Atomerőmű, 1984 (7. évfolyam, 1-8. szám)
1984-10-01 / 6. szám
2 ATOMERŐMŰ ÉPÍTŐI Érdekvédelem differenciáltan Pásztor Béla Pásztor Béla 17 esztendeje dolgozik munkaiadó vállalatánál, a VEGYÉPSZER-nél. 1977-ben került a beruházásra, addig KISZ-tiitkárként tevékenykedett. Jelenleg szakszervezeti titkár, a beruházási pártbizottság tagja, osztályvezető itanár a marxista középiskolában. — A VEGYÉPSZER paksi főszereüésvezeitőségének feladata a 3., 4. blokk technológiájának szerelése, burkolása és a különféle szerkezetek „helyretétele”. Jómagam az önálló kerettel rendelkező munkahelyi szakszervezeti bizottság titkára vagyok. S merit a nálunk dolgozó csoportok általában különböző helyekről szerveződitek, úgynevezett bolygó életmódot élnek, bizony különböző érdekek csapnak össze. — Hogyan sikerült ezeket az eltérő érdekviszonyokat érvényesíteni? — A hét fős üzemi szakszervezeti bizottság és a 27 fős bizalmi testület (melynek döntő többsége fizikai munkás) aat hiszem, alapjában véve jól látja el az érdekvédelmi feladatokat. Bár az is igaz, hogy gyakran inkább a dolgok látványosabb részét (pl. béremelés) képviselik, s kevesebb figyelmet fordítunk a kulturális, oktató-nevelő feladatokra. Amiben viszont egyetértek, szinte mindannyiukkal: itt nincs „púder”, nem beszélünk péL- dáuii olyasmiről hogy „munkasegftő tevékenység”, hanem inkább igyekszünk helytállni a saját munkánkban. Nem egy szakszervezeti bizalmink éppen aizért viselheti tisztségét, mert munkájában átlagon felüt produkál. Nálunk például kurrens szakma a hegesztő, sokat teszünk az utánpótlás neveléséért. A legutóbbi választáson két hegesztőt javasoltunk bizalminak. Hiszem, hogy a legtöbbet, a legminőségibbet produkálók érdemesek a bizalomra ittt és másutt is. Egyértelműen nekik kedvez a (teljesítményre ösztönző bérekkel; a jelenlegi gazdasági felfogás. Mindezt a szakszervezeti munkánk során is kénytelenek vagyunk figyelembe venni. Sarkítom a kérdést: az állandóan „síró”, munkában azonban nem megfelelően produkáló embereket, vagy az esetleg ugyancsak rászoruló jó munkásainkat támogassuk? Szerencsére, az álhumanizmus diktálta látszategyenlőség, ahol a szakszervezet inkább csak mint betegsegélyező egyesület működik, kezd oldódni. Félreértés ne essék, a bizalminak kötelessége védeni a dolgozó érdekeit. De meggyőződésem, hogy az érdekvédelemnek is differenciálnia kell, s ezáltal a jobbra, minőségibbre ösztönöznie. — Ebbe a folyamatosan megújuló, elsősorban anyagi mozgatású szemléletbe hogyan férnek beibe olyan közös megmozdulások, amelyek nem hoznak pénzt? Például a társadalmi munkára gondolok. — Valóban, társadalmi munkázás helyett inkább másodállás után néznek az emberek. De ne legyünk képmutatóik, s vádijuk be, hogy cselekedetei javát érdekek mozgatják. Ügy kell tehát kiválogatni a társadalmi munkákat, hogy minél személyreszabottaibbak legyenek, minél inkább érdekelje vagy minél több érdeke fűződjön hozzá az art vállalónak. Egy nálunk dolgozó nyíregyházi munkásnak például nem biztos, hogy alapvető érdeke a paksi közterületek parkosítása. De ha már abban az iskolában végez munkát, ahová a fia jár ... Egyáltalán, vissza kell adni, vagy inkább meg kell teremteni a társadalmi munka megbecsülését, úgy erkölcsileg, mint anyagilag. Végezetül szeretnék szólni a „kétlakiakról”, akik a teljes munkaerő jelentős részét, kb. 60%-át alkotják. Ezek a beruházásról-beruházásra vándorló csoportok távol vannak a családtól, gyakran mostohák a körülményeik. Csak akkor éri meg nekik ez a komoly nélkülözés, ha az eddigieknél jobban megfizetik őket. Egyáltalán, ha lenne valaki, vagy lennének valakik, akik felvállalnák az ügyüket. Én kevés vagyok... Zsigmond Dezső Rendhagyó párbeszéd Három éve szokatlan műfajú írás jelent meg e hasábokon. Ennek szerzője most hasonlóval fejezi be a lapban cikkei, tudósításai, riportjai sorát. — Szóval