Atomerőmű, 1988 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1988-08-01 / 8. szám

A Kultúra és Közösség ez évi 3. száma is tematikus: ezúttal tele­pülés-, önrendelkezés-kultúra ösz­­szefíiggéseiről közöl tanulmányo­kat a művelődéselméleti folyó­irat. Olvashatunk például egy né­metajkú, kétvallású község, Nagy­­börzsöny virágzásáról és romlásá­ról, a hajósi közösségekről, az 1983-ban Bakonyszentkirályon, Bakonyoszlopon, Cseszneken in­dított közösségfejlesztési kísérle­tekről, a vallás lehetőségeiről a helyi társadalomban; ajánló re­cenziót A. Gergely András - Ka­marás István - Varga Csaba: Egy Kisváros című tanulmányköteté­ről. A recenzens nemcsak a kisvá­rosokban élőknek, hanem min­den állampolgárnak ajánlja a könyvet. Az én szándékom jóval szerényebb: csupán Önnek aján­lom, kedves paksi olvasó a folyó­irat közleményeit, közülük kettőt nagyon: A. Gergely András: Kis­városi tradíciók és kívülről jött modernizáció (mert annak ellené­re, hogy B-ről, a bauxit városáról ír benne a szociológus, munkája Paksról is szól), valamint Albert József: A kivételezett helyzet tár­sadalmi konfliktusai (A Paksi Atomerőmű és a város) című írá­sát. (Albert József vezette az atom­erőmű megbízásából 1986-ban a Művelődési szokások és igények a Paksi Atomerőmű dolgozói köré­ben című szociológiai felmérést, melynek során véletlen mintavá­lasztással 463 személlyel készült kérdőíves interjú. Ő összegezte zárótanulmányban a felmérés ta­pasztalatait is. Külön cikket érde­melne annak felderítése: mi lett a felmérés sorsa.) A szerző első állítása szinte evi­­denciszerű: „a PAV kiemelt és ki­vételezett helyzetű üzem” - úja, majd Vicsek Ferencet idézi, aki szerint ” éppen akkor sikerült ki­verekedni a megkülönböztetést, amikor a legmagasabb politikai és gazdasági fórumokon határozot­tan az egységes bánásmód, az úgynevezett normativitás mellett tették le voksukat a vezetők.” Ennek eredményeképpen a PAV sajátos szigetté vált a magyar népgazdaság tengerében, olyan kis birodalommá amely bizonyos védettséget jelent lakóinak, to­vábbá átlagosnál kedvezőbb élet­helyzetet és munkafeltételeket. Fontosnak tartok néhány szót ejteni a kivételezett helyzet ideo­lógiájáról. A szerző Szalai Erzsé­bet: Kiemelt vállalat-beruházás­­érdek című könyvére hivatkozva mutatja ba a nagyvállalati uralmi pozíciók kialakulásának törvény­­szerűségeit és működési mecha­nizmusát. Miután megállapítja a tanul­mány írója, hogy Pakson „a ki­emelkedő eredmények privilegi­zált helyzetben születtek”, külön fejezetet szentel az erőmű társa­dalmának is. Megvizsgálja, mi­lyen településekről, mely társa­dalmi rétegekből rekrutálódott az atomerőmű társadalma, elemzi a sajátosan kettős („szolgálati utas” és teljesítményelvű „árnyék”) struktúrát, a vállalatnál kifejtett erőfeszítés rétegzettségét. Ezután a tanulmány a várost, mint lakóhelyet taglalja. (Milyen a viszony a régi és az új paksiak között, olvashatunk a városi uszo­da építése körüli huzavonáról, a műszaki szakközépiskola létesíté­sének háttértörténetéről, a helyi nyilvánosság kialakulásának aka­dályairól: a helyi népfront hely­­történeti lapjának, a Paksi Mo­zaiknak és a városi televíziónak a sorsáról. „Nem méltánytalan-e egy sike­res nagyvállalat árnyoldalaira irá­nyítani a figyelmet?” - kérdezi ta­nulmánya végén a szerző, majd így summázza mondanivalóját: „Úgy vélem, hogy az atomerőmű műszaki-gazdasági sikerei jól is­mertek, viszont alig esett szó ar­ról, hogy ezek az