Atomerőmű, 1987 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1987-06-01 / 6. szám

2 PAKSI ATOMERŐMŰ Nálunk mindig történik valami Kilenc hónapja él a vál­lalat szakközépiskolája. Ha­marosan elkészítjük az első tanév tanulmányi mérlegét. Diákjaink — úgy érezzük — fogadalmuk szellemében teljesítettek. Legfontosabb kötelességük a tanulás volt, eredményességét sokan, sok­féleképpen segítették. Egész tanévben mindenféle időjá­rási viszonyok között jöttek az erőműből, akik vállalták az óraadás gondjait, a tu­dás átadásának szépségét. Jöttek mindig felkészülve, biztos szaktudással, önzet­len munkájuk országos elis­merést váltott ki. Hogy mi minden történt mindennapi életünk során, a teljesség igénye nélkül próbáljuk most számbavenni. Alig múlt el nap látoga­tók nélkül. Sokan akarták látni a „paksi csodát", az „atom szupersulif . ahogy a sajtó elnevezte iskolánkat. Több száz vendég, érdeklő­dő nézte meg az ország első vállalati iskoláját, amelynek híre — nemcsak igényes fel­szereltsége miatt — már sok­felé eljutott. Közel ötszáz diák jelentkezett, és felvé­telizett induló öt osztályunk­ba. Tanórán kívüli nevelési tervünk mottójaként Szent­­györgyi Albert professzor gondolatát választottuk: „Az iskola dolga, hogy megtaníttassa velünk, ho­gyan kell tanulni, hogy fel­keltse a tudás iránti étvá­gyunkat, hogy megtanítson bennünket a jól végzett munka örömére és az alko­tás izgalmára. Megtanítson szeretni amit csinálunk, és hogy segítsen megtalálni azt, amit szeretünk csinálni." Ilyen iskolává szeretnénk majd válni. Gazdag kultu­rális programkínálatunkból sok már megvalósult az idén. A diákéletet színesí­tették nagy, hagyományte­remtő rendezvényeink: az őszi honvédelmi akadály­­verseny „Hepe-hupa torta kupa”, a gimnáziummal kö­zösen szervezett gólyabál, a fenyőünnepség, osztályaink bemutatkozó „Miénk a pó­dium" című műsorával, a téltemető, látványos farsang, a sokszínű diáknap, az „Együtt a pályán'1 tanár­diák sportdélután. Voltak szép, bensőséges ünnepeink: az iskolaavató, a KISZ-fogadalomtétel, az április 4-i ünnepély, a há­romszoros kiváló vállalat iskolai szintű megünneplése, a közös május 1-jei felvonu­lás és az ezer színű vállalati majális. Dolgoznak szakköreink, legnagyobb sikerünk a me­gyei elsősegélynyújtó ver­senyen vöröskeresztes csa­patunk első helyezése lett. Videó-filmklubunk Filmes legendák — legendás filmek címmel minden pénteken délután működik. Van hétfő esténként családi házimozink is. Sportolóink különböző szak­osztályokban versenyeznek. Kosarasaink naponta edze­nek, a Tolna és a Fejér megyei bajnokságban szere­pelnek, egyre jobb eredmé­nyekkel. Természetbarát szakkörünk tábora és jó híre egyre nő. Az osztályfőnöki órák té­matervét kiegészítve, aktu­ális — a tanulók életkori sajátosságainak megfelelő — egészségügyi, tanulásmód­szertani, vállalatismereti állampolgári kérdésekkel foglalkozó nevelési órákat vezettünk be. Témáinkra vállalati és városban élő neves szakembereket kértük fel. Tanulóink megismer­kedtek így a város történe­tével, a biztonságos közle­kedés szabályaival, a poli­tikai életünk aktuális kér­déseivel, a polgári védelem vagy a tűzvédelem alapjai­val. Országosan is ismert elő­adóink is voltak a tanév­ben: