Atomerőmű, 1987 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1987-02-01 / 2. szám
PAKSI ATOMERŐMŰ 3 Harmat Béla: Kitölteni a munkaidőt Szeptembertől üzemmérnökképzés 2. Az előzőekben szó esett arról a népi ellenőrzési vizsgálatról, ill. utóvizsgálatról, melyet „a lakosság ügyeinek munkaidőn kívüli intézése” tárgyában a közelmúltban végeztek. Ennek főbb tanulságairól kérdeztem dr. Simon Jánost, a városi NEB elnökét. — Az alapvizsgálat — 1982 — óta több a nyöszörgés, mint a valós eredmény. Annyi azért történt, hogy a főmunkaidőn kívüli ügyintézési, szolgálati, nyilvántartási idő nőtt, tehát a hivatalok, szolgáltató egységek több órát állnak az ügyfelek, a lakosság rendelkezésére. Ezzel szemben áll viszont az a tapasztalat, hogy ezt szinte egyáltalán nem veszik igénybe a dolgozók. — Kiderült, mi lehet ennek az oka? — Inkább csak vélemények, feltételezések vannak, melyeket azonban a vizsgálati megállapítások is alátámasztanak. Az egyik az, hogy még nem vált szokássá, még nem tudatosult az emberekben, hogy munkaidőn kívül is lehet ügyeket intézni. A másik — s ezt tartom a leglényegesebbnek —, hogy a munkahelyek többsége indokolatlanul is elengedi a dolgozóit munkaidőben. És végül, hogy csak mostanában kezd tudatosulni, hogy az ügyek többségét képviselet útján is lehet intézni (megbízottal, üzemi (jogsegélyszolgálat által, stb.). Érdekes, hogy a személyes megjelenéshez sokszor nemcsak az ügyfél, hanem az ügyintéző is ragaszkodik, ami az esetek többségében nemcsak indokolatlan, hanem egyenesen törvénysértő is. — Mi a helyzet az üzletek nyitva tartásával; megengedhetőnek tartja, hogy jónéhány üzlet — köztük olyan fontos, alapellátást nyújtó üzletek is, mint pl. Minden hónapnak megvan a maga sajátossága: január a hóhányás hava, február a reménykedés hava (majdcsak elolvad), március meg a gyűlések hava. Jóravaló bürokratának ilyenkor minden másnapjára esik egy taggyűlés, küldöttgyűlés, vagy éppen választmányi gyűlés, — nem árt, ha a tisztelt résztvevő előre megtanul néhány fontos törvényszerűséget. Ezeket tárja fel a gyűléstan, melynek alapfogalmait gyorstalpaló tanfolyammal olvasóink most megismerhetik. A levezető elnök: az elnökségi asztal mögött ül, a gyűlés előtt, a szélen, a szónok megérkezésekor átül középre. A levezető elnök mindig valakinek a helyettese, és rendszerint összekeveri a díszvendégek nevét és funkcióját. Egyébként megnyitja, köszönti, felkéri, megköszöni és berekeszti. A szónok: szintén az asztalnál ül, ha van virág az asztalon, akkor a kólás üvegek mögött, ha csak drapéria van, akkor a magyar zászló piros csíkja mögött, ha az sincs, akkor a vizeskancsó mellett. Ha gyorsan kivágja, hogy „Kedves Elvtársnők és Elvtársak!”, akkor vagy jól felkészült, vagy siet, ha az elvtársnők után kivár, akkor fontosnak tartja a mondandóját, ha pedig minden szó után kivár, akkor elfelejtette, hogy ez most tulajdonképpen melyik gyűlés. A hozzászólók: többféle hozzászóló van, ezeket áltaa TÜZÉP — nem tart nyitva szomyaton? Van a tanácsnak eszköze, „hatalma” ezek befolyásolására ? — Hadd idézzem a NEB- vizsgálat megállapításait: „A kereskedelmi és szolgáltató egységek többsége, főleg munkaerőgondokra hivatkozva kérte a heti 5 napos nyitva tartási rend változatlanul hagyását. A városi szakigazgatási szerv a Népbolt Vállalat 5 egységének, továbbá a Művelt Nép