Atomerőmű, 1987 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1987-11-01 / 11. szám
PAKSI ATOMERŐMŰ 3 •• Ünnepi hangulatban Vásárlási láz Meghívót kaptam a 4. Sz. Általános Iskola november 7-i ünnepségére. örömmel tettem eleget az invitálásnak és odavitt a kíváncsiság is, hogy milyen a barakkiskola élete. 1986. szeptember 1-jén nem kis ellenérzéssel vitték a szülők gyermekeiket az újonnan indított iskolába. Sokan voltak, akik büntetésnek, megkülönböztetésnek vették, hogy gyermekük egy modern épületből sokkal mostohább körülmények közé került. Mi történt az eltelt tizennégy hónap alatt? Jó példa erre az egy éve működő diákújság, a „HÍRMONDÓ”, ahol lelkesen dolgoznak együtt tanárok és tanítványok. Teret kapnak szárnypróbálgatásaikhoz a vers- és prózaírást ízlelgető gyerekek. Rövid életrajzzal, fényképpel mutatkozik be folyamatosan a 26 fős nevelőtestület, kihasználva ezt a fórumot is arra, hogy jobban emberközelbe kerüljön pedagógus és diák. Érdekes beszámolók teszik színessé a lapot a sportdélutánról, honvédelmi napról, A tantestületnek és Bernáth Lajosné igazgatónak sikerült bizonyítani, hogy a rossz körülmények csak látszólagosak. Személyes benyomásaim alapján úgy gondolom, és a tények bizonyítják, hogy a kevésbé reprezentatív épületben tartalmas pedagógiai munka folyik, őszinte légkörben, ahol biztosítva van a gyermekek egészséges szeményiségfejlődése. Közösségkovácsoló kezdeményezések sorozata teszi változatossá az iskolai életet, ahol minden gyermek talál érdeklődési körének megfelelően, képességei kibontakoztatásához lehetőséget. táborozásról, és minden eseményről, ami az iskolában történik. Színvonalas képzőművészeti szakkör működik. Tagjai munkájukkal az elmúlt tanévben a művelődési házban rendezett kiállításon már bemutatkoztak az egész városnak. Érdekes kezdeményezés a komplex művészeti fakultáció, ahol több művészeti ágon keresztülhatolva keresik az érzelmi, hangulati kifejezési eszközöket, próbálják megfogni a megfoghatatlant, ami gazdagabbá, értelmesebbé teszi az emberi életet. Az úttörőcsapat nagy vállalkozásba kezdett. Folyamatosan kutatják névadójuk, Száraz István A Paksi Dunamenti Egyesülés Mgtsz tagjai 1987. szeptember 16-án közgyűlésre jöttek össze: új elnököt és főagronómust választottak. Az új elnök Száraz István, helyettese és egyben a főagronómus Petrik János lett. A megválasztáshoz történő gratuláció végett kerestem fel Száraz István, és kértem, beszéljen életútjáról. — Pakson születtem 1947- ben. Édesapám a jogelőd tszben, a Paksi Vörös Sugárban volt főkönyvelő, a háború előtt pedig napszámos. Innen a kötődésem a paraszti-mezőgazdasági munkához. Mellesleg én abban az épületben voltam első osztályos és volt a hálószobám, mely eddig irodámul szolgált. így indult a kapcsolatom a tsz-szel. Az általános iskola után Palánkon végeztem a mezőgazdasági technikumot, majd Gödöllőre kerültem az Agrártudományi Egyetemre 1966- ban. Az egyetemen nagyon jó társaság jött össze, volt bő-Új elnök ven közéleti munka, társadalmi munka, és természetesen a kutató munkába is bekapcsolódtam elég korán. — Melyik terület érdekelt ekkor téged? Hozzám mindig az állattenyésztés állt a legközelebb, hiszen az egyetemen is az állattenyésztő tanszéken végeztem a tudományos diákköri munkámat: a szarvasmarha-ivadék vizsgálatával foglalkoztam akkor. 