Atomerőmű, 1984 (7. évfolyam, 1-8. szám)
1984-02-01 / 2. szám
ATOMERŐMŰ ÉPÍTŐI 3 Technika POSTÁNKBÓL Végre kezdenek kézzelfogható, világos formát ölteni, mi több a megvalósulás útjára lépni azoknak a kutatásoknak az eredményei, amelyek újabban a kőolaj egyre nyomasztóbb uralmának enyhítésére irányulnak. S mivel közben a többi fűtő- és üzemanyag, a földgáz, a szén, sőt a nukleáris hasadóanyagok is egyre drágulnak, azokról a kutatásokról sem mondhatunk le, amelyek a különféle állandóan megújuló, tehát az üzemanyagszükséglet szempontjából gyakorlatilag ingyenes — a víz, a nap, a szélenergia — egyre szélesebb körű hasznosítására irányulnak. Az persze igaz, hogy ezeknek a látszólag nagyon egyszerű és önként kínálkozó lehetőségeknek a megvalósításához igazában meglepően sok „mellékes” beruházásra van szükség. Ezért ma még — amikor a legtöbb helyen a semmiből kell megteremteni a feltételeket — ezeknek az energiaforrásoknak a kihasználása nem gazdaságos. Mégis egyre világosabban kirajzolódnak a már nem is túlságosan távoli jövőnek a biztató körvonalai ezeknek az energiaforrásoknak a kedvező hasznosításával. A következőkben egy holland elképzelést mutatunk be a szélenergia hasznosítására. Hollandiában a „mélyföldek” víztelenítésére régen széles körben kihasználták a szél energiáját. Napjainkban újra napirendre került e teljesen hétköznapi energiaforrás munkára fogása. A különféle szélmotorok, szélerőművek alkalmazásának fő problémája, hogy miképp raktározzák, hogyan tárolják az energiát. A szélnek — mint energiaforrásnak — túlságosan bizonytalan, megjósolhatatlan a teljesítménye ahhoz, hogy minden további nélkül rábízhassuk folyamatos fogyasztási szükségleteknek a kielégítését. Havi, vagy éves átlagban — kellő számú szélmotort alkalmazva — viszont óriási energia mennyiséghez juthatunk. A már említett holland elképzelés szerint nyolcvan méter magas acéloszlopok nyolcvan méter átmérőjű légcsavar hajtja a generátort. Egy-egy ilyen rendszer három megawatt energiát képes előállítani. Ezer szélgenerátor megépítésével az elért összteljesítmény háromezer megawatt. A szélturbinák áramtermelése persze csak néha — elég ritkán esik majd egybe a fogyasztók szükségletével. Ilyenkor közvetlenül az or. szágos hálózatba táplálják majd az áramot. Éjszakánként, ünnepnapokon, vagy amikor a termelés meghaladja, a szél termelte „fölösleges” árammennyiséget vizet szivattyúznak egy erre a célra létesített tóba, amelynek szintje ezáltal 10—20 méterrel az átlagos fölé emelkedhet. Amikor országos áramhiány mutatkozik, a tó vízfölöslegét a szivattyúkon át, amelyek ekkor turbinaként működnek, és besegítenek az országos hálózatba. Az elemzések szerint ez az újnemű és az eddig: hagyományoktól eltérő elképzelés mind gazdaságosságát, mind technológiai megoldását tekintve kitűnő eredményekkel kecsegtet. BENEDECZKY FERENC Kés a szájban Csinos, fiatal kolléganő falatozik az asztalánál, miközben a szájába veszi a kést, és úgy ízlelgeti a rajta maradt lekvárt. Egy pillanatra rémes látomásom támadt: formás, meggypiros ajkáról vért vélek lecsordulni... A valósághoz visszatérve látom, hogy csupán egy kis lekvár maradt a szája szélén, ő pedig megérezvén a maradékot, angyali mosollyal — miközben huncut gödröcske terem az arcán — kidugja a nyelvét, és máris rendben van minden. Űjabb falat után ismét a szájában a kés, én pedig fokozódó nyugtalansággal latolgatom, hogy szóljak vagy ne szóljak... Csak megszólalok: — Krisztina, édes! Veszélyes dolog ám a kést a szájba venni, mert elvághatod a nyelved vagy a szád, sőt, ha valaki véletlenül meglöki a kezed, még nagyobb bajod is lehet. — Vigyázok én arra — mondja, és tekintetét rám emeli, amiből azt vélem kiolvasni: „mi közöd hozzá?” Tényleg, mi közöm aihhoz, hogy ő hogyan szeret enni? Jobb lett volna szó nélkül hagyni az egészet. Aztán arra gondolok, hogy mi van akkor, ha véletlenül mégis megtörténik a baj; én vagyok itt mellette, én vagyok köteles elsősegélyben részesíteni, és egyáltalán mit kell csinálni, ha esetleg a vértől még el is ájul. Ilyesmi már többször az eszembe jutott, hogy mit is tudnék csinálni, ha ott állok egy ájult ember mellett, akinek esetleg azon múlik az élete, hogy én tudok-e rajta segíteni, vagy sem. Világos, hogy először valahogy az orvost értesíteném, aztán a közelből egy elsősegélyhez értő személyt. És ha nincs a közelben ilyen... ? Ha leáll a szívverés vagy a légzés; szívmasszázst vagy mesterséges légzést kell alkalmazni... De hogyan ? Valami olyasmire emlékszem, hogy a mell szegycsontjára kell helyezni a bal kezet..., nem, inkább a jobb kezet, aztán ... Sajnos, a szívmasszázst elfelejtettem, bár ezelőtt is csak olvastam róla, soha nem csináltam. A mesterséges lélegeztetésről mintha valamivel többet tudnék; azt például jól tudom, hogy a karok emelgetése lélegeztetés céljából már elavult dolog, és ma az a korszerű, ha orron keresztül fújunk be a tüdejébe annak, akinek elállt a légzése; mégpedig úgy, hogy egy zsebkendőt ráterftünk az illető arcára, jobban mondva orrára, hátra támasztjuk a fejét, valamilyen tiszta ruhával előre húzzuk a nyelvét, aztán befújunk a légzés ütemében ... Hányat is ... ? Na, be kell látnom, hogy mint elsősegélynyújtó nem sokat érnék, és ha valakinek az élete azon múlna, hogy — amíg az orvos megérkezik — 3—4 percen belül megindítsam a leállt vérkeringését, vagy légzését, bizony, azért az életért egy lyukas kétfillérest sem adnék. Még meg is büntetnének, ha mellettem valaki meghalna? Nem, azt azért nem, mert úgy emlékszem, hogy a törvény úgy írja elő, hogy mindenki a tőle elvárható legnagyobb segítséget kell, hogy nyújtsa bajban lévő embertársának! Én meg nem vagyok elsősegélynyújtó, én nem tudhatom a szakszerű fogásokat... Azért ez mégsem megnyugtató: a legközelebbi hozzátartozóm is meghalhatna mellettem egy áramütéstől, mert én nem tudnám a bénult légzést elindítani az alatt a néhány perc alatt, amíg nem károsodik az agy, és amíg kiérkezik a mentő. Pedig egyszer már elhatároztam, hogy megtanulom az életmentés alapvető dolgait. Ez az elhatározás akkor született meg bennem, amikor a tévében láttam, hogy egy külföldi válogatott csapat gyúrója, miután talpra állította a sérült játékost, ő maga esett össze, mint később kiderült, szívroham miatt. Most megfordult a helyzet, annak a gyúrónak, aki mindenféle csodaszerekkel percek alatt újra játékra alkalmassá varázsolta a játékost, annak volt szüksége segítségre. És mit tesz isten? A nemrég fetrengő játékos gyorsan a fekvő ember mellé térdelt, és ahogy az megvan írva, szabályos szívmasszázzsal Igyekezett a vérkeringést megtartani. Odaképzeltem magam, és szégyen ide, szégyen oda, rá kellett jönnöm, hogy hiába olvastam én a szívmasszázsról többször is, bizony ott, abban a pánikban, még azt is elfelejtettem volna, hogy fiú vagyok-e vagy lány. De talán egy képzett elsősegélynyújtó is zavarba jött volna, hiszen igaz, hogy szépen megtanítják a tanfolyamon a különböző módszereket, fogásokat a különböző esetekhez, de a tanulást követően évek is eltelhetnek addig, míg az életben szükség lehet valamelyikre. Tényleg, karbantartják-e az elsősegélynyújtói ismereteket, nálunk, van-e továbbképzés, legalább évenként ismétlődően? Na, mindegy, ha még nem is tartunk a rendszeres továbbképzésnél, remélem, legalább ott