Atomerőmű, 1987 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1987-01-01 / 1. szám
4 PAKSI ATOMERŐMŰ Mindig népművelőnek készült Évtizedes barátság, s ennél is régebbi ismeretség fűz Dránovitsné Szabó Máriához, ezért engedtessék meg nekem, hogy a kötelező riporteri elfogultságot félretéve, meleg szeretettel köszöntsem őt a paksi közművelődési intézmények új igazgatójaként. Nehezen jött össze a beszélgetés, nem akart kötélnek állni, nem akart alig egyhetes munka után nyilatkozni, „okosakat mondani”. Végül abban maradtunk, hogy — mellőzve minden programnyilatkozatot — a bemutatkozásra szorítkozunk. — Azt tapasztaltam, hogy az embereket érdekli a népművelő személye, személyisége is. Én téged őszinte, nyitott, természetes embernek ismerlek. így van-e, s ha igen, jó-e ez neked? — Remélem, így van. S hogy jó-e ez nekem? Mondd, lehetnék máskülönben népművelő? — S vajon mitől van ez? — így, közeledve a negyvenhez, az ember már hajlamos arra, hogy sok mindent belemagyarázzon eddigi életébe. Bizonyára az, hogy a Balaton mellett nőttem fel, hogy egy nagyon tisztességes, a munka, a közösség becsületét örökítő paraszt-iparos családba születtem, hogy egy nyitott, jó szellemű gimnáziumba jártam, meghatározta pályaválasztásomat, egyben életutamat is. Én mindig is népművelőnek készültem! pályamódosítás, kitérők nélkül, egyenesen vezetett az utam a szombathelyi főiskolára, népművelés-könyvtár szakra. — És utána? — 1970-ben végeztem, azután kilenc évig dolgoztam Kaposváron, a megyei művelődési központban, gyakormoktól csoportvezetőig, tudományos főmunkatársig minden voltam, végig próbáltam a közművelődés szinte minden területét. 1979-től mostanáig dolgoztam Szekszárdon, a Babits Mihály Megyei Művelődési Központban — kezdetben módszertani osztályvezetőként, majd szakmai igazgatóhelyettesként. Közben elvégeztem az ÉLTE Bölcsészettudományi Karának népművelés szakát, a Művelődési Minisztérium Vezetőképző Intézetében a felsőfokú művelődéspolitikai vezetőképzőt. Sokféle társadalmi megbízatásom van, de legbüszkébb arra vagyok, hogy a Tolna megyei népművelők megválasztottak a Magyar Népművelők Egyesülete megyei titkárának. Ebben megbecsülésüket és bizalmukat érzem. — Mi hozott Paksra? — Vonzott maga a város, és vonzott az érdekesnek, izgalmasnak ígérkező feladat. Részt vállalni egy nagyon progresszív városvezetés és várospolitika céljainak megvalósításában. A hely és helyzet korábbi munkahelyem révén nem volt ismeretlen előttem, hiszen területi munkát is végeztem. Ügy látom, itt szinte azonos intenzitással munkál egyrészt egy hagyománytisztelő, lakóhelyét szerető és féltő tradicionális közösségi erő, másrészt pedig jelen van a jövő század technikáját, műszaki és munkakultúráját képviselő, zömében magas képzettségű, az itt megszokottól jórészt eltérő igényű lakossági réteg, akiknek kötődését segítheti, közérzetéhez, paksivá válásához hozzájárulhat a megfelelő — és a legszélesebben értelmezett — kulturális ellátás is. Az a dolgunk, hogy szolgáljuk a mindennapi élethez szükséges információk cseréjét bíztatást, segítséget adjunk a közösségszerveződéshez, a közösségi művelődéshez, és rendezvényeink közvetítsék mindazt, ami a mai magyar kulturális életben érték. — Azért valamit mégis hallhatnánk az elképzelésekből? — Abból, amit elmondtam előző kérdésedre, következnek a tennivalók is. Nem azt ígérjük, hogy most az egyik pillanatról a másikra valami egészen mást — és jobbat — csinálunk, mint eddig. Egy biztos, nem ülhetünk a művelőési központban, várva, hátha ránknyitja valaki az ajtót. Kapcsolatot keresünk Paks város lakosságával ott, ahol él, ahol dolgozik, ahol szükség van ránk. A január 7-i tanácsülés megerősített