dr. Czeizel Endre ge­netikus a serdülőkor prob­lémáiról, dr. Benkő László professzor a nyelvi illem­tanról, Ágh István költő a versek szépségéről, Lázár Ervin író az alkotói mester­ségről, Csizmadia Sándor dalszerző a zene, a dal ha­talmáról tartott nevelési órát. Közös gondjainkról fó­rummal kezdtük és zárjuk a tanévet. A tanév során megalakult az iskolai KISZ-szervezet, az ifjúsági szakszervezet, a szülői munkaközösség, a szakmai munkaközösségek, a kulturális bizottság, dolgo­zóink közösséggé kovácsolá­sát segítő „Bárka-klub”. Diák- és felnőtt testüle­tünk életét széppé, vidámmá, alkotó értelmes emberek kö­zösségévé akarjuk tenni. A vállalattól induláskor szép, modern, jól felszerelt épületegyüttest és nagy bi­zalmat kaptunk. Mi tudjuk valamennyien, a bizalom ölyan, mint a kölcsön, idő­ben vissza kell adni, hogy újat kapjon az ember. Hideg László nevelési igazgatóhelyettes Tragikus évforduló Száz évvel ezelőtt, 1887. június 18-án következett be az a biskói kompszerencsét­lenség, mely Paks történe­tében a legtöbb emberi ál­dozatot követelte. Örökké emlékezetes marad e nap, melyen 400 személy elindult Paksról a Jézus szíve napi kalocsai búcsúra Spiesz János paksi apát­plébános vezetése alatt. A komp megrakodott, há­rom-négy ember maradt csak a parton, akik nem mertek felszállni a tömött kompra. Mikor a révészek a kompot a Dunára taszították, az azonnal merülni kezdett. Irtózatos sikoly, zűrzavar, tolongás, taszigálás. Kezde­nek a vízbe ugrálni, a fele megmenekül, a másik fele többnyire egymásba gaba­­lyodva, egymást gyűrve, a Duna áldozata lesz. Néme­lyik a maga erejéből mene­kül meg, mások segítséggel, vagy véletlen szerencse által. Az egy órányira fekvő városból a szerencsétlenség hírére csődülnek a rokonok, ismerősök. Ezrével özönle­nek a tragédia színhelyére, hol testvér, anya, apa, gyer­mek feküsznek a parton, a borzasztó halálküzdelem nyomaival, tépett ruha, ku­száit hajak, karmolt arcok véres tanúságot tesznek a halálküzdelemről. A haldok­lók halálsikolyánál csak a halottak néma hallgatása és a rokonok zokogása a bor­zasztóbb. A halottakat kocsikon, de­reglyéken szállítják a vá­rosba. Minden utcában öt-hat ha­lottas ház, minden halottas házban egy-két halott. Öt­­venen-hatvanan ássák egy­szerre a sírokat a temetők­ben, az asztalosok nem győznek koporsókat csinálni, a harangok szomorúan zúg­nak. A később kifogottakat még napokig hordják haza. Sokan hiába várják az övéiket, nem jönnek sem élve, sem halva! Öh, ha már halva is, de legalább meg­volnának! A temetések végtelen cso­portjai egymást hajtják az utcákban. A papok a teme­tőkben sorba rakott kopor­sókat szentelnek, a temetők ezernyi emberrel vannak tele. A tragédiának országszerte híre megy, rögtön gyűjtést hirdetnek a rászorulók megsegítésére. Kalocsa bí­boros érseke 1000 forintot adományoz, összesen 3587 forint és 3 krajcár gyűlik össze, de mit enyhít ez a fájdalmon? Kettőszáztizenhat ember leli halálát a habokban. És mindez miért? Az emberi felelőtlenség miatt! Mint majdnem minden esetben, itt sem a technika mondott csődöt, hanem az ember, azzal, hogy szakmai ismere­tét alárendelte a hiedelem­nek. Emlékezzünk és ne fe­ledjük az ártatlanul elpusz­tultakat, tragédiájuk legyen