eredmények kivételezett helyzetben jöttek (jö­hettek) létre. És hogy ennek a privilegizált sziget-szituációnak vannak olyan társadalmi következményei, ame­lyek progresszív törekvéseinkkel, humánus és demokratikus érté­keinkkel nehezen egyeztethetők össze.” Gutái István Atomerőmű­szerviz „Szpecatom" néven nemrég atomerőmű-szerviz alakult Cser­nobiltől öt kilométerre, Pripjaty­­ban. Létrejöttét nem csak a cser­nobili baleset tette időszerűvé: húsz szovjet atomerőművet, me­lyek közül az elsőt még az 50-es években kezdték építeni, hamaro­san fel kell újítani, vagy - tekintet­tel a reaktorok 30-40 éves névle­ges élettartamára - üzemen kívül kell helyezni. A Szpecatomnak a helyreállítá­si munkákon kivül más feladatai is lesznek. Sugárveszélyes mun­kahelyekre szakembereket képez, és kifejleszt majd robottechnikai egységeket és távirányítású rend­szereket is balesetelhárítási mun­kálatokra. A hasonló rendeltetésű nyugat­német és japán berendezések Csemobilban használhatatlanok­nak bizonyultak: elektronikus agyuk a sugárzástól elromlott, irá­­nyíthatatlanokká váltak. Az atomerőmű-szerviznek je­lenleg 200 dolgozója van. Valamennyien kiállták a cser­nobili megpróbáltatásokat, és az akkori rendkívüli körülmények között szereztek tapasztalatokat. Ez év végére a vállalat ezerre kí­vánja emelni a létszámot. A szerviz már megrendelést is kapott: üzemen kívül helyezik a Novovoronyezsi Atomerőmű el­ső (210 kilowattos) turbinaegysé­gét, amely a 60-as évek elejétől működött. Hamarosan hasonló munkálatok kezdődnek az Uraiban, a Belojarszki erőműben Film készül Paksról A városi tanács és a Mafilm még 1986-ban szerződést kötött egy 16 mm-es, színes, 20 perces film elkészítésére. A film rende­zője Moóri Sándor így fogalmazta meg a forgatókönyvben a film cél­ját: „Oly módon bemutatni Paks városát, hogy a néző előtt feltárul­jon az a kettősség, amely ma még jellemző Paksra. Meg akaijuk is­mertetni a nézővel Paks jelenét, múltját, ábrázolni kívánjuk a vá­ros emberformáló erejét. A nézőben érdeklődést aka­runk ébreszteni Paks méltatlanul háttérbe szorult idegenforgalmi nevezetességei iránt.” A forgatások 1987-ben kezdőd­tek és az ez év őszén be is fejeződ­nek. A felvételekből már csak a szü­ret bemutatása van hátra, me­lyet a Dunamenti Tsz-ben kíván­nak forgatni és egy szüret utáni pinceprogram. A pincejelenetek­hez a Sárgödör téren terveznek forgatást. A filmhez Pákolitz István költő írt nagyon szép és megkapó han­gú lírai szöveget. Egyébként a filmben helyet kap a város minden jelentősebb üze­me, vállalata, intézménye és így nemcsak kortörténeti, hanem helytörténeti jelentősége is lesz. A bemutatót nyilvánosra terve­zik, ahol a nézők elmondhatják véleményüket a rendezőnek. Ezen eseményről időben értesít­jük majd a lakosságot.- ibrányi -Az idén nem panaszkodhat­tunk az időjárásra az aratás idején, sőt júliusban, a kelleténél na­gyobb volt a hőség és kevés volt a csapadék. Az aratási eredményekről kér­deztem Ledneczki Györgyöt, az Aranykalász Tsz főagronómusát.- Az aratás flottul ment, megle­pően jó volt az NDK-gépekhez az alkatrészellátás. Igaz a felkészülés is igen színvonalas volt, kevés hi­ba fordult elő menet közben. Vé­gül is a búzát tíz nap alatt learat­tuk. Nem volt nagy területünk, hi­szen búzából 298 hektár, őszi ár­pából 66 hektár, rozsból 65 hektár volt és száraz borsóból volt még 43 hektár vetve. A nagy meleg és csapadékhiány miatt a kalászosok megszorultak, ráadásul egyszerre értek be, an­nak ellenére, hogy a fajta kiválasz­tásnál próbáltuk eltolni az érési időket. Az elmúlt évben 42 mázsás ter­mésátlagot értünk el búzából, az idén 50,1 mázsát, árpából 42 má­zsa volt tavaly, az idén 46 mázsa.