Atomerőmű, 1987 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1987-03-01 / 3. szám

PAKSI ATOMERŐMŰ 3 Hírek, események Illem mind arany... A PAV Szakszervezeti Bi­zottsága a balatonfüredi re­habilitációs központban ok­tatást szervezett bizalmiak számára 1987. január 23—25, illetve 6—8 között, két tur­nusban. A meghívott MVMT- és SZMT-munkatársak, illetve a PAV gazdasági és társa­dalmi vezetői aktuális szak­­szervezeti, illetve gazdásági munkáról tartottak előadást. Űjdonsága a Balatonfüreden megszervezett továbbkép­zésnek, hogy a bizalmiak gazdasági partnereikkel, a képviselt terület művezetői­vel együtt vettek részt a to­vábbképzésen, és a konkrét gyakorlati teendőket az elő­adásokat követő konzultáció­kon megbeszélhették. * Február első hetében a IV. blokki dízel-gépcsoport­nál megkezdődtek az üzemi próbák. Ugyanezen idő­szakban lett aláírva a BVK Kozloduji Atomerőmű 2x1000 MW-os blokk építési és szerelési organizációs mű­szaki terveinek megvásár­lására vonatkozó bizomá­nyosi és külkereskedelmi szerződés. * A PAV-nál megalakult az „Atomerőműgépész Szakmai Munkaközösség”, mélynek tagjai a gépészeti és üzem­viteli főosztály, a nukleáris igazgatóság, a beruházási igazgatóság és a karbantar­tási igazgatóság szakemberei, illetve a műszaki szakközép­­iskola atomerőműgépész szakvezetője. Feladatuk az atomerőműgépész-képzés irá­nyítása, segítése a felvételi­től a technikusi képesítő vizsgáig, amelyhez a mun­kaközösség önálló döntési jogot kapott. * Februárban rangos ven­dégek tettek látogatást a műszaki szakközépiskolában. Hámori Csaba, a Politikai Bizottság tagja, a KISZ KB első titkára, Schiller János, az MVMT vezérigazgatója és Tömpe István, a Magyar Rádió tiszteletbeli elnöke is megtekintette az iskolát. ♦ Az 1986. évi terv végre­hajtását értékelték a PAV VBT és PB közös tanácsko­zásán március 9-én. Az elmúlt év munkájáról és az 1987. évi feladatokról — melyekhez az írásos anya­gon túl Pónya József, a PAV vezérigazgatója fűzött szóbeli kiegészítést — elő­ször Gyarmati László pb­­titkár, majd Sztrida Ferenc, VSZB-elnök terjesztett elő állásfoglalást. A VSZB 1987- ben fő feladatként jelölte meg, hogy az ÜSZB-k, mun­kabizottságok, valamint a bizalmitestület feleljenek meg a szakszervezettel szem­ben támasztott követelmé­nyeknek, és támogassák a gazdasági munkát, hogy a vállalat a népgazdaság által előirányzott terveknek, el­várásoknak maradéktalanul eleget tudjon tenni. Az állásfoglalás hangsú-A szülők büszkén, nem ritkán aggódva említik a fenti eseményt, s a vegyes érzelmeknek is helyt kell adnunk. Abban mindenki egyetért, hogy az iskolakez­dés a gyermek életének for­dulópontja. A kisgyermek a szülői el­képzelések, beteljesületlen vágyak jövendőbeli megvaló­sítója. A legszebb, a leg­okosabb, a legügyesebb, a leg ..., egészen addig, amíg mi, pedagógusok a tantervi mérce elé nem állítjuk a kis nebulót. Értékítéletünkkel sokszor csalódást okozunk szülőnek, gyereknek egyaránt, amikor a „leg”-ek helyett jó, köze­pes, gyenge, nem megfelelő jelzőkkel értékeljük munká­ját. lyozta: az eddigieknél töb­bet kell tenni a munkaidő­­alap védelmében. Lehetőleg ne látszatmegoldásokat ke­ressünk, hanem jobb munka­­szervezéssel, a dolgozók vé­leményének kikérésével, fi­gyelembevételével próbáljuk a munkaidő hatékonyabb kihasználását elérni. Ezt követően Gál Rezső szb-tit­­kár előterjesztésével a PAV gazdasági vezetőinek véle­ményezése, illetve a VSZB és a VBT 1987. évi