Atomerőmű, 1987 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1987-02-01 / 2. szám

2 PAKSI ATOMERŐMŰ Várakozó helyzetben Az Alvég gondjai (Folytatás az 1. oldalról.) Egyrészt az I—IV. blokkon lesznek még olyan munkák, akár még üzemeltetési terü­leten is, ahol dolgozhatnak kivitelezők. A Vegyépszer szovjet meg­bízást kapott a tengizi be­ruházáshoz a 100 mm-es és annál kisebb átmérőjű cső­vezetékek előregyártására, amit itt, a volt beruházási létesítményekben végeznek majd. A VERTESZ mohácsi, dombóvári, szekszárdi mun­káit Paksról irányítja. A 22. ÁÉV oroszlányi és százha­lombattai erőművekben vál­lalt rekonstrukciós munkát, az itteni létesítményfőmér­nökség irányításával. Vannak még külföldi munkavállalási lehetőségek is. Számukra nagyon előnyös az a szovjet ajánlat, mely szerint épülő 1000 MW-os erőművekbe magyar szakem­bereket, komplex brigádokat fogadnak hosszabb (mini­málisan egyéves) munkára, ezen a munkán az anyagia­kon túl tapasztalatokat sze­rezhetnek az új blokktípus­ról. — A tavalyi megbeszélé­sen szó volt kivitelezővál­tásról, egy-két vállalatnak esetleg félelmei vannak, hogy itt nem kap tovább munkát. Mi a helyzet e té­ren? — Nincs feketelista, de törekvés van arra, hogy a munkák elosztásánál vál­toztassunk, bizonyos munká­kat megosztva adunk ki. Például újabb vállalkozó­ként alkalmazzuk a 31-es ÁÉV-t kontément-építésre. Ez részben a 22-es ÁÉV kapacitásának a védelme is, másrészt a 31-es profi a csúszózsalús építési techno­lógiában. — Folytathatjuk ezt a beszélgetést, és mikor? — Igen, júliusban már többet tudunk. Nagy István Hogy érzi magát ? Frast Antal Túl a tél közepén, egy, a télnél is keményebb év után, hogy érzi magát Frast Antal, a ruhaipari szövetke­zet elnöke? Jobban, mint gondoltam és vártam. Jó évet zártunk, olyannyira, hogy az 1986-os év eredményei alapján be­neveztünk a „Kiváló” címért folyó versenybe. Milyenek ezek az eredmények? íme: termelési növekedésünk 20 százalékos, exportnövekedé­sünk 25—30 százalékos. A tőkés export 20 százalékkal növekedett, így a tervezett 4,2 millió forintos növekedé­sen túl még plusz 10 száza­lékos a nyereségünk. Ter­mészetesen ebben a nyere­ségben benne van az évek­kel ezelőtt megkezdődött piackeresés, kapcsolatterem­tés, hiszen 1986-ban reali­zálódott például a francia­piacunk. Azzal zárnám a számok felsorolását, hogy termelési és bevételi növek­ményeinket 6.1 százalékos létszámcsökkenés mellett ér­tük el. — Villantsuk fel röviden, mivel foglalkozik a szövet­kezet. miket gyárt, és hová exportál? Az össztevékenységünk 70—75 százaléka TRIUMPH- kapcsolat keretében zajlik, ami már 15 éves múltra te­kint vissza. Két évvel ezelőtt írtuk alá a legutóbbi szerző­dést, mely meghatározatlan időre szól, de öt éven belül nem bontható fel. Ez a jó kapcsolat, és az ebből ki­növő szerződés óriási terme­lési biztonságot adott régen is, a jelenben is, de azt hiszem, bízvást mondhatjuk: a jövőben is. Az említett szerződés alapján gyártunk évente 1,3 millió melltartót, közel 1 millió női bugyit, 3—400 ezer darab női háló­­'■nget, pizsamát és strand­szabadidő ruhát. Továbbá évente 250 ezer darab gyer­mekruhát, 100—150 ezer da­rab könnyű karton alap­anyagból nyári ruhát és hálóinget gyártunk és szál­lítunk kizárólag csak a Szovjetunióba. Mint már említettem, 1986-ban beju­tottunk a franciaországi piacra, de exportálunk Csehszlovákiába is. Terme­lésünk 90 százaléka exportra megy, a többit a belföldi piacon, a MÓDI-hálózaton keresztül értékesítjük, ami évente 15 millió forint for­galmat