- Hogyan értékesítettétek a ka­lászosokat?- A Gabona- és Malomipari Vállalatnak adtuk el a termés két­harmadát, ami 101 vagon ter­ményt jelent. A szövetkezet tagjai között 12 vagonnyi kerül értékesí­tésre, a nyugdíjasoknak 5 mázsa, az aktív tagoknak 10 mázsa búzát adunk. Árpából 2 mázsa jár a nyugdíja­soknak, 5 mázsa az aktív tagok­nak. Száraz borsóból 12 vagonra szerződtünk, 13 vagonnal ter­mett. Már a második nyarat tölti a du­­nakömlődi Sánchegyen a pécsi egyetemisták egy csoportja. Terv­szerűen és nagy lendülettel meg­kezdődött a kutatás és feltárás. Az ásatás vezetője dr. Visy Zsolt, őt kérdeztem, hogy miért kutatnak itt?- Azért, mert nagyon sok lelet került már elő korábban, 150-200 évre visszamenőleg vannak ada­tok az itteni katonai-polgári tele­pülésről. Ugyanakkor a rangos le­letekhez képest alig-alig tudtunk valamit e területről. Komoly régé­szeti ásatás 1969-et és 1972-t le­számítva nem volt. Az 1969-es ásatás egy hitelesítő ásatás volt a katonai diplomák előkerülése nyomán, és ez eredményes volt, mert egy újabb katonai diploma került elő. Az 1972-es ásatás pedig első ízben bizonyította, hogy itt a Bottyán-sáncon valóban volt ró­mai erődítmény. Már teljes bizonyossággal kide­rült, hogy itt egy késő római erő­dítmény volt, valamikor a IV. szá­zad derekán épülhetett, Valenti­­niánus császár korában, bár nem lehet kizárni, hogy egy-két évti­zeddel korábban.- Mi volt a közvetlen célkitűzé­setek?- A célunk az volt, hogy az erődnek a nyugati, északnyugati sarkát feltárjuk és lehetőség sze­rint egy olyan felületet bontsunk ki amely esetleg műemléki hasz­nosításra is számot tarthat. Úgy tűnik, ezt sikerült befejezni.- Mi került elő és mi az amit tudtok az eddigi feltárások alap­ján?- Kibontottuk és feltártuk az erőd falának északi szakaszát és a dél felé kanyargó részét, amely a maga mintegy 1,5 m széles sávjá­­val jól mutatja milyen óriási erő­dítésre került itt sor 350-370 tájé­kán.- Voltak-e egyéb leletek?- Az elosztásról jut eszembe, mennyi a taglétszámotok?- Jelenleg 68 fő tag, 12 fő alkal­mazott és 107 fő nyugdíjasunk van.- A búza értékesítéséért váltót vagy készpénzt kaptatok?- Nekünk nem volt semmi bo­nyodalmunk, a GMV készpénz­zel fizette a 70 vagonnyi búzát, most van folyamatban a többi 31 vagon kifizetése, de az is kész­pénzzel.- A kalászosok után mi követ­kezik majd?- A kalászosok a szántóföld 40%-át teszik ki. Jelenleg van 341 hektár kukorica, 97 hektár napra­forgó, 61 hektár silókukorica és a maradékon lucerna. Összességé­ben 1071 hektáron gazdálkodunk.- Milyenek a kilátások?- A napraforgó még hozhatja a tervet, de a kukorica már nem. A- Az egyéb leletek nem mond­hatók gazdagnak, hiszen itt egy­szerű és szegény emberek éltek, a szokásos használati tárgyakkal, edényekkel-cserepekkel. Előkerült jónéhány érem és ami nagyon fontos: a már említett padlófűtéses épület teteje téglá­ból volt és jónéhány bélyeggel van ellátva. Ezen pecséteket jól tudjuk da­tálni és ezek majdnem mind Va­­lentinianus-koriak.