Atomerőmű, 1987 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1987-01-01 / 1. szám
PAKSI ATOMERŐMŰ 3 Harmat Béla: Kitölteni a munkaidőt A társadalmi munkaidőalap védelméről szóló párthatározat óta egymást követik az e témakörbe tartozó nyilatkozatok, felmérések, intézkedések. Ez utóbbiak közül is a legutolsó a Minisztertanács Tanácsi Hivatala elnökének rendelkezése a tanácsok szakigazgatási szervei ügyfélfogadási idejének meghosszabbításáról. Annak próbáltam utánajárni, hogy mi a helyzet e téren városunkban, és milyen változások várhatók. Dr. Tóth Lajos, a városi tanács végrehajtó bizottságának titkára a probléma jó ismerője, s nemcsak hivatali beosztásánál fogva, hanem mert e témakörben népi ellenőrzési vizsgálatot is vezetett a közelmúltban. Az első utam hozzá vezetett. — Az új rendelkezés még nem jelent meg, de a döntés lényege, hogy a jelenlegi szerdai mellett a tanács szakigazgatási szervei hétfőnként is meghosszabbított ügyfélfogadást tartanak (nyújtott műszakban fogad a teljes apparátus) és ehhez jön a szombat délelőtti ügyelet. Az ügyeletben elképzelésünk szerint egy valamilyen szintű vezető és égy ügyintéző vesz majd részt, s hatáskörükbe tartozik minden intézkedés, ami az állampolgár vagy a város szempontjából halaszthatatlan. Az általuk meg nem oldható gondokról értesítik az illetékes szerv vezetőjét. — Elképzelhető szombatonként érdemi ügyintézés is, vagy az ügyelet csak egyfajta diszpécser-szolgálatot teljesít? — Ilyen tagolt apparátusban, amelyben már 70 ember dolgozik, egy-két fő a két szakosztályhoz tartozó öszszes területhez nem érthet. Ilyenfajta elvárás egy minimális szinten csak akkor teljesülhetne, ha minden osztályról benn lenne egyegy ügyintéző — s természetesen egy vezető. — Mi a jelenlegi helyzet, hogyan vált be a négy hónapja bevezetett szerdai kibővített ügyfélfogadási rend? — Szerdánként reggel 8-tól este 7-ig tartunk ügyfélfogadást, mely alatt teljes értékű ügyintézés folyik. Koordinációval elértük, hogy a városi szervek egy-két kivétellel ugyancsak szerdán vannak tovább nyitva (biztosító, posta, rendőrség, tanácsi intézmények). Az OTP ragaszkodik a hétfői naphoz, mert — mint mondják — ezt szokták meg az ügyfeleik. Ami a tanácsi szerdai meghosszabbított ügyfélfogadás kihasználtságát illeti: kategorikusan kijelenthetem, hogy ezt a lehetőséget a lakosság nem hazsnálja ki. Még nem szokták meg, vagy nem is ismerik eléggé, bár a sajtóban, rádióban többször szó volt róla, mi is hirdettük a megyei lapban, s valamennyi vállalatnak, intézménynek megküldtük hirdetmény formájában, sőt, minden lehetséges fórumon szóban is propagáljuk. Mindezek ellenére az ezen időszakra eső ügyfélforgalom a három főt sem éri el napi átlagban. Ügy rendelkeztem, hogy a a hatósági ügyekben erre az időszakra idézzék az ügyfelet. — És ha valaki éppen ekkor dolgozik? — Az idézésnél minimum két időpontot jelölünk meg, s ebből az egyik alternatíva a szerdai nyújtott műszak. Elég gyakori az időhatárig való idézés, tehát bármikor megjelenhet az ügyfél, de ilyen esetekben is rendre a főmunkaidőt választják. Arra van-e példa, hogy a vállalatok a tanácsnál munkaidőben megjelenő dolgozóiktól igazolást kérnek? — Nagyon-nagyon ritkán. Ha indokolt volt a főmunkaidőben történt megjelenés, és az ügyfél kéri, adunk igazolást. Természetesen akkor is adunk, ha indokolatlanul jött az ügyfél munkaidőben, de akkor ezt írjuk