munka- és üléstervének megvitatá­sára, elfogadására került sor. * Együttműködési megálla­podást kötött a Paksi Atom­erőmű Beruházás Szakszer­vezeti Intéző Bizottsága és az atomerőmű megvalósítá­sában részt vevő helyi szov­jet szakértők szakszervezete. A megállapodásban részlete­sen rögzítették a gazdasági építőmunkában, kulturális és politikai rendezvényekben, sportban, társadalmi mun­kában rejlő együttműködés lehetőségeit. * Február 18-án a műve­lődési központban tartotta hétvégi családi összejövete­lét a paksi harmincas ta­nácstagi körzet (Vásár u., Zalka u., Gábor Áron u.). A gyerekek a szekszárdi Holló együttes zenés, verses műsora után játékos vetél­kedőn vettek részt, számító­gépek, videofilmek kötötték le a nagyobbakat. Természetesen a szülők sem maradtak program nélkül. A nők a szövés és fonás rejtelmeivel ismerked­tek, a férfiak a borverseny izgalmait élték át. Ezután a művelődési központ citera­­zenekarát hallgatták meg, majd a programokat hajna­lig tartó bátyus bál zárta. * Antik könyvvásár lesz áp­rilis 11—12-én naponta: 10—18 óráig a városi könyv­tárban. (Paks, Villany u. 1. Tel.: 10-631.) A Dombóvári Pallas An­tikvárium a fenti napokon magas áron vásárol régi regényeket, tudományos és történeti munkákat, lexiko­nokat, szótárakat, kéziköny­veket, s mindenfajta téma­körben szakkönyvet, ha az 1949 előtt jelent meg. Eladásra kínál szépiro­dalmi műveket, történeti, művelődéstörténeti könyve­ket, szórakoztató irodalmat. Ha az érdeklődők nagyobb mennyiségű könyvet kínál­nak eladásra, a könyvkeres­kedő elmegy a megadott címre. * A beruházási munkaver­seny elmúlt évi értékelése, tapasztalatainak összegzése volt a március 10-én meg­tartott értekezlet napirend­jén. A tájékoztató — mely­re a beruházás szocialista brigádjainak vezetői voltak hivatalosak — foglalkozott az építés hátralévő fő fel­adataival, valamint ajánlást adott a kollektíváknak 1987- es vállalásaik megtételéhez. A csalódás reális érték­ítéletté alakul, ha a szülő örül a részleges sikernek is, és elfogadja azt az évezre­des tényt, hogy senki sem lehet mindenben tökéletes. Az elfogadó családi lég­kör nélkülözhetetlen a gyer­mek számára. Ez azonban nem jelent mindenbe bele­nyugvást, követelménynél­küliséget. Ha a „középút” megtalálása gondot okoz a szülőknek, bátran fordulja­nak a gyermek közvetlen nevelőihez. Az iskola köve­telményei óriási próbatételt jelentenek az óvodában na­gyobbrészt játékhoz szokott kisgyermek számára. Az át­menet az értelmileg, érzel­mileg, testileg egyaránt fej­lettek számára is nehéz. De az a sarkantyú igen, amit Bozár László nyert a VIII. Békéscsabai Szólótánc Fesziválon. Három napon át húzták a talpalávalót lányoknak és legényeknek, hogy eldöntsék, kik méltók az „Aranygyöngy” és az „Aranysarkantyú” kitünte­tésre. Mit mond Laci, aki a paksi néptáncegyüttes művé­szeti vezetőjének, Mádi Mag­dolnának asszisztense: Bozár László — A fesztiválról beveze­tőben elmondanám azt, hogy kétévenként, állandó hely­színnel kerül megrendezésre, amely kimondottan amatőr­együttesben táncolok részére van kiírva. A fesztivált a hagyományoktól eltérően te­rületi selejtezők előzték meg, amelyek" részben a döntő színvonalát, részben a hazai folklór táncmozgalmának élesztését' kívánták élősegí­teni. A selejtezők 1986. ok­tóberében és novemberében zajlottak le. Én a székesfe­hérvári „előcsatározáson” in­dultam, ahol több megye né­pes mezőnye táncolta el a kiírt programot. Előbb a kötelező, majd