Atomerőmű, 1987 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1987-07-01 / 7. szám
PAKSI ATOMERŐMŰ 3 Számítástechnika ’87 Adatbank és (vagy adatbázis), adatbázis kezeld rendszer Számos munkaterületen egyre szélesebben és egyre mélyebb rétesekbe hatolva „behálózza" életünket a számítástechnika Ez a jó értelemben vett „behálózás” a köznyelvben, de főleg műszaki és ügyviteli területen új szavakat új fogalmakat vezetett be. Ebben a cikkben csak a címben szereplő három fogalmat szeretném nagyon röviden, és nem a teljességre törekedve pontosítani. Természetesen nem a számítógép-szakemberek, hanem a számítógép-felhasználók, a számítógép alkalmazásával foglalkozók számára. Egy nemzetközi bizottság 1975-ben kiadott értelmezése szerint az adatbank egy vállalatnál (intézménynél) gyűjtött adatok összes menynyiségét jelenti. Az adatbank független attól. hogy az adatokat online, vagy off-line módon gyűjtötték és független attól is. hogy milyen tároló berendezésen rögzítik, de géppel olvasható legyen! Az adatbank tárolt adathalmazai adatbázisokba szervezhetők. de lehetnek adatbázis szervezeten kívüliek is. A fent idézett kiadvány szerint az adatbázis az adott feladatok megoldásához szükséges adatok összekapcsolt halmaza. amelyek együttesen a vonatkozó szervezet elvi, fogalmi modelljét képezik. Ezen kívül számos definíció ismert, mint pld ..Az adatbázis adatkészletek gyűjteménye, amelyet egy adatkezelő-rendszer kezel. és amely egy adathozzáférési rendszeren keresztül egyidejűleg több felhasználó részére, tetszés szerinti kiértékeléshez rendelkezésre áll." (H. Merten) Vagy — legújabb: „Az adatbázis kölcsönös kapcsolatban álló adatok gyűjteménye, amelyeket megszabott mértékű redundanciával tárolunk azért, hogy optimálisan tudjon ellátni egy vagy több alkalmazói feladatot; az adatok tárolása független a programoktól, és általánosan használható módszer áll rendelkezésre új adatok hozzáadására, ill. a meglévő adatok visszakeresésére vagy aktualizálására.” (J. Martin) Adatbázis kezelő rendszer (DBMS-Date Base Manegement System). — Az adatbázisok feldolgozását adatbázis-kezelő rendszerek végzik. Az adatbázis-kezelő rendszer fogalmának meghatározása nehéz feladat, ezért csak 10 legfontosabb adatbázis-kezelő rendszerrel szemben támasztott követelményt ismertetnék, amelyek a legtöbb publikációban (definícióban) megtalálhatók: Ezek fontossági sorrendben a következők: 1. Programfüggetlenség. — Az adat — vagy programfüggetlenség az adatbázis — kezelés alapkoncepciója. Az adatok tárolásának, szervezési módjának teljes elkülönítését jelenti az alkalmazói programok logikájától. Ez lehetővé kell. hogy tegye pl. a tárolóberendezések cseréjét, a tárolt adatok újraszervezés-jellegű átcsoportosítását, a meglévő adatok között űj kapcsolatok kialakítását, a már előzőleg kialakított programok átírási kényszere nélkül. 2. Adatkapcsolatok kezelése. — Abból a célból, hogy az adatbázis a „valós rendszer” modellje legyen, az adatok között elégséges kapcsolatot kell teremteni. Emellett a kapcsolatoknak olyan rugalmasnak kell lenni, hogy követni tudják a „valós rendszer” (valódi világ) változásait (térben és időben). 3. Adatsértetlenség (integritás). — Azt jelenti, hogy az adatbázisnak csak pontos adatokat szabad tartalmazni. Megsérült az adatok integritása, ha helytelen értékű adat áll elő (inkorrektség), vagy ha az adatok között helytelen kapcsolat jön létre (inkonzisztencia). Ide tartozik még, hogy sem természeti csapás, sem gép- vagy softvare-hiba nem vezethet adatvesztéshez, helytelen értékű adat keletkezéséhez. 4. Adatvédelem. — Az illetéktelen hozzáférés megelőzését és felderítését jelenti. 5. A redundancia kiküszöbölése (csökkentése). — Az adatokban számtalan formában fordulhat elő redundancia (többszörös tárolás) pl.: kódrendszerben, többször tárolt adatállomány, stb. Helyesebb ezért a redundancia csökkentését, ill. meghatározott szinten tartását követelni az adatbáziskezelő rendszertől. Redundáns adatbázisnál azonban inkorrekt adatok léphetnek fel, ha ugyanazt az adatot egyik előfordulási helyen módosítjuk, a másik helyen pedig nem. 6. Többszörös keresési stratégiák. — Az adatbázis-kezelő rendszernek biztosítani kell a lehetőséget a különböző adatkereső utak, kiértékelési szempontok hatékony támogatására. 