Atomerőmű, 1986 (9. évfolyam, 1-8. szám)
1986-05-01 / 3. szám
2 ATOMERŐMŰ ÉPÍTŐI Településfejlesztés társadalmi összefogással Kongresszusi küldött A tervidőszak tanácsi gazdálkodásának legnagyobb dilemmája, hogy lényegesen megnövekedett a helyi tanácsok döntési jogköre, szélesedett a lakóhelyi demokrácia, másfelől a tanácsok fejlesztési alapjának reálértéke átlagosan csökken. A nagyobb léptékű településfejlesztés vagy az ellátás színvonalának gyorsabb ütemű emelése aligha képzelhető el kijárásokkal és egyéb ügyeskedésekkel. Ez ellen az új tanácsi gazdálkodási rendszer felemelte a maga korlátáit. A gyorsabb üzemű fejlesztés, a lakosság igényeinek mind teljesebb kielégítése ma csak úgy képzelhető el, ha megfelelő érdekközösségeket tudunk kialakítani lakosságunkkal, gazdálkodó egységeinkkel. A külső szemlélő azt hiheti, hogy Pakson, azaz egy olyan településen, ahol az „ország pénzén” építkeznek, ahol az elmúlt években művelődési központ, gyermekintézmények, sportcsarnok, stb. épült és épül, ott kevésbé van szükség a lakosság összefogására, s a nagy dolgok mellett a kis dolgokkal való foglalkozásra nem jut idő. Ez nem így van. Mi a lakossággal való érdekközösség kialakítására törekedve az együttműködéssel komolyan számolunk. Abból indultunk ki, hogy az embereket közvetlen környezetük érdekli igazán. Elismerően nyugtázzák azt, hogy tervbe van véve egy Skála Sztráda Áruház, hogy új középiskola, esetleg főiskola épül Pakson, de az közvetlenebb igénye az utca lakosának, hogy az év minden napján be tudjon állni személygépkocsijával a garázsba, és ezt a sár ne akadályozza meg, hogy el tudja vezetni a szennyvízét, stb. Munkaprogramot dolgoztunk ki a közös érdekek feltárására, az együttműködés menetére, mely a következő lépésjavaslatokat foglalja magába:- szervezet létrehozása, mely Minden év májusában megrendezzük hazánkban a béke- és barátság hónapját. Ez az ünnep szorosan kötődik ahhoz a naphoz, amelyet a Győzelem Napjának nevezünk, május 9-hez. Ezen a napon ért véget a történelem legpusztítóbb háborúja a demokrácia, a haladás és a szabadság erőinek győzelmével. Népünk, amely több mint ezeréves történelme során, a hadak útján oly sokszor került közel a pusztuláshoz - szembenézett a tatáijárással és a törökdúlással - olyan totális pusztítással sosem került szembe, mint a II. világháborúban. Akkori urai bűne miatt a hitleristák által kirobbantott háborútól Magyarország sem maradt ki és rossz oldalon vérezve elvesztette felnőtt lakossága nyolc százalékát; hadszíntérré vált és romba dőlt az ország. Ebben a háborúban az emberiséget végül is az mentette meg, hogy a fasizmus ellen az államok és a népek hatalmas koalíciója teremtődött meg a józanság, a realizmus, az emberiség közös érdekei jegyében. Negyvenegy esztendő telt el azóta. A hagyományos ünnepség, az emlékezés súlya és fontossága nemcsak hogy nem csökken az esztendők múlásával, hanem az szinte évről évre fontosabbá válik. Hiszen azok közül, akik még szealkalmas a legapróbb feszültségek, igények feltérképezésére is - majd a társadalmi kontroll megteremtésére,- felmérő munka elvégzése,- tanácsi támogatás odaítélése a lakosság áldozatvállalásának arányában - a teljes nyilvánosság előtt,- szervezet létrehozása a társadalmi munkaakciók koordinálására,- egyes társadalmi munkaakciók értékelése, elismerések. Az igények felmérése során helyi társadalmi erőre kellett támaszkodnunk. A Városvédő és Szépítő Egyesület tagjai, mintegy 150-en mentek ki a tanácstagokkal, népfrontaktivistákkal Paks minden utcájába, és az utcák és a terek lakosaival közösen mérték fel a