Atomerőmű, 1987 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1987-07-01 / 7. szám

2

PAKSI ATOMERŐMŰ

Újra éled az erdő

Megvalósult álom

Az elmúlt év szeptemberében adtunk hírt az erőmű környékén elterülő fenyves pusztulásáról. Mint megírtuk, a Dendrolimus pini (fenyőpohók) támadta meg a Dunamenti Mgtsz tulajdonát képező fiatal fenyves erdőt, mely 143 hektáron terül el.

Az igen ritkán felbukkanó kártevő ellen a leghatásosabb és legolcsóbb védekezés a repülőgépes védekezés lett volna. Erre nem kerülhetett sor, mert rendelet tiltja az erőmű három kilo-Az új hajtás a tobozzal

méteres körzetébe a berepülést. A téesz vezetői és szakemberei minden lehetőséget számba vettek, kérték a segítséget minden lehetséges fórumtól a megoldás kiválasztására. Végül csak egyetlen megoldás maradt; minden ötödik sor fenyőt kivágtak a tél folyamán, és tavasszal megkezdték a vegyszeres védekezést. Ennek eredményeként és a kedvező

Városi ember létemre — már gyerekkoromtól kezdve — az állatok közül a kutyát kedvelem a legjobban. A kutya a hűség jelképe, ezt nagyon sok történettel alátámasztják. Ma már szinte státusszimbólumnak számít a kutyatartás. Egy statisztikai kimutatás szerint a kelet-európai oszágok közül, Lengyelország után Magyarországon van a legtöbb kutya. Vidéken a kutyák az emberek hasznos segítő társai. Segít a házörzésben, a nyájak terelésében.

Mi a helyzet a városban élő kutyákkal?

A kertes családi házban élő kutyák helyzete hasonló a vidékiekhez. A tömbházban tartott kutyák helyzete már nem olyan kedvező. Sőt mi több, siralmas! Egész napra bezárt kutyák a lakásban nyüszítenek, ugatnak, zavarják az éjszakai műszakban dolgozó pihenő szomszédokat. A hajnali órákban — kutyasétáltatáskor — ébresztő óra csörgése helyett kutyaugatásra ébrednek a lakók. Az ilyen ébresztés igen bosszantó, sokszor rányomja a bélyegét az egész napi hangulatra. Az úgynevezett szobatiszta kutyák a kora reggeli vagy a délutáni órákban — sétáltatás közben — végzik el a szükségleteiket. Nem a járda szélén, nem is a ház sarkánál. hanem természetes környezetben, a fás, bokros helyeken, leginkább a játszótereken vagy közvetlen a környékén. A szülök és gyermekek bosszantására. Sok kisgyerek nem tudja, hogy mi történt vele, csak a kellemetlen szagot érzi magán.

időjárásnak köszönhetően, még a tarrágott fák is hajtásnak indultak, kezd újra éledni az erdő. Eddig minden remény megvan arra, hogy nem pusztul el az ültetvény igaz ,még az augusztus hátra van, ezen hónap időjárása dönti el a fenyők sorsát.

A védekezés költségei tetemes összeget tesznek ki. A légi védekezés 600 Ft ha-ba, míg a földi védelem 8400 Ft ha-ba kerül. így az eddigi költségek egymillió nyolcszázezer forintba kerültek. Vagyis a földi védekezés huszonegyszerese a légi védekezésnek. És akkor még nem számoltuk a kivágott, kipusztult fák árát, hiszen ez az erdő gazdasági rendeltetésű a tulajdonos szemszögéből. Az erőművet tekintve viszont, az erőmű egészségügyi biztonsági övezetét hivatott ellátni, és az erőmű közelsége miatt biztonsági kérdés is. És itt jön a 22-es csapdája, mert a 73.1981. MT számú rendelet az erdő elsődleges rendeltetését négy csoportba osztja: gazdasági, védelmi, közjóléti és egyéb rendeltetésűre.

Jelen esetben a tulajdonos gazdasági rendeltetésűként használja, az erőmű szemszögéből elképzelhető lenne a védelmi rendeltetés megállapítása. Már csak azért is, mivel a tulajdonosnak egyre jobban nem fizetődik ki gazdasági szempontból, és nehogy azt mondja; nekem ez ráfizetéses, ezért kivágom, füvesítem a területet és birkát legeltetek ezen a környéken.