1970-ben fejeztem be az egyetemet, mint a tsz társadalmi ösztöndíjasa, így érthető, hogy a diploma kézhezvétele után rögtön a Dunamenti Tsz-be kerültem. Ez az időszak a „fordulat évei” voltak a szövetkezet életében, hiszen ekkor egyesült a szövetkezet. Előbb a Paksi Ezüst Kalász Tsz egyesült a Cseresznyési Rákóczi Tszszel, majd ez beolvadt a Vörös Sugárba, 1970-ben pedig a Dunamenti Egyesülés nevet vette fel. Ezt az egyesülési folyamatot meggyorsította az aomerőmű építési munkáinak elkezdése. — Mit jelentett ez a tsz életében? Mit? Hát többek között azt, hogy a mai atomerőmű területén a Vörös Sugárnak egy állattenyésztő telepe volt, mely egy száz férőhelyes tehénistállóból, egy százötven férőhelyes hízómarha-, sertés- és 1000 darab juhtenyészetből állt. Magyarul; ez egy komoly központi állattenyésztő telep volt, nagyon jó helyen, hiszen távol a 6-os út zajától, és állategészségügyi szempontból egy ideális hely volt. Fekete István életútját. Túrát terveznek Göllére — „Vük nyomában” —, hogy személyesen beszélhessenek olyan emberekkel, akik ismerték az írót, és élményeik vannak a regény hősével, a minden akadályt legyőző rókával. Hosszasan lehetne sorolni még az újszerű kezdeményezéseket, a jó példákat és az eredményeket, azonban a mindennapi gondokat is. Az egész tanári kart aggasztja, hogy az iskola előtt nincs kijelölt gyalogosátkelő. A forgalmas úttesten nem biztonságos a gyermekeknek az átkelés. Megvan az engedély a felfestésre, sőt, a határidő is — ez év októbere — de a kijelölés még november 5-ig nem történt meg. Ezt az ünnepnapon sem felejtették el megemlíteni. Együtt ünnepeltünk a művelődési ház színháztermében gyermekek, tanárok, vendégek. A Szovjetunióról és Lenin életéről vetített képek előtt táncoltak, verseltek a 7. és 8. osztályos tanulók. A látványos, jól megkomponált műsort a kisebbek tetszésnyilvánító moraja kísérte végig. A műsor az iskolában folytatódott, ahol Hoffman Ádámné tanárnő megnyitotta a „Mi galériánk” című kiállítást, amit a Szovjetunióból származó tárgyakból, játékokból rendeztek. Kedves színfoltja volt a megnyitónak a hat orosz népviseletbe öltözött kislány, akik orosz népdalokat énekeltek. Itt volt az eredményhirdetése a rajzpályázatnak, amit november 7-e tiszteletére hirdettek. Tetőfokára hágott az izgalom a nevek felsorolásakor. Oklevélben részesült Lovászi Péter, Fejes Róbert, Lohner Gábor. Az első díjat Németi Viktor, a másodikat Tóth Zoltán és Koós Béla közös munkájukkal, a harmadik díjat Benedek Magdolna tanulók nyerték el. A kellemes délutánt rögtönzött vendéglátás zárta. Igazi oroszos vendégszeretettel kínálták a frissen sült pirogot és a teát. A borongós őszi délutánt igazi ünneppé varázsolta a tiszta, emberi értelem ... L. Németh Erzsébet Országszerte hónapok óta — július végétől, augusztus elejétől — tart a „vásárlási láz”, összesítő statisztika még nem készült, de valószínű az építőanyagok felvásárlása után a bútorok, háztartási gépek, színes tévék következnek a sorban, a kapós cikkek között. Városunkban hogyan állják a sarat az üzletek, mennyire igaz nálunk az országos jelenség? Ezekre a kérdésekre kerestem a választ a Népbolt 18. számú bútorüzletének vezetőjétől, Kissné Mittler Máriától. Kissné Mittler Mária. Üzletünk