Atomerőmű, 1984 (7. évfolyam, 1-8. szám)

1984-10-01 / 6. szám

VII. ÉVFOLYAM, 6. SZÄM 1984. OKTOBER Fiatalokhoz méltó lendületet Szeptemberben lelépett a 2. blokk Főszerepben a műszerek Fotó: Deák Hunor Fegyverrel és szerszámmal A fegyveres erők napját, a pákozdi csata évfordulóját ünnepeltük. Szeptember 29- én emlékezünk meg a hon­védség, a rendőrség, a ha­tárőrség, a munkásőrség mindennapos, áldozatos mun­kájáról, mely azonban csak részben fegyverviseléssel já­ró nagy felelősség miattit igé­nyel teljes embert, hiszen a fegyverforgatáson kívüli egyéb feladatok száma sem csekély. Igaz, 1848-ban, a pákozdi ütközetnél valóban fegyverek és fegyveresek űzték el Jel­lasics seregét A későbbiek során azonban a fegyveres erők feladata — bár az alap­funkció megmaradt — jelen­tősen bővült. Egyre kevésbé korlátozódott a „csak fegy­verrel bánás” mesterségére. (Ami egyébként — a tech­nika állandó fejlődése miatt — önmagában sem könnyen tanulható meg.) Bár katonák, mégsem el­sősorban fegyverforgatók az építő-műszaki alakulatok honvédéi sem. A fegyveres erők napját ünnepelve itt Pakson, az atomerőműnél el­sősorban rájuk irányul a fi­gyelem. Lapunkban többször ír­tunk munkájukról egyrészt elismerőleg, másrészt nem takargatva a hiányosságokat, problémákat sem. Ami vitat­hatatlan: az itt dolgozó hon­védek alapjában véve beil­leszkedtek a munkáskollek­tívákba, tevékenységük nél­­külözhetelen az erőmű épí­tésében. Ezért tartjuk kevés­sé helytállónak azokat a vé­leményeket, amelyek — ösz­­szehasonlítva őket a „har­coló” alakulatok honvédéivel — kétségbe vonják az építő­műszakiak „igazi katonasá­gát”. A kételkedőknek említhet­nénk azokat az adatokat, amelyek egyértelműen bizo­nyítják, mekkora az a segít­ség, amelyet általában az építő-műszaki alakulatok nyújtanak népgazdaságunk­nak, hazánknak. Ez azonban, úgy gondoljuk, szükségtelen, hiszen a köztudatba már régóta beleivódott nélkülöz­hetetlenségük. Részükről te­hát harc ez a javából, még akkor is, ha nem fegyverrel vívják. Fokozott erőfeszítést kíván az itt szolgálatot telje­sítőktől, mert feladatuk nem csupán hazánk, a szocialista rend védelme, de ennek épí­tése is. Az MN 2986 alaku­lat 1975 óta 10—15%-át biz­tosítja az erőműnél dolgo­zók összlétszámának. A civilekkel együtt dolgo­zó katonákat a vállalatok ál­talában egyenrangú megbe­csülésben részesítik. Ezért érzik egyre többen alapköve­telménynek, hogy munkában se maradjanak el tőlük. Eb­ben az évben lép huszadik esztendejébe az építő-műsza­ki alakulatok magasabb egy­sége. Húsz éve dolgoznak az ország nagy építkezésein honvédeink — akiket nyu­godtan nevezhetünk kato­náknak, és a köszöntő ne­kik is ugyanúgy kijár, mint a többi fegyveresnek. (A fegyveres erők napja alkalmából az MN 2986 ala­kulatnál jó munkájukért több mint 200 katonafiatait jutalmaztak. Ezúton gratulá­lunk.) Eltelt három év, és ismét összejönnek a 30 év alattiak, hogy ifjúsági parlamenteken elemezzék a gazdasági veze­tés beszámolója alapján az ifjúsági törvény, és az an­nak végrehajtását szolgáló intézkedési tervek megvaló­sulását. A parlamenteknek változatlanul alapvető fela­data, hogy a fiaitalok közéleti tevékenysége kibontakozzon, a kötelességek és jogok tu­datosításával fejlődjön a szo­cialista demokrácia. Ezen a fórumon is adott a lehetőség arra, hogy a meg­változott gazdasági helyzet­ből adódó követelmények fi­gyelembevételével reálisan vizsgálják a tervek végre­hajtását, az esetleges elma­radás okait, hogy a munka­helyi vezetés hogyan foglal­kozik az ifjúság helyzetével. Ám, mint a demokrácia töb­bi fórumán, itt