problémákat (pl. hány m járda, hány m2 út építésére lenne szükség, vagy éppen van egy szabad terület, ahová lehetne két fát ültetni vagy mini játszóteret kialakítani a gyermekeknek, stb.). Ezeken a találkozásokon nemcsak az igények fogalmazódtak meg, hanem az is, hogy az emberek milyen áldozatvállalásra hajlandók lakókörnyezetük otthonosabbá tétele érdekében. Kirajzolódott az is, hogy kik azok a vezéregyéniségek, akik a munkát biztosan meg tudják szervezni, akikre az emberek hallgatnak, akikben bíznak. A felmérő munkát az összesítés követte. Végül is az történt, amire számítottunk: sokkal több felajánlás érkezett, mint amennyit az erre az akcióra szánt 26 millió forint tanácsi „sajáterővel” támogatni tudtunk volna. így került sor a felajánlások sorolására, melynek teljes körű szempontlistáját terjedelem hiánya miatt nem ismertetem. A sorolásnál egy lényeges dolgot kiemelnék, mégpedig azt, hogy a nyilvánosság előtt végeztük. Az utcák elküldték képviselőiket (mintegy 200 fő), akik az írásban benyújtott pályázatukat szóban kiegészítették, megerősítették. Végül is mindenki láthatta, hogy nincsenek kivételek. Láthatták, hogy a tanácsnak nem kevés a gondja, érezhették, hogy a tanács segíteni akar. A három és fél órás tanácskozáson nem hangzott el egy rosszízű megjegyzés sem. Megértették az emberek, hogy csak így tudunk nagyobb léptekkel előrehaladni. Végül is azok maradtak bent az idei akcióban, akik szennyvízépítésben vállalták a teljes költséget (tervezés, anyag, munka), útépítésben vállalták a tervezést, a munkát, plusz 3000 forintot befizetnek anyagra. Ekkora volumenű munkát (a város társadalmi munka értéke az idei évben hozzávetőlegesen 100 millió forint lesz) már nem lehet a tanácsi apparátussal szervezni, ezért erre külön építésvezetőséget hoztunk létre költségvetési üzemünknél. Az építésvezetőség tevékenységi körében mindazon feladatok szerepelnek, amelyeket az elkövetkezendő időszakban társadalmi munkában kívánunk elvégeztetni. Rendelkezik azokkal a tárgyi és személyi feltételekkel, amelyek a társadalmi munka zavartalan lebonyolításához szükségesek. Szinte minden jól elvégzett munka befejezéseként saját kezdeményezésükre és szervezésükben még egyszer összejönnek a társadalmi munkások megünnepelni a közös munkát, ahová általában a tanácsot is meghívják. Úgy gondoljuk, hogy nekünk részt kell vennünk ezeken a rendezvényeken, és ez jó alkalom arra, hogy köszönetét mondjunk a végzett munkáért, hogy szóljunk céljainkról, hogy kicsit közelebb kerüljünk egymáshoz. Mint ahogy bevezetőmben említettem, a nehezebb gazdasági körülmények, a fokozódó társadalmi kontroll és egyéb tényezők mindanynyiunkat arra késztetnek, hogy újragondoljuk eddigi elképzeléseinket. Mi is ezt tettük, s úgy tűnik, helyes pályára álltunk rá. Módszerünknek még nagyon sok kidolgozatlan része van. Például mit kezdjünk azokkal az idős családokkal, akik nem tudják befizetni az utca által vállalt önkéntes hozzájárulást, betegségük és előrehaladott koruk miatt már nem tudnak társadalmi munkát vállalni, s családjuk sincs, aki elvégezze helyettük. A megoldás valószínű az lesz, hogy helyettük az utca közössége vagy szocialista brigádok vállalják át a terheket. A módszer egyik nagy előnye, hogy a tanács csak a lehetőségeket, pályázati feltételeket ismerteti, az ehhez való csatlakozás önkéntes. A közösségeknek kell egymást meggyőzni, a pénzbeni hozzájárulást összeszedni, a terveket elkészíttetni, a munkát egymás közt felosztani, a szakembereket fogadni, stb. A módszer hibái ellenére is előremutató. Nézzünk egy példát az útépítések területéről: Ha az