7. Az adatok és használatuk központi irányítása. — A központi irányítás alatt azt értjük, hogy az egységes elveken nyugvó adatkezelés érdekében külön személyt, vagy személyek csoportját kell megbízni a funkciók ellátásával (adatbázis-adminisztrátor). 8. Több felhasználó egyidejű adatelérésének biztosítása. 9. „AD HOC”-igények kielégítése. — Az adatbázishoz érkező igények egy része pillanatnyi igényektől váratlanul áll elő. Az ilyen kérdések rendszerint egyszerűek, de azonnali választ kívánnak. Az adatbázis-kezelő rendszernek biztosítani kell, hogy külön program írása nélkül is ki lehessen elégíteni az ún. „prompt” (azonnali) igényeket. 10. Az igényeknek megfelelő adatátalakítás (konverziók). — Az egyes felhasználók különböző átalakítások után, olyan formában kapják meg az adatokat, ahogy igényeiknek megfelel. Csapó Sándor Itt a nyár Kiképzés után A polgári védelmi oktatás 1986 87-es kiképzési éve lezárult. Az üzemek, intézmények, vállalatok elkészítették az éves kiképzési jelentéseiket, melyeket megküldték a városi parancsnokságunknak. A beküldött jelentések alapján megállapítható, miszerint teljesültek azok az elvárások és követelmények, melyeket a kiképzési parancsban fogalmaztunk meg. A sokrétű és szerteágazó kiképzési programból most csak a kitelepítési szakszolgálat tevékenységével foglalkozom, hiszen ez a szakszolgálat ebben az évben kezdte meg működését. A szakszolgálat feladata egy esetleges üzemi katasztrófa esetén Paks város kitelepítése. Mivel a város lakóinak a száma 25 000 főre duzzalt, ez a feladat igen nehéz és bonyolult követelményrendszert támaszt a szakszolgálat felé. Az egyik nagy gondunk a kettős beosztás elkerülése volt. Ugyanis igen sok ember a munkahelyén már eleve be volt osztva valamilyen pv-szervezetbe. Az állampolgáraink fegyelmezettek voltak mert a kettős beosztás ellenére a kiképzésen megjelentek. Nagyobb gondot jelentett egyes vállalatok vezetői részéről képviselt álláspont, szemlélet megváltoztatása. Volt olyan vállalatvezető, aki azt mondta, az ő vállalatától ne osszunk be senkit oldja meg a tanács a kitelepítést. Mondanom sem kell ezen álláspont tarthatatlanságát, hiszen a tanácsnak 67 alkalmazottja van, ami ilyenkot kevés ha a bürokráciáról van szó, akkor sokaljuk. A vitát úgy elöntöttük el. hogy csak azokat mentesítettük a szakszolgálati kötelezettség alól, akik kulcsfontosságú beosztást töltenek be a vállalat pv-erőinél. A kitelepítési feladatok megismerése minden paksi lakosnak kötelessége, ezért az elkövetkező időszakban mindenki részt vesz majd olyan foglalkozásokon hol bővebb ismereteket szerez az ezzel kapcsolatos teendőkről. Szólnom kell egy másik előttünk álló feladatról. Októberben szirénapróbák lesznek. A kiépített szirénarendszert egyszerre fogjuk megszólaltatni az egész megyében. A próba időpontjáról részletes tájékoztatást adunk majd plakátokon és röpcédulákon. A próbákra azért kerül sor, mert ezek az eszközök szerencsére 1945 óta nem üzemeltek, csak az úgynevezett búgópróbát hajtotta végre a DÉDÁSZ. Röviden ennyit kívántam elmondani és a parancsnokság nevében megköszönöm a lakosság, a dolgozók polgári védelmi tevékenységét. és arra kérek mindenkit, hogy az elkövetkezendő időszakban is olyan lelkiismeretesen teljesítsék a polgári védelmi kötelezettségeiket, mint eddig, hiszen ezek a tevékenységek mind a nyugalmunk érdekében történnek Beregnyei Miklós őrgy. pv. törzsparancsnok Megkérdeztük POSTÁNKBÓL Tisztelt szerkesztőség! Szerkesztőségünkhöz érkezett bejelentések alapján tudomásunkra jutott, hogy idős emberek, akik a 3-as számú helyijáratú busszal — amely az autóbusz-pályaudvar és a városi sportpálya között