rá, s az ügyfél ezt már nyilvánvalóan nem fogadja el. Elrendeltem, hogy azokról az esetekről, amikor a dolgozók indokolatlanul jönnek főmunkaidőben, készítsünk nyilvántartást, és ezt jelezzük a munkáltatóknak. — Nem mondja senki, hogy akkor jövök, amikor akarok, ehhez a hatóságnak semmi köze, legföljebb nem kapok igazolást? Nem jelenti ez az állampolgári jogok megsértését? — Miért jelentené? Csak azt jelezzük a munkáltatónak, hogy dolgozója feltehetően munkaidőben jött intézni olyan ügyét, melyet munkaidőn túl is intézhetett volna. Nyomozati munkát különben sem végzünk, csak akkor jelzünk, ha mindez a rendelkezésre álló adatokból nyilvánvaló. Ez egy vadonatúj dolog, eddig még nem csinálta senki, s nem is szimpatikus. A munkáltatóknak megírtunk, hogy ez lesz a gyakorlatunk, s ha ezt valamilyen formában közhírré teszik, annak önmagában megelőző hatása van, ami hozzájárulhat a munkafegyelem javításához. Még egy dolgot hangsúlyoznék, s ez a képviselet kérdése. Csak az ügyek elenyésző részénél szükséges az ügyfél személyes megjelenése, rendszerint csak a nagyon személyhez kapcsolódó ügyekben (pl. házasságkötés, egyes gyámügyek). Minden más esetben az ügy-A termelésé az elsőbbség fél helyett képviselő (családtag, rokon, ismerős, munkatárs, az üzemi jogsegélyszolgálat vezetője, stb.) is eljárhat. E tekintetben még nagy tartalékok vannak; sem a jogsegélyszolgálatok, sem a szakszervezetek ilyen irányú tevékenysége nem kielégítő. Bár vannak jó példák is. Az atomerőmű jogsegélyszolgálatának vezetője például általános megbízást kapott a vállalattól a dolgozók valamennyi ügyének intézésére — amit egyáltalán intézhet. Jó lenne, ha ez a gyakorlat más vállalatoknál is követőkre találna. — Elégségesek a tanácsi eszközök a főmunkaidőben történő ügyintézés megszüntetéséhez? — Véleményem szerint nem ott keressük az ebet, ahol el van hántolva. Meggyőződésem — s ezt az általam közelmúltban vezetett népi ellenőrzési vizsgálat is alátámasztja —, hogy a társadalmi munkaidőalap védelme elsősorban termelésszervezési kérdés. Négy hónapja tartunk a tanácsi szerveknél szerdánként meghosszabbított ügyfélfogadást — úgyszólván eredmény nélkül. Most, hogy bővítjük a főmunkaidőn túli ügyfélfogadás idejét, csak remélni tudjuk, hogy előbbutóbb megszokják az állampolgárok e lehetőséget. Hogy használják ki, ahhoz elsősorban a munkahelyi fegyelem szigorodása kell. Igyekszünk a jövőben is maximálisan a lakossági igényekhez igazodni, és ezért szívesen veszünk minden észrevételt, jelzést, ami munkánkra, annak korszerűsítésére vonatkozik. Kérem, azt azért vegyék figyelembe, hogy nálunk is emberek dolgoznak. (Folytatjuk.) Az egyik vállalati vezető véleménye szerint az erőmű történetét két jól elkülöníthető szakaszra lehet osztani: a felkészülési időszakra 1982- ig, majd az első blokk belépésével az üzemelési időszak vette kezdetét. Mindkét időszaknak voltak és vannak speciális problémái. A nagy sikerek és széles körben elismert kimagasló teljesítmények árnyékában előfordultak hangulati mélypontok a dolgozók körében. A beilleszkedés, helykeresés, az ellátás szűk keresztmetszete, bérezési problémák, átszervezések, egyes szinteken a vezetői tapasztalat hiánya okozhat olykor-olykor gondot az emberek körében. Olyan tünetek ezek, melyeken minden vállalat átesik egyszer, nem kerülhette el a Paksi Atomerőmű Vállalat sem. Kíváncsi voltam arra, hogy most hogyan