Atomerőmű, 1984 (7. évfolyam, 1-8. szám)
1984-02-01 / 2. szám
2 ATOMERŐMŰ ÉPÍTŐI Akadozó zöldségellátás Február másodika nevezetes dátumként kerül az atomerőmű dolgozóiból szervezett munkásőralegység történetébe, hiszen ezen a napon lett a szakaszból század. Több mint hat év eltelt azóta, hogy elkezdődött a beruházáson a munkásőrség megszervezése, amiről Pach Ferenc, az újonnan kinevezett századparancsnok így emlékezik: — Amikor megkaptam a feladatot, hogy kutassam fel a beruházáson dolgozók közül azokat, akik az ország valamelyik munkásőr-alegységében már szolgálatot teljesítettek, bizony nem gondoltam, hogy egy héten belül megalakul az „atomos” raj. 1978. februárjában vagy kilencezer ember között kellett keresgélnem az átjelentő kartonok alapján. Aztán a rajból szakasz lett 1980-ban, és most, 1984-ben már a század címet viseljük. — így nagyon egyszerűen hangzik, de biztosan voltak pillanatok, amikor le kellett gyűrni a nehézségeket. — Természetesen voltak. Gyarapítani kellett a létszámot, és az új tagoknak be kellett illeszkedni a régiek közé, ami nem volt könnyű. Minden munkásőr-alegységnél kialakul egy-egy sajátos szokás, belső rend, nem érvényesülhetnek olyan egyöntetűen az előírások, a szabályzatok, mint például a honvédségnél. A munkásőralegységek sajátossága nagyban függ a tagok szakmai tevékenységétől, elfoglaltságától. Például nálunk ha egy sürgős munka van soron, mondjuk egy revízió, akkor mi a kiképzést más időpontra tesszük, pontosan annak érdekében, hogy azon is teljes létszámmal vehessünk részt. Így történt, hogy a szakaszunk annak idején többször önállóan, nem pedig a századdal együtt hajtotta végre lőgyakorlatát. Persze, ehhez az kellett, hogy a parancsnoki állomány Paks város történetében az 1970-es évek óriási változásokat hoztak, megkezdődött az atomerőmű-építés intenzív szakasza. Ez az építkezés gyökeresen megváltoztatta a község, majd város arculatát és jelen pillanatban is szinte hétről hétre érzékelhetőek a változások. Ezeket a nagy változásokat kötelességünk rögzíteni és az utókor számára úgy feldolgozni, hogy azt hasznosítani lehessen a majdani történetírásunkban és településkutatásunkban. Ezt a feladatot kell felvállalni a helytörténet írásának és kutatásnak. Ennek a munkának természetesen bizonyos hagyományai már megtalálhatók a városban, hiszen 1976-ban megjelent Paks monográfiája, mely egy több évtizedes gyűjtő- és kutatómunka eredménye volt. A Bezerédj Ált. Iskola Honismereti Szakköre több, mint tíz éve gyűjti a tárgyi emlékeket és ezeket egyszer már be is mutatta egy, a saját úttörőszobájukban Pach Ferenc századparancsnok üzemlátogatásokon meggyőződjön az itteni munkák fontosságáról, és belássák a változtatások szükségességét. — Milyen a jó munkásőr? — A kérdés talán így nem helyes, mert azt sugallhatja, hogy van rossz munkásőr is. Pedig a munkásőr csak jó, vagy még jobb lehet. Ehhez aztán az kell, hogy példás családi életet tudjon megvalósítani, a munkahelyen helytálljon, és a kiképzésben megfeleljen a követelményeknek. — Mint parancsnoknak, milyen eszközei vannak a fegyelmezésre, a nevelésre? — Fegyelmezni eddig nem kellett, mert aki nem tud fegyelmezett lenni, attól rövid úton megválunk. Egyébként azt vallom, hogy annak mindig van valami oka, ha valaki kilóg a sorból, és valahogy meg is látszik az embereken, ha problémájuk van. Ilyenkor észre kell venni, oda kell figyelni és segíteni kell. A munkásőrök