eredményez. — Kikkel, milyen létszám­mal sikerül ezeket a szép eredményeket elérni? — A szövetkezet összlét­­száma, bedolgozókkal együtt 898 fő volt, ami 1986-ban 55 fővel csökkent, tehát jelen­leg 843 fő a létszámunk, ebből 316 fő a bedolgozó. A létszámcsökkenésben benne vannak a szülni- és nyug­díjba menők is. — Igaz az, hogy gyengén fizet a szövetkezet, és az erőműnek nagy az elszívó hatása? Ezt én nem így fogal­maznám meg, hiszen min­den viszonylagos. Az tény, az erőműben jobban fizet­nek, de mi nem tudunk és nem is akarunk versenyezni az erőművel. Viszonyítani a szakmán belül viszonyítunk, ott ellenben a szekszárdi és a bonyhádi részlegektől bér­ben csak pár száz forinttal vagyunk lemaradva. Ami a kérdés második részét illeti: mi azzal számoltunk kez­detben, hogy az erőműépít­kezés nálunk létszámemel­kedést fog eredményezni, hiszen az ide érkező csalá­dokból nagy százalékban csak a férj dolgozott az építkezésen, a feleségek máshol kerestek munkahe­lyet. Ez az általunk elkép­zelt létszámnövekedés való­jában nem következett be, sőt, kisebb csökkenés mu­tatkozott, de nem okozott különösebb gondot az erőmű jelenléte. Nekem és kollé­gáimnak inkább az nem tetszik, miért kellett egy másik konfekcióiparbeli cé­get Paksra telepíteni, neve­zetesen a VOSZK munka­­ruházati leányvállalatot. Miért nem ment el a nagy­­kanizsai gyár valamelyik zalai falucskába? Mert ott nulláról kellett volna indul­nia, szakembert és irányítót képeznie. Nem pedig készen kapni a szakembereket, mint Pakson, természetesen a mi rovásunkra, a mi pénzünk­ből, és ráadásul még többet is fizetnek, mint mi. Csak azt nem tudom, miből, illet­ve sejtem, milyen tőről fa­kad ez az üzletpolitika, de lenyelni nem tudom, és nem is fogom soha . . . — Milyen terveitek van­nak erre az esztendőre? Elsősorban a termelés mennyiségi növelése, és ad­dig, amíg az elmúlt évben 30 forintért termeltünk ki egy dollárt, az idén jó lenne ezt az összeget egy kicsit lefaragni. További nagy feladatunk az üzemi csar­nokunk bővítése. Az építke­zést tavasszal kezdi az épí­tőipari szövetkezet, de őszre már szeretnénk beköltözni. Ez azt jelentené, hogy min­den egy helyen lenne, a bér­leményeinket pedig teljesen felszámolnánk. A mostani irodaházunkat a városi ta­nács meg kívánja venni, és a városi könyvtár bővítését szolgálná. — A szövetkezet irányí­tásán kívül igen sok társa­dalmi munkát vállalsz, hi­­szer országgyűlési pótképvi­selő vagy, valamint a város­szépítő egyesület elnöki tisz­tét is betöltőd. Ezeken a te­rületeken milyen munka várt rád az elmúlt évben? — Mint pótképviselő, szin­te semmi feladatot nem kap­tam, és az az érzésem, egy­hamar nem is fogok, hiszen nincs ez a pótképviselőség kellően végiggondolva. A városszépítő egyesület 1986- ban alakult, sok minden ki­forratlan, tapogatódzunk, ke­ressük helyünket és szere­pünket a város szebbé tétele érdekében. Viszont van egy harmadik társadalmi tiszt­ségem, amit nem említettél, a városi horgász szövetség elnöke vagyok. A legtöbb sikerélményt ezen a terüle­ten szereztem. Nagyon jó társaság verbuválódott össze. Hálás vagyok azoknak, akik annak idején kértek, hogy vállaljam el az elnöki tisz­tet, hiszen igen sok, kelle­mes élménnyel lettem gaz­dagabb, hogy hallgattam szavukra. — A plusz munka válla­lása a szövetkezet dolgozóira is jellemző. Csak egyetlen példa: a polgári védelmi egészségügyi szakaszotok 1986-ban „Élenjáró szakasz” kitüntető címet kapott. Eh­hez gratulálok, az 1987-es évhez jó egészséget, jó pia­cot és sok szerencsét kívá­nok. B. M. A