számunkra örök memento! — béri — Az eddig alkalmazott gyó­gyászati eljárásokon túl, gyógyítható-e a „RÁK"? Valóban hatékony-e a „csodagyógyszer” ? Többek között e kérdé­sekre várt választ az a mintegy 150 érdeklődő, akik májusban bezsúfolódtak a PAV Ifjúsági klubba. Kovács Ádám és kutatócsoportjának előadása az orvosok és a „műszaki szakember” közötti vita, a kérdések és válaszok négy órán át tartottak. Az újságíró megfelelő tu­dományos megalapozottság nélkül nem mondhat véle­ményt erről a vitáról. Annyi azonban bizonyos: a tudó mány, a rákkutatás fejlődé­­dése szempontjából hasznos lenne, ha a több éve folyó vita tapasztalatcserévé, együttműködéssé alakulna át. Hevesi Antal A jelenlegi rákkutatási feladatok közelebb állnak a műszaki tudományokhoz, mint az orvostudományhoz — mondta Kovács Ádám. Fotó: Polgár András Jogsegélyszolgálat Dr. Wartig László A PAV-nál 1979 óta mű­ködik jogsegélyszolgálat, a vállalati szakszervezeti bi­zottság irányítása mellett. 1983 márciusától dr. Wartig László ügyvéd tevékenyke­dik itt, hogy ellássa a dol­gozók ügyeivel kapcsolatos teendőket. Ez a tevékeny­ségi kör magában foglalja az egyszerű tanácsadástól, felvilágosítástól kezdve a beadványszerkesztésen át, méltánylást érdemlő esetek­ben a jogi képviseletet is, a működési szabályzatnak meg­felelően. A tanácsadás, felvilágosí­tás minden esetben kötelező, a képviselet igénybevételét az ügy jellege, valamint a dolgozó rászorultságának mértéke határozza meg. Büntető ügyben kizárt a képviselet, pontosabban: ilyen esetben is eljárhat a jogsegélyszolgálat, de csak a sértett jogi képviselőjeként. A leggyakrabban előfor­duló ügyek; a polgári jog, a családi jog és az állam­­igazgatási jog területére es­nek. A válások számának növekedése még mindig ki­mutatható az országos sta­tisztikában de sajnálatos módon a PAV dolgozói eb­ben is legelöl járnak. Hi­ányzik az egymás megbecsü­lése, nem alkalmazkodnak egymáshoz kellően a házas­társak sokan most bányász­szák elő az évekkel ezelőtti sérelmeket. Ami talán a legszomorúbb, az az, hogy az elváló szülők legtöbb esetben teljesen elfeledkez­nek gyermekeik érdekéről, csakis a saját önös érdekei­ket tartják szem előtt. Erről most csak ennyit. Hogy mindig igaza van-e a dolgozónak a különböző ügyekben, azt ismét a sta­tisztika segítségével vizsgál­hatjuk. A kép kedvező, hiszen 1986-ban 95-ből csupán 2 esetben utasították el a ha­tóságok a dolgozó kérelmét. A valósághoz hozzá tarto­zik azonban az is, hogy ke­vés kivétellel általában be­látják az emberek, ha csak vélt sérelem érte őket, és a jogsegélyszolgálat így meg sem kezdi az ilyen ügyek intézését. Egyértelműen kijelenthet­jük, hogy a jogsegélyszol­gálat több előnnyel is jár a dolgozó részére: egyrészt ingyenes, másrészt kevesebb időt kell tölteni a munka­helytől távol, még akkor is. ha munkaidőben keresik fel dr. Wartig Lászlót. A megyében elsőként kö­töttek a tanács ügyfélszol­gálatával olyan együttműkö­dési megállapodást, amely­ben a szakigazgatási szerv kötelezettséget vállal, hogy a PAV-jogsegélyszolgálat ügyintézőjét soron kívül fo­gadja. A legjobb az volna ha nem lennének peres ügyeink vagy egyéb sérelmeink, da ha már vannak, akkor a PAV a Vertesz és az Erő­kar dolgozói