Atomerőmű, 1987 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1987-03-01 / 3. szám

A PAKSI ATOMERŐMŰ Búvár szakcsoport Boldog életet Cousteau kapitány csodá­latos filmjeiből épített kép­zetemet ezek az „uszonyos fiúk” az iszapig rombolták, amikor magukról, a munká­jukról beszéltek. A csoport vezetője Dömö­tör Imre: — Magyarország egy-két jelentős erőművénél műkö­dik búvár szakosztály, 1978- ban mi is elkezdtük szer­vezését. Akkor még nem volt ASE, így az MHSZ égisze alatt merültünk vol­na a vízbe. Később a PAV megrendelt 3 garnitúra bú­várfelszerelést, de a megol­dás még váratott magára. A búvártevékenység jelentősé­gét felismerő néhány gaz­dasági vezető és az ASE révén válhattunk létező va­lósággá. 1983 márciusában, az ala­kuló közgyűlésen 25 fő vá­lasztott vezetőséget. Ma a vezetőségben rajtam kívül Szendrei István és Csercsics Károly foglal helyet. — Induláskor mi volt a vezetőség koncepciója? — Elsősorban a sportot, másodsorban a gazdasági tevékenységet kívántuk be­indítani. Később ez úgy ala­kult, hogy az utóbbi vált meghatározóvá, mely a sport­­tevékenységet fokozatosan háttérbe szorította. így az edzést és a képzést nem tudtuk olyan mértékben vé­gezni, mint ahogy azt el­képzeltük. Az életterünk szempontjából az ipari te­vékenység lett a fontosabb, és elmondhatjuk, hogy ma már jelentős anyagi és gaz­dasági vonzatúnk van az ASE-nél. 8 fő nemrég vizs­gázott víz alatti ív- és gáz­­hegesztésből, 6 fő pedig rob-Április 11. József Attila születésnapja; a költészet napja. A költő furcsa lény, áldott átokkal megbélyegzett. Lehet tisztelni, lehet szeretni, le­het gyűlölni, — de nehéz megérteni. Pedig itt él kö­zöttünk, nehéz feladatot vál­lal, szól értünk, helyettünk. Van, amikor halkan, van, amikor harcosabban, úgy, ahogy változó világunk meg­kívánja. Mindennapos gondjai azo­nosak a miénkkel, csak ér­zékenyebben éli át. Ebből az érzékenységből születik a Közzétételre megkaptam az 1/2038 86. számú ügyiratot, amely arról tájékoztat, hogy „ ... az alábbi ügyfajtákban az ügyintézés csak az ügyfél személyes megjelenésével történhet”. (Ez egy ügyes megfogalmazás. Sőt: ügyes­bajos!) Aztán, ha valaki nem ér­tette volna, zárójelben még hozzáírták: „(rokon, isme­rős, gyermek ... stb. nem intézheti az ügyet!)” És most nézzük, mi min­denhez kell személyes meg­jelenés ebben az országban: — Mezőőri eskütétel. Tel­jesen logikus — én sem sze­retném, ha az anyósom fo­­gadkozna a tanácselnöknek, hogy a veje jó csősz lesz. — Láthatás. Tulajdonkép­pen ez is érthető. Biztosabb az, ha az ember maga látta, mintha csak hallotta attól, aki látta, mikor mesélték. — Haláleset-anyakönyv. Na, itt már van egy kérdés: mikor kell a halottnak be­menni — előtte vagy utá­na? (Mert, hogy személyesen kell megjelenni, az világos, bantómesteri képesítést szer­zett. — Milyen a technikai fel­szereltségetek ? — A kezdeti felszerelése­ink már elavultak, manapság már eljutottunk oda, hogy a legkorszerűbb felszereléssel rendelkezünk. A felszerelés drága, éppen ezért nagyon megbecsüljük. Szükségünk volna fnég zárt ruhára, amely mindenféle szennye­zett közegben való mozgást tenne lehetővé, és a téli víz alatti