legmesszebb menő segítséget nyújtanak egymásnak, mindent megtesznek egymásért. — Most, hogy a szakaszból század lett, a feladatok rendezett alkalmi kiállításon. Ezek az eredmények azonban elég szerények, ezért a Hazafias Népfront városi bizottsága úgy határozott, hogy nagyobb hangsúlyt helyez erre a munkára. Ezért összehívta a helytörténeti bizottságot, értékelték az eddig végzett munkát, majd újjáválasztották a tisztségviselőket és új programot fogadtak el. Ennek az új programnak az a lényege, hogy amíg Pakson nincs múzeum, addig létesíteni kell egy olyan bázist, hol az anyaggyűjtéshez és kutatásokhoz a megfelelő feltételek megvannak. Így a városi tanács támogatásával és jóváhagyásával egy olyan helyiséget alakítottunk ki, hol az eddig összegyűjtött írásos anyagok egy részét már eltudjuk helyezni. Rövidesen talán tavasszal még másik helyiséggel bővül ez a bázis, mely a volt járási hivatal épületében van. A terv az, hogy a három helyiségből kettőis megnőnek, a kiváló szakasz címet követi-e majd a kiváló század megtisztelő címe? — Valóban nehezebb dolga lesz mindegyikünknek, személy szerint nekem is. A parancsnoki munka megköveteli, hogy továbbképzésen vegyek részt. Az, hogy tavaly elértük a kiváló szakasz címet, feljogosít bennünket a bizakodásra, különösen azzal együtt, hogy már 1981-ben és 1982-ben is csak egy hajszállal maradtunk el a legjobbaktól, és mindig valami apróság miatt. Kiváló század címet elérni viszont nagyon nehéz lesz, ezzel tisztában vagyunk, hiszen ennek a címnek az elérését ettől az évtől kezdve igen szigorú feltételekhez kötötték. Mi dolgozni fogunk érte becsületesen, és remélhetőleg azok a munkatársaink, akik nem munkásőrök, továbbra is segítenek bajd bennünket azzal, hogy amikor mi foglalkozásokon vagyunk, ők az idén is vállalják a plusz terheket. Pach Ferenc munkásőr századparancsnok 1975-ben tett esküt, majd 1977-ben elvégezte a parancsnoki iskolát. Szakmájában is elismert, nyolc elfogadott újítása van. Kétszeres kiváló parancsnok, és tavaly szeptember 29. óta a Haza Szolgálatáért Érdemérem ezüst fokozatának tulajdonosa. Megfontolt szavai céltudatosságot, emberséget tükröznek, ő szervezte az első rajt hat évvel ezelőtt, és most, amikor már az első blokk több milliárd kilowattóra energiát adott az országnak, ennek a fontos objektumnak a munkásőreiből szervezett század élére is őt nevezték ki. Kívánjuk neki és beosztottjainak, hogy jó egészséggel és töretlen munkakedvvel lássák el a rájuk bízott feladatokat, és érjék el a megtisztelő kiváló század címet Is. ben az anyagokat tároljuk, míg a harmadik helyiség lenne az úgynevezett kutatószöba. A Bezerédj Ált. Iskola Honismereti Szakköre által összegyűjtött igen gazdag néprajzi és más tárgyi emlékeket pedig a volt rendőrségi épületben tervezzük elhelyezni is kiállítani. Hogy mennyire fontos ez az alapbázis megteremtése, azt csak egyetlen példával kívánom alátámasztani. Már többen felajánlották helytörténeti tárgyú gyűjteményük egy részét, de csak akkor, ha annak egy mindenki által hozzáférhető, ám gondosan tárolt és megbízható elhelyezést tudunk biztosítani. Ezért tekinti egyik kiemelten fontos feladatának a Hazafias Népfront városi bizottsága a helytörténeti munkát és kéri a város lakosságát, hogy segítse a helytörténeti bizottság munkáját ötletekkel, javaslatokkal és a tárgyi emlékek összegyűjtésével. Beregnyei Miklós Riporter talán még nem hegyezett úgy ki ceruzát, mint