Atomerőmű, 1987 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1987-11-01 / 11. szám

2 PAKSI A TOM ERŐM C Gratulálunk a kitüntetéshez Az atomerőmű-avatás valamint november 7-e alkalmából kitüntetések átadására került sor, amelyeket az alábbiakban felsorolunk. Egy kis történelem Április Negyediké Érdem­rend: Bobák Sándor (22. ÁÉV). Munka Érdemrend arany fokozat: Lengyel Gyula (MVMT), Vámos Gábor, Zakál Zoltán (PAV), Wiegand Győző (ÁEEFi Munka Érdemrend ezüst fokozat: Bőhm Péter (TOP), füle István, Maróthy László (PAV), Kiss Lászlóné (Ver­­tesz), Lénárt István (Hőtech­nika), Lukács László (GYGV), Maráczi István (Vegyépszer), Nagy István (Csőszer), Snaj­­der Pál (26. ÁÉV). Munka Érdemrend bronz fokozat: Apáthy Sándor (ÁFI), Ara­nyos Imre (OSZV), Bacsó Nándor, Horovitz Péter (MVMT), Bereczki Zoltán, Király István (PAV), Klippel Sándor (22. ÁÉV), Kocsi Ist­ván (VEIKI), Matula István, Szentesi Imre (OVIT), Med­­gyes Mihályné (ERBE), Mo­­renth András (IPM), Mun­kácsi István (ÉVM), Nyerges Pál (ÁEEF), Pintér László (PV), Piros Lajos (Hőtech­nika), Sipos István (VER­­TESZ), Székely István (Á4GM), Vasvári Péter( Cső­szer), Vincze Sándor (26. ÁÉV). „Kiváló Munkáért” ipari miniszteri kitüntetés: Aziszhanov Viktor Kudra­­tovics, Karpenkó Vitalij Nyikolajevics (szovjet szak­értők), Kowal Andrzej (Elek­­trobudowa), Szumigaj Tade­­usz (Energomontaz), Vicsev Sztojanov Szivi (PAV), Bencze János, Török László (MN 2986), Kemény Zsigmond (ny. alezr.), Pavlik Jerzi (Skoda), Jachimek Zygmunt, Margaj Kazimierz (Budos­­tal), Kula Czeslaw, Król An­tonin (Instal). Czvack Béla, Doma Árpád, Gyarmati László, Hanoi Fe­renc, Huszár József, Kaszás Istvánná, Kácsor József né, Kékesi József, Komlóssy György, Kuglics János, Né­meth Lajosné, Odor Ferenc, Orbán András, Pókai István, Puskás Jenő, Reszler Béla, Sallai János, Styaszny László, Szabó Tamásné, Tokaji Ti­bor, Weisz József (PAV). „Kiváló Munkáért ÉV- miniszteri kitüntetés: Borsányi András, Fritz Adám, Nagy György (Cső­szer), Bödönyi József, Koller Zoltán, Nagy Gyula, Tur­­jánszki Edit (Hőtechnika), Czékus György, Hajmási Pé­ter (Iparterv), Csécs István, Káldv Zsigmond, Lendvay Lajos (MN 2986), Csonka Fe­renc, Kertész Ferenc (ÉMEI), Deli László, Kertész József, Kiss Pál (Fémmunkás), Dobó Mihály, Kaczor József, Né­meth Sándorné, Feith József (OSZV), Ékesei Tibor Dániel, Porteleki István (TÁÉV), Gere György, Kern László. Varga Gábor (26. ÁÉV), Heil­­mann László, Morvay Gábor (Mélyépterv), Koch Ferenc, Pacskó András, Szűcs József, Tuba Istvánná, Wikmann Imre (22. ÁÉV), Novák László (ÉTI), Sohajda János (KÉV). „Szakszervezeti Munkáért” arany fokozat: Kókai Péter (PAV), Lang Ferenc (26. ÁÉV). „Szakszervezeti Munkáért” ezüst fokozat: Farkas István (OSZV), Hor­váth Ferenc, Tüdős Kálmán (GYGV), Sipos Ágota (PAV), Szarvas Miklós (Vegyépszer), Szegi Mihály (22. ÁÉV). „Szakszervezeti Munkáért” oklevél: Aranyos Sándor (Hőtech­­nika), Ágoston Miklós (Á4GM), Bukta