munkáknál alá lehetne öltözni. Víz alatti telefon is kellene, amely jelentősen megkönnyítené a munkán­kat. Aztán olyan technikai kiegészítések is kellenének, amelyek lehetőséget adná­nak a képzettségünk kibon­takoztatására, a hegesztésre, vágásra, robbantásra. — Milyen feladatokat kel­lett megoldanotok? — Ez nem titok — veszi át a szót Csercsics Károly. — Számunkra az alacsony vízállás volt az igazi nagy feladat, egyben a tűzkereszt­ség. Mi végeztük az összes búvármunkát: nyitást, zá­rást, a homokzsák-pakolást, a szivattyúk telepítését, a BOS-szivattyúk szívóági csonkjainak meghasszabbí­­tását, stb. A hidegági csa­tornában a sólyapálya víz­alatti részének berendezését is mi végeztük. Egyik leg­veszélyesebb munkánk az övcsatorna-dugulás meg­szüntetése volt. Részt vet­tünk a résfaldöntés mun­káiban is. Manapság olyan búvármunkák vannak, ame­lyek a zavartalan üzemvi­telt biztosítják úgy a víz­műben, mint a hozzá tar­tozó területeken, így pl. a vers, a szép szó varázsa, amit megért minden magyar ember, bárhol is él a világ­ban. Furcsán zengő nyelv a miénk — számunkra a leg­szebb az összes élő nyelv között. Ügy szól ezen a nyelven a dal, hogy az maga a ze­ne... Nagy elődök nyomá­ban nehéz ma költőnek len­ni. Aki hittel, felelősséggel vállalja, tisztelet érte. hiszen „rokon, ismerős, gyer­mek ... stb nem intézheti az ügyet!”) — Házasságkötés. Ugye, kedves olvasó, eddig is sej­tettük, hogy kimondani azért nekünk kell a boldogító igent. De így, utasításként leírva mégiscsak komolyabb megfontolásra készteti az embert. — Lakásigénylés nyilván­tartásba vételéhez helyszíni szemle. Vajon mit fognak megszemlélni az ügyfélen, amit „rokonom, ismerősöm, gyermeken ... stb.” nem lát­nak? Vagy lehet, hogy a lakást kell bevinni a ta­nácsra? Végül is nem olyan nagyok ezek a mai laká­sok ... — Alkoholelvonó ügyek. Ez is egy zavaros dolog: most az menjen be, aki piál, vagy akit megvert, vagy valaki más vigye be az alkoholt? Nem minden világos te­hát, de én közzétettem. Ezekben az „ügyfajtákban az ügyintézés ...” stb. T. A. dobszűrők tisztítása, zsilip­hornyok, tűzivízmedence tisz­títása. Télen fokozott gon­dot jelent a fagyásveszély, de ugyanígy probléma a kagyló, az alga eltávolítása is. — Biztos, hogy rengeteg előírást kell betartanotok, igaz? — A búvárkodás rendkí­vül veszélyes tevékenység, amelyet az Országos Víz­ügyi Hivatal előírása sza­bályoz, milyen körülmények között, milyen felszereléssel, és milyen feltételek mellett lehet végezni — mondja is­mét Dömötör Imre. Ezt az ASE elnöksége a helyi kö­rülmények közé adaptálta, amely szigorúbb, mint az országos előírás. Egyetlen búvár merülése egy népes csoport fegyelme­zett munkáját igényli. Van a merülőbúvár, a búvár­kisegítő, a búvárbiztosító és a merülésvezető. Számunk­ra örök igazság az, hogy soha nincs veszélytelen me­rülés. — A szakcsoporton belül milyen szerepe van egy pro­pagandistának? A választ az illetékes, Kó­­kai Péter adja meg. — A fotózás, az archiválás mellett a meggyőzés, amely elsősorban a társaimra, má­sodsorban kifelé irányul. Társaimat állandóan csábí­tom a rendszeresebb sport­búvárkodásra, a kétkedő em­bert viszont