Ezzel a példával csak azt szerettem volna érzékeltetni, hogy mindkét félnek érdeke az erdő megléte, óvása. Ha ez igaz, akkor a költségeket sem szabad csak az egyik félre hárítani.

B. M.

Nyugat-európai országokban szintén nagy a kutyakultusz, de ott szigorú előírásokkal igyekeznek rendet tartani. Például nylon zacskó és kis lapát nélkül kutyát sétáltatni tilos! Az előírás megszegői súlyos pénzbírságot fizetnek. Mi még nem jutottunk el idáig. Véleményem szerint ezt a példát előírás nélkül is lehetne követni. Sokszor az áldatlan állapotot tetőzi a csoportba verődő kóbor kutyák randalírozása. Ilyenkor nemcsak a gyerekek menekülnek sikongva, hanem a felnőttek is igyekeznek kitérni a kutyák elől. Pár héttel ezelőtt kóbor kutyák hat kisgyereket felkergettek a játszótéri mászókára. A kényszerhelyzetből szülői segítséggel menekültek meg.. A szülők felháborodása igen nagy volt.

A tévében is hangot adnak egy-egy esetben, amikor egy kutya megharapott valakit. Általában a szenvedők legtöbb esetben gyerekek.

Nem vagyok kutyaellenes, de mégis hangot kell adni azon véleménynek, hogy a jelenlegi helyzeten feltétlenül változtatni kell. Erre vonatkozó rendelet is van, de ki tartja be? Ki vonja a vétkes kutyatartókat felelősségre?

Valamikor minden városban tanácsi alkalmazásban, főállású ember volt biztosítva arra, hogy a kóbor kutyákat összefogja. Állítólag ma is van ilyen beosztású ember, de sajnos, mint a leírtak bizonyítják, a ténykedésének nem sok látszata van.

M. J.

Városunk egyik legidősebb, múltja felderítésén immár öt évtizede fáradozó pedagógusához címzett, megtisztelő felkérésnek teszek eleget, amikor a „Paksi Atomerőmű” Műszaki Szakiskolájában szerzett benyomasáimat papírra vetem. Kettőzött buzgalommal teszem ezt, hiszen az intézmény megnyitásával nemcsak a jelen generációnak, hanem elődeinek régi álma is életre kelt.

A reformkor viharos emberöltőjét követő „passzív rezisztencia”, a jövőért aggódó paksiakat is Deák Ferenc köré gyűjtötte, akik a Nagy-vendéglő emeleti kaszinó-helyiségeiben tárták fel egymás előtt aggodalmaikat, terveiket, elképzeléseiket. Hogy miről beszélgettek? kiderül a jelenlévők névsorából;

Eötvös József kultuszminiszter, fia, Eötvös Lóránd, sógora, a későbbi kultuszminiszter Trefort Ágoston, mindhárman mint paksi szőlőbirtokosok; a vidékiek közül Csapó Vilmos, Bartal György, Bezerédj István, hogy csak az ismertebbeket említsem.

Mindenesetre elsősorban nekik köszönhető, hogy a kiegyezés előtt megrekedt kulturális élet nálunk is elmozdult a holtpontról.

Pakson, a nemzeti kaszinón kívül működött egy — hogy úgymondjam — „szabadtéri kaszinó" is, a „Dunasétány” árnyas fái alatt. A két világháború között szinte minden este itt nyüzsgött a város apraja-nagyja, hogy vidám, kellemes zenével aláfestett egészséges séta közepette megvitassa a város közös, ügyes-bajos dolgait. Visszaemlékszem. hogy egy alkalommal Sánek Samú bácsi, a pedagógusok népszerű nesztora, a polgári fiúiskola egyik alapító, mértant, rajzot és szépírást előadó tanára, a slöjd (ma politechnika) és az iparitanulóképzés paksi meghonosítója, nagy csoport közepette így érvelt;

Látjátok, Paks több mint tízezres népességével nagyforgalmú kereskedelmi központ ugyan, hisz itt, a szemeitek előtt kötnek ki a hajók, hogy kicseréljék rakományukat, de kulturális és műszaki fejlettségről aligha beszélhetünk. E téren csakis magánkezdeményezések révén érhetünk el eredményt. Mindezt alátámasztom néhány paksi példával.