Antalné, Oláh Tibor (22. ÁÉV), Cseh Sándorné, Kovács Ferenc (GYGV), Igaz János, Lőrincz Sándorné, Tamási Lajos (26. ÁÉV), Nagy Kálmán, Tóth Judit (OSZV). KISZ Érdemérem: Vágó János (PAV) Kiváló Ifjúsági Vezető: Gál István, Tarczal László (PAV), Kollerné Bodó Erika (Hőtechnika). Aranykoszorús KISZ-jel­vény: Balázs Angéla, Czókoly Pál, Dávid Erzsébet, Hevesi Antal (PAV), Matkovicsné Madács Julianna (GYGV), Mihályiné Gyarmathy Katalin (22. ÁÉV). KISZ KB dicsérő oklevél: Birkás Józsefné (22. ÁÉV), Sztanóné Füredi Ágnes (Á4GM), Tóth András (PAV), Torma Béla (ESZI). Ifjúsági Nívódíj: Adorján József (PAV). „Magyar—Szovjet Baráti Társaság Országos Elnöksé­gének aranykoszorús plakett­ja”: PAV MSZBT-tagcsoportja. „A Paksi Atomerőmű épí­tésében kiemelkedő brigád­munkáért” zászló: „Valkó” szoc. brigád (22. ÁÉV), „400 000 V” szoc. br. (PAV). „A Paksi Atomerőmű épí­tésében végzett kiváló brigád­munkáért” oklevél: Villám szoc. br. (Vertesz), Univerzum szoc. br. (GYGV), Gagarin szoc. br. (Vegyép­szer), Deák Ferenc szoc. br. (PAV), Kun Béla szoc. br. (Á4GM), Gagarin (OSZV), Újhelyi László vezette szoc. br. (Csőszer), Vay Ádám szoc. br. (26. ÁÉV). „A Paksi Atomerőmű épí­tésében végzett kiváló mun­káért” plakett: Adorján Ferenc, Bürger Gáborné, Czibók Tamás (KFKI), Árkosi Sándor, Szendi István (OSZV), Bana János, Csecsődi Gábor, Hor­tobágyi Károly, Örvös Ferenc, Vígh Győző (Vertesz), Bálint Ferencné (Tengelici tsz), Bencsik Károly (Fémmun­kás), Benkő Józsefné, Forró Tamás, Kométh Gyula (ÉRBE), Berta Ferenc (PGTV), Bódi Bertalan, Gu­tái József, Gyulai Gábor, Hegedűs Sándor (GYGV), Bogár Sándor (FTV), Csekő Istvánná, Madaras József, dr. Ormai Péter, Papp Vilmos, Pukli Károly, Racskó Imre, Sipos László, Tötök Frigyes (PAV), Domokos Győző, Pinka János (MVMT). Drobi­­sev Vitalij Nikiforovics, Pricsasztyenko Aduard Vik­­torovics, Ribakov Valerij Nikolajevics (szovjet szakér­tők), Dunay András (ÁEEF), Erdősi László (Erőkar), Éber­­ling Ferenc, Körmöczi Jó­zsefné, Schumacher József, Sperai István, Szalai Sándor, Tóth József (22. ÁÉV), Fekete Tibor, Igar János, Szász László, Zurbó Sándor (Vegy­épszer), Ferenczi Gábor (Erő­terv), Harcos Ignác, Rácz Sándor (26. ÁÉV), Horváth László Gellért (VEIKI), Ke­rekes Kiss László (Ganz- MÁVAG), Kieca Jan (Budos­­tal-2), Kiss Imre (Ganz Vili.), Kurek Józef (Elektro­­budowa), Molodik Eduard Ivanovics (szovjet szakértő), Nemeskéri Zsolt (Volán), Ötvös Alajos (Á4GM), dr. Horváth Péter, Karáth Elek, Panácz István (MMG AM), Pelles György (Csőszer), Pet­­ryezkiewicz Jerzy (Instal), Poknrnyi Istvánná ÍSKVV). Trojnár József (TMVV), Szabó István (Bajnai tsz), Tóth Ambrus (Hőtechnika), Vecsei Márton (MN 2986). „Atomerőmű Építéséért” plakett: Alföldi János, Danyi Attila, Porkoláb Márta, Pruzsenszki Béla, Puszti Ferenc (Vegy­épszer), dr. Ács Istvánná (ÉGV), id. Bahul Károly, Berki Lajos, Bogáncs József (Vertesz), Baranyai Rudolf, Kalozsnyi László, Kovács Bé­­láné (Á4GM), Barócsi