Atomerőmű, 1984 (7. évfolyam, 1-8. szám)

1984-10-01 / 6. szám

ATOMERŐMŰ ÉPÍTŐI 3 Technika Eli FORDULÓ Marya Sklodowska — vágy­­ismertebb nevén Maria Curie — „Élete olyan gazdag nagy tettekben, hogy az ember szeretné történetét úgy me­sélni, mint valami legendát”, így emlékezik róla könyvé­ben lánya, Eve Curie. Marya Sklodowska belső hivatásérzettől hajtva 1891 őszén elhagyja hazáját, Len­gyelországot, és Párizsba, a lehetőségek városába költö­zik. Ott nehéz és magányos éveket tölt, igyekszik mun­kásságát megalapozni. Ké­sőbb találkozik egy férfival — Pierre Curie-vel, — aki épp oly zseniális, mint ő. Felesége lesz. Boldogságuk páratlan a maga nemében. Elszánt és keserű erőfeszí­tésük eredményeképpen fel­fedeznek egy varázslatos ele­met, a rádiumot. És éppen akkor, amikor a két tudós dicsőségét az egész világ megismeri, Marie-ra gyász szakad. Nagyszerű tár­sát, Pierre-t elragadja a halál. Szíve sajog, testét fájdal­mak gyötrik, de ő folytatja a megkezdett munkát, és nagyszerűen továbbfejleszti a kettőjük által megalapozott tudományt. Életének hátralévő része örökös áldozat. A háború se­besültjeiért önfeláldozóan dolgozik, egészségét is fel­áldozza. Később tapasztalatát, tudását, minden óráját tanít­ványainak, a világ minden tájáról összesereglett tudó­soknak ajándékozza. Amikor hivatását elvégez­te, fáradtságtól és betegség­től elgyötörve meghal. A gazdagságot mindig vissza­utasította, és a kitüntetéseket érzéketlenül fogadta. Einstein mondta róla: „Ma­dame Curie egyetlen az ösz­­szes híres emberek között, akit a hírnév nem rontott el.. Mi, akik ma már részesei vagyunk az atomkornak, tisz­telettel és csodálattal gondo­lunk erre a nagyszerű asz­­szonyra. Madame Curie mun­kásságával nagyban hozzájá­rult ahhoz, hogy ez a „titok­zatos” jelenség, a maghasa­dás az atomerőművek reakto­raiban az emberiség javát szolgálja. Sajnos, vannak, akik ezt a nagyszerű felfedezést az em­beriség megfélemlítésére, pusztítására kívánják fel­használni. Fel kell emelni szavunkat azért — mint ahogy Madame Curie is tette volna —, hogy felfedezésének gyümölcse kihulljon az őrült kalandorok kezéből. Legyen békés atom, amely ne gyil­koljon, hanem a gyógyítást szolgálja, ne romboljon, ha­nem építsen, és okos, hozzá­értő emberek kezében az ember nagyságát dicsérje. A Nobel-dí jak történetében a Curie név két szempontból is figyelemre méltó. Madame Curie az egyetlen tudós, aki két ízben nyerte el a leg­nagyobb tudományos kitün­tetést, és a Curie család négy tagja összesen öt Nobel-díjat papott. A család utolsó No­­bel-díjas felfedezésének az idén különleges időszerűsége van: ötven évvel ezelőtt fe­dezte fel a Joliot—Curie há­zaspár a mesterséges rádió­­aktivitást, amely nélkül a magfizikát és atomtechnikát ma már nem tudják elkép­zelni. Benedeczky Ferenc Nem volt mézesmadzag — Egészen 1984. márciusáig nem történt itt semmi. Illetve annyi, hogy havonta befizet­ték a tagdíjat. De ezt ne írd meg. — Jó. Akkor kezdjük most a beszélgetést... — Mire vagy kiváncsi? — Például arra, hogy miért nem történt itt 1984. már­ciusáig semmi? — Azt nem tudom. Én csak márciustól dolgozom KISZ- titkárként. Igaz, előtte is itt voltam, de ha erről kérdezel, vak voltam