alapterülete 300 négyzetméter. Havi forgalmunk általában 2,2—2,5 millió forint. Jelenleg kiemelkedően magas a forgalmunk: 3,2 millió forint. Dolgozói létszámunk 5 fő; 11 raktárunk van; az üzletünktől 1,5—2 km távolságban, különböző helyeken. Főleg a Budapesti Bútorkereskedelmi Vállalattól, valamint a Nagykanizsai DOMUS-tól vásárolunk. Élve a lehetőséggel, vásárolunk még közvetlenül a Tisza, a Kecskeméti Bútoripari Vállalattól, vagy a BUBIV-tól. Tehát széles választékkal állunk a vásárlók rendelkezésére. A leginkább keresettek a Verona, a Kolóniái szekrénysorok, a Réka elemes bútorok. Ezek közül a Kolóniái szekrénysor a legdrágább; Napjainkban a televízión, rádión és a sajtón keresztül egyre több információt kaphatunk az 1988. január 1-jén bevezetésre kerülő személyi jövedelemadó-rendszerről. Azonban minél sűrűbben hallunk e törvényről, annál több kérdés merül fel bennünk saját adózásunk alakulásával kapcsolatban. Általában a rádióban azt a műsort hallgatjuk meg, amelyikben éppen nem a konkrétan, minket érintő adóproblémákról beszélnek. Ezért a KISZ PAV Bizottsága „Mibe kerül az adóre-65 500 Ft. Ennek ellenére nagyon sokan vásárolják. Import bútorok közül a román étkező, a cseh „Judit”-háló a legkeresettebbek. Az import bútorok minőségben, árban állják a versenyt a hazai termékekkel, bizonyos típusok még olcsóbbak is. Valamennyi bútort lehet részletre — a vételár 30 százalékának befizetésével — vásárolni, kivételt képeznek a jugoszláv bútorok, azok készpénzesek. Ez év augusztus elején 20—25 százalékos forgalomnövekedés volt, szeptemberben már 40 százalékos, októberben 50 százalékos, de még ennéi nagyobb is lenne a forgalmunk, ha volna készletünk. A hazai bútoripari vállalatok nem tudnak szállítani, mivel típusonként a bútorokat fél évvel előbb le kell kötnünk. Nehéz feladat, mert előre fel kell mérnünk, hogy a vevők milyen bútorokat szeretnének vásárolni. Most, jelen pillanatban csupán előjegyzést tudunk felvenni. Ismerve a szállítási határidőt, ütemtervet, — meg tudjuk mondani a kedves vevőnek, hogy körülbelül mikorra várható a megrendelt bútor. Jelenlegi előjegyzéseink: Montana szekrénysorra nyolcán, Füles garnitúrára kilencen, Mecsek konyhabútorra hatan íratták fel magukat. Az igényelt bútorok megérkezésekor az igénylőt telefonon vagy írásform” címmel előadássorozatot szervezett a személyi jövedelemadó-rendszerről „adóalanyoknak”. Az első adótanácsadó november 3-án este 6 órától került megrendezésre a PAV Ifjúsági Klubjában. A 22 érdeklődő egy 30 perces bevezető után többek között a következő izgalmas kérdésekre kapott választ : Milyen elvek szerint kell a bérbruttósítást végrehajtani? Mi jelent nagyobb terheket a lakosságnak: a személyi jövedelemadó vagy a vállalati forgalmi adó bevezetése? ban — kérésének megfelelően — értesítjük. Természetesen a szállításban is tudunk segíteni — amennyibe van rá igény —, mivel rendelkezésünkre áll egy ZSUK tehergépkocsi. A nehéz körülmények között is igyekszünk — lehetőségnek megfelelően — az igényeknek, az elvárásoknak megfelelni. Munkatársaimmal együtt munkánk során tudatában vagyunk annak, hogy mi vagyunk a vásárlókért, és nem pedig fordítva. Sokan keresik fel a bútorboltunkat érdeklődés, nézelődés céljából. Mindenkinek szívesen állunk a rendelkezésére, mert tudjuk és