Könyvterjesztő boltjának, a MÓDI divatáru üzletének és a TÜZÉP-telepnek engedélyezte a heti 5 napos nyitva tartást. Mivel a városnak és a közvetlen környékének (vásárlási vonzáskörzet) hétvégi bevásárlási szokásai erősen kötődnek a paksi pénteki piaci naphoz, megengedhetőnek tűnik a felsorolt egységek szombati zárva tartása... Egyeztetési nehézséget (koordinációs eredménytelenséget) látunk némely olyan szerv esetében (OTP, IBUSZ, MNB, stb.), amelynek a helyi egysége, fiókja, stb. nem rendelkezik bizonyos változtatásokhoz elégséges hatáskörrel, központja pedig nem tartja magára nézve kötelezőnek a helyi tanács akaratát. A kereskedelmi egységeknél a konkrét kötelezés jogosítványa ugyan létezik, de a teljes értékű, a tényleges változtatáshoz az anyagi érdekeltség megteremtésére és szemléletváltozásra van szükség. E tekintetben pozitív példa a Csemege és a Népbolt Áruháza, mely már reggel 8-tól a vásárlók rendelkezésére áll.” — Többször tapasztaljuk, hogy egyes boltok nyitvatartási idő alatt különböző okokra hivatkozva (pl. áruátvétel) zárva vannak, ami részint a vásárlók részéről ellenőrizhetetlen, részint joggal várhatják, hogy az üzlet a teljes nyitva tartási idő alatt árusítson, szolgáltasson. Ez ellen nem lehet tenni? Iában a kezdő mondatuk alapján osztályozhatjuk: — A bemutatkozás: papírról olvassa fel, hogy ő kicsoda, és minek a micsodája, majd :két mondat után papírt cserél. Ez azért van, mert a bemutatkozást már 15 éve leírta, azóta minden évben felolvassa, és így nem kell minden hozzászóláshoz újra írni. Átlag 12 percig beszél. — A profi: ö csak két mondatot akar mondani. Nincsen semmi értelme, de minden gyűlésen mond kettőt. 5—8 perc alatt meg lehet úszni. — A visszhang: Üjra köszönti az elnökséget, a vendégeket, a résztvevőket meg a családtagjaikat, és egyetért a beszámolóban elhangzottakkal, azután elkezd valamit mondani, de belegabalyodik és egy mondat közben leül. (3 perc.) — A bunkó: nem mindig várja ki a beszámoló végét, úgy kezdi, hogy „miért nem arról beszél...”, egy mondat után leül, aztán visszakiabálja, hogy ő csak ennyit akart mondani. — Az ellenzék: „Alapvetően egyetértek a beszámolóval ...” — kezdi, majd fél óráig ecseteli, hogy miért nem ért egyet. — A főnök: általában utoljára szól hozzá, de azt minimum megvárja, hogy az elnökségből előtte legalább ketten hozzászóljanak. Vagy úgy kezdi, hogy végighallgatta, vagy úgy, hogy ő nagyon örül. — Ha bejelentésre, vagy akár hivatalból ilyen visszaéléseket észlel a szakigazgatási szerv, kötelessége intézkedni. Az utóbbi hasonló okok miatt két magánkereskedőt vontak szabálysértési úton felelősségre. — Visszatérve a munkaidő-alaphoz: úgy tűnik, ennek jobb kihasználásáért maguk a munkahelyek tehetnek a legtöbbet. Voltak a vizsgálatnak ilyen irányú pozitív megállapításai is? — Igen. Nyilvánvaló, hogy a megoldás kulcsa alapvetően a gazdálkodó szervezetek kezében van. Ahol keményen megszigorították a munkaidőben történő eltávozásokat, ott alapvető gondok nincsenek. A konzervgyári gyakorlat pl. a vizsgálat szerint így néz ki: „Pontosan meghatározott, hogy ki adhat engedélyt. Az engedély kiadása szigorú számadású nyomtatványon történik, a porta a kilépőket naponta leadja a bérosztálynak, amely intézkedik a magántávoliét arányos bérének levonására.” A konzervgyárnál rendszeresen elemzik a távozások, távollétek