A város óvodáját két zsidó kereskedő, Beer Jakab és Engel Sándor alapította 1879- ben. Szakképzett óvónőt is

1

*

Szepesi Imre bácsi

A Duna Paks történetében mindig jelentős szerepet játszott, hiszen már a római korban hajóút, jelentős természetes védelmi vonal és halászóhely. A halászati jog megszerzésére már a középkorban is sokan pályáztak. A halászat ma is sok embernek jelent megélhetési forrást, de még többnek sportot, szórakozást, jó és tartalmas kikapcsolódást.

Egy olyan nyugdíjas halászt kerestem fel, kinek már az édesapja is halász volt, tőle tanulta a mesterségét. Ez az öreg halász Szepesi Imre bácsi, öt kértem meg, tekintsünk vissza életútjára.

— 1912. április 14-én születtem Pakson. Édesapám halász volt és arra emlékszem, hogy sokat segítettem neki már gyerekkoromban is. Keserves volt a gyerekkorom, 1928-ban meghalt anyám, ekkor én még szobafestő-inas voltam. Anyám halála után apám abbahagyta ezt a gyalázatos halászatot és hajós lett a bátyámmal együtt. Különben hatan voltunk testvérek. Nagy szegénység volt 1928-tól majdnem 1935-ig, mert nagy volt a munkanélküliség. Tavasszal felvették az embereket dolgozni

alkalmaztak, természetesen azt is saját költségükön; Berger kisasszony személyében. A 40 fős magánóvodába felekezetre való tekintet nélkül bárki kérhette gyermeke felvételét, minden fizetési kötelezettség mellőzésével.

1893-ban a paksi polgári fiúiskola alapjait rakták le társadalmunk akkori vezetői és a város nagyközönsége.

Jeszenszky Béla kultuszminiszteri titkár, Paks szülötte, Popovits Gyula főjegyző, Feil Ferenc községi I. bíró, Spiesz János katolikus, Horváth Sándor evangélikus, Hagymássy Károly református, Bergmann Emil zsidó hitközségi küldöttek, valamint Freund Salamon kereskedő és Beccker Jakab, Becker János, Klein József, Kern Ferenc egyéni gazdálkodók voltak azok, akik a legmélyebben nyúltak a zsebükbe.

őket is túlszárnyalta az 1919-es mártírunk, Mihalik Gézáné született Bertalan Margit bátor kezdeményezése, hiszen 1911-ben a „paksi kisasszonyok” műveltségének emelésére saját ..magánpolgári iskolát" nyitott, sőt fenntartási költségeinek előteremtését is magára vállalta.

(Itt emlékezem meg e leányiskola utolsó, még a múlt évben is köztünk járó tanáráról, és Mihalikné halála után igazgatójáról, az alapításától tanító Fülöp Etelka kollégánkról, akit a múlt év végén nagy részvét mellett kísértünk a Kálvária temetőben lévő végső nyugvóhelyére.)

Látjátok — fejezte be Samú bácsi — ezek mind társadalmi összefogással valósultak meg, de egyre nyilvánvalóbb az az óhajtás hogy Pakson legalább ipari vagy kereskedelmi iskola építtessék, ha már egy főiskoláról még csak álmodni is nagy merészség lenne. így hát a szülők továbbra is aggódó félelemmel engedik el gyermekeiket védő szárnyaik alól, hogy iskolai tanulmányaikat a körülmények kényszerítő hatására, valamelyik távoli, idegen városban folytathassák.

Mikor az ország első atomerőművének Paksra helyezésével kapcsolatban közvéleménykutatást végeztek, azzal érveltem mellette: e, párját

és ősszel elküldték őket. Ed< apám keservesen tudta megs/' rczni a mindennapi kenyerünket. Aztán következett egy újabb tragédia. 1931. november 1-én édesapám agyonlőtte magát anyám sírjánál. Hatan maradiunk árván. 19 éves voltam, és elvesztettem mindkét szülőmet. Hát tényleg úgy éltünk, mint a kivert kutyák. Én ekkor tavasztól őszig hajóztam, majd 1933- ban megnősültem. Nősülés után még három évig bírtam a hajózásnál, aztán tovább nem. mert a fiatal házasnak otthon a helye az asszony mellett. Közbe jöttek a katonáskodási időszakok: 1935-ben, 1938-ban, 1940-ben és

1941-ben. Szerencsére nem sokat tartottak bent, mert a nagycsaládosokat a behivás után mindig leszereltették. Nekünk ugyanis nyolc gyerekünk volt; négy lány és négy fiú.