reméljük, hogy minden érdeklődő előbb vagy utóbb vásárlónk lesz. Nem tagadom, a munkánk nem könnyű, fizikailag fáfasztó, de munkatársaimmal szívesen és örömei végezzük. A riport készítése előtt — az üzletben — kicsit várnom kellett, mert a vevőt ki kellett szolgálni. Jóleső érzés volt látni, amint — munkaidő vége felé is — fiatalos, fáradhatatlan mozgással, kedvességgel állt Kissné Mittler Mária boltvezető a vásárlók rendelkezésére. Ilyen előzmények után, az elmondottakat kételkedés nélkül elhittem, mert módom volt meggyőződni a valóságban is. Majoros János Támogatja-e az új adózási rendszer a lakásépítést? Hogyan adóznak a vállalkozók ? Hogyan adóztatják a láthatatlan jövedelmeket? Mennyivel vállalnak nagyobb adóterheket a magasabb jövedelműek? Érdemes lesz-e főmunkaidőn kívül dolgozni ? Az előadás és az azt követő elbeszélgetés este 8 óráig tartott. Hevesi Antal Adótanácsadó Felajánlás és felhívás Ennek a telepnek a kisajátítási összegéből építettük fel a mostani állattenyésztő telepünket, mely jelenleg egy 530 férőhelyes szakosított tehenészet. Mindez 1973-ban történt, és én ezen év márciusában itt kaptam beosztást mint agronómus, és a beüzemeléskor én lettem az üzem vezetője. A telepet 1975-ig vezettem, márciusban a főállattenyésztő nyugdíjba vonult és engem neveztek ki a helyére. Mint főállattenyésztő igen mozgalmas időszakot éltem át, hiszen egy új telep beüzemelésén túl 1975-ben elkezdtünk egy állategészségügyi mentesítést, 1978-ban egy telepi rekonstrukciót állományváltással. Létre hoztunk egy vegyes hasznosítású állományt, nagy tejtermékre történő szakosítással, és egy iparszerű hústermelést, mely a mai napig is él és kifizetődőén üzemel, összegezve: 1975. március 16-tól mint főállattenyésztő tevékenykedtem az elnökké történő megválasztásomig. — Előzőleg milyenek voltak az eredményeitek? Mindig gazdaságosan működtünk, szemelőtt tartva a népgazdaság ellátási igényeit is. Foglalkoztunk és jelen pillanatban is foglalkozunk szarvasmarhával, juhokkal, sertéssel és lóval. — Megtartjátok a lovakat? Egyelőre mindenképpen, mert az előző szakgárda tenyésztői munkáját sportszerűtlen lenne felrúgni. Sajnos úgy tűnik, a lovak sorsa megpecsételődött ebben az országban, és mi sem látjuk jelenleg a kiutat. Engem nagyon foglalkoztat az a gondolat, hogy Paks városa, ahol ekkora ipari létesítmény működik, mint az erőmű, el tudnám képzelni a lovat, mint sportolási lehetőséget. Ezt tanácsi-vállalati összefogással meg lehetne valósítani, és még az idegenforgalomban is hasznosítani lehetne. Ebben viszont igen gyorsan kellene dönteni, hiszen ennek beruházási vonzatai is vannak, mert egy kulturált sportolási lehetőséget lehetne — és kellene — itt biztosítani a szabadidő egészségesebb eltöltésére. — A lovon kívül milyenek az egyéb állattartási eredményeitek? Van egy 450 férőhelyes tehenészetünk és ennek szaporulata. Évente 2,3—2,5 millió liter tejet adunk le a tejiparnak. Van egy 2000 anyajuhot befogadó juhtelepünk, mely törzstenyészet, és kimondottan tenyészanyagot állítunk elő. Sertéstelepünk 360 kocás, így évente 6000—6500 hízott sertést adunk le a húsiparnak. — A főállattenyésztés mellett ezután már az egész gazdaság gondja rád tartozik. Milyen terveid vannak? Ha röviden akarok fogalmazni, akkor azt mondom: azt az