Atomerőmű, 1987 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1987-12-01 / 12. szám

X. ÉVFOLYAM, 12. SZÁM. 188?. DECEMBER Megtanulunk békében élni A tanácsdemohrácia fejlesztéséért Kellemes karácsonyi ünnepekéi és boldog új évei kívánunk minden kedves olvasónknak ! Karácsonyi jegyzet Napjainkban elsőrendű bé­kemozgalmi feladatnak kell tekintenünk azt, amiért most az új kormány és a parla­ment dolgozik: gazdasági életünk reformját. Minden embernek, aki magyarnak vallja magát e nemzetben, vállalnia kell a maga részét nemzeti megújulásunkban, amely végül is a rendet, a békét, az élet minőségét szol­gálja anyagilag és erkölcsi­leg. Meggyőződésünk, hogy népünk, amely a történelem folyamán sok hatalmas áldo­zatot, sokszor véráldozatot hozott (sokszor értelmetlenül), most értelmes célok érdeké­ben erkölcsileg erős lesz to­vábbi felemelkedése érdeké­ben a szükséges anyagi áldo­zatot meghozni. Társadal­munk egyensúlya, gazdasági és erkölcsi válságainak le­küzdése olyan feladat, amely­ben egyeknek kell lennünk népünkkel. Ez a nemzeti köz­­megegyezésünk békés építő­munkánk hitelét erősíti. A közös feladat nem cse­kély: a stabilitás, a gazda­sági fellendülés indokoltságát és sürgető szükségszerűségét mindannyian valljuk. A köz­jó előmozdítása minden egyes személynek és közösségnek feladata, mely egyszerre se­gíti a jólétet, ugyanakkor a belső békét, de szolgálva az egyetemes békességet is. A kibontakozás időszaká­nak elején járunk, az élet­­színvonal várható csökkenése a régi feszültségek mellé egy sor újat hoz magával, ami eddig nem volt. Meg kell értenünk, a holnap békéjéhez vállalni kell a ma békétlen­­kedéseit. A békének bennem, em­berben kell elkezdődnie. A béke szó az élet teljes rendjét, egyensúlyát jelenti egyéni és közösségi méretek­ben egyaránt. Minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk azért, hogy harmonikus sze­mélyiségek legyünk, kiegyen­súlyozott, tiszta családi életet éljünk, hogy munkahelyün­kön munkánkkal és maga­tartásunkkal a jó légkör meg­teremtéséhez hozzájáruljunk. Olyan világban élünk, ahol az élet nagyon felgyorsult. Természetessé vált a rohanás, már-már megszokottá a tü­relmetlenség, a figyelmetlen­ség, vagy éppenséggel a kö­zöny. A változások bizonyta­lanságot, s egymás iránti ér­dektelenséget, bizalmatlan­ságot is szülnek. Sokszor úgy tűnik, hogy általános emberi értékek — becsület, tisztes­ség, barátság, szeretet, tiszte­let — is háttérbe szorulnak. Ennek nem kell törvénysze­rűen így lennie. Mindenki te­het a megváltoztatásáért, ha több figyelmet, érdeklődést szánunk családunknak, bará­tainknak, társainknak: jó úton járunk. Ha bizalommal, megértéssel, türelemmel for­dulunk az emberek felé: fon­tos lépéseket tettünk békénk érdekében. Ehhez persze bel­ső békénkre, gondolataink rendjére és emberséges ma­gatartásra is szükség van. Az ember nem befejezett lény. Akkor válik majd iga­zán emberré, ha társadalmi és nemzetközi méretekben megtanul békében élni. Ma itt, Magyarországon, illetve Európában, ahol több mint negyven éve békében élünk, határozottan hitet te­szünk a nukleáris háború ellen, a leszerelés és a fegy­vermentes világ célja mellett. 1987. december 8-án Was­hingtonban Gorbacsov és Reagan aláírta a közepes ha­tótávolságú nukleáris eszkö­zök teljes felszámolásáról szóló szerződést. A szovjet—amerikai kap­csolatokban kialakuló eny­­hültebb légkör, és az egyre szélesedő együttműködési hajlandóság arra enged kö­vetkeztetni, hogy lesz tartós béke. A most m.egkötött szerződés lehetőséget ad arra, hogy atomfegyverektől megtisztí­tott világban éljünk. Mi egy félelem és fenye­getés nélküli világot aka­runk. W. P. Lépten-nyomon azt hallja az ember: fejlődésünk, előbb­re jutásunk egyik lényeges záloga a demokrácia kiszéle­sítése. Ha valahol ez igaz, akkor a tanácsoknál valóban az, hiszen a mai világban az egyik legnagyobb pénzhelyet­tesítő eszköz a demokrácia gyakorlási színterének növe­lése, a nép és lakosság hatal­mának valóságos, frázisoktól