választás óta — 1985 júniusa — először adtak számot a tanácstagok a vég­zett munkájukról. A tanács­tagi beszámolókat elsősor­ban ott kísérte nagyobb fi­gyelem, ahol az új város­­rendezési terv — amennyi­ben a felsőbb szervek jóvá­hagyják — jelentős válto­zást hozhat az ott lakók életében. Jelentős változás­sal számolhatnak az Alvég lakói, amennyiben az őket érintő tervváltozat kerül el­fogadásra. Mivel ez, a maj­dani program durván a kon- . zervgyártól a volt Erzsébet szállóig formálja Paks ar­culatát, így ezen terület vá­lasztókörzeteinek tanácstagi beszámolóit két részletben, összevontan tartották meg. Először a 11—15—16 és 20-as, majd a 14—17—18 és 19-es körzetek üléseire ke­rült sor. Az érdeklődésre jellemző, hogy eddig a vá­lasztópolgárok 10 százaléka sem jelent meg, míg most 23 százalékos volt a rész­vétel. A tanácstagok részéről hallottunk igen szép és részletes beszámolókat, vi­szont volt olyan tanácstag, kinek még egy percig sem tartott a beszámolója. A beszámolókon a tanács részéről jelen voltak a tiszt­ségviselők és az osztályve­zetők jelentős részben. A nagy létszámú tanácsi képviseletnek többek között egy előzetes népi ellenőrzési vizsgálat volt a mozgató­rugója. Nevezetesen az, hogy az 1985-ös jelölőgyűléseken felvetett problémákra magán a gyűlésen tíz kérdésből nyolcra nem kaptak érdem­leges választ az állampol­gárok. Ezért döntött úgy a ta­nácsi vezetés, hogy a ja­nuári beszámolókon, kivétel nélkül mindegyiken részt vesznek, és a helyszínen próbálják orvosolni a gon­dokat, problémákat, hogy megforduljon a statisztika; nyolc kérdésre a helyszínen kapjanak választ, és csak két kérdésre kelljen írásban megküldeni a szükséges ref­lexiókat. Ez a törekvés úgy néz ki, hogy eredményesen zárult, amit bizonyítanak azok a gyűlésenkénti két-három di­csérő hozzászólások. Az 1985 óta megtartott sok-sok fórum és találkozók eredménye, hogy már di­csérni is merik a tanácsot, igaz, kissé idegesen és nagy csönd közepette, mert ma­napság nem „illik” dicsérni a tanácsi vezetést, hiszen a rádió-televízió naponta já­ratja le a hivatalt, azt szu­­gerálva az emberekbe, hogy mennyire fölösleges, rossz és vadhajtás ez az államgé­pezetben. Az egyik felszólaló is ha­sonló nézeten lehetett, mi­kor felháborodva kifogásolta, miért karácsony előtt küldte ki a tanács az Alvégen la­kóknak az építési tilalom alá eső háztulajdonosok jövőjét felvázoló határozatokat. Jákli Péter, a tanács el­nöke úgy érvelt, hogy pon­tosan azért küldték ki a határozatokat még az ün­nepek előtt, mert arra szá­mítottak, a családok az ün­nepek alatt összejönnek, és megbeszélik a teendőket, számot vetnek lehetőségeik­kel. Azt hiszem, ezeket a határozatokat nem tudta volna a tanács olyan időben kiküldeni, mely megfelelt volna az érintetteknek. Kétségtelen, az Alvég neuralgikus pontja a város­­rendezési tervnek, ezért volt ismét középpontban. A ta­nács elnöke a következőket mondta az Alvégen lakók­nak. — Még nem dőlt el, hogy merre fejlődik a város, bár a tervek elkészültek, de a felső szervek még nem hagyták jóvá. A pénzügyi csatornák sem nyíltak meg, ezért csak feltételes mód­ban igazak a tervek. A vá­ros fejlesztésére két lehet­séges változat van kidol­gozva. Az egyik változat az, amikor a város lent nem bővül, csak a lakótelepen. Ez azt eredményezné, hogy az új lakótelepi atomváros­nak lenne egy elhanyagolt külső kerülete, — az óváros. Bár a még meglévő építési tilalmakat is feloldanák ek­kor az óvárosban. A másik változat szerint egyszerre fejlesztik mindkét városrészt, és jelen