ítélik meg a vállalat vezetői a dolgozók hangulatát, mi a véleményük azokról a kérdésekről, melyeket „lent” fontosnak tartanak. Kérdéseimmel Gál Rezsőt kerestem fel, aki fiatal üzembehelyező mérnökként tagja a „csikócsapat”-nak (ha hivatalosan létezne ilyen tagság), jelenleg a PAV szakszervezeti bizottságának titkára. — Mennyire lehet ma a PAV dolgozói körében elkötelezettségről beszélni ? — Talán a legdöntőbb érv a végeredmény, a világviszonylatban is elismert termelési mutatók. Ez odaadó „elkötelezett” csoportmunka nélkül nem valósulna meg. Mindemellett az elkötelezettség nálunk többnyire kritikus szemlélettel párosul. Ez részben egészséges, s a fejlődés irányában hat, részben hangulatrontó túlzásokat tartalmaz. A túlzások nagy része tájékozatlanságból fakad. A műszaki kérdések mellett nagyobb figyelmet kellene fordítani a termelés emberi tényezőire is. Jó példának tartom a hétfői „Tájékoztató” megjelenését, a II. blokki átrakás folyamatos, nyílt értékelését, ahol a dolgozók figyelemmel kísérhették a vezetés és a főosztályok munkáját. A szakszervezet a maga sajátos eszközeivel — írásos információ terjesztésével, fórumok, oktatások szervezésével — próbál hozzájárulni a No nem annak a bizonyos hiszékeny kutya nevének idegen akcentussal történő kiejtéséről, nem is a kör kerületének és átmérőjének viszonyszámával végzett műveletről van szó. Annál inkább a számítástechnika térhódításáról, illetve tömeges térhódítása egyik — természetesen nem meghatározó — visszafogó tényezőjéről, a szakmában elterjedt szavak, rövidítések kiejtéséről. És méginkább a nyelvről, mint a kommunikálás eszközéről, amelynek hiányában az anyagi javak termelése elképzelhetetlen. Akár itt be is fejezhetnénk az írást azzal a végkövetkeztetés rögzítésével, hogy kommunikálni kell. Ehhez pedig a tárgyaknak, fogalmaknak, stb. nevet kell adni. No, a baj itt kezdődik. Minek nevezzelek? A számítástechnika nyelvezete elsősorban angol elnevezéseket ismer. Mi is zömmel átvettük ezeket, magyarításuk nem is — csak — a számítástechnikusok feladata. Beszédünkben eddig is használtunk idegen szavakat, sőt, anyanyelvűnk szókészletének egy jelentős része jövevényszó. Hát akkor mi a baj, kérdezhetnék. Az, hogy az idegen szavak terjedéséhez, közkinccsé válásához azok egységes kiejtésének és írásának kialakulásához idő kell. ■szí! Addig pedig morális gátja a szakma terjedésének. Kertbaráti összejövetelen történt, hogy — a szorgalma, szakmai hozzáértése miatt általam is tisztelt — Józsi bácsitól, akinek abban az évben is aranyérmes bora termett, szakmai véleményt kértek. Szívesen beszélt tapasztalatairól. No de a szőlőfajtát „kabernet”-nek nevezte. A hallgatóság soraiból többen rögtön kiigazították, mondván, hogy az „kaberné”. Józsi bácsit azóta nem láttam, nevével azonban azóta is találkozom a díjnyertes borok tulajdonosai között az újságban. A kiigazítókéval nem. Más. Ismerősömmel számítástechnikai témáról beszélgetünk. Végül megadta magát a sorsnak, nem kerülgette tovább a fogalmat, előre bocsájtva, hogy bizonyára hejtelenül ejti ki, kimondta az angol rövidítést. Mindketten tudtuk, miről van szó, mehettünk tovább. Ha előbb rászánja magát, több idő jutott volna érdemi megbeszélésre. Részt vettem egy szakmai továbbképzésen, ahol az egyik legnagyobb hazai számítástechnikai vállalat két főosztályvezetője is — éppen egymást követően — előadást tartott. Egy