elmégy? Bedobod a törülközőt? — El. A törülközőt pedig inkább eldobatták velem. — Kik és miért? — Ezt inkább a „menedzsereimtől kérdezd! — Már nem lesz rá idő. Mi is voltál te itt tulajdonképpen ? — Az atomerőmű beruházás művelődés bizottság titkára, e lap megbízott munkatársa, propagandista, az éttermi hangos híradó szerkesztője, az MNK társadalmi vezetőségének, a megyei művelődési és ifjúsági bizottság tagja, a .. . — Elég! És mit csináltál? — Sokat és semmit. Egyébként: csináltunk, többes számban. A bizottság, valamint a két társmérnök. Bevallom, konkrét és látványos eredményeket alig tudnék sorolni. Ám tény, hogy egyetlen, a miénkhez hasonló vállalati művelődési bizottság sem gazdálkodhatott: évente 6—7000 ezer forinttal, amely kisebb részben a vállalatoktól kért és kapott átutalásokból, valamint a központi szervek céltámogatásaiból jörbt össze. Szinte mindenkit megkerestünk az itt dolgozók kulturális és szórakozási lehetőségeinek, feltételeinek javítása érdekében. A könyvterjesztő vállalatok, a kiadók közel ötezer kötetet ajándékoztak a városi könyvtárnak. A filharmónia három hangversenyből egyet ingyen ígért és adott volna. Az ŐRI saját műsorait önköltségi áron ajánlotta fel. A MOKÉP hetente egyszer premier előtti vetítéseket engedélyezett és biztosított._Az ÁIB nyaranta négy építőtáboros műsorral segített. A szakszervezeti művészegyüttesek vendégjátéka esetén csak az utazási és szerény étkezési költséget számoltak volna fel. Négy év alatt közel egymillió forintot Utaltunk át a művelődési központnak a propaganda, aiz előtéri sajitóolvasó előfizetéseinek, a színházi jellegű műsorok, a játék- és technikai park bővítésére. És még sorolhatnám. — Ne haragudj! Én nem sok változást, bővülést látok négy év óta... — Én sem. Az ORI-tól több plakátot kapok, mint a helyiektől. A színes videomagnó három éve kihasználatlan. Az előtéri olvasóban csaknem három hónapos lapok kornyadoznak. — Ezt is mástól kérdezd meg. Egyesek még azt hinnék, haragszom. — Miért? — Keserűnek tűnik a hangod. — Egy kicsit az is. Az elszalasztott, ki nem használt lehetőségek, a feladatainkhoz szükséges, jól működő intézményi háttér hiánya miatt. — Tehát volna min javítani. — Bőven! A bizottság munkájának színvonalán, a bizottság tagjainak aktivitásán is. És természetesen a már elmondottakon. — Azért volt itt eredmény is... — Ha volt, arról beszéljen más. — Rendben van. Például növekedett a szállókon a vállalati tulajdonban lévő TV-k számla, javult a mozi műsora, soha nem volt akkora nézőszám az MNK mozijában, mint tavaly, miközben az országos adatok egyre riasztóbbak. Sikeresek voltak vetélkedőitek, a horgászversenyek, a KISZ építési napok rendezvényei is szerényebbek lettek volna segítségetek nélkül. Bővült az ASE és a PSE tömegsportja. Nagyobb pesti koncertre is jegyet lehat kapni, autókaravánok indulnak Ilyenkor Paksról. Biztosított a jegyelővétel a stúdióban a helyi mozi- és más műsorokra. Százak olvassák az általiatok előfizetett újságokat a szállókon. Évek óta nem járt Pakson Marosán György, Chrudinák Alajos, Füzesi Zoltán, Moldova György, Berkesi András, hogy csak a legnevezetesebbeket említsem. A szovjetek különbuszokka! mehettek Pécsre a Szovremennyik vendégjátékakor, mert hetekkel előtte zsebükben volt a jegy. Aztán. .. — Mondd csak, mondd! Ezek itt senkinek sem újak. — Utódod van-e, és mit hagysz rá? — Ambrózi Ilona, idén végzett népművelő. Hagyok rá néhány tapasztalatot, és persze rengeteg feladatot. Remélem, kap munkájához annyi segítséget, mint én. — Jó utat! Hiányozni fogsz a lapnak! — Nekem is a lap, és még sok minden. Főzd meg a szerkesztőt, hozza le ezt a beszélgetésit. — Jó, de csak közös nevünkkel, ami: Czakő Tibor Uj tanév, több diák Megkezdődött az új tanév városunk oktatási, nevelési intézményeiben is. Milyen változásokkal számolhat tűnik, mire kell