pillanat­ban ennek az elképzelésnek van a legtöbb támogatója, csak területet nem akar senki átadni. Pedig ebben az esetben 600 atomos-lakást kell elhelyezni az Alvégen, ezen felül a műszaki szak­­* középiskolával szembeni te­rületen helyet kell bizto­sítani egy Skála-áruháznak. A területi igényeket csak kisajátítással lehet megol­dani, ami közel 150 családot érint Az érintett családok meg­kapták a kérdőíveket, ame­lyek segítségével kívánja a tanács feltérképezni a hely­zetet, megszabni a teendő­ket az érintettekkel kar­öltve. A kiküldött kérdőíve­ket 60 család még nem küldte vissza. Akik vissza­küldték, azokkal megkezdő­dött egy előzetes tárgyalás, és ezek alapján a következő igények merültek fel: — 14 család a nyugdíjasok társasházába szeretne be­nevezni, — 17 család társasház-épí­­tésbe kíván társulni, — 26 család kéri a kisajá­títási pénzt, és megold­ják a lakásgondjukat, — 7 család állami bérlakást — tanácsi lakást szeretne igényelni. Ilyen aprólékos, mindeh családdal külön foglalkozó stáb végzi az információk gyűjtését, és keresi — az érintettekkel közösen — a lehető legjobb megoldáso­kat. A hozzászólások közül még kiemelem azt a felszólalást, amely dicsérte a költségve­tési üzem tevékenységét. Egy másik felszólaló viszont kifogásolta a kukás gépkocsi és személyzetének eseten­kénti hanyag munkáját. El­mondták, sok szemét kiszó­ródik a gépből, és sokszor úgy érzi az ember, hogy kiszolgáltatott a kukások kénye-kedvének, pedig ők nem szívességet tesznek, hi­szen a lakosság kifizette a szemétszállítás díját. Volt olyan hozzászóló, aki mementóként felsorolta a Dózsa György út rossz vonal­­vezetéséből fakadó durva műszaki hibákat azért, hogy az elkövetkezendő építkezé­seknél lehetőleg kerüljék el az ilyen kivételezéseket. összegezve a tanácstagi beszámolók lényegét és han­gulatát, úgy érzem, nem szállt el az idő nyomtalanul az utolsó tanácsülés óta. A tervezők és szervezők szán­­déka-elképzelése sokban kö­zeledett az érintett lakos­ság véleményéhez. Ezt bizo­nyította a beszámolók jobb légköre, a higgadtabb véle­ménynyilvánítás, a közös tenniakarás szándékának ki­csengése a hozzászólók egy­re nagyobb táborából. — béri — Reformot az étkezésben Az elmúlt évek szinte döm­pingszerűen megjelentetett sza­kácskönyveinek sorában vi­szonylag csendesen, minden na­gyobb hírverés nélkül jelent meg a Reformkonyha című könyv. Ha belelapozunk a könyvbe, első meglepetés talán az, hogy a mintegy 250 oldalas könyv kétharmad része elméleti dol­gokkal foglalkozik. A szerzők tételesen sorolják fel mindazokat a problémákat, amelyekkel sokan küszködnek, és adnak javaslatokat azok meg­változtatására. A könyv kétségtelenül a ve­getáriánus étrendet reklámozza, mégis érdemes elolvasni azok­nak is, akik evvel nem értenek egyet. Nézzük, miről is szól ez a könyv? Az első fejezet kiinduló pontja az állatvilágon tett megfigyelés, miszerint az emlősök hatszor annyi ideig élnek, mint amennyi idő a kifejlődésükhöz szüksé­ges. Ennek alapján, az ember, aki 22—25 év alatt fejlődik ki, 130—150 évig élhetne. Ezzel szem­ben az átlagos életkorunk csak a jó felét teszi ki. A szerzők igazát bizonyítja az is. hogy a Föld számos pontján élnek em­bercsoportok, akik között nem ritka a 110—120 éves kor sem. Étkezésük csaknem kizárólag természetes ételekből áll, és mi­nimális mértékben fogyasztanak húst. A következő rész a régi ma­gyar konyhával foglalkozik igen szemléletes módon. Megtudhat­juk, hogy számos, nemzetinek tartott ételünk mindössze 150—200 éves múltra tekinhet csak