és néma vagyok... Forray János a GYGV Kál­lai Éva KlSZ-alapszervezeté­­nek titkára mindezt tréfásan is, komolyan is mondja. Az a fajta ember, aki nem szíve­sen szedi le a keresztvizet elődeiről, azért, hogy a saját munkája jobb színben tűnjön fel. Hosszas bíztaiásr.x so­rolja azt is, mi történt már­cius óta. — Alakuló taggyűlésünkön 15 fővel szerveződtünk újjá. Ezután a legkülönfélébb he­lyekről jelentkeztek tagok alapszervezetünkbe. — Mi volt a „mézesmad­zag”? Fellapozza naplóját, ame­lyet emlékeztető füzetnek ne­vez, s amelyben minden el­hangzott fontosat rögzít — tőmondatokban. — Nem volt mézesmad­zag — egyszerűen dolgozni kezdtünk. Elhatároztuk, hogy patronáljuk a III. sz. Általá­nos Iskola Alpári Gyula út­törőcsapatát. A vállalt há­romszáz óra társadalmi mun­kából eddig a Siófok-sóstói gyermektábor felújítási mun­káival 260-at teljesítettünk. Május 16-án sport-, politi­kai és kulturális vetélkedőt, augusztus 25-én pedig erő­művi spartakiádot szervez­tünk. Részt vettünk a szek­szárdi FIN-napokon, támo­gattuk a tolnai mozgássérül­teket . .. — Kinek, és hogyan sike­rült így feléleszteni az alap­szervezetet? — Voltak és vannak olyan emberek, akik mozgatórugói megújult alapszervezeti élet­tünknek. Novák Ferencné, Turzó Jánosné, Muchi Mi­hály, de rajtuk kívül is sok a lelkes KISZ-tag. (Van né hány 33—34 év körüli is!) Sokat számit az a tény, hogy ez a mag régóta együtt dol­gozik, s így alaposan meg­ismertük egymást. Kérdésed másik felére egy történettel válaszolok. Első taggyűléseink valamelyikén egy hangoskodó fiatalember állított be (nem alapszerve­zeti tag), aki cinikus meg­jegyzésekkel fűszerezte a be­szélgetést, Meghívtuk a legkö­zelebbi balatonfüredi társa­dalmi munkára, s annyira jónak tartotta a társaságot, hogy kérte felvételét alap­szervezetünkbe. Sajnos, nem­csak jönnek, de mennek is az emberek. Ez viszont nem rajtunk múlik: mivel néhány cég jobban tud fizetni, ezért egyre többen mennek el vál­lalatunktól, alapszervezé­­tünkből legutóbb négy fő tá­vozott. Hadd jegyezzem meg, hogy ezzel a belső munkaerő­csábítással abszolút nem ér­tek egyet, hiszen a vesztes ilyen esetben csak maga az erőmű, az építkezés lehet. — A KlSZ-alapszerveze­­téknek véleményem szerint kettős „betegségük” van: egyrészt túl formálisak, más­részt néha erőtlenek, lazák ... — A KISZ tömegszervezet, mindenki jelentkezhet, és ál­talában mindenkit fel is vesznek. Akit felvesznek, vállal valamit. Aztán mond­juk a mozgalmi év felénél rákérdezünk a vállalására. Ha nem csinált még semmit, szólunk, lehetőséget adunk, aztán ismét szólunk, ismét lehetőséget adunk. Aztán fi­gyelmeztetjük, mégegyszer fi­gyelmeztetjük, de meggyőző­désem, hogy ez nem mehet a végtelenségig. Szembe kell néznünk a problémákkal, s ha hosszas rábeszélés után sem sikerül meggyőzni, ki kell zárni az alapszervezet­ből. Ez persze, csak a leg­utolsó lépés lehet. — Milyen terveitek van­nak? — Már most készülünk fe­nyőfaünnepélyre, s a januári KISZ-témájú vetélkedőre. Sajnos, a közös megmozdu­lásokra, amelyek segítségével még inkább erősíteni tud­nánk az összetartást, igen ke­vés idő és főleg pénz jut. Különböző munkaidőben dol­gozunk, és különböző helysé­gekben lakunk, s így