eddigi ütemet vesszük figyelembe, vagyis évente ugyanannyi utat építene a tanács, mint eddig, akkor bizonyos utcáknak azt kéne mondani, hogy 5 év múlva kapnak utat, másoknak, hogy 10-15-20 év múlva. S még megválaszolatlan maradna a kérdés: mi az az objektív mérce, ami alapján valamelyik utcát a másik elé helyezünk? Indokokat mindig lehet a rangsor összeállításához rendelni, csak elhitetni, elfogadtatni nehéz. Márpedig az elkövetkező időszakban még nagyobb szükségünk lesz a lakosság bizalmára, támogatására. Úgy gondolom, ha pénzeszközeinket tényleg hatékonyan használjuk fel, ha megtanulunk egy forintból kettőt, hármat, négyet csinálni, ha nemcsak szavakban, hanem egyre többen tettben is közeledünk az egyes emberek apróbb gondjainak megoldásához, ha a nehézségekre való hivatkozás helyett progresszív javaslatokkal tudunk előállni, akkor könnyebben szót fogunk érteni a lakossággal, s jobban el tudjuk látni azt a feladatot, amelyért végül is vagyunk. JÁKLIPÉTER tanácselnök A KISZ Tolna megyei küldöttértekezlete Molnár Lászlót, a Paksi Atomerőmű Vállalat önálló közgazdászát a KISZ KB tagjainak sorába delegálta.- Bemutatkoznál? És az előzményekről mondjál valamit - kérem a PAV KISZ-bizottságán a KB új tagját, aki most csak vendég a vállalatnál, mert tartalékos képzésen vesz részt a honvédségnél.- A PAV-nál kezdtem a Közgazdasági Egyetem elvégzése után. 1974 óta vagyok KISZ-tag. Az egyetemen az utolsó évfolyamban kari titkár voltam, több újítást vittünk be a mozgalomba...- Ebből adódik: itt a vállalatnál is rátaláltál a mozgalmi munkára?- Igen, egymásra találtunk. Először érdekvédelmi munkával foglalkoztam, majd a politikai munkabizottságban dolgoztam. Jelenleg egy operatív tanácsadó testület tagja vagyok, amely a KISZ-bizottságot támogatja munkájában.- Berkó Jánossal, a PAV KISZ- bizottságának titkárával, - akit Tolna megye küldöttértekezlete kongresszusi küldöttnek választott meg- most éppen a küldötti teendőket beszélitek meg. Mi lesz Paks üzenete a XI. kongresszusnak, ha szót kaptok mivel akartok foglalkozni?- Szeretnénk bemutatni vállalatunkat, reális képet nyújtani az itteni munkáról, úgy is mint egy termelő üzem, úgy is mint egy gyorsan fejlődő politikai-szervezeti egység, amely eddig jól megoldotta a ráháruló nem mindennapi feladatokat. Ebben a munká-Kéznyújtás a leszerelésre mélyes élményként őrzik a magyar felszabadulás - április 4. és a háború vége, május 9. - emlékét, mind kevesebben élnek köztünk, felnőtt egy generáció, amely csak könyvekből ismeri a háború történetét, amely csak filmekből ismeri a nagy csatákat és amely Európa történetének leghosszabb békés időszakára tekinthet vissza. Ez a nemzedék, mivel „belenőtt a békébe”, természetesnek veheti és veszi is azt, holott a béke fenntartása az elmúlt több mint négy évtizedes időszakban nem volt automatikus, hanem állandó harcot, szívós állhatatos küzdelmet követelt. A küzdelem szerves része a tanulságok levonására azért, hogy a história semmilyen formában ne ismétlődhessen meg. A Szovjetunió, amelynek első dekrétuma a békéről szólt, fennállása óta sosem fenyegette a nemzetközi békét és biztonságot, soha nem támadott meg egyetlen államot sem, ellenkezőleg, mindig is a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdítására törekedett. Hasonló célok vezérelték és vezérlik ma is a Varsói Szerződést, amelynek hatályát a lejárat közeledtével a benne résztvevő államok, köztük hazánk, egyhangú döntésével meghosszabbították. A Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének eredeti - budapesti - kezdeményezése alapján került sor arra, hogy