Atomerőmű, 1987 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1987-03-01 / 3. szám
PAKSI ATOMERŐMŰ 3 Hírek, események Illem mind arany... A PAV Szakszervezeti Bizottsága a balatonfüredi rehabilitációs központban oktatást szervezett bizalmiak számára 1987. január 23—25, illetve 6—8 között, két turnusban. A meghívott MVMT- és SZMT-munkatársak, illetve a PAV gazdasági és társadalmi vezetői aktuális szakszervezeti, illetve gazdásági munkáról tartottak előadást. Űjdonsága a Balatonfüreden megszervezett továbbképzésnek, hogy a bizalmiak gazdasági partnereikkel, a képviselt terület művezetőivel együtt vettek részt a továbbképzésen, és a konkrét gyakorlati teendőket az előadásokat követő konzultációkon megbeszélhették. * Február első hetében a IV. blokki dízel-gépcsoportnál megkezdődtek az üzemi próbák. Ugyanezen időszakban lett aláírva a BVK Kozloduji Atomerőmű 2x1000 MW-os blokk építési és szerelési organizációs műszaki terveinek megvásárlására vonatkozó bizományosi és külkereskedelmi szerződés. * A PAV-nál megalakult az „Atomerőműgépész Szakmai Munkaközösség”, mélynek tagjai a gépészeti és üzemviteli főosztály, a nukleáris igazgatóság, a beruházási igazgatóság és a karbantartási igazgatóság szakemberei, illetve a műszaki szakközépiskola atomerőműgépész szakvezetője. Feladatuk az atomerőműgépész-képzés irányítása, segítése a felvételitől a technikusi képesítő vizsgáig, amelyhez a munkaközösség önálló döntési jogot kapott. * Februárban rangos vendégek tettek látogatást a műszaki szakközépiskolában. Hámori Csaba, a Politikai Bizottság tagja, a KISZ KB első titkára, Schiller János, az MVMT vezérigazgatója és Tömpe István, a Magyar Rádió tiszteletbeli elnöke is megtekintette az iskolát. ♦ Az 1986. évi terv végrehajtását értékelték a PAV VBT és PB közös tanácskozásán március 9-én. Az elmúlt év munkájáról és az 1987. évi feladatokról — melyekhez az írásos anyagon túl Pónya József, a PAV vezérigazgatója fűzött szóbeli kiegészítést — először Gyarmati László pbtitkár, majd Sztrida Ferenc, VSZB-elnök terjesztett elő állásfoglalást. A VSZB 1987- ben fő feladatként jelölte meg, hogy az ÜSZB-k, munkabizottságok, valamint a bizalmitestület feleljenek meg a szakszervezettel szemben támasztott követelményeknek, és támogassák a gazdasági munkát, hogy a vállalat a népgazdaság által előirányzott terveknek, elvárásoknak maradéktalanul eleget tudjon tenni. Az állásfoglalás hangsú-A szülők büszkén, nem ritkán aggódva említik a fenti eseményt, s a vegyes érzelmeknek is helyt kell adnunk. Abban mindenki egyetért, hogy az iskolakezdés a gyermek életének fordulópontja. A kisgyermek a szülői elképzelések, beteljesületlen vágyak jövendőbeli megvalósítója. A legszebb, a legokosabb, a legügyesebb, a leg ..., egészen addig, amíg mi, pedagógusok a tantervi mérce elé nem állítjuk a kis nebulót. Értékítéletünkkel sokszor csalódást okozunk szülőnek, gyereknek egyaránt, amikor a „leg”-ek helyett jó, közepes, gyenge, nem megfelelő jelzőkkel értékeljük munkáját. lyozta: az eddigieknél többet kell tenni a munkaidőalap védelmében. Lehetőleg ne látszatmegoldásokat keressünk, hanem jobb munkaszervezéssel, a dolgozók véleményének kikérésével, figyelembevételével próbáljuk a munkaidő hatékonyabb kihasználását elérni. Ezt követően Gál Rezső szb-titkár előterjesztésével a PAV gazdasági vezetőinek véleményezése, illetve a VSZB és a VBT 1987. évi