Zoltán (MVMT), Bartyzel Krzysztof (Budostal-2), Benykovszkij Leonid Leonidovics (szovjet szakértő), Csótár Ferenc, Hor­váth János, Miczki János, Vida Károly (22. ÁÉV), Du­dás Péter (MN 2986), Éberling János (Csőszer), Fekete Ti­bor, Száraz László (26. ÁÉV), Fritz Ferencné (TMVV), Ha­noi Ferencné (ÁFÉSZ), He­­lecz József, dr. Kaszir Péter (OSZV), Kőműves István (Hőtechnika), Mesterházi Ár­pád, Paczolay Sándor, Schäf­­fer László, Steiner Endre, Tóth János, Tuza János (PAV), Palotás István (Erő­terv), Stamberek Kazimierz (Elektrobudowa), Szabó Jó­zsef (GYGV), Szili János (TÁÉV), Váczi Antalné (Bükkábrányi tsz), Wawrza­­szek Jan (Instal). Helytörténettől a honismeretig A Hazafias Népfront városi elnöksége a nyár végén meg­tárgyalta a városban folyó honismereti és helytörténeti munka helyzetét, és a városi Helytörténeti Bizottság nevét Városi Honismereti Bizott­ságra változtatta. Ezzel nem­csak a társadalmi munkában, hanem elnevezésben is kap­csolódunk a megyei és az or­szágos honismereti bizottság­hoz. A Városi Honismereti Bi­zottságnak öt munkacsoportja működik, élükön egy-egy cso­portvezetővel. A helytörténeti munkacso­port vezetője dr. Németh Imre nyugállományú tanár. A csoport fő feladatai közé tartozik a múlt kutatása, üzem- és iskolatörténetek írása és gyűjtése, irodalmi emlékek feltárása. A csoport igen fontos feladata az után­pótlás nevelése, melynek ér­dekében a gimnáziumban és a PAV-iskolában honismereti szakkör szervezését és irányí­tását kell elvégezniük. A másik csoport a néprajzi munkacsoport, vezetője Ta­kács Miklós tanár. Ez a cso­port gyűjtötte és jelen pilla­natban is gyűjti a tárgyi em­lékeket. Számukra igen je­lentős tevékenység kezdődik majd a következő évben, hi­szen a megyei múzeum szak­mai segítségével megkezdőd­nek a tárgyak szaknyilván­tartásba vevése. Ezen túl, tavasszal kiállításon mutat­ják majd be az eddig gyűj­tött anyagok egy jelentős ré­szét. Új csoport a bizottság­ban a műemlékvédelmi mun­kacsoport, melynek vezetője Kapfelmájer János, az Építő­ipari Szövetkezet mérnöke. Ezen a területen van a leg­nagyobb fehér folt, hiszen nincs feldolgozva a város építészeti múltja és alakulása, a nevesebb építőmesterek te­vékenységét is homály fedi. Fel kell dolgozni, milyen épü­leteket érdemes meghagyni, és a megmaradó épületek tör­ténetét meg kell írni. Figyelő őrsöket kell szervezni, melyek tagjai rögtön jeleznek min­den változást, amit a kevés meglévő műemlékjellegű épületeknél-műtárgyaknál észlelnek. Új csoport a régészeti mun­kacsoport is, melynek veze­tője Glósz Lajos, a Vak Bottyán gimnázium igazgató­ja. Tevékenységük jelenlegi legfontosabb területe a du­­nakömlődi ásatások, hol a római kori erődítmény ma­radványainak feltárása fo­lyik. Az ásatások a jövő nyá­ron folytatódnak, melyhez a gimnazistákból „régész tá­bort” kell szervezni. Ennek a csoportnak kellene össze­gyűjteni az ország különböző múzeumaiba került Paks és környéki leletekről készült