okait is. Elgondolkodtató, hogy az utóbbi időben lényegesen emelkedett a különböző társadalmi elfoglaltságokból adódó elfoglaltságok időtartama. Az oknyomozás itt — legalábbis egyelőre — megszakad. A riporter a hallottakat és saját tapasztalatait kiegészíti azzal az — országos napilapból nyert — információval, hogy a magyar dolgozó a megélhetéséért átlagosan 12 és fél órát dolgozik naponta — valószínűleg a legtöbbet Európában. — Azzal, hogy ebből a főmunkaidőre eső nyolcat valóban munkával tölthesse és töltse, van még mit tenniök a munkáltatóknak, hivataloknak és szolgáltató szerveknek egyaránt. A tömeg: darabra is, meg típusra is a legnépesebb, itt csak a legfontosabbakat emeljük ki: A szürke: azért jött el, mert <a többiek is eljöttek. A második óra elején egy kicsit feszeleg, mert fáj az alfele, de aztán beletörődik. A naív: mindig azt hiszi, hogy pont ezen a gyűlésen fogják feltárni a várva várt nagy igazságot. A gyülekezőnél ájtatos képpel sétál, a magnetofonnal elkezdi énekelni a Himnuszt, majd abbahagyja, fél óra múlva értetlenül pislog körbe, aztán a térdét csapkodja, végül felháborodottan elkezd dörmögni. A bennfentes: kezet ráz az asztal szélén ülő levezető elnökkel, a szomszédjának előre elmondja a vendégek névsorát, tudja, hogy a szónok be van rekedve, a főnöknek hamarább el kell menni, és nagy titoktartás volt, mindent az utolsó pillanatban változtattak meg. A hangya: mindig ő a szavazatszedő bizottság elnöke, meg ő hajtja össze az asztalon a drapériát. A stréber: keményfedelű diplomatatáskával jön a gyűlésre, hogy a padsorokban ülve is tudjon a nagyalakú határidőnaplójába rajzolgatni. Írnia nem kell, mert ő már elég közel ül a tűzhöz, ezért a gyűlés jegyzőkönyvét úgyis megkapja. És végezetül a krónikás: aki nem a gyűlést, hanem a résztvevőket figyelte, így született ez a cikk. Tóth Februárban városunk életének jelentős eseményéről adott hírt az országos sajtó: a szeptemberben kezdődő tanévtől atom- és hőenergetikai üzemmérnökök képzését kezdi meg a Budapesti Műszaki Egyetem Pakson. Az üzemmérnöki képzés tárgyi és anyagi feltételeit a Paksi Atomerőmű Vállalat biztosítja, helyet adva szakközépiskolájában a képzésnek, valamint biztosítva a gyakorlat és elmélet egységét az erőműben végzendő munkával. E hír mögé pillantás szándékával kerestem fel Kováts Balázst, a szakközépiskola igazgatóját, a főiskolai képzés helyi szervezőjét munkahelyén. — Kováts elvtárs, mi tette szükségessé a képzés megszervezését és indítását? — Elsősorban az, hogy hazánkban jelenleg űr tátong az energetikai szakképzésben. Nappali tagozaton, középszintű oktatása nem létezik, felsőfokú tanulmányokra csak a Műegyetemen van lehetőség, szflkkörfl hallgatóságnak, ahol néhány tucat hőerőgépész-mérnököt képeznek ki. A létező és várható energetikai problémáink mellett ez a szám nagyon alacsony. Ezek az országos okok, amiért a paksi képzés szerveződik. Létezik egy szőkébb, lokális érdek is, az MVMT, a PAV érdekei. A PAV — mondhatni — jelenleg a magyar villamosenergia termelésének fellegvára, meghatározó szerepe egyre nő. Felhalmozódott itt egy olyan mennyiségű és minőségű szakértelem és tapasztalat, amit bűn volna „sírba vinni”. Egy nagymultú híres egyetem és a legkorszerűbb gyakorlat, technika fog itt kezet a képzésben. Mindemellett a mindennapok gyakorlata és az elméleti szaktudás egyesül