Ott tartottam, hogy 1935-ben — mielőtt bevonultam volna — megváltam a hajózástól és halászengedélyt váltottam. Tudomásom szerint ekkor a paksi Duna-szakasznak három bérlője volt. Az egyik, akitől én vettem a bérletet, vitéz Szedresi Imre. a másik Isgum Ferenc, a harmadik Bencze Ferenc.

— Mit jelentett ez a bérlet?

— Ez természetbeni fizetést jelentett, minden harmadik kiló halat le kellett adnom, tehát a fogás egyharmad részét. Halat nem árulhattunk, fizetséget csak két kilóért kaptunk. És arra törekedtünk, hogy legalább a családnak legyen elég hal. A szerszámokat nekem kellett készíteni, meg a feleségemnek. ö aztán fonta a hálót éjjel-nappal, mert hát azt azért szaggattam.

ritkító döntés egyik következménye jelentős számú műszaki és egyéb értelmiségi csoport itteni letelepedése lesz, sőt, egyáltalában nem kizárt, hogy hamarosan műszaki közép- vagy felsőoktatási intézményt is üdvözölhetünk falaink között. Érvelésem akkor nem nagy visszhangra talált, és íme 1986-ban valóra vált. Itt állok az új szakközépiskola modern otthona előtt, mely északról a 19. századi községi elemi iskola épületmaradványával, délről a város első középiskolájával ölelkezik össze, olyan kulturális egységet alkotva, amely az alsófoktól a felsőfokig minden igényt kielégít. Hatalmas fölkiáltójel ez a szülők felé: már nincs miért aggódniuk, Pakson gyerekeiket a felsőképzés alatt sem kell védőszárnyaik alól kiengedni.

A bejárat előtt a „tudás kapuja”, rajta a felirat: „Paksi Atomerőmű Műszaki Szakközépiskola”. A modernségében is barokk hangulatot keltő díszkerítés szinte a bejárathoz tereli a látogatót, amely már ultramodern. Remekül ötvözte össze a tervezője a régi városrészre jellemző klasszicista és barokk stílust, a jelen század építészeti elgondolásaival.

Átlépve az ország „első atomerőművének” égisze alatt működő „első vállalati magániskola” küszöbét, csinosan öltözött, kedves mosolyú diák áll fel az előcsarnokban elhelyezett kis asztalka mellől, melyen ez a felirat áll: „ügyeletes diák”! A tisztelettudó jó napot kívánok után szerényen érdeklődik: kihez kísérhetem? Rövid türelmét kérem, s körülnézek. Jobbra a portásfülkében két mosolygó szempár nyugtázza meglepetésemet. Balról hatalmas hirdetőtáblán Hideg László nevelési igazgatóhelyettes nőnapi köszöntője köti le a figyelmet tartalmával, napra kész aktualitásával. A lépcsőház a régi lépcsőházak figyelmet keltő modern változata, enyhe hajlatokkal, kényelmes lépcsőfokokkal.

Az első emeleten Kováts Balázs igazgató és helyettese vendégmarasztalóan fogad. Beszélgetésünkből kiderül, hogy a didaktikai folíiy tengődtünk a háború alatt is. Én 1941 telén jöttem haza végleg, mert mint nagycsaládost leszereltettek. A háború alatt is és a felszabadulás után is halásztam. Hát 1945-ben elég veszélyes volt a halászat, sok aknát kihúztunk a hálóinkkal a partra. Én 1951-ig maszek maradtam, ekkor léptem be a „Vörös Csillag” Halászati Szövetkezetbe a nagyobbik fiammal együtt, akit kivettem a nyolcadik osztályból, mert segítenie kellett, hiszen egyedül nem tudtam volna ellátni a nagy családomat.

— Milyen volt a közösben, Imre bácsi?

— Hát ott már azért könnyebb volt. Mindent a szövetkezet adott, már mint a szerszámokat, és ennek fejében a megkeresett bruttó forint 30 százaléka bentmaradt a szövetkezet fenntartására. Lassan gyarapodott a közös is, és 1956-ban már elkezdtünk üzemeltetni egy halastavat is Bölcske és Dunaföldvár között. Ezután 1959-ben megkezdtük építeni Biritón a négy tavat, és még abban az évben be is üzemeltük.

fgy ment ez évről-évre, dolgoztunk keményen, a gyerekeim pedig közben felnőttek. Imre fiam halász lett, az örökömbe lépett, a másik gyerek hajós, a harmadik géplakatos, a negyedik szakmérnök, míg a lányok családanyák lettek. Én már több mint tíz éve nyugdíjban vagyok, nem gazdagodtunk meg, ami örömünk van, az a nagy család.