bátran hívják a PAV SZB telefonszámát, ott érhetik el dr. Wartig László ügyvédet, aki segít ügyeiket elintézni. — T — Az alattomos érelmeszesedés Az érelmeszesedés beteg­sége már régóta ismert az orvosok és laikusok előtt egyaránt. Kiváltó okáról is sok ismeret gyűlt össze, azonban a pontos mechaniz­mus a közelmúltig ismeret­len volt. Az utóbbi tíz év intenzív kutatómunkája jelentős eredményeket hozott ezen a téren is, és ha a folyamat teljesen még nem is tisztá­zott, a lényeg azonban fel­ismerésre került. Az eredményről azért tar­tom fontosnak beszámolni, mert ennek ismeretében ta­lán jobban odafigyelünk táplálkozásunkra, mert a megelőzés kulcsa ebben rej­lik. A táplálkozás során el­fogyasztott zsírok kémiailag kétféle formában kerülnek felszívódásra. Ezek a tri­­glicerid és a koleszterin. Az előbbi a sejtanyag­csere, főleg az izomzat mű­ködésénél elengedhetetlenül fontos energiaszolgáltató, és az anyagcsere során közvet­lenül lebomlik. A koleszte­rin ezzel szemben a sejt­hártya fontos építő eleme, és a sejtekben csak mindig a szükségletnek megfelelő mértékben van jelen. Mivel a zsírok vízben nem oldód­nak, ezért a bélből történő felszívódás során az egyes zsírmolekulákat egy fehérje­burok veszi körül, így vál­nak vízben oldhatóvá. A fehérjéhez kötött ko­leszterint kémiai termé­szete alapján LDL-koleszte­­rinnek nevezték el. Régóta ismert volt ezen alakja, de nem tudták, hogyan kerül be a sejtekbe, mivel a vér­ben nincsenek olyan bontó enzimek, amik ezt a kémiai kötést hasítanák. Rádioaktív izotópokkal és elektromikroszkópos vizs­gálatokkal derült ki, hogy a sejtek felszínükön speciális anyagokat, ún. receptorokat tartalmaznak, amelyek a ke­ringő vérből kiszűrik a ko­leszterin molekulákat. Ezek a speciális receptorok a megfogott koleszterin mole­kulát a sejtfelszín meghatá­rozott pontjaira szállítják, ahol a sejt mintegy beszivja a belsejébe. A sejten belüli szállítás buborék formájá­ban történik. Ezek a bubo­rékok találkoznak olyan speciális bontó enzimekkel, amelyek a koleszterint fel­szabadítják a fehérje köté­séből és a sejt számára fel­­használhatóvá teszik. Az egyes sejtekben mindig a szükségletnek megfelelő mennyiségű koleszterin ta­lálható. Ezt a sejtek úgy biztosítják, hogy mindig annyi receptort képeznek a felszínükön, amennyi kolesz­terin szükséges. Osztódási szakaszban nő a receptorok száma. Ez a képesség egy­ben a sejtekben genetikai­lag öröklődő tulajdonság. Ennek fontosságára még ké­sőbb visszatérek. A felfe­dezés rendkívül fontos volt, mivel hasonló elvek alapján kerülnek a sejtekbe más életfontos anyagok is, mint pl. a vitaminok. A felfedezés alapján most már közvetlenül az érrend­szer vizsgálata következett. Érrendszerünk belső felszí­nét speciális sejtek — endo­­telsejtek — bélelik. Ezek biztosítják, hogy az erek olyan simák legyenek, mint egy teflonlábas belseje. A sejtek alatt fehérvérsejtek találhatók, ezek feladata, hogy az endotelen átszivár­gó törmelék anyagokat fel­vegyék és elbontsák. Ilyen törmelékanyagnak számít az LDL-koleszterin is, ha a mértéke túl sok az áramló vérben. Az LDL-koleszterin is átszivárog az endotel­­sejteken és a fehérvérsej­tek ezeket egy hasonló re­ceptorral „bekebelezik”. Mi­nél magasabb