a munkánk hát­­teréről igyekszem meggyőzni, aki hiányos informáltsága miatt nem kap hű képet ró­lunk. — Ehhez a hű képhez járul hozzá ennek a rövid beszél­getésnek az újság hasábjain való rögzítése. g. Sz. P. Tudod-e? Rovatunk célja, hogy a város, a városkörnyék jele­nével és múltjával ismer­kedhessenek olvasóink és, hogy így erősödjön a kap­csolat a lakhely és lakói között. A februári kérdések meg­fejtése: 1. Paks tanácselnöke Jákli Péter, helyettese Herczeg József. 2. Paks monográfiája című könyv 1976-ban jelent meg. 3. Két sportágban szerepel­nek paksiak országos csb-n: ökölvívásban és teniszben. Könyvet nyertek (bár nem volt hibátlan a megfejté­sük) : Bardon Józsefné, Paks, Szedres u. 8., Zsobrák Gyön­gyi, Paks, Kinizsi P. u. 32., Kaszás Mónika, Paks, Ár­nyas u. 7., Schmidtné Weisz Katalin, Paks, Április 4. u. 38., Makai Jánosné, Paks, Babits u. 3. Űj kérdések: 1. Milyen múzeuma van Paksnak, és mióta? 2. Három városkörnyéki puszta nevére vagyunk kíváncsiak. 3. A Paksi Vak Bottyán Gimnázium sportolói mi­lyen számban nyertek megyebajnokságot 1986- ban? Szerkesztőségünk címe: Paks, Pf.: 71. Beküldési határidő: ápri­lis 13. PAKSI ATOMERŐMŰ Felelős szerkesztő: Torma Csaba Szerkesztőség címe: Paks, Pf.: 71 Kiadja a Tolna megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: t)r. Murzsa András Levélcím: Szekszárd, Postafiók: 71. 7101 Engedélyszám: III/ÜHV/306/T Megjelenik havonta Készüt a Szekszárdi Nyomdában. 6000 87.862 Felelős vezető: Benizs Sándor A gyermek születése pil­lanatában bármely más élő­lény újszülöttjénél magate­hetetlenebb és kiszolgálta­tottabb. A növekedés, fejlő­dés, érés folyamatában fő­képp utánzással sajátítja el az alkalmazkodás formáit, az emberi viselkedést. Óriási a szülői felelősség, mert a kezdeti időszakban alapozó­dik meg az őszinte, szeretet­teljes kapcsolat, ami elkí­séri a gyermeket egész 'élete folyamán. Óvodáskorban játszva ta­nul, hiszen fő tevékenysége a játék. A foglalkozásokon több még a játékos elem, az értékelés inkább baráti, so­hasem számonkérő jellegű. A majdnem kötetlen já­tékkorszak után az iskolá­ban új követelményrend­szerben, új feladathelyzetbe kerül a kisgyermek. Az iskolából nem szabad elkésnie, 4—5 órán át fe­gyelmezetten kell a padban ülnie, nem szabad megza­varnia az órát, feladatokat kell teljesítenie, 30 — néha több — másik gyerekkel együtt. Annyi újjal találko­zik, hogy már maga a sok újdonság is fárasztó a szá­mára. Ha nem megfelelően érté­kelik a gyermek képessé­geit, súlyosbíthatják terhei­ket. Ha számára nem meg­felelő tagozatos osztályba Íratják, — csak azért, mert Nyelvtörők Anyanyelve mindenkinek egyetlenegy van. Határain­kon belül ez lehet magyar, német, szerb-horvát vagy bármilyen kisebbségben lévő etnikum nyelve, lehetőséget kell adni annak gyakorlá­sára. Naponta megméretik a magyar anyanyelv is, min­dennapi megnyilatkozásunk­ban. Ha jó ízlésű, nyelvét szerető magyar körülnéz, néha kénytelen elborzadni. A nyelvet használók több­sége — és ennek oka szá­mos — nem tud bánni sza­bályosan, szépen a szavak­kal. Létezik nyelvi környe­zetszennyezés is. A nyelv ismerete nemcsak -a helyes­írás biztossága, bár