abban, hogy hatalmas felelősség — de az egyetlen lehetséges út — az, ha egy város vezetése vállalja, igényli döntései társadalmi előkészítését, megvitatását, működésbe hozza a helyi nyilvánosság és demokrácia fórumait, ha szemtől-szembe kiáll választott a választójával, vállalva ennek minden ódiumát. Programunk ebből következően nem lehet más, mint az, hogy a közművelődés minden eszközét, lehetőségét arra használjuk, hogy a paksiak otthonteremtéséhez, otthonérzetéhez mi is hozzájáruljunk. Az ember mindennapi jóérzéséhez sok minden kell: út, üzlet, orvos, iskola, szórakozóhely, sportolási lehetőség — és abban hiszünk — közösség, közösségi művelődés is. Most csak annyit mondhatok, hogy intézményeink, munkatársaink mindenben a lakosság szolgálatára állnak. A gyermekeknek táncot, bábot, színházat, játékot kínálni éppen úgy kötelességünk, mint a családjától távol élő, dekádban dolgozó, fáradt munkásembernek pihenést, kikapcsolódást kínálni, vagy a helytörténészeknek, városvédőknek, kertbarátoknak, nyugdíjasoknak — és sorolhatnám — támogatást adni. Persze, vannak „prózaibb”, de nagyon sürgető tennivalóink is. A munkásművelődési központ épülete és berendezése rohamosan romlik. Beázunk, a színház hangtechnikája, színpadi berendezései felújításra szorulnak, az előcsarnok berendezése tönkrement, egy kellemes büfét sem ártana kialakítani, a 200 fős néptáncegyüttes nyugodt munkakörülményeinek megteremtéséről nem is beszélve. Munkatársaim közül többen gyermekgondozási szabadságon vannak, helyettesítésük gondot okoz az egyébként sokat vállaló, munkáját szerető gárdának. Remélem, az idén — a városi tanács komoly segítségével fizetésüket is rendezni tudjuk. Hát ennyit indulásnak! — Maradhatunk abban, hogy egy jó félév múlva — már a körülmények teljes ismeretében — fölvázolod a lapban munkáddal kapcsolatos konkrét terveidet, elképzeléseidet? — Természetesen! Igénylem is, hogy szavamon fogjanak! H. B. Nekrológ 1986. december 12-én futótűzként terjedt a szomorú hír: előző nap az esti órákban Bonyhád térségében autóbaleset áldozata lett Polányi Máté. Sokan — akik ismertük és szerettük — bíztunk abban, hogy a hír mégsem igaz. Bíztunk abban, hogy újból látni fogjuk, hogy megjelenik körünkben, és csendes, halk üdvözlő szóval nyújtja felénk kezét, és mosolyogva — mint annyiszor — hallgatja szavunkat, majd válaszol a tőle megszokott nyugodtsággal. A reménykedés csak pár őrig tartott, mert a hírt hivatalos helyről is megerősítették. Meghalt Polányi Máté elvtársunk, barátunk! Akik ismerték, tudták róla, hogy példás családapa, szerető férj volt. Elvhű kommunista, aki sohasem hajolt meg azért, mert úgy akarták. Ha valamivel nem értett egyet, azt mindenkor megmondta, és azt meg is indokolta. Harcolt a rossz ellen, és küzdött az igaz ügyért! Hosszú éveken át az erőmű beruházási pártbizottságának munkatársa volt. A nyílt, őszinte kommunista kiállásért a dolgozók tisztelték, szerették. Ha a körülmények úgy hozták, a megtévedt elvtársait megrótta, de nem haraggal. Aztán ő volt az elsők között, aki később a büntetés eltörlését kezdeményezte. Tele volt energiával, tervezgetett, állandóan képezte magát, tanult, mindenre tudott időt szakítani. Szomorú szívvel és igen nagy tisztelettel hajtunk fejet emléke előtt. M. J. Boldog életet A ma gyermeke a holnap felnőttje, a jövő évtizedek társadalmát építi majd. Mindennapos igazság, de nem kevésbé igaz: a gyermek adja az élet értelmét. Mindennapos látvány, hogy tengődnek közöttünk a reggeltől estig elfoglalt szülők gyermekei. A közeli megfigyelő látja, hogy hányukban történik valami végzetes szakadás. Az egyiknek megmagyarázhatatlan félelmei támadnak, a másik kibírhatatlanul erőszakossá