egy mások számára egyszerűnek tűnő kirándulás is gondot okoz. Az pedig tény, hogy n GYGV KISZ-vezetőségének nyolcezer forintja volt egy mozgalmi évre — ezt osztot­ták el a kilenc alapszervezet­nek. Számold ki, mennyi ju­tott nekünk. Régóta tervez­zük, hogy nyitunk egy klu­bot, illetékes helyen meg is ígérték az anyagi támogatást, de az ígéret csak ígérgetés maradt. Reméljük azonban, hogy az új mozgalmi évben sikerül egy olyan anyagi bá­zisra szert tenni, ami által ismét előbbre léphetünk. — dezső — ATOMERŐMŰ ÉPÍTŐI A paksi atomerőmű-beruházás dolgozóinak üzemi lapja. Felelős szerkesztő: Torma Csaba Szerkesztőség címe: Paks, Atomerőmű. Kiadja a Tolna megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Or. Murzsa András Levélcím: Szekszárd, Postafiók: 71. 7101 Engedélyszám: m/ÜHV/308/T Megjelenik évente nyolcszor. Készül a Szekszárdi Nyomdában. 5000 84. 2906 Felelős vezető: Benlzs Sándor 4 bor, a sör, a pálinka... ... kis mennyiségben gyógy­szer, nagy mennyiségben vi­szont igencsak be leheit rúgni tőlük. Láttunk már az erőmű kapujában olyan részeg em­bert, aki azért nem tudott bejönni, mert a „szűk” kor­látok között nem talált be. Aztán láttunk olyat is, aki kifelé ment tántorogva. Töb­ben kérdezték, hogy ha ez az ember most így néz ki, mi­lyen lehetett, amikor befelé jött. Nos, az igazság az. ha va­laki inni akar, nem kell messzire mennie! Kap — a pénzéért — bent is jóféle hazai kerítésszaggatót. Az olaszországi maffia ta­nulni járhatna hozzánk, ho­gyan lehet éveken át pálin­kát mérni, és közben nem lebukni. Pedig a rendészek igazán mindent elkövetnek, hogy rájöjjenek a dolog nyit­jára. Mindeddig sikertele­nül ... Azt már tudják, hogy zug­mérések vannak kerítésen belül és kívül egyaránt. Azt is sejtik, hogy hol. De ha ellenőrzik ezeket a helyeket (a kapun belülieket), sosem találnak semmit. Olyan per­sze van, hogy egy-egy mun­kahely ellenőrzésekor előke­rül a szekrényből, vagy a gumicsizma szárából az üveg, és legtöbbször nem tea von benne. Történt egy ízben, hogy az egyik dolgozótársunk ugyan­csak a pohár fenekére nézett. Olyannyira megerősödött tő­le. hogy a többiek nem bírtak Erkölcsi bizonyítvány A nyáron módosult a ha­tósági erkölcsi bizonyítvány kiadásával kapcsolatos eljá­rás. A kérelmező részére elő­nyös a változás: az eljárás egyszerűbb és rövidebb. Az új szabályozás szerint a ké­relmező a nagyobb forgalmú városi postahivatalokban 15 forintért vásárolhat kérőla­pot, melyre 50 forintos ok­mánybélyeget kell ragaszta­ni. Az előzőleg forgalomban lévő kérőlapok már nem ér­vényesek. A pontosan és ol­vashatóan kitöltött kérőlapot ajánlott levélben kell a kérő­lapon feltüntetett címre kül­deni. A hibásan kitöltött kérőlapokat a postahivata­lokban díjmentesen kicseré­lik. A kérelmek elintézési ha­tárideje az eddig 14—21 nap­ról a beérkezéstől számított 8 napra csökkent. Ha a kérelmezőnek több bizonyítványra van szüksége, akkor annyi, illetékbélyeggel ellátott kérőilapot kell bekül­deni. ahány erkölcsi bizo­nyítványt igényel. A bizo­nyítvány csak a kiállítástól számított 3 hónapon belül használható fel. Az említett kérőlap nem használható, ha a bizonyítványra külföldön van szükség. Ez esetben az „igazolás” kiadása