a szabadon választott táncokat mutat­tuk be. — Ez hogyan történik? Kiállsz a zsűri elé, és „húzd rá, cigány!” — Egyszerre 3 párt, il­letve 3 szólótáncost hívnak a színpadra mindkét prog­ramban, és a kiírt táncot a lehető leghitelesebben, a legstílusosabban igyekeznek bemutatni. Tánc közben nem lehet a színpadon keveregni, mert az minusz pontok­hoz vezetne, tehát minden­kinek meghatározott területe van. Ennek persze megvan a maga előnye és hátránya, mivel dramaturgiai szem­pontból a színpad közepe hangsúlyozottabb, így a kö­zépsők jobban, a szélsők ke­vésbé tudnak érvényesülni. De ez nem olyan tragikus, mivel a fesztivál két rész­ből áll: a próbából és a szerepből, és a próbát is végignézi a zsűri. Így ők is A gyermek személyiségé­nek védelmére, az értelmet­len csalódások megelőzésére szolgál az óvodai nagycso­portban az iskolaérettségi vizsgálat. A dolog lényege: szakem­berek (orvos, pszichológus, pedagógus) döntenek arról, hogy a gyermek képes lesz-e megbirkózni az iskola köve­telményeivel. Egészségi ál­lapota, értelmi képességei alapján alkalmas-e az iskola­­kezdésre. A szülők többsége kétke­déssel, sértődötten, felhábo­rodással fogadja ezt a vizs­gálatot, és megkérdőjelezi az óvónő szakvéleményét és jó szándékát. A szülőt ilyenkor az elfogultság irányítja, s ez természetes. Az már kevés­többszőr láthatják az elő­adást, és mi is korrigálha­tunk, ha a kezdeti izgalmak­ban netán vétünk. — Milyennek értékeled utólag a fesztivált? — A már hagyománnyá görcsösülő gyakorlatot ez a fesztivál sem oldotta fel. mivel a fiúknak páros szám­ban itt sem sikerült a rozs­dát letáncolni a sarkantyúk­ról (a fiúk már évek óta nem nyernek díjat ebben a számban). Mi csak a szóló­táncban tudunk igazán, a karakterünkhöz méltó módon kibontakozni. Igazságos dön­tések születtek. Az idén 10 Aranygyöngy és 10 Arany­sarkantyú került kiosztásra. Ez egyben meghatározója a fesztivál színvonalának, mi­vel nem minden esetben ilyen kegyes a zsűri. Mosta nyírségiek táncolták össze a legtöbb díjat. — Laci, azt tudjuk, hogy te is kaptál aranysarkantyút, de mint hírlik, van még más is a tarsolyodban. — Valóban. Éppen tíz éve annak, hogy elköteleztem magam a néptáncnak, s az eddigi tevékenységem alap­ján januárban miniszteri di­cséretben részesültem. — Gratulálok! És hogyan tovább ? — Szeretnék továbbra is táncolni, és mindemellett részt venni a paksi gyere­kek tánctudásának gyarapí­tásában. — Végezetül, egy sikeres táncos mit mondana útra­­való gyanánt a „csemetéi­nek”? — Én csak félig hiszek abban, hogy a táncra — és bármire — születni kell. Ha valaki szorgalommal, szere­tettel és hittel csinálja azt, amit csinál, annak előbb­­utóbb beérik a gyümölcse. Sokat számítanak a körül­mények, a lehetőségek. Ez­zel szemben mégis azt mon­dom, hogy előbb a tánclépé­seket kell megtanulni, és csak utána követelni a ka­raktercipőt, a ruhát, stb. A tánctanuláshoz sok-sok türe­lem szükséges, itt izzadtsá­gok és könnyek közepette teremnek a sikerek. Ha ké­pesek lesznek a gátlásokon túljutni, akkor van rá esély egy olyan szintre fejlődniük, amely a legjobbak közé emeli őket. bé, hogy „szemefényét” olyan teljesítmény elérésére kényszerítené, amely a gyermek kialakulatlan sze­mélyiségét megtöri. Az igazán gondos szülő képes figyelmen kívül hagyni az ismerősök oktalan elő­ítéleteit, és elfogadja a szakemberek véleményét. A cél az, hogy ne legyen az iskolapadban elalvó, vagy megülni képtelen, a mini­mum követelménnyel