utat, akarjuk járni, amit eddig. A világot megváltani nincs szándékunkban, és szükség sincs erre. Ez egy kimondottan jól gazdálkodó szövetkezet, hatalmas szellemi kapacitással, mely szorgalmas tagsággal párosul. Az új szelek természetesen nálunk is gondokat jelentenek, mint a bérek bruttósítása és az adók emelése, mely sajnos a nyereségeinket fogja megcsappantam. Ennek ellenére bízunk benne; ezután is biztos anyagi bázison mozoghatunk és fejlődhetünk. Beregnyei A Balatonszabadi-Sóstói Úttörőtábor 1960 óta fogadja Paks és környékéről gyermekeinket nyári táborozásra. Az úttörőtábor turnusonként 90 gyermeknek, egy nyári idényben mintegy ezer gyermeknek biztosít gondtalan, nyári örömöket. A tábor „lakói” az alább felsorolt települések úttörői közül kerülnek ki: Paks, Paks-Dunakömlőd, Dunaföldvár, Németkér, Dunaszentgyörgy, Bölcske, Madocsa, Pálfa, Nagydorog, Gerjen, Györköny, Sárezentlőrinc, valamint Kajdacs. Évek óta gondot okoz a tábor felszerelésének biztosítása, amely a gyermekek kulturális és sportprogramjai megrendezésének elengedhetetlen feltétele. A rendelkezésre álló költségkeret ugyanis csak a tábor épületének állagmegóvására, a legszükségesebb berendezési tárgyak pótlására elegendő. Ahhoz, hogy gyermekeinket az 1988-as nyári idénytől kezdődően felszereltségében is korszerűbb, otthonosabb tábor fogadja, a felszerelések biztosítására anyagi felajánlást teszünk. Október első napjaiban a lakótelepi lakások levélszekrényeiben fizetési felhívást találtak a címzettek. A DÉDASZ felhívása értelmében — jómagam is — 1987. október 14-én 17 óra után pár perccel beálltam az I. Műszaki Szálló előtt kígyózó hosszú sorba, ahol a sorban állók felháborodva mondogatták egymásnak, hogy többen egész nap otthon voltak azon a napon, amikor bedobták a felhívást a levélszekrénybe. Állítólag október 9-én is hasonló sor-A brigádunk által felajánlott támogatás összege 2000 Ft. Felajánlásunk kapcsán felhívással élünk vállalatunk, a Paksi Atomerőmű Vállalat szocialista brigádjaihoz, KlSZ-alapszervezeteihez, Paks város, és felhívásunkban felsorolt környező települések szocialista brigádjaihoz, dolgozó kollektíváihoz, KISZ- alapszervezeteihez, hogy felajánlásaikkal csatlakozzanak felhívásunkhoz. A brigádok, dolgozó kollektívák. KISZ-alapszervezetek a felhíváshoz csatlakozva, felajánlásokat tehetnek 1987. december 31-ig: összeg megjelölésével, írásban az alábbi címre: Paksi Atomerőmű Vállalat „Szavickaja” Szocialista Brigád 7031 Paks, Pf.: 71. A felhívásban foglaltakról felvilágosítással szolgál: Kovács Zoltánná brigádvezető a 10-575-ös telefonszámon (16 óra után). A felajánlott összegeket 1988. január 1. napjától kezdődően 1988. március 31. napjáig a KISZ Paks Városi Bizottsága MNB 463-90172- 2226. sz. számlájára kérjük befizetni, az összeg rendeltetésének megjelölésével. ban állás volt, az első befizetési napon. Miért nem lehet a korábbi évekhez hasonlóan úgy csinálni, hogy először a díjbeszedő keresi fel a lakókat, és ha nem talál otthon senkit, azután dobja be az értesítést a levélszekrénybe. Ha 17 óra után kezdi a pénzbeszedést, az esetek legnagyobb részében sikerrel jár. Valószínű, hogy a visszajáró egy-két forintot sem fogják kérni a fogyasz tók. Kiss János Postánkból Miért kell sorban állni? Orosz népviseletbe öltözött kislányok