tartunk, hogy fokozatosan tömegek látják maid szükségesnek az elsősegélynyújtás ismereteinek elsajátítását. De mindenesetre én már az említett tévéjelenet láttán elhatároztam magam: megkeresem a módját, hogy elsősegélynyújtó tanfolyamra járjak. —ma Étkezési Az 1984. januári számban megjelent cikkel kapcsolatosan el kell mondani, hogy Landor Gyula — a Mecsekvidéki Vendéglátóipari Vállalat üzletigazgatója — nyilatkozata „megalapozatlan” volt. Ugyanis csak az utolsó kétnapi vizsgálat eredményét ismertette az újságíróval, nem az egész évet. A cikk írója viszont felületesen vizsgálta meg a körülményeket, mert az év 365 napjából csak két esetben találtuk „megfelelőnek” (és nem példásnak) az étterem és az evőeszközök tisztaságát. Ebből a két esetből lehetetlen azt következtetni, hogy az ellátással a dolgozók többsége elégedett. Étkezési kultúráról pedig beszélni sem lehet akkor, amikor a minimális feltételeket sem tudja folyamatosan az étterem biztosítani. Bizonyítja ezt, az azóta végzett ellenőrzés is, melyet január 31-én végeztünk, akkor ismét minősíthetetlen volt a tisztasági követelmény. Ezt a február 1-i kooperációs értekezleten el is mondtuk, melyet az étterem képviselete el is ismert. Ígéretet tett hatásosabb intézkedésre. Ez is bizonyítja, hogy a cikk nem tükrözte az ellátás körüli valóságos helyzetet, így méltán váltott ki megjelenése felháborodást. KERN FERENCNÉ PAV VÉLEMÉNY A LEVÉLLEL KAPCSOLATBAN: Mivel az „Atomerőmű Építői” szerkesztőségéhez beküldött fenti levelet már a lapban történő közlése előtt olvastam, szükségesnek tartottam, hogy Csizmadia Endrével, a beruházás szakszervezeti intéző bizottsága titkárával együtt a januári újságban megjelent cikk megállapításait és a fenti levél kifogásait megvizsgáljam. Nem tudok egyetérteni a levél azon megállapításával, hogy e cikk írója felületesen vizsgálta meg a körülményeket, mivel nem feladata, hogy az év 365 napján keresztül figyelje az étterem szolgáltatásának minőségét, ö sem tudott mást megállapítani, mint amit mi találtunk ellenőrzésünk folyamán. Az ellenőrzési naplóban — amely rendelkezésre áll; hogy az ellenőrzésre jogosultak észrevételeiket írásban rögzítsék — (s amit az étterem vezetőinek kötelességük figyelembe venni) nem találtunk kifogásokat tartalmazó bejegyzéseket, sőt, azt sem tudtuk megállapítani, hogy a PAV részéről milyen irányú ellenőrzés történt, mivel az 1983. évi naplóban csak a honvédség, a Mecsekvidéki Vendéglátó Vállalat és a szakszervezeti ib. eszközölt bejegyzéseket. Az 1984. január 6-i ellenőrzésről állapítható meg, hogy azon a PAV képviselője is jelen volt, valamint a január 4-i kooperációs értekezlet jegyzőkönyve tartalmaz véleményt, ami azonos a lap januári számában megjelentekkel. Hozzá kell tenni, hogy az elmúlt évben (a havonta) tartott kooperációs értekezleteken elvétve hangzott el a vállalatok képviselői részéről olyan megállapítás, amely kifogásolta volna az étterem rendjét, tisztaságát, vagy az ételek minőségét. A februári értekezlet volt az első, ahol ezek a kifogások (valószínűleg az újságcikk és a január 31-i ellenőrzés hatására, amelyről szintén nem találtunk dokumentumot) élesebben kifejezésre jutottak. Véleményem az, hogy a megállapításokat, kifogásokat az ellenőrzést végzőknek az étterem vezetőinek tudomására kell hozni, csak akkor várható, hogy a tényleges hibák kijavításra is kerüljenek. Megjegyezni kívánom, hogy ellenőrzésünk folyamán az evőeszközök és az éttermi asztalok tisztaságánál találtunk kifogásolni valót, amelyet az illetékesek tudomására hoztunk. Ugyanakkor sajnálatos tényként kell megállapítani, hogy az éttermet igénybe vevők sem vigyáznak