munka- és üléstervének megvitatására, elfogadására került sor. * Együttműködési megállapodást kötött a Paksi Atomerőmű Beruházás Szakszervezeti Intéző Bizottsága és az atomerőmű megvalósításában részt vevő helyi szovjet szakértők szakszervezete. A megállapodásban részletesen rögzítették a gazdasági építőmunkában, kulturális és politikai rendezvényekben, sportban, társadalmi munkában rejlő együttműködés lehetőségeit. * Február 18-án a művelődési központban tartotta hétvégi családi összejövetelét a paksi harmincas tanácstagi körzet (Vásár u., Zalka u., Gábor Áron u.). A gyerekek a szekszárdi Holló együttes zenés, verses műsora után játékos vetélkedőn vettek részt, számítógépek, videofilmek kötötték le a nagyobbakat. Természetesen a szülők sem maradtak program nélkül. A nők a szövés és fonás rejtelmeivel ismerkedtek, a férfiak a borverseny izgalmait élték át. Ezután a művelődési központ citerazenekarát hallgatták meg, majd a programokat hajnalig tartó bátyus bál zárta. * Antik könyvvásár lesz április 11—12-én naponta: 10—18 óráig a városi könyvtárban. (Paks, Villany u. 1. Tel.: 10-631.) A Dombóvári Pallas Antikvárium a fenti napokon magas áron vásárol régi regényeket, tudományos és történeti munkákat, lexikonokat, szótárakat, kézikönyveket, s mindenfajta témakörben szakkönyvet, ha az 1949 előtt jelent meg. Eladásra kínál szépirodalmi műveket, történeti, művelődéstörténeti könyveket, szórakoztató irodalmat. Ha az érdeklődők nagyobb mennyiségű könyvet kínálnak eladásra, a könyvkereskedő elmegy a megadott címre. * A beruházási munkaverseny elmúlt évi értékelése, tapasztalatainak összegzése volt a március 10-én megtartott értekezlet napirendjén. A tájékoztató — melyre a beruházás szocialista brigádjainak vezetői voltak hivatalosak — foglalkozott az építés hátralévő fő feladataival, valamint ajánlást adott a kollektíváknak 1987- es vállalásaik megtételéhez. A csalódás reális értékítéletté alakul, ha a szülő örül a részleges sikernek is, és elfogadja azt az évezredes tényt, hogy senki sem lehet mindenben tökéletes. Az elfogadó családi légkör nélkülözhetetlen a gyermek számára. Ez azonban nem jelent mindenbe belenyugvást, követelménynélküliséget. Ha a „középút” megtalálása gondot okoz a szülőknek, bátran forduljanak a gyermek közvetlen nevelőihez. Az iskola követelményei óriási próbatételt jelentenek az óvodában nagyobbrészt játékhoz szokott kisgyermek számára. Az átmenet az értelmileg, érzelmileg, testileg egyaránt fejlettek számára is nehéz. De az a sarkantyú igen, amit Bozár László nyert a VIII. Békéscsabai Szólótánc Fesziválon. Három napon át húzták a talpalávalót lányoknak és legényeknek, hogy eldöntsék, kik méltók az „Aranygyöngy” és az „Aranysarkantyú” kitüntetésre. Mit mond Laci, aki a paksi néptáncegyüttes művészeti vezetőjének, Mádi Magdolnának asszisztense: Bozár László — A fesztiválról bevezetőben elmondanám azt, hogy kétévenként, állandó helyszínnel kerül megrendezésre, amely kimondottan amatőregyüttesben táncolok részére van kiírva. A fesztivált a hagyományoktól eltérően területi selejtezők előzték meg, amelyek" részben a döntő színvonalát, részben a hazai folklór táncmozgalmának élesztését' kívánták élősegíteni. A selejtezők 1986. októberében és novemberében zajlottak le. Én a székesfehérvári „előcsatározáson” indultam, ahol több megye népes mezőnye táncolta el a kiírt programot. Előbb a kötelező, majd