fotókat, és azok leírásait. Az ötödik munkacsoport a fotó- és dokumentációs cso­port, melynek vezetője Be­­regnyei Miklós őrnagy, a vá­rosi törzsparancsnok. A cso­port gyűjti és katalogizálja a régi fotókat, vagy az ezekről készült reprodukciókat. A város minden jelesebb esemé­nyein jelen kell lenniük és felvételeken meg kell örökí­teniük a főbb mozzanatokat. Figyelemmel kell kísérniük a település arculatának válto­zását, és azt fotókon-filmen rögzíteni kell. Az ő feladatuk még a riportok, visszaemlé­kezések hanganyagának gyűj­tése és tárolása. A munkacsoportok tevé­kenységének összefogása, irá­nyítása, a városszépítő egye­sülettel a kapcsolat tartása a Honismereti Bizottság tit­kárára: Hideg Lászlóra, a PAV műszaki szakközépiskola nevelési igazgatóhelyettesére és a bizottság elnökére: Be­­regnyei Miklósra hárul. A Honismereti Bizottság fontos és különleges szerepet tölt be, hiszen a városnak múzeuma nem lévén, sok te­kintetben helyettesítenie kell azt. A sikeres helyettesítés záloga a tagok ügyszeretete, a népes társadalmi aktíva­hálózat, és nem utolsó sor­ban a városi tanács erkölcsi és pénzbeni támogatása. — ibrányi — Rendkívül bonyolult és felgyorsult világban élünk. Ebben a helyzetben nem ke­vés tanulsággal szolgálnak a sorsdöntő történelmi esemé­nyekkel kapcsolatos évfordu­lók, mert segíthetik az eliga­zodást korunk eseményeiben, társadalmi folyamataiban. Hetven évvel ezelőtt, 1917- ben az októberi szocialista forradalom sorsdöntő volt történelmünkben. A nagy eseménynek termé­szetesen vannak előzményei. Az oroszországi események­nél maradva, a jobbágyfel­szabadítás, a krími háború következménye. Az 1905-ös forradalmat a mukdeni és a csuzimai vereség előzte meg. 1917-et az első világháború! Még egy halódó rendszer is sokáig elélhet, ha nem kényszerül cselekedni. A cár­izmus vesztét az okozta, hogy a háború olyan feladat elé ál­lította, amelyet képtelen volt megoldani. A fejletlen orosz ipar nem versenyezhetett a németekkel, kevés volt a fegyver, a lőszer, a tüzérség. Az anyaghiányt a vezérkar emberekkel próbálta ellen­súlyozni. Tizenötmillió em­bert hívtak be, aminek vi­szont a népgazdaság itta meg a levét. A rosszul felfegyver­zett csapatok irtózatos vesz­teségeket szenvedtek: Orosz­ország mintegy nyolcmillió katonát, közte kétmillió ha­lottat vesztett a háborúban. 1916 végére már nem az erő, csak a tehetetlenség tar­totta életben az orosz biro­dalmat. A nyomor és nélkü­lözés leírhatatlan volt, mely végül is fellobbantotta a for­radalom lángját. Az 1917. februári forradalom aligha-A rácegresi Illyés-emlékház avatására invitáló meghívó mottója: „Évfordulót ünne­pelni igazából akkor érde­mes, ha nemcsak a megün­nepelt, hanem az ünneplők is nyernek vele.” (Illyés Gyula.) A puszta kellős közepén szemet gyönyörködtető kis épület áll, Illyés Gyula első iskolája, melyet kívül-belül megújítva, múzeummá és kö­zösségi házzá alakított a me­gyei összefogás. Az épületben 800 kötetes