vissza. Ezek után a szervezet anyag­csere-folyamatát ismertetik igen érthető stílusban. Mindezek jó szolgálatot tesz­nek megkopott biológiai isme­reteink felújítására, továbbkép­zésére. A „Gyógyító tápanyagok” fe­jezetben szó esik a legfontosabb egészségesnek tartott élelmisze­rekről. Közülük néhányat itt is is­mertetnék. Búzacsíra: gazdag ásványi anyag tartalmán kívül fő eré­nye, hogy csírázás során a mag fehérjetartalma elemi fehérjék­ké, aminosavakká alakul, me­lyek könnyen emészthetek a szervezet számára. Jelentős a rosttartalma is, ez szintén nem elhanyagolható tu­lajdonság. Számos ételbe, jog­hurtba keverve fogyasztható. Búzakorpa: az orvostudomány úgy tekinti ezt a terméket, mint a helyes táplálkozás egyik leg­fontosabb termékét. Táplálkozásunk fő problémája, kevés rosttartalmú ételeket fo­gyasztunk. Következtében az elfogyasz­tott ételek átbocsátási ideje le­lassul a szervezetben. Ennek egyik hátránya, több táplálék szívódik fel, ezekkel együtt szá­mos. egészségre ártalmas, rák­keltő anyagok is bejutnak a szervezetbe. A sűrűbb, rostsze­gény béltartalom továbbításához nagyobb erőre van szüksége a vastagbeleknek, ezért faluk meg­vastagodik, de a gyengébb he­lyeken kiboltosulásuk. úgyne­vezett divertikulumok keletkez­nek. ■Ezek az okozói számos hasi panasznak. A búzakorpa gazdag rosttar­talmánál fogva növeli a béltar­talom mennyiségét, gyorsítja a bélmozgást, ugyanakkor pedig gátolja a táplálék zsírtartalmá­nak felszívódását. A szójáról, mint a „csodálatos szója” elnevezéssel nyilatkoz­nak. Kétségtelen, ez a táplálék, egészségességét figyelembe véve közel sem nyert akkora jelen­tőséget a hazai táplálkozásban, mint amit megérdemelne. Nyu­gaton kifejezetten kultusza van, és számos fejlőlő ország a dol­lárbevétel miatt inkább expor­tálja, mint hazai fogyasztásra használja fel. A szója fehérje­­tartalma vetekszik a húsokéval. és ami még ennél is fontosabb, növeli a szervezet azon telí­tetlen zsírsavainak szintjét, me­lyek az infarktus megelőzését szolgálják. Sajnos, az elkészí­tési módok külön konyhatech­nikai ismereteket igényelnek, melyekre a mai háziasszonyo­kat meg kellene tanítani. A további fejezetek a fok­hagyma, hagyma és a tejter­mékek, főleg a kefir és a Jog­hurt szerepéről szólnak. Ezután részletes tanácsot adnak a szerzők, mikor mit, mennyit és milyen formában fogyasszuk ételeinket, majd a terhes kis­mamák kapnak számos hasznos tanácsot étkezésükkel, életmód­jukkal kapcsolatban. Szó kerül a gyermekek táp­lálkozásáról, és hogyan táplál­kozzanak az Idősebb korosztály tagjai. Végül pedig a betegek diétás étkezési tanácsai követ­keznek. Az elméleti rész után pedig a receptek fejezetei következnek számos konyhatechnikai tanács­csal kiegészítve. A reform konyha ételeinek ter­jesztésével a fogyás koplalás nélkül is elérhetővé válik. A hús kiiktatása az étkezés­ből, a lakosság nagy többsége számára elfogadhatatlan, nem is ez a cél, de a hús fogyasztásá­nak ésszerű csökkentése bizony kívánatos lenne. Végül kedvcsinálónak hadd álljon itt egy édesség egyszerű receptje, amit a könyvből vá­lasztottam. Almafelfújt: Hozzávalók: 1 kg alma, 3 dl víz. 5 ek. méz (a kristálycukor­nál egészségesebb a méz hasz­nálata), 1 kk. őrölt fahéj, 2 dkg reszelt mandula vagy dió, 1 to­­jás. 3 ek. tej. Kivitelezés: az almát mézzel, fahéjjal és vízzel puhára főz­zük, krumpllnyomón áttörjük. Hozzátesszük a mandulát, tojást, tejet, és 1 ek. olajat, összeke­verjük és tűzálló tálba helyez­zük. Sütőben sütjük 10—15 percig. Dr. ötös Miklós

Next

/
Thumbnails
Contents