a szabadon választott táncokat mutattuk be. — Ez hogyan történik? Kiállsz a zsűri elé, és „húzd rá, cigány!” — Egyszerre 3 párt, illetve 3 szólótáncost hívnak a színpadra mindkét programban, és a kiírt táncot a lehető leghitelesebben, a legstílusosabban igyekeznek bemutatni. Tánc közben nem lehet a színpadon keveregni, mert az minusz pontokhoz vezetne, tehát mindenkinek meghatározott területe van. Ennek persze megvan a maga előnye és hátránya, mivel dramaturgiai szempontból a színpad közepe hangsúlyozottabb, így a középsők jobban, a szélsők kevésbé tudnak érvényesülni. De ez nem olyan tragikus, mivel a fesztivál két részből áll: a próbából és a szerepből, és a próbát is végignézi a zsűri. Így ők is A gyermek személyiségének védelmére, az értelmetlen csalódások megelőzésére szolgál az óvodai nagycsoportban az iskolaérettségi vizsgálat. A dolog lényege: szakemberek (orvos, pszichológus, pedagógus) döntenek arról, hogy a gyermek képes lesz-e megbirkózni az iskola követelményeivel. Egészségi állapota, értelmi képességei alapján alkalmas-e az iskolakezdésre. A szülők többsége kétkedéssel, sértődötten, felháborodással fogadja ezt a vizsgálatot, és megkérdőjelezi az óvónő szakvéleményét és jó szándékát. A szülőt ilyenkor az elfogultság irányítja, s ez természetes. Az már kevéstöbbszőr láthatják az előadást, és mi is korrigálhatunk, ha a kezdeti izgalmakban netán vétünk. — Milyennek értékeled utólag a fesztivált? — A már hagyománnyá görcsösülő gyakorlatot ez a fesztivál sem oldotta fel. mivel a fiúknak páros számban itt sem sikerült a rozsdát letáncolni a sarkantyúkról (a fiúk már évek óta nem nyernek díjat ebben a számban). Mi csak a szólótáncban tudunk igazán, a karakterünkhöz méltó módon kibontakozni. Igazságos döntések születtek. Az idén 10 Aranygyöngy és 10 Aranysarkantyú került kiosztásra. Ez egyben meghatározója a fesztivál színvonalának, mivel nem minden esetben ilyen kegyes a zsűri. Mosta nyírségiek táncolták össze a legtöbb díjat. — Laci, azt tudjuk, hogy te is kaptál aranysarkantyút, de mint hírlik, van még más is a tarsolyodban. — Valóban. Éppen tíz éve annak, hogy elköteleztem magam a néptáncnak, s az eddigi tevékenységem alapján januárban miniszteri dicséretben részesültem. — Gratulálok! És hogyan tovább ? — Szeretnék továbbra is táncolni, és mindemellett részt venni a paksi gyerekek tánctudásának gyarapításában. — Végezetül, egy sikeres táncos mit mondana útravaló gyanánt a „csemetéinek”? — Én csak félig hiszek abban, hogy a táncra — és bármire — születni kell. Ha valaki szorgalommal, szeretettel és hittel csinálja azt, amit csinál, annak előbbutóbb beérik a gyümölcse. Sokat számítanak a körülmények, a lehetőségek. Ezzel szemben mégis azt mondom, hogy előbb a tánclépéseket kell megtanulni, és csak utána követelni a karaktercipőt, a ruhát, stb. A tánctanuláshoz sok-sok türelem szükséges, itt izzadtságok és könnyek közepette teremnek a sikerek. Ha képesek lesznek a gátlásokon túljutni, akkor van rá esély egy olyan szintre fejlődniük, amely a legjobbak közé emeli őket. bé, hogy „szemefényét” olyan teljesítmény elérésére kényszerítené, amely a gyermek kialakulatlan személyiségét megtöri. Az igazán gondos szülő képes figyelmen kívül hagyni az ismerősök oktalan előítéleteit, és elfogadja a szakemberek véleményét. A cél az, hogy ne legyen az iskolapadban elalvó, vagy megülni képtelen, a minimum