válik, a harmadik hazudni, lopni, csavarogni kezd. Ezekben az esetekben már visszafordíthatatlanul rombolódott a gyermek személyisége. Miért, hol és mikor romlott el az a csoda, amit gyermeknek nevezünk, és megszületése pillanatában úgy gondoltuk, hogy életünk értelme, megszépítője, jövőnk alapja lesz? Mikor, milyen belső kényszer hatására lesz kimondatlanul teher a gyermek? Hogyan ad számot magának az a szülő, aki gyermeke érzelmi és értelmi fejlődését csak és kizárólag intézményekre bízza? Eleget tud-e tenni egy-egy intézmény a feladatnak? A teljesség igénye nélkül szeretnék bepillantani a kérdések mögé, mint pedagógus, nem elfogulatlanul. Az oktatási intézmények első lépcsőfoka az óvoda. „Az óvodai nevelés célja a 3—6 éves korú gyermekek sokoldalú, harmonikus fejlődésének elősegítése olyan mértékben, hogy képesek legyenek majd az iskola növekvő követelményeinek eleget tenni.” Az új oktatási törvény szerint az óvodai csoportok létszámának normája 20 fő. A körülményekre való tekintettel, nálunk Pakson a lakótelepi óvodákban 40—42 fős csoportlétszámmal dolgozunk középső és nagycsoportban. Ennyi gyermekkel kell eleget tenni annak, hogy erkölcsi, testi, érzelmi, értelmi, esztétikai, anyanyelvi nevelés területén odáig fejlődjön személyiségük, hogy iskolába lépve, minél könynyebben birkózzanak meg a feladatokkal. Velük kell megvalósítani az egyéni foglalkozást, az anyapótló bánásmódot, a meghallgatás tülrelmét, az önmegvalósítás csodáját, a mese, a vers, a szép szavak varázsát napról napra. Képes erre az óvónő? Képes kell, hogy legyen, mert sok mindent pótolnia kell. Nem fáradhat el, nem veszítheti el a türelmét, nem gépiesedhet el, egyszerre kell anyának, barátnak, nevelőnek lennie, mert egyedül van negyven szeretetre vágyó gyermek között. A gyermekek személyiségének megfelelő módon felszínre kell hozni a rejtett értékeiket, kibontakoztatni képességeiket. A fenti feladat maradéktalan teljesítése úgyszólván lehetetlen akkor, ha a nevelésben az óvónő nem talál százszázalékos partnerre a szülőben. Sok családban kevés az az idő, amelyet a családtagok együtt töltenek. A szülők és -a gyermekek csak az esti órákat töltik közösen. Ezeket az együttléteket is sokszor az jellemzi, hogy csak fizikailag vannak együtt. Elveszi az időt a jóízű beszélgetésektől, a napi események megtárgyalásától, a mesétől a tévé, a video, a számítógép. Rendszertelen az étkezés, kevés idő jut alvásra, s ez a kevés is feszült, nyugtalan — a nem gyermeknek való film hatására. Másnap az óvodában a fáradt gyermek a feszültségét úgy próbálja feloldani, hogy eljátsza az előző este látottakat. Ha negyven gyermekből csak húsz kezd karatézni... Nem is beszélve a rémfilmek, szexfilmek gyermek számára feldolgozhatatlan élményéről! Előbb ismeri meg a számítógép kezelését, mint a közvetlen környezetében élő növények, állatok nevét. Nincsenek élményei a természetről, mert erre nem elegendőek az óvodai séták, kirándulások. A gyermekek világa vágyaival, mindent megelevenítő fantáziájával mérhetetlenül különbözik a felnőttek világától. A szülőnek, nevelőnek együtt kell éreznie a gyermekkel. Az együttérzés kulcsa: ha komolyan vesszük őt. Komolyan vesszük játékát, Komolyan vesszük vágyait. Igyekszünk megérteni és eloszlatni félelmeit. Szülői példamutatással késztessük a gyermeket a világ megismerésére, a derűs, boldog életre. Ha igazi szeretetet kap, megnyugszik és nevelhetővé válik. „Ha embert látunk a gyermekben — emberré tudjuk nevelni.” L. Németh Erzsébet Keresztrejtvény-megfejtés Sportműsor a sportcsarnokban Február 5. csütörtök 15.00: ASE—PSE Mezőföld Kupa labdarúgó-mérkőzés. Február 7. szombat 8.00— 12.00: Farsang Kupa labdarúgómérkőzések. Február 