Helsinkiben - hosszas diplomáciai erőfeszítések eredményeként - megszülessen az európai biztonság okmánya. A Varsói Szerződés három évtizedes fennállása fényes bizonyítéka volt annak, hogy lehetséges olyan védelmi szervezetet létrehozni, amelynek célja a katonai egyensúly megteremtése és amely nem militarista törekvések fókusza, hanem csupán az ellenintézkedéseké. Ez azt jelenti, hogy fegyverzetének szintjét, mind mennyiségben, mind minőségben csupán védelme biztosításának érdekei határozzák meg. V A cél az, hogy az egyenlőség alapján, kölcsönös fegyverzetcsökkentési intézkedésekkel alacsonyabb mennyiségi és minőségi szintre helyezze a jelenlegi megközelítő hadászati paritást, vagyis az erőegyensúly ennek következtében, sokkal veszélytelenebb módon, mérsékeltebb fokon valósuljon meg. Az utóbbi években kialakult bonyolult nemzetközi helyzetet értékelve úgy döntött a szovjet vezetés, hogy új kezdeményezéssel segíti elő a „genfi szellem” továbbélését és a leszerelés kérdéseinek kimozdítását a holtpontról. Az SZKP KB főtitkára január 15-én javaslatot terjesztett elő a világ atomfegyver-mentesítésére. Ez a nyilatkozat a szocialista közösség egyeztetett véleményét, valamennyi haladó erő és jóakaratú ember érdekeit fejezte ki. A szovjet elképzelés szerint a kitűzött célt az államok három szakaszban közelítenék meg, s 1999. végére a földön nem maradna nukleáris fegyver. Egyetemes megállapodást dolgoznak ki arról, hogy ez a fegyverfajta soha többé ne születhessen újjá. Jelenleg a világon - negyven évvel Hirosima után - 50 000 nukleáris fegyver van, az arzenál nő és új típusokkal gyarapszik. A Szovjetunió és a Varsói Szerződés országai az idén is több javaslattal éltek a béke megőrzése érdekében. A legutolsó Mihail Gorbacsov május 15-i tv-beszéde, melyben lehetőséget ad az Egyesült Államok számára, hogy kövesse az atomrobbantások augusztus 6-ig tartó újabb moratóriumával adott szovjet példát, és járuljon hozzá az atomfegyverek 2000-ig tartó megsemmisítésének szovjet tervéhez. Közös célunk: megakadályozni a háborút, szorgalmazni a leszerelést, elősegíteni az államok közötti együttműködést. Ezen célok elérésében meghatározó szerepet játszik a „hatodik nagyhatalomnak” nevezett nemzetközi békemozgalom képessége a tömegek felsorakoztatására, a veszélyek felismertetésére, s arra, hogy a párbeszéd szélesítését a háború elleni széles körű cselekvés aktivizálásával kapcsolja öszsze. WOLLNER PÁL az OBT tagja Kerítésbe ütközünk A III. blokk indítását megelőzően - hasonlóan az első két blokkhoz - leválasztják az üzembe lépő blokkot az építési-szerelési területtől. Ez a villamos energia zavartalan termelése érdekében történik. A kerítés nyomvonala már jól kivehető, és egyesek már hangot is adtak aggodalmuknak, hogy milyen nagyot kell kerülni majd. Megnyugtatásul közölhetjük, hogy nem kell kerülni, mivel a szerelési területről az étteremhez, az öltözőkhöz, valamint a beruházási igazgatóság irodáihoz való gyalogos közlekedés útvonalának rövidítésére a 103-as épület közelében egy felüljárót terveztek, amelynek csíkozott vasoszlopai már messziről láthatók. A teherforgalom zavartalan lebonyolítására meghagyták a IV. blokkhoz és a segédépülethez tartozó szilárd burkolatú utakat. Az újabb leválasztással szükségessé válik ä PAV karbantartó igazgatóság dolgozóinak is a Polaroid kártya használata a belépésnél. A karbantartási igazgatóság és beruházási igazgatóság közötti megállapodás értelmében a területen lévő kivitelező vállalatok (GYGV, Vegyépszer) irodáit az ideiglenesen megépítésre kerülő barakképületbe áthelyezik. Természetesen a kivitelező vállalatoknak az eddigiekhez hasonlóan a PAV megfelelő előkészítéssel biztosítja az üzemeltetési területre való belépést. ban benne van vállalatunk KISZ- tagjainak munkája is. Az 1985. évi munkáért a közösség elnyerte a KISZ KB Vörös Vándor Zászlaját. Elmondjuk azokat a módszereket, melyekkel ezt elértük, és azt hogyan kívánjuk itt nálunk PAV-os és beruházási körülmények közt fejleszteni a mozgalom munkáját.