a vér kolesz­terin tartalma, annál több fog a fehérvérsejtekbe ke­rülni. A fehérvérsejtek a be­került koleszterin egy ré­szét visszajuttatják a vér­keringésbe, kémiailag meg­változott HDL-koleszterin formájában. Ezt azután a máj az epén keresztül kivá­lasztja a szervezetből. A vér koleszterin tartalma akkor magas, ha a táplálko­zás folyamán sok koleszterin tartalmú ételt fogyasztunk, vagy ha öröklődő betegség­ként a sejtek nem képesek megfelelő számú receptor termelésére. Ilyen esetek­ben a fehérvérsejtekbe nagy mennyiségű koleszterin ke­rül és ott évtizedek során felhalmozódik. A felhalmo­zott koleszterin egy bizonyos érték felett megöli a sejtet. Az elpusztult sejtek környé­kén mész rakódik le, sérül­nek a környező endotel­­sejtek is, mely fokozza az LDL-koleszterin kiáramlá­sát, végül pedig a sima ér­falon fekély keletkezik. A fekély érdes felületén pedig vérrög jön létre, ami foko­zatosan növekedve, vér­áramlási akadályt okoz. A betegség az elmondott kór­élettani folyamat során lé­nyegében három fázisra oszt­ható. Először van egy igen hosz­­szú, több évtizedre is ki­terjedő koleszterin felszapo­rodással járó folyamat. Ebben az időszakban a koleszterinszint étrend: vagy gyógyszeres csökkenté­sével a baj még megelőz­hető. A fehérvérsejtek szétesése után az elmeszesedés gya­korlatilag már nem befolyá­solható, de még ez is több­éves folyamat. Végül a vérrög gyorsan, néhány óra alatt kialakul, heveny kórképet okozva. A beteg csak ekkor észleli a bajt. Mi lehet a teendő? A legfontosabb feladat a szervezetbe jutó koleszterin mennyiségének csökkentése lenne. A hazai táplálkozási szo­kások sajnos, a koleszterin­ben gazdag ételeket részesí­tik előnyben. Mik ezek az ételek? Disz­nózsír minden formában, továbbá belsőségek. Liba-, kacsahús, halkonzervek, to­jássárgája, 30 százaléknál nagyobb zsírtartalmú sajtok (ementáli, füstölt sajt), vaj, majonéz, tejszín, csokoládé, dió, zsírban sütött húsok. Helyettük mik fogyaszt­hatok? Sovány felvágottak, mar­hahús, száraz disznóhús, ba­romfi, nyulhús, tengeri ha­lak, hideg sültek, füstölt hú­sok (száraz), tojásfehérje, sovány tej, joghurt, 30 szá­zaléknál alacsonyabb zsír­­tartalmú sajtok (óvári), margarin, napraforgó-olajok, egyéb étkezési olajok. Az ételek elkészítésénél a főzés, párolás, grillezés ja­vasolt. Szeretnénk kiemelni még a szója szerepét is. Ha­tására nő a HDL-koleszterin mennyisége, tehát fokozódik a koleszterin-kiválasztás. Ha­sonló szerepe van a fizikai aktivitásnak. Ezért a rend­szeres mozgás még a szív­­koszorú érelmeszesedéses be­tegeknek is ajánlott. Van­nak ezen kívül természetesen gyógyszerek is, amelyek egy­részt az öröklött zsíranyag­­csere zavarokban jótékony hatásúak, másrészt pedig gá­tolják a vérrög kialakulá­sát, előrehaladt érelmeszese­déses állapotokban. Ha meggondoljuk, végül is a legjobb gyógyszer a meg­előzés lenne, hiszen a ki­alakult betegség már alig befolyásolható. A címben alattomos be­tegségnek neveztem az ér­elmeszesedést. A jelző úgy érzem indokolt, hiszen hosz­­szú évekig tünetmentes álla­pot mellett konkrét pana­szok már a betegség előre­ment állapotában jelentkez­nek. Ezért kellene jobban oda­figyelni rá. Dr. Ötös Miklós Celladam

Next

/
Thumbnails
Contents