felkészülniük a gyerekeknek, szülőknek, nevelőknek? — erről kérdeztük Szántó Péter művelődési osztályvezetőt. — Amikor az idei tanévről szólunk — mondja —, nem lehet különválasztani az erőművi dolgozókat és aiz „ős” városlakókat érdeklő információkat, esetleges gondokat. Ez végső soron annak az egészséges keveredésnek az eredménye, melynek következtében az erőműviek jobban kötődnek a városhoz, és viszont. Kérdésünkre a választ néhány változást jelző adattal kezdem: a város három általános iskolájában a tavalyi 2666-tal ellentétben most 2838 diák tanul., Az előrejelzések szerint ez a létszám az ezredfordulóig még tovább fog emelkedni, a demográfiai csúcsot (3200 fölötti létszám) az 1988—89-es tanévre várjuk. Szerte az országban hasonlóan nő a létszám, az viszont szinte egyedi példa, hogy itt az óvodákban is hasonló az emelkedés. — Ezzel kapcsolatos pa>nasz, mély szerint a lakótelepi óvodák zsúfoltak. — A 904 óvodai helyünk más, hasonló településekhez viszonyítva átlagosan jónak mondható. A gond a területi megoszlással van: amíg óvodánkban még üres hely is akad, a lakótelepi két, egyenként 150 gyermeket befogadó intézménybe idén is 448-an jelentkeztek. így a két óvoda (az Ifjúsági és a Kishegyi úti) kihasználtsága lényegesen magasabb, mint a városi átlag. Ilyen elosztás mellett kénytelenek voltunk 75 gyermeket a város más óvodáiba elhelyezni, melyek sajnos gyakran távolabb estek lakóhelyüktől. Átmeneti megoldásként két pavilont választunk le óvodai célokra a közeljövőben (előreláthatólag november elején) átadásra kerülő lakótelepi bölcsödéből. — A lakótelepi iskola is hasonló gondokkal küzd... — Valóban, ott is elég nagy a zsúfoltság, hiszen a tavalyi nem kevés 1270-ről idén 1389-re emelkedett a tanulók száma. Ezért szinte minden, eredetileg más célra szolgáló helyiséget tanteremmé alakítottunk. Felvetődött itt is, akárcsak az óvodáknál a lehetőség, hogy néhány gyermeket más iskolába helyezzünk el, de az újjáépítés ideje alatt úgyis kénytelenek voltak „idegenbe” járni — nem dobálhatjuk pingponglabdaként ideodai őket. — Napközibe azonban, úgy tudom, nem kerülhet minden jelentkező. — Az említettek miatt napközis termeink javarésze is beolvadt az osztálytermekbe. Akinek valóban szüksége van rá, igyekszünk felvenni. Nem húzzuk meg mesterségesen a határvonalat a hatodik osztály után, bár igaz, a hetedik—nyolcadikosokat már önállóbbnak tartjuk. Indokolt esetben azonban ők is napközisek lehetnek. A szervezett étkezést (ami ebédet jelent) minden jelentkezőnek biztosítjuk. — Mi a helyzet a középiskolában? — Itt is nőtt a létszám, olyannyira, hogy a következő évben már nem is emelkedhet, magyarul — nem vehetünk fel több jelentkezőt. Így is 40 fős első osztályok indultak. Reméljük, hogy a 86—87-ben felavat tandó szakmukásképző intézet segít a felhalmozódott igények kielégítésében. — Hallottuk, hogy — sajátos módon — tavaly „pedagógusfelesleg” volt. Idén itudják-e alkalmazni az önöknél kopogtató tanárokat, tanítókat? — Ez a bizonyos telítettség annak a következménye, hogy az erőművi, elsősorban értelmiségi dolgozók feleségei (köztük sok tanár, tanító is) elsősorban nálunk keresnek munkalehetőséget. A tanulási létszámok növekedésével azonban több pedagógusra van szükség, úgyhogy örömmel mondhatom, hogy az idén minden nálunk jelentkező pedagógusit alkalmazni tudtunk. — Milyen a kapcsolat az oktatási, nevelési intézmények és az erőmű között? — Határozottan jó. Az önöknél dolgozó szocialista brigádok nagy értékű társadalmi munkát végeztek, végeznek rendszeresen az általános iskolákban, óvodákban. S nem csupán ott, ahol a gyermekeik miatt közvetlenül érdekeltek. Bár nem társadalmi munkában, de égető gondunkat oldották meg a CSŐSZER munkatársai, akik ellentétben más felkért kivitelezőkkel, elvál ■ látták a 3. sz. Általános Iskola központifűtés-szerelési munkálatait. Az