iránti ké­relmet a Magyar Népköztár­saság illetékes külképvisele­tén keresztül, vagy a Belügy­minisztérium rendészeti osz­tályához kell benyújtani, 100 forintos illetékbélyeggel együtt. A hatósági erkölcsi bizonyítvány kiadásának új szabályozását több tényező is indokolta. A legfontosabb közülük az, hogy az elmúlt években a társadalmi fejlő­dés következtében erőteljesen növekedett azon tevékeny­ségek köre, amelyeknél szük­ség van ia büntetlen előéletet igazoló bizonyítványra. A kérelmek növekvő szá­ma miatt nem lehetett tar­tani az államigazgatási eljá­rási törvény szabta határidőt. Korszerűsíteni kellett a bi­zonyítvány kiadásának mód­ját, ezért áttértek a hatósági erkölcsi bizonyítványok cent­ralizált, számítógépes feldol­gozására. vele. Végül hosszas huzavona után szóltak a rendészetnek, akik egy polgári őr kíséreté­ben kimentek érte a főépü­letre. Sikerült az illetőt rá­venni, hogy szép lassan jöj­jön velük. El is indultak, de közben az emberünk állan­dóan mondta a magáét. Las­sacskán annyira felhergelte magát, hogy még a fegyveres őrnek is nekitámadt. Ez már nem tréfa, kihívták a készült­séget, és az illető nem éppen önként, de mindenesetre bi­lincsben távozott. Tavaly a kapuknál kere­ken 100 esetben vettek el italt a portások. Az idén ed­dig 28 ízben, de a szüret és POSTÁNKBÓL végre lehetőséget adott a be­ruházás dolgozóinak lapja, hogy egy olvasó is kezébe vegye a tollat. Az ajánlatot a „Zöldség hol vagy” cikk végén boldogan olvastam, mert némileg csökken­tette felháborodásomat. Leírha­tom észrevételemet, véleménye­met, — így gondoltam én, de kol­léganőim között futótűzként ter­jedt el az újság (a cikk miatt) és véleményem már közvélemény lett. Ezek után többesszám első sze­mélyében kell folytatnom a le­velemet, illetve levelünket. Véleményünk szerint nem a megfelelő helyen érdeklődött a cikkíró a zöldségellátás felöl. Természetesen minden üzletve­zető meg van elégedve az általa vezetett üzletben lévő árukészlet­tel. Minket, a munkából hazatérő háziasszonyokat kell megkérdez­ni, akik 3—4—5 órakor beme­gyünk az üzletbe, vásárolni sze­retnénk a vacsorához és a más­napi ebédhez szükséges nyers­anyagokat, de csak szeretnénk. Mert az üzletben lévő áruk mennyiségi és minőségi kínálatát egy kisközségi élelmiszerbolt is képes prezentálni. Konkrétumokat oldalakon ke­resztül tudnánk felsorolni, de most csak néhányat említünk. Az ömklválasztó Jellegű bolt zöld­ségrészlegén augusztus 18—2fi-ig kizárólag rothadt paradicsom, paprika, sárgadinnye között vá­logathattunk. (Természetesen napi áron.) Zöldséget, sárgarépát Szerkesztőségünk egyik mun­katársa, Vágó János, a lap 1984. augusztus havi számában a szer­ződéses járatokon tartott ellen­őrzéssel, az ellenőrzés módjával foglalkozott. Az ellenőrzés során kiderült, hogy az autóbuszon több olyan utas is volt, aki nem tudott uta­zási Igazolványt felmutatni, aki­nek emiatt 100 forint pótdijat kellett fizetni. A cikkíró megkér­dőjelezi a pótdíj nagyságának jogosságát, mivel az atomerőmű közigazgatásilag Paks városhoz tartozik, és ezért szerinte a helyi (50 forintos) pótdíjat kellett volna fizetni. A helyi tarifa alkalmazásának megállapítása a Közlekedési Mi­nisztérium