most, amikor a lakótelep megfelelő zöldségellátása, pontosabban ellátatlansága okainak kibogozására vállalkozott. Nem volt szándékában kímélni beszélgető partnereit sem, jelen esetben Nyiratiné Nász Rózsát, a városi tanács vb termelési és ellátósfelügyeleti osztály kereskedelmi főelőadóját és Rauth Jánost, a Paks és Vidéke ÁFÉSZ igazgatóságának elnökét. Az első, némileg provokatív jellegű kérdésre, hogy jogosnak ítélik-e meg a lakótelepi zöldségellátás színvonalát erősen kifogásoló lakossági észrevételeket, kifogásokat, mindketten elismerőleg válaszoltak. Mármint jogosnak. Igaz, Rauth János hozzátette, hogy kéthárom éve alapvetőbb cikkekre vonatkozóan érte őket kritika, azóta a zöldségtéma felvetése fejlődésnek is tekinthető, és hogy Paks mégsem Pest, bármennyire hasonló bennük két hangzó. A beosztási és hatásköri különbözőségekből is fakadóan a következő kérdésre, hogy mit tették és tesznek a zöldségellátás javítása érdekében, a tanács képviselője hangsúlyozta: — Hatóságilag senkit, sem áfészt, sem tsz-t, sem maszekot nem kényszeríthetünk semmire. (Legfeljebb KÖJÁL, építési és más utasítások betartására). Valamint ösztönözhetjük őket az ellátás javítására. Itt van például az 1983. májusában kelt, az ellátás javításával kapcsolatos levél, amelynek címzettje a Tolna megyei ZÖLDÉRT, a Népbolt, a helyi áfész. Rendszeresen megtartjuk a fogyasztók tanácsának összejöveteleit is, amelyre minden illetékes meghívást kap. Sajnálatos, de tény, hogy Paks körzetében csökkent a kistermelők termelési, értékesítési kedve. Vannak, akik inkább Pécsre, Tatabányára viszik árujukat a jobb értékesítés reményében, mint Paksra. (Vajon nem lehetne azt Ajánlások A szocialista brigádmozgalom hármas követelményének eredményes megvalósulása érdekében a beru-’ házási művelődési bizottság és a paksi művelődési központ ajánlásokat adott ki a beruházás szocialista brigádjai számára. Az ajánlás tartalmazza azokat a legfontosabb tanulási, művelődési formákat, lehetőségeket, amelyekkel a brigádok kollektíván és egyénileg gazdagíthatják vállalásaikat, a teljesítésekkel pedig önmagukat, a brigád szocialista jellegét A brigádok elbírálásánál, értékelésénél nyilvánvalóan szempont az is, mennyire érvényesült a brigádoknál a hármas jelszó egységének elve. Ezért érdemes tanulmányozni a közre adott ajánlásokat, még inkább élni a különböző lehetőségekkel. az árat helyben megadni? — mint utólagos riporteri kérdés.) A tsz-ek, az állami gazdaság ún. „ipari zöldséggel” foglalkoznak, amelynek bolti értékesítése körülményes, drága, és az igényeknek sem felelne meg. A zöldségellátással tehát folyamatosan foglalkozunk, napirenden van, és keressük a javítás lehetőségeit. — Ezek a kifejezések az újságolvasók fülének gyanúsan hangzanak. Tudna mondani néhány konkrét elképzelést, javaslatot is? — Teljes felelősséggel még nem. De tervezzük a 10. sz. Áfész-bolt környékén a kistermelői eladótér bővítését. Tervek vannak egy kiskereskedői pavilonsor építésére a II. sz. iskola és az új óvoda melletti térségben. A Bükkábrányi Tsz is szeretne pavilont nyitni a volt lakótelepi autóbuszpályaudvaron. (Ide költözne a jelenleg a Dózsa György úton működő kiskereskedő is.) — És mikor lesz ezekből az elképzelésekből valóság? — Tavaszra, legkésőbb nyárra. Ez függ a vállalkozói kedvtől, mert nem léhet az egyik pavilon emeletes, a másik földszintes, egyik téglából, másik farostlemezből, nem beszélve a szemetelés, a