közlekedik — rendszeresen látogatják a temetőt, szeretnék, ha a temetőnél is megállna a busz. Jelenleg a Széchenyi téri megállónál vagy a sportpálya végállomáson kell leszállni. Mindkettő megállótól az idős, rokkant embereknek jelentős távolságot kell megtenniük a temetőig. A kérést tolmácsoltuk a Paksi Volán Üzemegység vezetőjének, Nemeskéri Zsoltnak. Nemeskéri Zs.: A kérést a városi tanács műszaki osztályára kell továbbítani. Amennyiben indokoltnak tartják a kérést, a szakbizottság megvizsgálja, hogy létesíthető-e az említett helyen buszmegálló. A minap a csemegéből jövet, megállított egykori szomszédom, ifj. Balogh Géza és azt javasolta, hogy írjuk meg ennek az újságnak együtt azt a kérdést, ami még kertművelő-szomszéd korunk óta izgatott bennünket. Nevezetesen: mi hogyan védhetnénk a társadalmi munkaidőalapot ? Balogh szomszéd azt mondta akkor, hogy megles engem, mikor megyek a tanácsra, az OTP-be, rendőrségre ügyinté/.ni főmunkaidőben. (Ezt annak idején Marx elvtárs még csak munkaidőnek nevezte, míg mostanság egy közgazdánk főmunkaidőnek keresztelte át. Szerencsére a két úr soha nem találkozott egymással, különben igen unalmas vita alakult volna ki köztük a fogalomról!) Nos, erről a leskelődésről a szomszéd feljegyzést készített volna, s megküldte volna a munkahelyemre Én szintúgy. így figyelmes és éber főnökeink észrevették volna, hogy hiányzunk. Elvégre nyilvántartani minket nem az ö dolguk. Ám most nagy örömünkre közbelépett a Hivatal. Az önök lapjában olvastuk, hogy a T. Tanács fokozta az éberséget, és ő készít feljegyzést azokról akik csip-csup ügyeikkel felkeresik őket — ráadásul a hivatalnokok munkaidejében! (A hivatalnokot a boltos figyeli, a boltost a jegypénztáros!). Az amerikai szövőlepke irtása közben megfogamzott szenzációs ötletünk íme így lesz lassan széles nemzeti program. Balogh szomszéd is örül, és kéri hogy köszönetünk mellé írjam meg: van még egy-két ilyen ötletünk! Üdvözlettel! (Balogh úréval is!) Kiss Béla közteherviselő Élménysarok Moszkvában voltunk Késő délután gyülekeztünk a busznál, ami a Keleti pályaudvarra vitt bennünket. Tele izgalommal, kíváncsisággal szálltunk fel a Tisza expresszre, s indultunk Moszkvába. A hálókocsikban vidáman telt az idő, már itt rákényszerültünk, hogy próbára tegyük nyelvtudásunkat, ismerkedtünk a szomszédainkkal, akik között akadt egy igazi szibériai aranybányász is. Moszkvához közeledve, mindenki az ablakhoz húzódott, s leste, kinek sikerül először megpillantani a Lomonoszov Egyetem ismerős épületét. Az utolsó percek voltak a leghosszabbak, s hihetetlennek tűnt, mikor a Kijevi pályaudvaron kiszálltunk. Moszkvában voltunk! A szállodában már várt bennünket Józsi bácsi, az idegenvezetőnk, akit bátran nevezhetünk az „idegenvezetők gyöngyének”. Hogy menynyi mindent tudott mesélni! Minden nevezetességet megmutatott, amiről órákon hallottunk. Nagyon nagy élmény volt Lenint látni, még akkor is, ha nagyon sokáig kellett sorba állni és a hidegtől félholtan értünk a mauzóleum elé. Igyekeztünk a rövid idő alatt minél többet látni, tapasztalni. A városnézés a múzeumok látogatása közben vásárlásra is időt szakítani. Hihetetlenül érdekes volt, ha megértették, amit mondtunk, vagy kértünk. A vásárlásokat ugyanis egyedül bonyolítottuk. A második napon már önállóan közlekedtünk egyik üzletből a másikba. S ha elbizonytalanodtunk, általában megkérdeztük a járókelőket. Sok érdekes ételt kóstoltunk, az étkezés mindig előétellel kezdődött — ami általában hal volt — és legnagyobb örömünkre fagylalttal fejeződött be! S hogy mi volt a legemlékezetesebb? Talán a Kreml? Vagy a Lenin múzeum? Esetleg a kiállítás? Van, akinek a Népművészeti Múzeum, van. akinek a körmozi. Ildikónak talán eltévedése utáni beszélgetése a rendőrrel? Marcinak a taxizás át a városon? Az őrségváltás? Vagy az önállóan vásárolt korcsolya? Ki tudja? Mindenesetre, ha rajtunk múlik, jövőre is megyünk! A 975. Sz. Marie Curie Úttörőcsapat tagjai A polgári védelem közkatonái