itt, a már sokszor óhajtott módon. Végül létezik egy úgynevezett mikropolitikai tényező is, amiért ez a képzés szerveződik: Paks egy dinamikusan fejlődő város, aminek a rangját ország-világ előtt emeli egy felsőoktatási intézmény. Másrészt a főiskola a település egyéb szellemi központja lehet. Ez is közrejátszik majd abban, hogy a város és az erőmű közeledjen egymáshoz. Mindkét tényező és érdek együttesen olyan „ziccer”, amit nem hagyhatunk (és nem is hagyhattunk) ki. Mindehhez jelentős segítséget adott az IpM és a megyei pártbizottság támogatása is. A városi vezetés pedig a kezdettől mindvégig támogatta az elképzelést. — Legtöbbünknek még nem világos, hogy a BME— PAV felállásban folytatott képzés alapján hogyan alakul itt az oktatás, a hallgatók jogviszonya. Beszélne erről? — Mindenekelőtt leszögezhetem: a leendő üzemmérnökök a Műegyetem teljesjogú hallgatói. Képzésük a Gépészmérnöki Kar feladata, a paksi intézmény kihelyezett szak lesz. Országos kísérletként szerepelünk majd — csakúgy, mint a szakközépiskola —, és ez meglehetős szabadságot enged az oktatásban. Az azonban tisztán látszik, hogy kinek mi a dolga. Aki itt tanít, az a „Műegyetem cipőjében" teszi azt, legyen bár gyakorlatot vezető PAV- os mérnök, vagy meghívott előadó. A BME garancia az oktatás színvonalára, és őteszi rá 'a pecsétjét a diplomákra is. Az egyetem végzi az alapozó tárgyak oktatását (pl. matematika, gépelemek, mechanika), a PAV az energetikai képzést biztosítja és a gyakorlatot. Az oktatásba bekapcsoljuk a Szekszárdi Tanítóképző Főiskola tanárait is, akik a társadalomtudományokat adják elő a hallgatóknak. A cél, hogy a hallgatók paksi „alma materükben” tanuljanak, az oktatók utazzanak hozzájuk. Természetesen szükség lehet az egyetemen végzendő munkára is (pl. gyakorlat a tanreaktorban), ekkor a hallgatók néhány hétig Budapesten élnek. Kipróbáljuk az ún. tömbösített oktatási rendszert. A tanévek végén szokásos gyakorlatot szándékunkban áll megváltoztatni, helyette hetente-kéthetente gyakorlati nappal bővítjük a képzést, amely „szabadgyakorlat” az erőmű valamelyik szakembere mellé beosztva. — Kikre számítanak a beiskolázáskor, és milyen perspektívái lesznek egy itt végzett mérnöknek? — Mivel a BME országos beiskolázást végez, Igaz lesz ez a mi főiskolánkra is. A jobbakra a bővülő atomerőműben számítunk, de energetikusként bárhol megállják a helyüket — reméljük — a Pakson végzett fiatalok. A három év után a legjobbaknak lehetőségük van még további két évet tanulni, és okleveles mérnökként végezni a Műegyetemen. — A képzés helyileg hol indul a városban, mik a távlatai ? — A főiskola a szakközépiskola negyedik épületszintjén kezdi meg működését, a szükséges átalakításokat nyáron el kell végeznünk. 1989-ben kívánjuk megnyitni a főiskola saját épületét, ami a gimnázium és a szakközépiskola közötti területen fog felépülni. Gazdaságos beruházás lesz, mert a szükséges laboratóriumok és szociális létesítmények a szakközépiskolánál adottak. Természetesen addig rengeteg a tennivaló — szervezési, oktatástartalmi, beruházási, kivitelezési — míg az első üzemmérnökök kezükbe kapják paksi diplomájukat. — Sok sikert kívánok hozzá. Patai Péter Beszélgetünk, beszélgetünk — Kérem, kolléganő, öltté el a cigarettáját. Elfelejtettem mondani, hogy egy slip hagyományt ápolunk már évek óta, ugyanis a mi üléseinken