is szükséges fejleszteni a vitakészséget, a vitatkozás kultúráját, a fele­lősséget. Nincs szomorúbb látvány mint mikor forma­­litásokban merül ki egy par­lament tevékenysége, mikor bábokként emelik karjukat szavazásra a fórum tagjai, minden meggyőződés nélkül;. Eddig, 1974 óta, négy alka­lommal hívták össze a par­lamenteket és a legutóbbi ta­nácskozások országos értéke­lése szerint e rendezvények „jelentős ifjúságpolitikai — egyben társadalompolitikai — események, betöltik funk­ciójukat, szervesen illeszked­nek a szocialista demokra­tizmus fórumainak rendsze­rébe”. Ezzel a megállapítás­sal nem llehet vitába szállni, de amíg vannak olyan par­lamentek, ahol a felszólaló úgy kezdi mondanivalóját, Szeptember elseje, a vi- Iágbékenap alkalmából a GYGV paksi dolgozói tilta­kozó gyűlésen ítélték el a fegyverkezési hajszát és a békés építő munka mellett foglaltak állást, majd távirat­ban is megfogalmazták bé­kevágyukat amit az amerikai követségre juttattak el. A távirat többek között azt is tartalmazta, hogy az emeri­hogy ő már három évvel ez­előtt elmondta ugyanazt, amit mosit akar mondani, de azóta sem történt változás az általa kifogásolt rossz gyakorlatban ..., akkor el kell gondolkodni azon, hogy vajon mindenhol rendben vain-e minden? Erre próbál majd válaszít adni decemberben a KISZ Atomerőmű Építkezés Bi­zottsága, amely létrehozott egy érdekvédelmi munkabi­zottságot, éppen azért, hogy a parlamenteket járva je­gyezzék fel a tapasztalato­kat. A KISZ-bizóttság már az előkészületek időszakában felkészítette a KlSZ-tiitkáro­­kat a parlamentek feladatai­val, szervezésével kapcsolat­ban. Ami a feladatokat illeti, nyilván sehol sem fog kima­radni a parlamentek napi­rendjéből az sem, hogy a 30 éven aluliak fiatalos lendü­lettel mozgósítsanak a mun­kahely, illetve vállalat előtt álló gazdasági és egyéb fela­datok teljesítésére, a jól szervezett munkára, a mun­kafegyelem erősítésére, a munkaerő gazdaságosabb ki­használására, az ésszerű energia- és anyagtakarékos­­ságra, a vállalat tevékenysé­gének javítására:, a meglévő fogyatékosságok kiküszöbö­lésére. Beruházásunkon a PAV és az ERBE vállalati szintű, a többi vállalat mun­kahelyi szintű ifjúsági par­lamentet rendez. Ha megtör­tént az említett tapasztala­tok összegyűjtése és értéke­lése, lapunkban is közölni fogjuk azokat. T. CS. ség veszélyben van, mivel az atomfegyverek felhalmozása olyan méreteket öltött, hogy csak egy szikra keli, és láng­ba borul az egész .világ. Az emberiségnek a különböző katonai tömbök fegyverzetei­nek fokozatos csökkentése, az erőegyensúlynak a fegyverze­tek alacsonyabb szintjén tör­ténő biztosítása az érdeke. Végső soron így is meg­fogalmazható elmúlt néhány éves munkánk eredménye: az atomerőmű épülő és üze­melő részét elválasztó ide­iglenes kerítést ismét áthe­lyeztük — egy blokkal balra. (Érdekes sokan annak örül­nek, ha nagyobb lesz a bir­tokuk — mi annak, hogy ki­sebb lett.) Nehéz dolog számok és felkiáltójelek nélkül beszélni mindarról, ami két ilyen ke­rítésáthelyezés között törté­nik. Hány köbméter beton, hány ezer tonna acél, hány kilométer cső ... Furcsán állunk ezekkel a számokkal: aki csinálja, nemigen érzékeli a tonnákat — mi meg, akik a köbmé­tereket számoljuk, sokszor nem is tudjuk, hogy nem a beton nehéz, hanem a vibrá­tor ;.. Lehet, hogy nem is a be­tont kéne ilyenkor számolni. Hanem, hogy hányszor esett jól a munka és hányszor nem; hogy hányszor sikerült megúszni egy balesetet és hányszor nem, mennyi ká­vét ittunk meg és abból hány volt rumos; hány szerelem tonódott és mennyi