korszerű programtermékről beszéltek, amelynek rövidítése az angol megnevezés kezdőbetűiből: CICS. No, ezt a rövidítést az egyik előadó következetesen „ciksz"-nek, míg a másik „kiksz”-nek ejtette. Megvallom, nekem az utóbbi előadó előadása tetszett annak ellenére, hogy én „ciksz”ről beszélek. Meggyőződésem, hogy a technikai haladás ma is és korábban is megelőzte a nyelv fejlődését. Ne legyen hát akadálya számítástechnikai érdeklődésünknek a helyes szóhasználat, vagy kiejtés kevésbé pontos ismerete, különösen azokon a területeken, ahol ez ki sem alakul, vagy nincs „kőbevésve”. Ami ellen azonban magyar énem tiltakozik, az a píszí. Ez már nekem is sok. Gondolták-e, hogy a píszí nem más, mint a „Personel Computer" rövidítését jelentő P. C. kiejtése. Tehát píszí. Üssük fel az idegen szavak szótárát: pi 1: 77. a görög (!) ábécé betűje és hangja. A szi-t már nem is kutatom. Felajánlom azonban ezen cikkem tiszteletdíját annak, aki állítja, hogy a — Water Closet rövidítését jelentő — WC-nek elnevezett helyiséget valaha is a magyarok „víszí”nek mondták. Lajkó Sándor tájékozottság növeléséhez. Mindamellett véleményem szerint szemléletváltozásra van szükség, javítani kellene a vezető—beosztott kapcsolaton, több értékelésre, problémafeltáró beszélgetésre lenne szükség. — A dolgozók termelési tanácskozáson, testületi értekezleten kicserélik-e véleményüket a gazdasági vezetéssel, van-e tekintélye ezeknek a tanácskozásoknak? — Jogos kérdésfelvetés. A teljes körű, s kölcsönös információcsere még várat magára, nem tulajdonít mindenki ennek kellő jelentőséget, esetleg bizalmatlanok az információkkal szemben, vagy nem tudják használni. A termelési tanácskozásokon vegyesek a tapasztalatok, előfordulnak rossz munkastílussal bíró vezetők, ezeken a helyeken nem jön létre párbeszéd. Ügy lehetne öszszegezni, hogy a félévenkénti tanácskozásoknak a sikere attól függ, milyen egy munkahely mindennapi atmoszférája. A vállalati bizalmi testületi ülés aktivitása attól függ, hogy mit tűzünk napirendre, ha nem érzéketlen kérdéseken filozofálgatunk, hanem a többséget érintő gyakorlati témákat vetünk fel, akkor nagy az érdeklődés, és tartalmas hozzászólások hangzanak el. Azt, hogy milyen a vállalati bizalmitestület tekintélye, hadd ne én mondjam el. — A szakszervezeti bizottság titkárának mi a véleménye, nehezítik-e a vállalati demokrácia működését a vezetési és politikai gyakorlattal kevésbé rendelkező vezetők? — A fiatal vezető friss szemlélettel bír, fogékony az újszerű megoldásokra, és ez meg is nyilvánul az eredményekben. Van még egy jellemző vonás, amit úgy lehetne megfogalmazni: el van ültetve bennük a termelés fontossága, ez nekem nagyon rokonszenves. Sok helyen van ma az országban tespedés, állóvíz, ahol öreg, rutinos vezetők tevékenykednek, kifinomult stílussal, esetleg a csőd szélén állva. A fiatal vezetőnek a vállalati demokráciára vonatkozó ismereteit ugyanúgy el kell sajátítania, tovább kell fejlesztenie, mint más, a munkájához szükséges dolgokat. Ehhez mi is hozzájárulunk, pl. többnapos, hétvégeken szervezett közös bizalmi-gazdasági vezető oktatással. — Az utóbbi időszakban nagy port vert fel az a vállalati intézkedéssorozat, melyekkel megtiltották a vállalat területén, illetve közelében a zöldségárusítást, büfék. kávézók használatát, újságárusítást. Mit csinál ilyenkor a szakszervezet? — A játékszabályokhoz tartani kell magunkat. Ha