8. vasárnap 8.00— 12.00: Farsang Kupa labdarúgómérkőzések. Február 11. szerda 15.00: ASE—Mezőfalva Mezőföld Kupa labdarúgó-mérkőzés. Február 13. péntek 18.00: ASE—Siófok NB II. férfi kosárlabda-mérkőzés. Február 14. szombat 11.00: ASE—Komló NB II. női kosárlabda-mérkőzés. Február 18. szerda 15.00: ASE—Dunaföldvár Mezőföld Kupa labdarúgó-mérkőzés. Február 22. vasárnap 15.00: PSE—ASE Mezőföld Kupa labdarúgó-mérkőzés. Február 25. szerda 15.00: ASE—Sárbogárd Mezőföld Kupa labdarúgó-mérkőzés. Február 27. péntek 17.00: ASE—Sárbogárdi Videoton férfi kosárlabda-mérkőzés. Február 28. szombat 10.00: ASE—Bonyhád női kosárlabda-mérkőzés. Jó idő esetén a Mezőföld Kupa labdarúgó-mérkőzéseit a PSE salakos pályáján játsszák. Tömegsportra február 1., 14., 15., 22., 28-án 14.00 órától van lehetőség a sportcsarnokban. PAKSI ATOMERŐMŰ Felelős szerkesztő: Torma Csaba Szerkesztőség címe: Paks, Pf.: 71 Kiadja a Tolna megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: T)r. Murzsa András Levélcím: Szekszárd, Postafiók: 71. 7101 Engedélyszám: III/ÜHV/306/T Megjelenik havonta Készüt a Szekszárdi Nyomdában. 6000 87.226 Felelős vezető: Benizs Sándor Az Atomerőmű építői c. lap decemberi számában közölt keresztrejtvény megfejtése: A hízelgés olyan hamis pénz, amelynek hiúságunk ad értéket. Könyvjutalmat nyertek: Február 10. este 7 óra: Modern Hungária koncert. Február 13. este 7 óra: a Szovjet Déli Hadseregcsoport művészegyüttese. Február 16. este 7 óra: a Pécsi Szimfonikusok hangversenye. Február 17. délelőtt 10-kor és délután 3 órakor: a Bóbita Bábszínház műsora. Mint tudjuk, Városvédő Paliasz Athéné fegyverét időnként el szokták tulajdonítani. Legalábbis így neveznek — virágnyelven — minden olyan „bűntényt”, amely városaink meglévő értékeit rongálja, születendő értékeit csökkenti, vagy lakóinak életét zavarja. Az ominózus lándzsa sorsát a szívükön viselő önkéntes lokálpatrióták városunkban is érvényesítették az „együtt — könnyebb” régi elvét, és 1986-ban megalakították a Paksi Városszépítő Egyesületet. A jelentkező feladatoknak megfelelően három szakosztályban tevékenykednek tagjaink: — A városfejlesztési és városvédelmi szakosztály részt vesz a város általános és egyes területi egységek részletes rendezési tervének véleményezésében. Figyelemmel kíséri a város műemlékeinek, emléktábláinak stb. állapotát, szükség esetén azok karbantartását kezdeményezi. — A kulturális várostörténeti és honismereti szakosz-Bakonyi Zoltánná, Nagydorog, Kossuth u. 68., Pásztor István, Tolna, Móra Ferenc u. 5., Wein Erzsébet, Paks, Vadász u. 55., Hanoi Pálné. Paks, Május 1. u. 19., Kónya Jánosné, Paks, Kurcsatov u. 8. Február 34. este 7 óra: „Csitt csak rózsám ...” nótaest. Február 26. este 7 óra: Pódium bérlet: Bács Ferenc műsora. Március 3.: Z’ZI Labor koncert. tály Paks történeti emlékeinek ápolásában, a kulturális és közösségi élet szervezésében, a város és környezete múltjának és jelenének megismerésében fejti ki tevékenységét. — A környezetvédelmi szakosztály propagandával, társadalmi munkaakciók szervezésével és rendszeres ellenőrzéssel vesz részt környezetvédelmi és környezetformáló feladatok megoldásában. Az egyesületnek tagja lehet minden állampolgár és jogi személy, aki az egyesület alapszabályában foglalt célokat támogatja, és az abban foglalt kötelezettlégeket vállalja. A belépéssel kapcsolatban konkrét felvilágosítást ad: Frast Antal egyesületi elnök (telefon: 10-487), Tóth András titkár (telefon: 18-765), városi tanács vb. titkársága (telefon: 10-287). Az egyesületi élet híreiről a „Paksi Atomerőmű” hasábjain rendszeresen beszámolunk. Tóth András Hogy ne lopják el a lándzsát D. Szabó Mária Programok az MMK-ban
