktól sem mentes, ironizáló levelében kifogásolja az OTP-ről íródott cikk hangvételét, és azzal vádol, hogy az „újságíró” nem volt objektív, mert csak az egyik felet hallgatta meg. Szeretném felhívni figyelmét, hogy a cikkben szereplő eset nem egyedi, az OTP dolgozóinak munkastílusa, a szervezet hatalmi pozíciójából adódó arroganciája (a nyitva tartásról nem is beszélve) sokakat bosszant. A cikkben kiragadott eset csak egy példa volt, amelyet más hasonló esetek tételes felsorolása követhetett volna. Éppen ezért közügy, amelynek az újságban a helye, mivel a lapnak a tájékoztatáson túl a visszásságok, így a mindennapi életünket mérgező bürokratizmus, aktatologatás, az ügyfél semmibe vétele elleni harc is a feladata. Célunk a nyíltság megvalósítása, a vélemények ütköztetése. Ezért közlünk le minden olvasói levelet és hivatalos reagálást, így az Ön levelét is annak ellenére, hogy a hangnem, a piszkálódó stílus nem biztos, hogy jó fényt vet a levél írójára. Az Ön levelét olvasva az az érzésem támadt, mintha az OTP iránt megnyilvánuló túláradó elismerés nem lenne mentes az illető szervezethez való személyes kötődéstől. Mindenesetre ha ez lenne az OTP hivatalos reagálása, akkor úgy érzem, kár minden további szóért. A szerkesztő PAKSI ATOMERŐMŰ Felelős szerkesztő: Torma Csaba Szerkesztőség címe: Paks, Pf.: 71. Kiadja a Tolna Megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Dr. Murzsa András Levélcím: Szekszárd, Postafiók: 71., 7101 Engedélyszám: III/ÜHV/306/T Megjelenik havonta Készül a Szekszárdi Nyomdában 6000 88.1988 Felelős vezető: Benizs Sándor