- Mik a terveitek? A hátralevő egy héten a már említett épületet teljesen feltár­juk, így pontos alaprajzot tudunk adni a tervezett műemléki hely­reállításhoz, amelynek során, az előzetes megbeszélések alapján a Műemlékvédelmi Felügyelőség és városi tanács véleménye alap­ján olyan elképzelés született, hogy egy teljes rekonstrukció len­ne a legmegfelelőbb. A hely ki­emelkedő jelentőségű topográfiai szemponból is és ezek az összete­vők megengedik a kis területen de teljes magasságig történő hely­reállítást. Azon a szakaszon, ahol az erőd fala felépül, ott a védőár­kot is ki kell majd bontani. Ez gyakorlatilag egy kb. 40 méter hosszúságú szakaszt jelent.- Ez a műemlékes terv, de mi a te elképzelésed?- Egy műemlék, vagy bármi­lyen épület akkor él, akkor kap­csolódik be az emberek világába, életébe és akkor nyeri el igazán szerepét, ha valamilyen esemény vagy eseménysorozat kapcsolódik hozzá. Ezért javaslom én azt, hogy ha ez így elkészülhet jövőre vagy né­hány éven belül, akkor a fennsík füvesítésével és bizonyos más dolgok kiépítésével egy olyan par­kot lehetne itt kiépíteni, amelyet római hadiparknak lehetne ne­vezni. Itt az erődfal tövében fel le­hetne állítani római hadigépeze­szárazság nagyon megviselte a ku­koricát. Amennyiben egy héten belül - augusztus 5-ig - esne az eső, akkor meglenne a remény, hogy hozamokban úgy zárjuk az évet mint az előzőt. Viszont a költségek és elvonások annyira emelkedtek, hogy eredményben nem tudjuk a tavalyit produkálni. Ez 2-2,5 millió forint többlet kiadást, elvonást jelent erre az év­re. Ez sok egy ilyen kis tsz-nek mint a mienk. Igaz eddig büszkék voltunk arra, hogy egy fillér tarto­zása sincs a szövetkezetnek, de már nagyon nehéz a színvonalat tartani. Szeretnénk beruházni is, de ez manapság nagy érvágás. A 110 vagonos raktárunkat most kí­vánjuk 70 vagonnal bővíteni. Erre kaptunk állami támogatást, ami csak a költségek 30%-a. Beruházni pedig muszáj, mert különben me­gesszük a holnapot. B.M. teknek a hiteles másolatát. Ma­gyarországon ilyen még nincs, de még külföldön sem nagyon, mindössze egy-két példát ismerek csak. Néhány szerkezet elkészítése nagy vonzerőt jelentene, hiszen a látványosságot ezzel jócskán nö­velni lehetne. A másik pedig: egy sajátos ar­culatú kultúrális rendezvényt kel­lene itt létrehozni, melyet évente kellene megrendezni, valamikor nyáron. Ez lehetne 1-2 napos fesztivál, melynek központi témá­ja és vezérelve a római katonaság, a római hadszervezet és hadiszer­kezet, amely látványban, rekonst­rukcióban, élőkép formájában mutatna be az egykori római katonák életéből, szokásaiból fontosabb mozzanatokat. Ezeket ki lehetne egészíteni bi­zonyos játékos elemekkel, egy­két római típusú harci fegyverrel való játékos viadallal. Például cél­­badobás lándzsával, vagy célbalö­­vés római típusú íjjal. A Doliénus-háromszögnek ne­vezett vallási emlék - egy ezüstö­­zött bronztábla - is itt került elő 1811-ben, jelenleg a Nemzeti Mú­zeumban van. A Doliénus-kul­­tusz a katonaságnak volt a fö kul­tusza. Ezt az emblémát is be kellene kapcsolni az egész ünnep­ségsorozatba, hiszen ez olyan egyedi tárgy, ami tág körzetben sem találja párját, alig van néhány hasonló ilyen emlék a birodalom területéről, és ezt mindenképpen érdemes volna kihasználni. A másik ilyen fontos lelet az előkerült katonai diplomák. Igen ritka, hiszen név szerint ismerjük az egyéneket, két katona, akik só­gorok voltak és itt laktak az após Tessimarus házában. Ráadásul azt is tudjuk hogy hol volt Tessi­marus háza, jövőre fogjuk feltár­ni. Röviden talán így lehetne be­mutatni ezt a jelentős római erő­dítményt. Beregnyei Miklós Mesél a múlt Sajátos sziget a PAY Befejeződött az aratás

Next

/
Thumbnails
Contents