— Imre bácsi! Nagyon jó egészséget kívánok, és sok örömteli éveket a családja között.

— béri —

lyamat természetesen nem lehet tökéletes kellő tapasztalat nélkül, de az irodában látottakból máris megállapítható a módszeres, összehangolt pedagógiai tevékenységre való törekvés.

Az órarend is messzemenően nem a tanárok, hanem a diákok érdekeit veszi figyelembe. A napi terhelhetőséghez igazodva osztja el az órákat, és azok erősségét mérlegelve, a gondolkodtatóbb tárgyakat helyezi korábbra, a gyakorlati képzés kikapcsolódást is jelentő foglalkozásaival szemben. A nevelők tanári-szobai munkahelyei példamutatóan praktikusak. Az elkülönítés lehetővé teszi a pedagógusoknak, hogy önkéntelenül se zavarják egymást az óraközi felkészülésben.

A könyvtár és szertárak készenléti fokát semmiképp sem lehet értékelés alá venni az indulás évében. Ezek szakszerű feltöltéséhez a több éves tapasztalaton kívül az anyagi források előteremtése is szükséges.

Nem akarván a sokoldalú, rendkívül elfoglalt. mindenért felelős igazgató kartárs drága perceit tovább rabolni, Hideg László kalauzolásával megtekintettük a mintaszerűen és korszerűen berendezett előadótermeket és tantermeket. Műszaki felszereltségüket mint laikus nem értékelhetem, de az mindenesetre első látásra megállapítható hogy mind a tanárok, mind pedig a diákok munkáját nagymértékben megkönnyíti.

Mindenütt csend, rend. magabiztos nyugalom, abszolút tisztaság. Egyetlen erélyesebb tanári rendreutasításra ottlétem alatt nem volt szükség. Diák tanár, alkalmazott egyaránt odaadóan végzi munkáját, feladatát, és ez a kollektivitás záloga a jövő még eredményesebb munkásságának is.

Magam is tartottam mind az öt osztályban órát. Bár tananyagban rendkívül heterogén oktatás folyik, a képzettség foka és a törekvés a diákok részéről azonos szintű érdeklődő odafigyelésük a tanárt is nagy összeszedettségre ösztönzi.

Mikor rádöbbentettem őket. hogy immár maguk is történelmi személyek lettek, hisz az ország első vállalati magániskolájának ők a legelső növendékei, meglepetten néztek egymásra. Látszott rajtuk, megértették, hogy bizony ez elkötelezettséggel jár iskolájuk és saját magukkal szemben, hisz évszázadok múlva is egyedül őket fogják az iskola első diákjaiként számon tartani, nem mindegy tehát, hogy ezt milyen eredménnyel hálálják meg.

összegezve a látottakat és hallottakat, meggyőződéssel állíthatom, nem egy féléve nyílt tanintézetben jártam, hanem az oktatás és nevelés olyan új intézményében, amelyben már a kezdet kezdetén ott lapul a „patina" is, mert itt a korszerű nevelés karöltve halad a jól bevált régi pedagógiai tapasztalatokkal.

Szívesen állnék Samú bácsival — ha élne — a szeptemberben megnyíló első főiskolai osztály ajtajában, hogy gratuláljak neki: álma valóra vált. Tehát még az idén lesz Pakson „alma mater” (tápláló anya), mely a felsőbb iskoláknak, mint a tudományok ápolóinak lakhelyét jelenti. Színvonalát eleve garantálja a Műegyetem patronálása és itteni előadói munkássága.

Adós lennék még az intézet szellemi és fizikai létrehozóinak névszerinti felsorolásával ezt Kováts igazgató kartárs fogja az első iskolai „értesítőben” megtenni, tehát nem vághatok ennek elébe.

Olyan iskolában jártam melyen a minisztériumokon. Opin kívül szinte az egész ország szeme rajta csüng Hogy miért? Tekintsék meg. s bizonyára egyet fognak velem érteni.

Dr. Németh Imre

Kutyaélet

Öreg halász