küszkö­dő elsős. Csak érett gyer­mekektől várhatjuk el, hogy ne nyűg, kínlódás, hanem öröm legyen számukra az ismeretszerzés, a tanulás. Bíró Bálintné tanító Farsang után Sírva vígéul és vigadva sír a magyar, szokták volt mondani. A vigalom elmúlt, a farsangi bá­lok ideje lejárt, csak a szekré­nyekben lévő ruhák és a morgó szomszéd vagy munkatárs emlé­keztet a bálra és az azt megelőző időszakra. A karácsonyi és újévi ünnepek után igencsak kipihenhettük ma­gunkat, erőt és pénzt gyűjthet­­tünk az újabb mulatási hullámra. Szervezte mindenki, az óvodától kezdve szinte minden munkahely és heteken keresztül csak í?. volt a téma, mi legyen a menü, mi­lyen ruhát csináltassanak. Ment a pénz és jött a ruha­költemények nagy-nagy válasz­téka. Volt úgy, hogy strandon éreztem magam, hiszen a ruhák olyan átlátszóak voltak, hogy egy üveges is megirigyelhette volna. Nem virágnyelven szólva, mutogattuk, amink ve<n, a csu­paszságot meg már nem kell ta­kargatni. Kékültek-zöldültek a barát- és elvtársnők mint a leg­újabb ajakrúzs. Voltak akik ezeken e, bulikon keresztül ’ mérték le az adott munkahely kollektív szellemét, mondván, ha sokan eljöttek, ak­kor jó a munkahelyi légkör. Amiben mellesleg van is egy kevés igazság, bár ez a mérce nem mutatja, a valóságot, legfel­jebb csak a távolságot. Mármint a főnök és beosztott közötti tá­volságot* Voltak, akik az elmúlt években megfogadták, nem men­nek többet ilyen bulira, hiszen túlzottan rétegződik itt a mun­kásosztály. Ugyanis a dolgozó kollektíva mulatozása alatt külön csoportok alakultak ki, például: barátok, autósok, számitógépesek, sakkozók, naturisták, csoport- és osztályvezetők, és vezérkar. , A buli után sokan ismét meg­fogadták hogy jövőre nem men­nek el, de mire eljő a nagy nap, ismételten mennek, hiszen nem nézik jó szemmel a^t, aki nem vesz részt az ilyen megmozdulá­sokon, mert manapság a maga­mutogató, önámító pofavizites szellemet hagyjuk eluralkodni magunk felett. Természetesen sokan mondhat­ják, hogy a farsangolás ősi, népi hagyomány. Ezzel én is egyet­értek, csak az a kifogásom, miért csak a mulatozásokat vesszük át, örökítjük tovább a néprajzból — etnográfiából? Február. 15-én került lebonyo­lításra Szekszárdon, a Babits mű­velődési központ márványtermé­ben a „Ki tud többet a Szovjet­unióról'* című országos szintű, középiskolák számára rendezett vetélkedősorozat megyei elődön­tője illetve döntője. Iskolánkat a házi megméretés eredménye alapján az I. b, a számítástech­nikai osztály csapata (Ament István, Csorna Péter, Fenyvesi Először rendezték meg ti­zenéveseknek Pakson az Atom Kupa kézilabdatornát, február 21-én. Lázasan ké­szülődtünk. Végre elérkezett a várva várt nap. Rajtunk kívül még 7 csapat indult. Sorso­lás alapján két csoportra osztottak bennünket. Mi a Paksi Vak Bottyán Gimná­ziummal, a Dombóvári Apá­czai Csere János Gimná­ziummal és a dombóvári szakmunkásképző intézet csapatával kerültünk egy cso­portba. Az első mérkőzésen — a Paksi Vak Bottyán Gimná­zium ellen — elég könnyen nyertünk. Ámbár az első félidőben a gimnázium csa­pata 2-0-ra elhúzott, de ké­sőbb átvettük az irányítást, és 15-5 arányban győztünk ellenük. Következő mérkő­zésünket a dombóvári szak­munkásképzővel játszottuk, itt is mi voltunk fölényben, és biztosan, 12-4-re nyer­tünk. Közben a másik cso­portban eldőlt, hogy a Szek­szárdi 505-ös Szakmunkás­­képző Intézet csapata jutott a döntőbe. Csapatunk a döntőbe jutásért az Apáczai Csere