könyvtár is he­lyet kapott. Az iskolamúzeum öreg padjai, a megsötétedett földgömb, a tanteremből nyí­ló parányi kápolna elmúlt világot idéz, a tárlókban elhelyezett fényképek, kézira­tok, könyvek, Illyés Gyulát mutatják be. Az október 30-án Ráceg­resre sereglők Illyés Gyula nem a világtörténelem egyet­len nagy, spontán forradal­ma, mely győzedelmeskedett, hiszen a baloldal börtönben, és Lenin is csak április 3-án érkezik meg svájci emigrá­ciójából Petrográdra. A feb­ruári forradalom óta nyolc hónap telik el, mire Lenin meggyőző érveire és sürgeté­sére, végül is a felkelést ok­tóber 24-én éjjelre tűzték ki. október 25-én — azaz no­vember 7-én 02.00-kor fog­lalják el a Téli Palotát, 02.10- kor letartóztatják az ideigle­nes kormányt; győz a nagy októberi szocialista forrada­lom. A győzelemmel azonban nem hogy befejeződött volna a harc, hanem ekkor kezdő­dött el igazán, és az ország helyzete ugyanolyan súlyos volt, mint a vezetők közötti ellentét. Az eltelt hetven év gazda­sági eredményei közismertek, naponta beszélünk róla. A személyi ellentétekről ke­vésbé esik szó, és talán a legtöbb okulni való ezen a területen lenne. Lenin véle­ménye lesújtó volt Sztálinról, igazát mi is megéreztük. A nemzetiségi kérdések isméi aktuálisak, bár Lenin azt ja­vasolta, hogy a köztársasá­gok alig néhány hónapos unióját csak katonai és dip­lomáciai vonatkozásban tart­sák fenn, s mindenben adják vissza a teljes önállóságot a köztársaságok népbiztosai­nak. Ezek az akkori gondok még ma is megvannak, és még lehelne sorolni azokat a tanulságokat, melyekkel a nagy október szolgált. 85. születésnapját ünnepel­ték az új intézmény átadásá­val. Megnyitó beszédet dr. Czine Mihály egyetemi tanár mondott. Ott volt a vendé­gek között Illyés Gyuláné és Illyés Mária is. Dr. Vadas Ferenc múzeumigazgató könyve, „Illyés Gyula első iskolája” is erre az alkalomra jelent meg. A megnyitó után vala­mennyi résztvevő a szülőház helyén állított kopjafához, vonult, és a korai estében, fáklyák fénye mellett koszo­rúkat helyeztek el a megyei tanács, a városok és a kör­nyező iskolák képviselői. Az ország és szűkebb ha­zánk új múzeummal gyara­podott, az egybegyűltek pe­dig egy bensőséges, szép ün­nepség élményével is. Herczeg Agnes ILLYÉS GYULA: A kocsissorról.'. A kocsissorról a süket Gyalog nem is sejti, hogy érte harcolok; hogy könyvbe írtam . . . s már ha lelkemen szárad, hogy a népet képviselem: őt képviselem . . . Meg-megáll, ha lát, nem engem köszönt: az apám fiát; köszönt rajtam egy ismerős nevet, s mögüle hunyorgó emlékeket. Azokat nézi... Néz, néz - várja, hogy valakivé csak vissza változók? így állunk, állunk, - lép végül tova, Várja a kút, a vályú, a lova. A pusztán mindig sürget a dolog. Senki se tudja, hogy költő vagyok. B. M. Tolna megye új múzeuma Grósz Károly miniszterelnök (a képen balról) kitüntetése­ket adott át Somogyi László miniszter megköszönte az építők munkáját Fotók: Polgár A.

Next

/
Thumbnails
Contents