hatáskörébe tartozik. Jelenleg Pakson a helyi tarifát a Nagydorogi útelág. megállóhelyig kell alkalmazni. Paks, borpincé­szet, az erőmű déli bejáró meg­állóhelyek és Paks között a hely­közi díjszabás alapján kerültek a viteldíjak megállapításra. Ennek alapján a közúti ellenőrök által kivetett pótdíj nagysága a Sze­a pálinkafőzés ideje még előttünk van ... A vállalatok időnként visz­­szajeleznek a rendészetnek a .megtorló” intézkedésükről Legtöbbször úgy, hogy „meg­vontuk a prémiumát ', vagy .csökkentettük a prémiumát”. Ez ugyan lehet, hogy jól hangzik, csak éppen semmit nem jelent. Mert, azért vi­szont senki nem kapott még több pénzt, hogy nem ivott! Ha a munkahelyi ivászatot és az ezzel járó balesetve­szélyt fel akarjuk számolni, akkor ha tetszik, ha nem, komolyabban kell fellépni az ilyen esetekben. VÁGÓ JÁNOS valóságos ünnepnap, ha frisse*, kapunk. Nem egyszer tapasztal­tuk; aimíg a felső ládában egy szem rothadt gyümölcs van, ad­dig nem veszik elő a frisset. így próbálják elérni hogy ne legyen kidobni való? A nem megfelelő raktárhelyiségben sem Jobb a helyzet, ahol az áru egy óráig friss, mert nem tudják felmérni a szükséges mennyiséget, Így a vevő 1—2 hétig rothadt áruból válogatás nélkül vásárolhat. A higiéniáról már nem is me­rünk beszélni, pedig ez is kime­rítene egy pár hasábot az újság­ban. A KÖJÁL figyelmét ezúton hívjuk fel, hogy egyes boltokban nem ártana megvizsgálni a kosa­rak, hűtőpultok, zöldségpolcok, stb. tisztasági fokát, bizonyára találnának pár baciluscsaládot az említett helyeken. Felháborított bennünket a cikk utolsó bekezdésében a következő mondat: „Legközelebb akkor le­gyen a zöldség a téma ha nem lesz. Drágán sem!” Hol élünk? Ma, amikor a tévé, rádió arról beszél, milyenek a zöldségárak, milyen a minőség, hogyan lehetne a lakosság ellá­tásával foglalkozni, javítani, ak­kor megjelenik az újságban, ak­kor nyissuk ki a szánkat, ha már nem lesz mit enni! „Drágán sem.” Vagy talán káprázott a sze­münk?! Ezt Is az újság írta. TENKI JÖZSEFNÉ GYGV mély- és Poggyászdíjszabás ha­­tározmányalnak megfelel. Ugyanakkor mulasztást követ­tek el az ellenőrök akkor, ami­kor a pótdíj mellett nem adtak ki menetjegyet is az utazási iga­zolvánnyal nem rendelkezők ré­szére, (a menetdíj nagysága 8,— Ft) ugyanis a cikkben Is idézett 21. §. 6. pont TV. alpontja szerint a menetdijat és a pótdljat is tar­tozik kifizetni az az utas, aki az ellenőrzés alkalmával érvényes menetjegyet, vagy utazási igazol­ványt felmutatni nem tud. Vállalatunk célja az ellenőrzés megtartásával elsősorban az uta­zási igazolványok meglétének, érvényességének ellenőrzése, to­vábbá annak felmérése volt, hogy mennyire Jellemző a szerződéses Járatokon az arra nem jogosul­tak (nem a fuvaroztató vállalat dolgozóinak) utazása. A szerződéses járatokon az el­következő Időkben Is fogunk el­lenőrzéseket tartani, ezért kérjük önöket, hogy nagyobb megértést tanúsítsanak a munkájukat végző dolgozóinkkal szemben. Volán 11. sz. Vállalat, Szekszárd személyforgalmi és kereskedelmi Osztálya Pótdíjat kell fizetni Ne legyen drága Főként pálinkát tartalmaznak az üvegek Fotó: Deák Hunor A GYGV „Kállai Éva" KISZ-alapszervezetének tagjai

Next

/
Thumbnails
Contents