alapvető gondjaink innét erednek. Aki Szekszárdról érkezik a Déli bejáróhoz, az azt ol­vassa — helyesen —: sze­mélyforgalom. Aki Paks fe­lől jön, a tábla túlsó olda­lán ezt látja: személy for­galom (sic!). Ha nincs le­hetőségünk ilyen diplomati­kus, kétféle kiírásra, hely­telenül kötőjelet használunk bizonytalanságunkban: sze­mély-forgalom (sic!), holott a kötőjelnek más funkciója van nyelvünkben. Minden nyelv két alap­részből áll: szó- és fogalom­­készletből, valamint az eze­ket összekötő nyelvi rend­szerből. A szókészletünk? Gyönyörű, kifejező szavain­kat dobjuk ma sutba egy strűktúráért, egy lízingért, egy enteriőrért. Félünk, ha így folytatódik, néhány év­tized múltán már egyáltalán nem lesz előkelő magyarul megszólalni. Anyanyelvűn­ket ma négy csoport hasz­nálja: a nyelvrontók, a nyelvet féltők, a sarlatánok és a nyelvészek. Közülük az anyanyelvűket féltők, a hét­köznapi, tisztességes nyelv­használók azok, akikben bí­zunk, mi, akiknek nyelvünk a hivatása. Nyelvrontók ön­kényesen és önkéntelenül voltak és lesznek. Őket kell közösen meggyőznünk. A sarlatánok ellen viszont alig van orvosság. Az ál- és fe­lületes tudományosság mögé bújva végzett kuruzslás el­len alig van mit tenni. Sar­latánok, nyelvrontók ellen ma már kevés a régi mon­dás: „Nyelvében él a nem­zet!” yatap más is oda íratta, — ha külön nyelv- és zenetanu­lást, divatos sportokat eről­tetnek rá, nem az életkorá­nak, illetve fejlettségének megfelelően, növelik a ku­darcok lehetőségeit. Felnőtt emberek is nehe­zen viselik el a kudarcot, hát még 6—10 éves gyerme­kek, akikben még nem ala­kulhatott ki a kudarctűrő képesség és a tolerancia a nehézségekkel szemben. A kudarc elől menekülve, sokan keresnek menedéket pótcselekvésekben, csavar­gásban, hazugságban. Gya­korló nevelők tudják, meny­nyien folyamodnak a szere­tet megvásárlásához — ami­hez a kellő „tőkét” otthon­ról emelik el. Először fillé­reket, azután kemény forin­tokat. Megdöbbentő, hány kisiskolás zsebében lapul 50—100, néha több forint. A fogadóórák, szülői értekez­letek állandó témája lehetne ez a probléma, csak az a baj, hogy éppen azokat a szülőket nem lehet látni eze­ken a fórumokon, akikre tartozik. Érthetetlen — vagy inkább nagyon is érthető —, hogy évek hosszú során át min­dig ugyanazokkal a szülők­kel lehet találkozni, azok­kal, akiknek a gyermekével nincs baj, lehet rájuk szá­mítani, jó társai a nevelő­nek. Ezek a szülők ismerik Az illetékes elmondta: fel­jegyzést készítenek az ügyfél vállalatának arról, ha az illető főmunkaidőben jelent meg hivatalos ügyeit intézni. fme, ismét élednek nem­zeti hagyományaink. (Buda­pesten a háború alatt annyi feljegyzés és bejelentés ér­kezett a Gestapóhoz, mint kontinensünk többi főváro­sában együttvéve.) Bejelentő nemzet vagyunk, voltunk, (leszünk?). Ez még a kisebb baj, a nagyobb az, hogy megint kialakítunk egy második — felesleges — bejelentősdi rendszert. A dolgozót, — hogy hol és miért jár mun­kaidőben — a munkahelyi vezetőnek kell nyilvántar­tania. Tipikus „magyar út”, ha ezt másutt is vezetik. Április 1. 19 ó.: Képzelt riport egy amerikai pop­­fesztiválról; a Veszprémi Petőfi Színház vendégjátéka. Április 8. 