követelménnyel küszködő elsős. Csak érett gyermekektől várhatjuk el, hogy ne nyűg, kínlódás, hanem öröm legyen számukra az ismeretszerzés, a tanulás. Bíró Bálintné tanító Farsang után Sírva vígéul és vigadva sír a magyar, szokták volt mondani. A vigalom elmúlt, a farsangi bálok ideje lejárt, csak a szekrényekben lévő ruhák és a morgó szomszéd vagy munkatárs emlékeztet a bálra és az azt megelőző időszakra. A karácsonyi és újévi ünnepek után igencsak kipihenhettük magunkat, erőt és pénzt gyűjthettünk az újabb mulatási hullámra. Szervezte mindenki, az óvodától kezdve szinte minden munkahely és heteken keresztül csak í?. volt a téma, mi legyen a menü, milyen ruhát csináltassanak. Ment a pénz és jött a ruhaköltemények nagy-nagy választéka. Volt úgy, hogy strandon éreztem magam, hiszen a ruhák olyan átlátszóak voltak, hogy egy üveges is megirigyelhette volna. Nem virágnyelven szólva, mutogattuk, amink ve<n, a csupaszságot meg már nem kell takargatni. Kékültek-zöldültek a barát- és elvtársnők mint a legújabb ajakrúzs. Voltak akik ezeken e, bulikon keresztül ’ mérték le az adott munkahely kollektív szellemét, mondván, ha sokan eljöttek, akkor jó a munkahelyi légkör. Amiben mellesleg van is egy kevés igazság, bár ez a mérce nem mutatja, a valóságot, legfeljebb csak a távolságot. Mármint a főnök és beosztott közötti távolságot* Voltak, akik az elmúlt években megfogadták, nem mennek többet ilyen bulira, hiszen túlzottan rétegződik itt a munkásosztály. Ugyanis a dolgozó kollektíva mulatozása alatt külön csoportok alakultak ki, például: barátok, autósok, számitógépesek, sakkozók, naturisták, csoport- és osztályvezetők, és vezérkar. , A buli után sokan ismét megfogadták hogy jövőre nem mennek el, de mire eljő a nagy nap, ismételten mennek, hiszen nem nézik jó szemmel a^t, aki nem vesz részt az ilyen megmozdulásokon, mert manapság a magamutogató, önámító pofavizites szellemet hagyjuk eluralkodni magunk felett. Természetesen sokan mondhatják, hogy a farsangolás ősi, népi hagyomány. Ezzel én is egyetértek, csak az a kifogásom, miért csak a mulatozásokat vesszük át, örökítjük tovább a néprajzból — etnográfiából? Február. 15-én került lebonyolításra Szekszárdon, a Babits művelődési központ márványtermében a „Ki tud többet a Szovjetunióról'* című országos szintű, középiskolák számára rendezett vetélkedősorozat megyei elődöntője illetve döntője. Iskolánkat a házi megméretés eredménye alapján az I. b, a számítástechnikai osztály csapata (Ament István, Csorna Péter, Fenyvesi Először rendezték meg tizenéveseknek Pakson az Atom Kupa kézilabdatornát, február 21-én. Lázasan készülődtünk. Végre elérkezett a várva várt nap. Rajtunk kívül még 7 csapat indult. Sorsolás alapján két csoportra osztottak bennünket. Mi a Paksi Vak Bottyán Gimnáziummal, a Dombóvári Apáczai Csere János Gimnáziummal és a dombóvári szakmunkásképző intézet csapatával kerültünk egy csoportba. Az első mérkőzésen — a Paksi Vak Bottyán Gimnázium ellen — elég könnyen nyertünk. Ámbár az első félidőben a gimnázium csapata 2-0-ra elhúzott, de később átvettük az irányítást, és 15-5 arányban győztünk ellenük. Következő mérkőzésünket a dombóvári szakmunkásképzővel játszottuk, itt is mi voltunk fölényben, és biztosan, 12-4-re nyertünk. Közben a másik csoportban eldőlt, hogy a Szekszárdi 505-ös Szakmunkásképző Intézet csapata jutott a döntőbe. Csapatunk a döntőbe jutásért az Apáczai