- Melyek ezek a módszerek?- Nem akarjuk felaprózni energiánkat, szűkebb területen szeretnénk egyenlőre komolyabb változást elérni. Az elmúlt időszakban arra törekedtünk, hogy tartalmas szabadidőprogramokat biztosítsunk a fiataloknak, most azzal bővítenénk munkánkat, hogy a korábbitól eltérő módszerekkel besegítenénk a termelő és beruházási munkába. A fiatalok minden területen nagy létszámban ott vannak a munkahelyeken és látják mi a hiba, hol keletkezik ritmuszavar a munkában. Az előbb említettem a tanácsadó testületet, ez a testület ismeri a feladatokat és határidőket, a KISZ-tagok révén közvetlen és gyorsan kap információt a végrehajtás valós helyzetéről és ugyancsak a tagság által a munkához való hozzállást is tudja befolyásolni, ha az akadályok belső okokra, érdektelenségre, esetleg rossz hangulatra vezethetők vissza. Ilyenkor a KISZ-esek példamutatása döntő lehet és egyben értelmes cél az egyénnek. Természetesen a gyakorlati megvalósítás során hatékonyabban kell foglalkozni a fiatalok tájékoztatásával és meg kell találni a KISZ-oktatás, politikai képzés olyan formáit, ami a tagságot érdekli, közvetlen munkahelyi, lakóhelyi érdekekhez kapcsoljuk ezt a munkát.- Ez lenne hát a célkitűzés, milyen helyi adottságokra, szervezeti hagyományokra építetek?- Viszonylag magas a tagok szakmai és politikai képzettsége, komoly igényeket támasztanak a szervezettel szemben. A fiatalok egy csoportját nem tudjuk megnyerni. Ha egy jó szakember nem keresi a szervezetet, az a KISZ- munka kritikája is lehet, oda kell erre figyelni. Másik fontos jellemző - nem szeretünk ezzel dicsekedni - jó adottságaink vannak felszerelés és egyéb technikai vonatkozásban. Ezt mi úgy fogjuk fel, nagyobb felelősség hárul ránk, többet kell nyújtani a fiatalok felé, de munkahelyünk gazdasági feladatainak megoldásában is.- A kongresszusi előkészületek során a vállalati küldöttértekezlet sokat foglalkozott a fiatalítással, keveset a demokráciával. Mi erről a véleményed?- Nálunk elég fiatal generáció dolgozik, de az utánpótlás úgy látszik megcsappant. Először a mozgalom vezetőségének „korosodása” tűnik szembe, mert egy normálisnak tekinthető szelekció során az öregebb KISZ-tagok válnak vezetővé. Vizsgálva ezt a kérdést azt látni kell, hogy az elmúlt években jelentős értékváltozások történtek. Amiért még mi lelkesedtünk, az a mai fiatalokat nem érdekli. Az iskolák meg - ahol a fiatalok először találkoznak a KISZ- szel - hagyományőrzőek, nem olyan programot adnak és nem olyan szervezeti köntösben, ami a tagságnak kell. Ami a demokráciát illeti nem lehetnek alapvető gondok, ha keveset beszéltek erről a fiatalok. Ezen a területen is lehet találkozni egy, a vállalatra jellemző vonással, fiatalok a vezetők és a testületek tagjai, így kevés a tapasztalat és a hagyomány az alkotó vitára. Egyik oldalon nem jöttek még rá, hogy mennyi segítséget kaphatnak, másutt meg arra, hogy bele kell szólni a dolgok menetébe, ha jobbítani akarnak.- Mire az írás megjelenik a XI. kongresszus befejezi munkáját és Ti már itthon lesztek, de most még előtte vagyunk: kétfős delegációtoknak eredményes munkát és személyes sikereket kívánok! NAGY ISTVÁN