János Gimnázium csapatával játszott. Izgal­makban és fordulatokban gazdag mérkőzésen a befe­jezés előtt fél perccel veze­téshez jutottunk, de 10 má-Táncsics utca Borús hangulatodban néha, sze­retnél kószálni a városban. Bo­­lyongani rövid hepe-hupás uta­kon, ahol a szabálytalanul egy­másra torlódó köveken kell lép­delni, vagy alkonyaikor, amikor egy-egy házban már villanyt gyújtottak, elleskelődni, vagy megfigyelni az emberek ház kö­rüli természetes mozgását. Mert nagyon sok kedves kis utca van Pakson. Más e,zt mondja, hogy ezek ta­vasszal lucskosak, nyáron poro­sak, ősszel sárosak. Nem lehet autóval sem normális tempóban közlekedni, meg, hogy felbukik az ember a sok gödörben. S Isten bocsá! Kitörik a tűsarkú cipő sarka! „Sétálni? Nohiszen, még mit nem? Meg különben sincs nekem efta időm!” Ami igaz, az igaz, már ami a dolog másik oldalát illeti. Nem ajánlatos elhagyott utcákon sé­tálni sem nappal, sem este. Még nem érti sok férfinép — akiből több van a városbe,n, mint nő —, hogy céltalanul is lehet őgyeleg­­ni, magányosan, rendezni kúsza gondolatainkat. De ez a Táncsics utca! Ez ki­vétel minden alól. Itt nyugodtan sétálhe.tsz, ha a Fő utca felől mész, mert minden bizonnyal az autóbusz-pályaudvar felé igyek­szel, ez természetes. Közben per­sze, vágyód a Dunát, a part kö­zelében messze ellátsz, jobbra, a folyó kanyarulatáig. Látod a ve.stag húsú, izmos kéményeket, egyre több lesz belőlük, már négy van és sok lesz, és „ezer” lesz. Egyik oldalon a jövő, a holnap, az üzletek és modern épületek. Virágos, erkélyes lakások, ben­nük boldog jövőt remélő fiata­lok. Építkezés, tégla, tégla hátán és gyorsan és sietve most, most. Másik oldalon a múlt, e, tegnap és — ne sajnáld — alacsony, pici, nedves házak a talajvíz meg­megújuló ostromával. A nap. a fény örömmel pász­tázza végig az utcát hóin;',p is, mindennap. Sétálj el e kedves kis utcába! Csaba, Pongrácz Zsolt, Scjiäffer András) képviselte. A megjelent 18 gimnáziumi és szakközépisko­lai csapatból 9 jutott a döntőbe. Az állva maradt csapatokból csak mi voltunk szakközépiskolások, ráadásul első évesek. Így a 3 órás „maratoni” küzdelemben elért 8. hely tisztes eredménynek számít. Jövőre újra megpróbáljuk. TÖTH JUDIT tanár sodperccel a meccs vége előtt kiegyenlítettek, így az állás 5-5 lett. Óriási számolás kezdődött, hogy kinek jobb a gólaránya. Fortuna nekünk kedvezett, 4 góllal jobb volt a gólarányunk, így mi ju­tottunk a döntőbe. A mérkőzés kezdetéig volt egy kis idő, így még fel tudtunk rá lelkiekben ké­szülni. Végre eljött a döntő pillanata. Hangos bíztatás mellett kezdődött az első félidő. Sajnos, nem úgy in­dult a küzdelem, ahogy mi szerettük volna. Az ellenfél 5-1-re elhúzott, majd a fél­idő végére 10-4-re módosult az állás. A szünetben az edzőnk és a testnevelő taná­runk megpróbált lelket verni belénk. A következő félidő jól indult. A második félidő derekára 11-9-re sikerült felzárkóznunk, de a hajrá­ban újra elhúzott az ellen­fél és 17-11 arányban alul­maradtunk. Kicsit csalódottak voltunk az elvesztett mérkőzés miatt, de azért örültünk a második helynek. Végül is ebből a rendezvényből hagyományt szeretnénk teremteni. Köszö­net Herbák Vince edzőnk­nek és Lacza Csaba testne­velő tanárunknak, a verseny szervezőjének. Papp Sándor a szakközépiskolai I. a. erőműgépész osztályból G. Szabó Pál Első osztályos lesz a gyermekem ibrányi — L—y—é Döntőben Élmónysarok Győztek a szekszárdiak I r

Next

/
Thumbnails
Contents