Csere János Gimnázium csapatával játszott. Izgalmakban és fordulatokban gazdag mérkőzésen a befejezés előtt fél perccel vezetéshez jutottunk, de 10 má-Táncsics utca Borús hangulatodban néha, szeretnél kószálni a városban. Bolyongani rövid hepe-hupás utakon, ahol a szabálytalanul egymásra torlódó köveken kell lépdelni, vagy alkonyaikor, amikor egy-egy házban már villanyt gyújtottak, elleskelődni, vagy megfigyelni az emberek ház körüli természetes mozgását. Mert nagyon sok kedves kis utca van Pakson. Más e,zt mondja, hogy ezek tavasszal lucskosak, nyáron porosak, ősszel sárosak. Nem lehet autóval sem normális tempóban közlekedni, meg, hogy felbukik az ember a sok gödörben. S Isten bocsá! Kitörik a tűsarkú cipő sarka! „Sétálni? Nohiszen, még mit nem? Meg különben sincs nekem efta időm!” Ami igaz, az igaz, már ami a dolog másik oldalát illeti. Nem ajánlatos elhagyott utcákon sétálni sem nappal, sem este. Még nem érti sok férfinép — akiből több van a városbe,n, mint nő —, hogy céltalanul is lehet őgyelegni, magányosan, rendezni kúsza gondolatainkat. De ez a Táncsics utca! Ez kivétel minden alól. Itt nyugodtan sétálhe.tsz, ha a Fő utca felől mész, mert minden bizonnyal az autóbusz-pályaudvar felé igyekszel, ez természetes. Közben persze, vágyód a Dunát, a part közelében messze ellátsz, jobbra, a folyó kanyarulatáig. Látod a ve.stag húsú, izmos kéményeket, egyre több lesz belőlük, már négy van és sok lesz, és „ezer” lesz. Egyik oldalon a jövő, a holnap, az üzletek és modern épületek. Virágos, erkélyes lakások, bennük boldog jövőt remélő fiatalok. Építkezés, tégla, tégla hátán és gyorsan és sietve most, most. Másik oldalon a múlt, e, tegnap és — ne sajnáld — alacsony, pici, nedves házak a talajvíz megmegújuló ostromával. A nap. a fény örömmel pásztázza végig az utcát hóin;',p is, mindennap. Sétálj el e kedves kis utcába! Csaba, Pongrácz Zsolt, Scjiäffer András) képviselte. A megjelent 18 gimnáziumi és szakközépiskolai csapatból 9 jutott a döntőbe. Az állva maradt csapatokból csak mi voltunk szakközépiskolások, ráadásul első évesek. Így a 3 órás „maratoni” küzdelemben elért 8. hely tisztes eredménynek számít. Jövőre újra megpróbáljuk. TÖTH JUDIT tanár sodperccel a meccs vége előtt kiegyenlítettek, így az állás 5-5 lett. Óriási számolás kezdődött, hogy kinek jobb a gólaránya. Fortuna nekünk kedvezett, 4 góllal jobb volt a gólarányunk, így mi jutottunk a döntőbe. A mérkőzés kezdetéig volt egy kis idő, így még fel tudtunk rá lelkiekben készülni. Végre eljött a döntő pillanata. Hangos bíztatás mellett kezdődött az első félidő. Sajnos, nem úgy indult a küzdelem, ahogy mi szerettük volna. Az ellenfél 5-1-re elhúzott, majd a félidő végére 10-4-re módosult az állás. A szünetben az edzőnk és a testnevelő tanárunk megpróbált lelket verni belénk. A következő félidő jól indult. A második félidő derekára 11-9-re sikerült felzárkóznunk, de a hajrában újra elhúzott az ellenfél és 17-11 arányban alulmaradtunk. Kicsit csalódottak voltunk az elvesztett mérkőzés miatt, de azért örültünk a második helynek. Végül is ebből a rendezvényből hagyományt szeretnénk teremteni. Köszönet Herbák Vince edzőnknek és Lacza Csaba testnevelő tanárunknak, a verseny szervezőjének. Papp Sándor a szakközépiskolai I. a. erőműgépész osztályból G. Szabó Pál Első osztályos lesz a gyermekem ibrányi — L—y—é Döntőben Élmónysarok Győztek a szekszárdiak I r