környezetük tisztaságára. Az éttermi székeknél és az asztalokon elhelyezett eszközöknél nagyon sok a rongálás, az éttermek melletti mosdók használhatatlanok, mivel a szifonokat és a WC-tartályokat leszerelték, s egyesek az erőmű helyiségeinek falaihoz hasonlóan, itt érvényesítették „művészi képességeiket”. Egyetértek azzal, hogy étkezési kultúránkat javítani kell, de ez csak a szolgáltatóik és a szolgáltatást igénybe vevők közös erőfeszítésével történhet meg. HEGEDŰS GYÖRGY pb-tátkár Nincs újság A hét végén ismét nem lehetett kapni újságot, folyóiratot az erőmű területén, pedig a mai információéhséget figyelembe véve, ez súlyos büntetés a dolgozók számára, mivel máshol nem tudnak újsághoz jutni. Nem hiszem, hogy volna elfogadható magyarázata, miért nincs biztosítva rendszeresen, folyamatosan az új. ságárusítás az erőmű területén. Egy ilyen kiemelt nagyberuházásnál, mint a mienk, ahol hétvégén is több százan dolgoznak, szégyenletes dolog ez az állapot. Ennél csak az a szégyenletesebb, hogy Pakson, az „atomvárosban” is csak a reggeli órákban lehet újsághoz jutni hétvégeken. Volna egy szükségmegoldás, — munka után beülni a művelődési házba, újságot olvasni. Sajnos, ez sem lehetséges az ott randalírozó tizenéves gyerekektől, akik trágár kiabálásukkal- bagózásukkal, szotyolázásukkal, — vagyis a lehető legkultúrálatlanabb viselkedésükkel elviselhetetlenné teszik az ott tartózkodást. A kultúra terjesztésére nézve szintén lesújtó az erőmű éttermének bejáratánál lévő „könyvesbolt”. Ez a sufni csak igen ritkán „üzemel”, pedig amikor véletlenül nyitva van, nagy forgalmat bonyolít le. ÉLES ANTAL ... nincs baj addig, amíg olyan jegyzőkönyvcsodák születnek, mint amelyből most akarunk néhány szó szerinti idézetet megőrizni az örökkévalóságnak. Íme: ......megbízott szóvá tette, hiányolja a tervből az üzemi konyhánál edények, evőeszközök tisztaságának ellenőrzését. Erre válaszolva ... vezetőjel elmondta, hogy ez a feladat nem tartozik ERBE hatáskörébe, ezt ők ellenőrzik. Továbbá ..., hogy néha ... nem tudják a teljes tisztán tartást megoldani.” Ez, ugye, világos beszéd. Semmi közük hozzá, különben is koszosak. Hm ... eszembe jutott egy vicc: Törzsőrmester megállítja az autót; vezetője tökrészeg. — Fújjon bele! — Miért, anélkül nem hiszi el, hogy részeg vagyok? Másik idézet: .. beszámolt a munkahelyen bekövetkezett mérgezésről is. Munkahelyükön kettő darab colás üveg volt található, amiben ismeretlen folyadék volt. Amint később kiderült, egyik üvegben cink-clorid glicerin-t tároltak. a másikban pedig házilag készített pálinka volt. Kínáláskor a dolgozók ezt felcserélték, és így következhetett be a fentebb említett mérgezés. ... a portaszolgálat intenzívebben ellenőrizze és tiltsa meg a szeszes ital munkahelyre történő behozását.” A dolgozót tehát az üvegek felcserélése miatt a pálinka mérgezte meg (mivel annak a behozását kell megtiltani). Hiánypont: „A 172. épületben egy szekrény tetején száradó kenyérdarabokat talált a bizottság. A kenyérszárítást más módon kell megoldani. Felelős: Apr. 4. G. M. Hi.: azonnal” Akinek van valami ötlete ennél energiatakarékosabb kenyérszárításra, adja be újításnak! Végül egy dicséret: „A beszámoló-jelentést csupán a 26. sz. ÁÉV tette meg, beszámolója jó, kimerítő ...” Majdnem olyan kimerítő, mint ez a jegyzőkönyv, amelyből most már csak a legújabb szakkifejezéseket idézzük: — a filmkölcsönzéssel „az MTA filmkölcsönző szerve foglalkozik .. — „a művezetők, csoportvezetők hatáskörébe tartozó alkoholos ellenőrzést jobban ki kell terjeszteni...” — „... ezt az ügemtervben közöltük” Mi meg itt, az „Azt beszélik”-ben. TÖTH A szélerőmű