mentes gyakorlása. Városunk is küszködik a pénztelenségtől, bár a re­mény megvan arra, hogy ja­vuljon pénzügyi helyzetünk az erőmű továbbfejlesztésé­nek beindulásával. Mivel a továbbépítés el­döntött tény — csak ki kell várni —, Pakson pénz is lesz, de demokrácia szűkében sem leszünk — lehetünk. Er­ről kérdeztem dr. Tóth Lajos vb-titkárt, ki nagyon szíve­sen beszélt erről a témáról: — A tanácsdemokráciának két igen fontos területe van, az egyik a lakossági, a má­sik a belső-testületi demok­rácia. A tanácsi vezetésnek mindkét területet egyformán kell működtetni, egyik terü­letnek sem szabad prioritást biztosítani. A vezetés célja, hogy a lakossággal közösen döntsön minden lényeges kérdésben. Az a nyitottság, melyet sze­retnénk megvalósítani, sok buktatókkal jár, nincs jól be­vált recept, de azt hiszem, ha a törekvés és szándék mind­két félnél megvan, akkor már fél sikert értünk el. — Milyen formában kíván­játok a már megindult nyílt várospolitikát még nyiltabbá tenni? — A nyitottságra már utal­tál a kérdéseddel, és erre jó példa az 1986/87-ben lezaj­lott Általános Rendezési Terv (ÁRT) vitái. Az ÁRT kiala­kításában részt vett a város túlnyomó többsége, és maga a tanácsülés — mely jogosult az elfogadásra — is kétfor­dulós volt. Az most más kér­dés, hogy a terv elkészült, a tanácsülés elfogadta, a lakos­ság pedig várta a kivitelezés megkezdését, de az nem in­dulhatott meg, mert a terv­ben megfogalmazódtak meg­valósítására még nem nyílt meg a lehetőség (lásd az Al­vég esete). Ez az átmeneti időszak nem akadályozhat bennünket a tervezésben, az igények felmérésében a gon­dok és problémák összegyűj­tésében — leltározásában. — Milyen tanácsi testüle­tet tekintetek példaképnek? — Szeretnénk elérni: ne a tanácsi vezetés mondja meg a tanácstagoknak, hogy mit tűzzenek napirendre, hanem a tanácstagok szabják meg. a mindennapi élet és igények­nek megfelelően. Hiszen az az igazi tanácsülés, ahol olyan témát tárgyalnak, mely az ál­lampolgárok mindennapi gondjával foglalkozik, és életszaga van. Azt szeret­nénk, ha a tanácstagok jön­nének a javaslataikkal, hogy mit vigyünk tanácsülés elé. Ezt megelőzően jó lenne, ha a népfront különböző bizott­ságai jeleznék a tanácsta­goknak a problémát, illetve megbíznák a tanácstagot egy­­egy megoldásra váró feladat képviselésével, tanácsülésre vitelével és megoldásával. Ebben az esetben a tanácsi apparátus feladata a tanács­tagok felkészítése a tanács­ülésre, minden információ megadása, a megoldási lehe­tőségek és módozatok felvá­zolása. — Ezt úgy értsem, hogy a tanácsi apparátus „szürke eminenciásként”, szinte hát­térben dolgozva — segítve figyeli a tanácstagok és a tanácsülés munkáját? — Lényegében igen, hiszen minden a lakosságért van, a Lakosság érdekét kell. hogy szolgáljuk. — Ejtsünk néhány szót a tanácsi demokrácia másik te­rületéről is. — A nyílt várospolitika az igazgatás berkeiben is begyű­rűzött. Példaként említem a szociálpolitikát és a lakás­elosztás helyzetét. A szociál­politikánk gyökeres megvál­toztatását eredményezte az a hatalmas felmérés, melyet 1986—87-ben végeztünk el. Több mint 2000 családot láto­gattunk meg, térképeztük fel helyzetüket. A felmérést együtt csináltuk a HNF akti­vistáival, a vöröskeresztesek nagy csoportjával és a peda­gógusokkal. Ezzel a közös munkával lé­péselőnybe kerültünk, nem az események után kullogunk. Tudjuk, mit kell tennünk, és így a terveink nem légből kapott adatokon és feltevé­seken alapszik. A másik neuralgikus terü­let a lakásügy. Létrehoztuk a lakásügyi területi tár­sadalmi bizottságot. Ti­zenegy vállalat delegált a bizottságba olyan em­bereket, akik képesek tárgyi­lagosan dönteni, nincsenek elkötelezve még a rokonsá­guknak sem. A megbízatásuk egy évre szól, így kizárt an­nak a lehetősége is, hogy esetleg korrumpálódhatnak. Ez a bizottság dönti el min­den lakásépítéssel, lakásvá­sárlással kapcsolatos igényt. Ezen kívül már ismert a te­lekvásárlásoknál alkalmazott nyíltlicites árverésünk. Ezt