20 ó.: „Ez is, az is” Haumann Péter előadói estje. — Pódium-bérlet, V. előadás. Április 10. 18 ó.: A paksi Munkáskórus tízéves jubi­leumi hangversenye; ven­dég: a Sabac-i vegyes kar. Április 15. 18.30 ó.: Friss Információk Fóruma: kere­setszabályozás, előadó: Rózsa József ÁBMH. Április 23. 19 ó.: Herczeg Ferenc: A kék róka. A Radnóti Színpad vendégjá­téka, főszereplők: Kozák András, Takács Katalin. Április 25. 18 ó.: E. Albee: Nem félünk a farkastól. A Dunakeszi Pinceszínház ven­dégjátéka. „Albee rokonsága az európai abszurd színház­zal nyilvánvaló. Csakhogy Albee Beckett, Ionescu vagy Genett kozmikus vízióival szemben az amerikai ember jelenlegi helyzetének kép­telenségeit, hazugságait lep­lezi le, és így művészete sokkal földközelibb, mond­hatnánk : «-reálisabb«, mint mestereié.” (Osztovits Levente) gyermekük teljesítményét, az­­iskolában történtekről pon­tos beszámolót kapnak tő­lük, tudnak segíteni, ha kell — a tanulásban és a kudar­cok elviselésében is. Akiket soha nem látni az iskolában, egy-egy bizonyít­ványosztás után „anyatig­risként” rohannak reklamál­ni, ha nem az elvárásaik­nak megfelelő érdemjegyei kapott a gyermekük. Ki a hibás? Természete­sen a nevelő! Jó esetben szóban tesznek panaszt, rosszabb esetben névtelen levél íródik — rá­galmakkal megtűzdelve. Ter­mészetesen a gyermek tudtá­val, hogy érezze — mindent megtesznek érte! És a hajszálrepedés egyre mélyül a gyermek lelkében mert mocorog benne az igazságérzet, más segítséget igényelt volna, emberibbet, megértőbbet. Talán egy be­szélgetést, talán egy vigasz­taló szót, bíztatást, talán csak azt, hogy néha számon­­kérjék tőle, megtanulta-e a házi feladatot. A szomorú szemű, szorongó kisgyermeknél nincs szív­­szomorítóbb látvány. A néma kérést meg kell ér­teni — szülőknek, nevelők­nek — és segíteni kell, hogy elérhető legyen szá­mukra a boldogabb élet Szinte látom, hogy itt mindenki nyilvántart majd egy év múltán. A dolgozót a tanácsi tisztviselő, a ta­nács munkatársát a mozi pénztárosa, a pénztárost a boltos, a boltost a fogor­vos ... Folytathatnánk. Be­letörődhetnénk — hisz’ be­jelentő nemzet vagyunk — ebbe, de félek, így lerázzuk a munkahelyi vezetők fele­lősségét előbb-utóbb. Min­denki a más feljegyzésére vár majd. Már csak a pos­tára vagyok kíváncsi, ho­gyan továbbítja ezt a sok feljegyzést. Biztosan úgy, hogy közben feljegyzi, ki ér rá feljegyzések tömegét írni: munkaidőben! Patai Április 29. 10 és 14 óra: Csukás István — Darvas Ferenc: Ágacska; zenés me­sejáték. (Népszínház.) Kosárlabda Az 1987. évi kosárlabda férfi Atom Kupa ménye: végered-1. FIO 7 _ 14 2. BÉRIG 5 2 12 3. Gimnázium 5 2 12 4. Szakközépisk. 4 3 11 5. KÁIG 4 3 11 6. R—55 1 6 8 7. Tanács 1 6 8 8. Szovjet szakértők 1 6 8 (Azonos pontszámnál az egymás elleni eredmény és kosárkülönbség dönt.) A FIO ezzel 1983 óta ne­gyedszer, és végleg elnyerte az Atom Kupát, amit Szabó József vezérigazgató-helyet­tes az ASE—Siófok NB Il-es kosárlabda-mérkőzés szüne­tében adott át Weisz Má­tyásnak, a FIO csapatkapi­tányának. A költészet napja L. N. E. Személyesen L. Németh Erzsébet MMK-programok Bonyolítjuk ügyeinket

Next

/
Thumbnails
Contents