nem dohányzunk. Ha egy órahossza alatt nem végzünk, tartunk pár perces szünetet, és az előtérben lehet dohányozni. — Mindig tudtam, hogy minden nemdohányos agresszív . . . — Bocsássa már meg a világ, bár erre a témára nem akarok időt vesztegetni, de szabadna megkérdeznem mégis, miért tart ön minden nemdohányost agresszivnakf — Alapvető embert jogaimat korlátozzák ezekkel a tiltásokkal, lassan mindenhonnan kiüldözik a szerencsétlen dohányosokat . . . Jogom van hozzá, hogy úgy romboljam az egészségemet, ahogy én jónak találom. — Tehát jogának tartja, hogy rágyújtson. Jó, fogadjuk el ezt az álláspontot, vita nélkül. Akkor most arról a jogról ti ejtsünk szót, ami az egészséges élethez való jogot illeti. Remélem, megengedi, hogy ne vitassuk az egészséges életmódot választó emberek jogos érdekeit, avagy döntését, miszerint 6k megfogadva az orvosok millióinak tanácsát, nem óhajtják szívni a dohányfüstöt, mert füstmentesen érzik jól magukat. — Úgyis szívják a gyárak füstjét, a mérgező kipufogógázokat, ezekhez képest elenyésző mennyiségű a dohányfüst, amit szívni „kénytelenek", meg ott van az alkohol, én például nem iszom . . ■ — Az igencsak dicséretes dolog, ha nem iszik, de ne beszéljünk most másról, szűkítsük le az összefüggéseket: van egyszer az a Jog, ami alapján mindenki hódolhat szenvedélyének — ha az a szenvedély káros is — és van az egészséges élethez való jog. Ha a két jog ütközik, akkor melyik érvényesüljön, akár a másik rovására? Gondolom, itt egy értékek szerinti helyes sorrendet mindenki képes kialakítani és. hogy épkézláb ember mit tarthat értékesebbnek, az nem lehet vitás. Ha akar, vitakozhatunk még az ülés után. — Köszönöm, nem akarok . .. —ma Nyugdíjasok háza Pályánk kezdetén — > hetvenes évek elején — még virágoztak az ifjúsági klubok, elhagyott pincéket tettek otthonossá az egymás társaságára, szavára, az új zenét közvetítő magnó hangjára vágyó fiúk és lányok, művelődési házakban is öszszeverődtek a „közős érdeklődésű” fiatalok, hogy közösen érezzék jól magukat. Mostanában a nyugdíjasok keresik ugyanilyen elszántsággal a nekik tetsző közösségi élet kereteit Pakson is. A városszépitő egyesület kulturális bizottságának tervei szerint ebben a keresésben nem maradnak magukra. A bizottság javaslatai alapján az az épület lesz a nyugdíjasok háza, ahol eddig a földhivatal működött. Már folyik a nyugdíjasok létszámának felmérése, azoknak a szocialista brigádoknak a felkutatása, illetve felkérése, akik az épület átalakításában; a vakolásban, burkolásban, festés-mázolásban, csatornaépítésben tudnának segíteni. Már javaslatok is születtek a majdani működésről: nyugdíjasnap, helyi nyugdíjas előadók műsora, fórum a város vezetőivel a nyugdíjasok gondjairól, közös kirándulásokról. A különböző igények öszszehangolását, a nyugdíjasok háza működési feltételeinek biztosítását, a közművelődési intézmények igazgatósága végzi majd. Helyet kaphatnának itt a különböző érdeklődésű csoportok (dalosok, kártyázok, szabó-varró, kézimunkázó asszonyok, természetvédők), de otthonra lelne minden társaságot, beszélgetésre vágyó idős ember Is. Várjuk minden tenniakaró közösség és egyén felajánlását, társadalmi munkavállalását a felújítás, berendezés munkálataihoz. Minden építési anyagot a városi tanács biztosit, a többi meg rajtunk, segíteni akarókon múlik. D. SZABÓ MÄRIA GYÜLESTAN