a formát jónak tartjuk, mert nyíltan, a tömeg előtt törté­nik egy-egy telek odaítélése. Ilyen és hasonló nyitottságot próbálunk megvalósítani a tanácsi munka minden terü­letén. B. M. Múltunkat és történelmün­ket tanulmányozva, korszak­­határok segítenek az eligazo­dásban, a tájékozódásban, az események jobb megértésé­ben. Ilyen korszakhatárhoz érkezünk el az év végén is. Bizonyos értelemben mond­hatjuk, hogy adventi idősza­kot élünk mind egyházi, mind pedig világi értelemben. Az adventi idő, előkészítő idő Jézus születésének kará­csonyi ünneplésére, mely idő alatt lakodalmat, ünnepélyt tartani nem szabad. I A régi keresztény egyház hat hétre terjesztette ki az adventi időt, a katolikus egy­ház négy advent-vasárnapot számlál, és az eljövetelt, Krisztus születését december 25-én ünnepli, mely ünnepet így is nevezzük: nagykará­csony. A keleti egyház a IV. szá­zad óta ünnepli a karácsonyt december 25-én. Karácsony az emberek számára a béke és a szeretet ünnepét jelenti. Október elején kezdődött a gyermek- és ifjúsági írók or­szágos tanácskozása Fadd- Domboriban. A tanácskozá­son résztvevő írók találkoz­hattak kis olvasóikkal is. Paksra örsi Ferenc, a „Tenkes kapitánya” és Varga Domokos látogatott. Az őszi megyei könyvhetek alkalmával Pakson és kör­nyékén színes programokat szervezett a városi könyvtár a nagydorogi és a paksi Áfész anyagi segítségével: Nagydorogon az általános iskolában, Sárszentlőrincen a pártházban látták vendégül Marosi Júliát, aki Élő nép­­költészet című műsorával szerepelt; Kóka Rozália a városi könyvtár vendége volt az Egy asszony két vétkecskéje c, műsorával — kísérte Gu­lyás Ferenc. Ugyancsak a városi könyv­tárban dr. Szirmay Endre, a kaposvári tanítóképző nyug­díjas igazgatóhelyettese, költő és felesége Bayer Erzsébet festőművész, nyugdíjas tanár tartott művész—közönség ta­lálkozót, melyen Kettős portré A béke és a szeretet nap­ján még a rosszalkodó gye­reket sem szabad megverni. Ezen a napon érződik igazán, mennyire vágynak rá és óhajtják az emberek a sze­­retetet és a békességet. A család, a rokonság és a bará­tok összejönnek, mindenki megváltozik, a jobbik és szebbik arcát mutatja. Meg­hallgatjuk egymást, figyelünk a másikra, szinte úgy tűnik, vezeklünk ezen a napon. Meg­próbáljuk elfelejteni az el­múlt évben elkövetett vét­keinket, bűneinket. Ezt a napot kellene meg­sokszoroznunk, hogy minél több örömet szerezhessünk másoknak, és ezzel önma­gunknak is. Azt mondtam, adventi időt élünk világi értelemben is, annyi különbséggel, hogy az advent 2—3 évig is eltarthat, hiszen amibe kerültünk, ab­ból kimászni kell ennyi idő. — b — c. új közös kötetüket mutat­ták be. Az est vendégei ko­rábbi tanítványaik voltak, ezért a színvonalas irodalmi­képzőművészeti programon túl bensőséges hangulatú ba­ráti beszélgetés is kialakult. Herczeg Ágnes TIT-tanfolyamok A TIT Paks Városi Szerve­zete 1988. januári kezdéssel a következő tanfolyamokat hir­deti: könnyűgépkezelő, nehézgépkezelő, titkárnőképző, angol nyelvtanfolyam, német nyelvtanfolyam, minimum-tanfolyam, (élelmiszeripari dolgozók részére élelmiszer tárolha­tósága, eltarthatósága stb.) Felhívjuk Tisztelt Olvasó­ink figyelmét, hogy a városi TIT-szervezet tanfolyamok, előadások, kiállítások szerve­zését, rendezését vállalja. John Lennon: Képzeld el Képzeld el, nincs mennyország, Pokol sincs, hol elkárhozol, Könnyebb lesz, ha elképzeled, Felettünk csak egy az ég, Képzeld el, minden ember Csakis a mában él. Azt mondod, én csak álmodom, De nem vagyok egyedül, Úgy hiszem, egyszer velünk jössz, S a világ egyesül. Képzeld el, nincsen határ, Mely elválaszt, s te szemben állsz, Nincs miért a fegyver szóljon. Nincs értelmetlen halál. Képzeld el, minden ember, Békében jól él. Gondold el, nincs ki mondja, Enyém ez és a tiéd, Nincs kapzsiság és nincs éhség, Legyen hát testvériség, Lássad azt, hogy a világ Hány darabra szakadhat szét. (Fordította: Csizmadia Sándor) Hírek a városi könyvtárból !

Next

/
Thumbnails
Contents