a gazdasági vezetés akár helyi indíttatással, vagy épp egy központi határozat nyomán helyesnek tart egy intézkedést, mi a dolgozók észrevétele alapján elmondjuk véleményünket, de ezekben a kérdésekben alapvetően nem mi döntünk. A gazdasági vezetés célja az volt, hogy a munkaidőalapot kímélve, az adott szolgáltatásokat fenntartva, megváltoztatja az ellátás formáját. (Büfékocsik bevezetése, lakótelepi ellátás javítása, stb.) Végső soron a gyakorlat fogja az intézkedés helyességét eldönteni. — Testületi üléseken sok szó esik a vállalatnál relatíve alacsony alapbér és magas mozgóbér arányáról. Nem vállalnak-e ezzel nagy kockázatot a vezetők? Arra gondolok, hogy az alacsony alapbérek miatt a dolgozók arrébb állnak, ha elapadnak a prémiumok és egyéb mozgóbérfajták forrásai. — Nem. A forrásokat egyrészt pénzügyi szabályok, másrészt a jó termelési eredmények szavatolják. A több részből összeálló jövedelem a mérvadó, ez a munkaerőmegtartás egyik pillére. Mint műszaki ember, megvédeném ezt a jól működő szisztémát. Tudni kell, hogy az a párszázalékos mozgóbér, ami országosan van elterjedve, nem ösztönöz igazán. Ezt is tükrözik a jelenlegi gazdasági gondok. Mindamellett — s ez a bizalmitestület anyagaiban szerepel — véleményünk szerint a mozgóbér aránya túllépte a kívánatos szintet. A problémák egy része a túlórák köré csoportosítható. (Túlterhelés, munkafegyelem stb.) Másrészt a relatíve alacsonyabb alapbér a felvételeknél szűkíti a jelentkezők számát, s ez nehezíti a minőségi válogatást. — Még egy kérdés. Ebből a székből összegezve, milyennek látja a vállalat dolgozóinak hangulatát, közérzetét? — Attól függ, hol beszél róla a dolgozó. Az öltözőben sok a baj, csalódottság, kritika. Kétszáz kilométerrel odébb, a rokonság körében: jól keresek, értelmes munkát végzek, megtaláltam a számításomat — véleményeket lehetne regisztrálni. Az, hogy az emberek végül nem mennek el az erőműtől, ez nemcsak lakás és pénz kérdése, az értelmes munka tudata, a sikerélmények lesznek a megtartó erők. Nagy István POSTÁNKBÓL SZOMBATI KENYÉR SEM VOLT Hétfőn reggel 8 órakor akartam kenyeret venni a 10. sz. ABC-ben. Nem volt! Amikor érdeklődtem az eladótól, hogy legalább szombati kenyeret nem tudna-e adni, ő azt válaszolta, hogy „nincs száraz kenyér, így hál’ istennek, nem kell bajlódni vele.” Én nem tudom, mennyi bajjal jár hétfőn a szombati kenyérrel bajlódni, de azt tudom, hogy azon a hétfőn a semminél jóval többet ért volna a szombati. Tné (Tisztelt Olvasóink! Ebben a rovatban ezután is szívesen adunk helyet közérdekű leveleiknek; fogjanak tollat és küldjék el szerkesztőségünk címére a véleményüket, észrevételeiket azokról az eseményekről, körülményekről, amelyek rontják társadalmi közérzetünket. A szerk.) Tudod-e ? Rovatunk célja, hogy a város, a városkörnyék jelenével, közeli és távoli múltjával ismerkedhessenek olvasóink, és így erősödjön a kapcsolat lakhelyünk és lakói között. A válaszokat a megfelelő számok feltüntetésével a szerkesztőség címére, küldjék. A helyes megfejtések beküldői között 5 db könyvet sorsolunk ki, és a nyerteseknek postán juttatjuk el. Kérdések: 1. Három paksi vagy paksi származású költő nevére vagyunk kíváncsiak, akiknek verseskötete is megjelent. 2 Az atomerőmű III. blokkja párhuzamos kapcsolásának időpontja? 3. Milyen emléktábla található a Béke tér és a Lenin u. sarkán? Beküldési határidő: 1987. február 13.