szakadt szét; hányán gazdagodtak meg és hányán nem; hányán jöttek dolgozni és kik men­tek el, és kik jöttek újra vissza, amíg egy blokk elké­szült. Mert a sok munka és idegrombolás, veszekedés, ki­békülés, kis siker és kis gond után elkészült — és úgy tű­nik, jól készült el — a kettes blokk. Igaz, a sorrend tör­vénnyé szerint ez a blokk nem vonzotta úgy a közfigyel­met, mint az első, (végülis: ki emlékszik ma már a vi­lág második űrhajósára, új­szívesére, vagy éppen atom­erőművére). A kerítésen túl azonban minden kilowattóra egyfor­ma. Egyformán fontos! Ezt, szerencsére, nemcsak most tudjuk, hanem tudták mind­végig a geodéták éppúgy, mint a tervezők, építők, gyártók és szerelők, festők, szigetelők, üzembehelyezők, ellenőrök, külföldi szakem-1984. szeptember 13—15. között megrendezésre Pak­son, a Munkás Művelődési Központban a III. atomtech­nikai szimpozion, VVER-440 ATOMERÖMÜVI BLOKK ÜZEMBEHELYEZÉSI ÉS ÜZEMELTETÉSI TAPASZ­TALATAI címmel. Az ünnepélyes megnyitón Pónya József a Paksi Atom­erőmű Vállalat vezérigazga­tója köszöntötte a megjelen­teket, közöttük a Szovjeit­­unió, az NDK, Lengyelor­szág, Románia, Csehszlová­kia, Finnország, az NSZK és a Koreai NDK szakembereit. Császár József a megyei tanács elnöke Tolna megye életéről, jövőjéről 'tartott tá­jékoztatót. A szimpozion első előadá­sát Czipper Gyula ipari mi­niszterhelyettes tartotta ha­zánk távlati energiaprogram­járól. Többek között elmond­ta, hogy a jövőben kiemel­kedő szerep jut az atomener­berek, karbantartók, rendé­­szek, laboránsok, takarítók, vezetők és beosztottak — mindenki, aki akkor és úgy végezte munkáját, amikor és ahogyan kellett. A blokkot átadták — meg­kapjuk értté az erkölcsi elis­merést, meg az anyagit — aztán anekdota lesz az épí­tésből. Hétköznapok törté­giának. A tervek szerint — erről még tárgyalások foly­nak — Pakson 2000-ig újabb négy darab 440 megawattos blokkot építenek. A második előadást Schil­ler János a Magyar Villamos Művek Tröszt vezérigazgató­ja tartotta, aki ismertette a viillamosenergia-ipar helyze­tét és fejlesztésének irányait. Ezt követően az I. téma­csoportban az üzembehelye­­zési tapasztalatokról hallgat­hattak előadásokat a szak­emberek. Az első munkanap a Du­naiföldvári Népi Táncegyüt­tes nagy sikerű műsorával zá­rult. A következő napon a li­es és III-as témacsoportban hangzottak el előadások: Kí­sérletek az üzembehelyezés során és Biztonság, minőség­­biztosítás címekkel;. Az est baráti találkozóval zárult, amelyen meghívott­ként az összes külföldi szak­nelme. (Tudod Lajcsika, ami­kor nagyapi a kettes blokkot építette. ..) Az építő ember már csak ilyen., Jót nevet a múlton — és előre néz a hármas blokk­ra. Hogy két év múlva ismét áthelyezzük a kerítést — eggyel balta. ember is részt vett. A baráti beszélgetéseken kívül több esetben szakmai tapasztalat­cserére is sor került a hiva­talos előadások kiegészítése­ként. A harmadik napon a IV. témacsoportban üzemeltetési tapasztalatok címmel hang­zottak el előadások. A szimpozion zárszavá­ban, Zettner Tamás a Ma­gyar Villamos Művek Tröszt fejlesztési vezérigazgató-he­lyettese elmondta sikeres volt a 60 külföldi és 200 ma­gyar szakember számára a háromnapos tanácskozás, amelyen 65 előadás hangzott el. Végezetül megköszönte a szimpozion szervezőinek — az Energiagazdálkodási Tu­dományos Egyesület PAV csoportjának — tevékenysé­gét, az előadók közreműkö­dését és bezárta' a tanácsko­zást. Benedeczky Ferenc Csak meggyőződéssel érdemes szavazni Bókót a világnak 1 Tóth András III. atomtechnikai szinpozion

Next

/
Thumbnails
Contents