környezetszennyezés problémáiról. Feltételeink kedvezőek, kérdés, hányán, hogyan élnek majd ezekkel. Ügy tudom, hogy az áfész is több irányú kezdeményezésekre készül az ellátás javítása érdekében. Ám ezekről ők hivatottak beszélni. Megjegyezném még, hogy az igények igen lökésszerűen jelentkeznek, amelyeket a boltok rendeléseinél, felvásárlásainál csaknem lehetetlen figyelembe venni. Nem ártana, ha a beruházás vezetői időben közölnék a boltvezetőkkel a várható létszámcsúcsokat és -minimumokat, legalább havi rendszerességgel. A tanácstól néhány lépés az áfész központja. Rauth János így folytatja. — Talán nem értik rosszul a kedves olvasók korábbi megjegyzéseim. Kiegészítem még azzal, hogy Pesten sem az ABC-k, CSEMEGÉ-k, a KÖZÉRT-ek alapvető „profilja” a zöldségellátás. Ennek ellenére mi érezzük felelősségünket a témában. Talán nem köztudott, de a primőrárukat (pl. paprika, paradicsom) mi is a budapesti piacokról hozzuk, mert a környéken egyszerűen alig van fóliasátras zöldségtermesztés. Talán az is érthető, hogy 10—20 csomag újhagymáért nem utazunk a környékbeli felvásárlókhoz, adják el (ha tudják) a helyi boltban. Vagy például az újborsó. Kapnánk a tsz-ektől, a konzervgyártól, de kicsépelt módon, amit 6 órán belül el kellene adni... Az ellátás kötelezettsége egy dolog, a jövedelmezőség és a haszon a másik. A kettő nincs mindig együtt. (Boltvezetőink, dolgozóink egyébként külön jövedelmet élveznek a helyi felvásárlások esetén, és külön „leírhatósági százalékot” kapnak a már eladhatatlan zöldségfélékre.) Mivel a „régi” Paks ellátása jobb a házi termelések miatt, szinte minden figyelmünket a lakótelepre fordítjuk. Hogy eddig nem sok és nem látványos eredményekkel? Lehet. Ám azért megemlítenék néhány dolgot: Mivel a környéken felvásárlási lehetőségeink szűkültek, beszerzéseinket áthelyeztük a Duna—Tisza közére, Kalocsa környékére. Mégpedig szerződéses formában, és igen kedvező feltételekkel. (Termelési előleg, fólia biztosítása kedvezményes áron, stb.) Termelő szakcsoportjainkat még jobban segítjük (vetőmag, naposcsibe, tápvásárlás, növényvédő szerek). Különösen gyümölcs vonatkozásában a konzervgyári együttműködést fokozni kívánjuk. De lesz majd lecsópaprika, paradicsom is. Továbbra is rendszeresen látogatjuk a budapesti piacokat friss áruért. Ösztönözzük dolgozóinkat (boltjainkat) a kedvező feltételek melletti helyi beszerzésre. Mozgópult üzemel tavasztól a helyi 10. sz. ABC előtt, remélhetőleg sikerrel és bő választékkal. Csodákat természetesen nem lehet várni, részben az említett feltételek miatt, részben néha az igények is igencsak magasak, s kielégítésüket csak fokozatosan lehet biztosítani. A cikk kezdetén jelzett kihegyezett ceruza mint kiderült —, felesleges volt. Jó riport esetén bár nem szükséges, most mégis engedtessék meg néhány megjegyzés: 1. A leginkább illetékesek „odafigyelnek” és törődnek is az üggyel. 2. A sokat emlegetett „isten malmai” e területen lassan őrölnek és hoznak igazi eredményeket. 3. Lelkem rá: szeptemberben ismét felkeresem a beszélgető partnereket, és ha semmi nem változik — engedelmükkel — a fejükre olvasam (jaj, majdnem azt írtam: fejükre borítom...) ígéreteiket... 4. Bízzunk velük együtt abban, hogy 1984-ben jelentősen javul a lakótelep zöldségellátása. Ha póréhagyma nem is, de lesz mindig egészséges karalábé, karfiol, káposzta, netántán paradicsom, paprika is. Meglátjuk! Czakó Tibor — T — Helytörténet „Atomos” század