Atomerőmű Vállalat 10 mikroszámítógéppel sietett a segítségünkre, amikor értesültek arról, hogy az idén általános iskoláinkban is elkezdődött a számítógépes oktatás. Nem csupán gépet, de szakembert is biztosítanak, akárcsak tavaly, amikor érdeklődő pedagógusoknak indítottak ehhez hasonló tanfolyamot. ZS. D. Eves felkészítő tábor A KISZ Városi Bizottsága és az Atomerőmű Építkezés Bizottsága ez évben is megrendezte éves felkészítő táborát 1984. augusztus 27—30- ig a KISZ Tolna megyei Bizottsága vezetőképző táborában, Fadd-Domboriban. A két bizottság testületi ülésen elfogadta az intézkedési tervet a tábor előkészítéséről, a politikai célkitűzéséről, a mozgósítandók köréről. A tábor vezetősége előzetesen három értekezletet tartott, ahol megtárgyalta a szervezéssel kapcsolatos aktuális feladatokat: az előadók felkérését, a technikai teendőket, a szabadidős programokat. A tábor programját igyekeztek úgy alakítani, hogy az aktuális feladatokból és határozatokból megfelelő tájékoztatást biztosítsanak a résztvevő KISZ-vezetőknek, amit az előadások eltérő minősége ellenére végüdis sikerült megvalósítani. Kiemelten foglalkoztak az ez évben lebonyolításra kerülő ifjúsági parlamentekre való felkészítéssel. A fiatalok jól' segítették egymást a csoportos foglalkozáson elmondott véleményeikkel és a gyakorlatból szerzett tapasztalataikkal. A szabadidős programok sikerét biztosították az esténként megszervezett filmvetítések, játékos „klubestek” és az elmaradhatatlan diszkó. A csoportok nagy lelkesedéssel vettek részt a kulturális vetélkedő-sorozaton és a sportbajnokságokon is. A tábort meglátogatták a 22. sz. ÁÉV, GYGV, PAV, VERTESÉ, ERBE képviselői a városi PB titkára, a városi tanács elnöke, a HNF városi titkára^ valamint régi KISZ- esek. A látogatók részt vettek az aznapi programokon, közelebbről megismerték a tábor életét a jelenkori mozgalmi munka hangsúlyos elemeit. összességében elmondható, hogy a tábor elérte célját, sikerült tudatosítani a soronkövetkező feladatok egységes értelmezését és segítséget tudtak adni ezek gyakorlati megvalósításához. A KISZ-vezetők egy hét gazdag élményeivel térhettek vissza gazdasági és mozgalmi munkájukhoz. Beregnyei Miklós—Pach János: Tolbuhin nyomában 2 Megtudtuk Maris nénitől azt, miszerint a 10—13 éves lányokat összeszedték és a vasútállomásra vitték, ahol mosodát rendeztek be, ott kellett a lányoknak mosni. Elmondta, hogy a mai „Sánc” étterem helyén, a volt Erdős József-féle házban egy nagy konyha volt, hová őt is elvitték tésztát gyúrni. A bombázásra úgy emléke, zett vissza, hogy az 1945. márciusában volt este felé, ő éppen fejni ment, mikor a nagy robbanást meghallotta. Emlékezete szerint a következők haltak meg ekkor: Blatt György, Metzger Ferenc, Benedeczky. Szerinte Blatt Mariska megmaradt, mert ő az asztal alatt volt. Ezen kívül még egy Aranka nevű asszonyra emlékszik, aki a kórházba szállítás után halt meg! Ezek után a bombázás színhelyét kerestük meg és kopogtattunk be id. BLATT PÁLHOZ a Kosár út 15-be. Tőle a bombázásokról kérdezősködtünk, aki az időpon. tot 1944. március 14-re határozta meg. Megjegyezzük, hogy nem 1944, hanem 1945 a pontos időpont. Pali bácsi elmondása szerint meghalt az édesapja; Blatt György, a nővére; Blatt Mária, továbbá Mattern Aranka, Benedeczíky és Metzger Ferenc. Mivel elég nagy volt a bizonytalanság a halálozással kapcsolatban, így megnéztük a városi tanácson a „halálozási anyakönyvet”. Az itt bejegyzettek szerint a következők haltak meg: 1. BLATT György — 73 éves, molnár — 1945. március 14., 19.00- kor. 2. BLATT Mária (Feil Mátyásné) — 28 éves — 1945. március 14. 19.00-kor, 3. MATTERN Aranka — 14 éves — 1945. március 14. 18.00- kor, 4. METZGER Ferenc — 20 éves földműves — 1945 március 14. 19.00-kor, 5. BENEDECZKY Ferenc — 19 éves vill.-szerelő — 1945. március 15. 17.00-kor. (Folytatjuk.)
