Atomerőmű, 1984 (7. évfolyam, 1-8. szám)

1984-08-01 / 5. szám

2 atomerőmű Építői A partéiét hírei Zöldség hol vagy? Az Atomerőmű Beruházás Párt V. B. júliusban meg­tárgyalta a Paksi Atomerő­mű I. blokkja első kampá­nyának üzemeltetési tapasz­talatairól szóló jelentést. Az előterjesztés alapján a vb. megállapította ,hogy a közel másfél éves (1982. december 14—1984. április 21-ig) idő­szak alatt a blokk jól vizs­gázott. Az 1983. évi tervet ötven százalékkal túlteljesít­ve a kampányidőszak alatt 3,5 milliárd kilowattóra ára­mot termelt. A gép rendel­kezésre állása az üzemi gép­­,pé nyilvánítás óta 95 száza­lékos volt, ami a nemzetközi tapasztalatok szerint is ki­emelkedő. A termelést ma­gas szintű üzem- és nukle­áris biztonsággal valósította meg, ugyanakkor a környe­zet sugárterheléséhez kimu­tathatóan nem járult hozzá. A blokk berendezéseinek működését vizsgálva megál­lapítható, hogy a primer­­köri gépészeti rendszerek ki­fogástalanul működtek, a szekunder-köri berendezések és segédberendezések vi­szont már jóval nagyobb odafigyelést igényeltek. A villamosberendezések problé­mamentesek voltak, az irá­nyítástechnikánál már sok volt az apróbb meghibáso­dás, de komoly üzemfenntar­tó munkával ezeknek a rend­szereknek a működését is biztosítani tudták. A leállási idő alatt megtötrént az üzem­anyag egyharmadának cseré­je, és elvégezték a szükséges karbantartási munkákat is. A visszaindulás nyugodt körül­mények között, probléma­­mentesen történt, és az egyes blokk 1984. július 4. óta új­ra termel. A vb. elismerését fejezte ki a dolgozóknak a végzett munkáért és a jelentést el­fogadta. Második napirendként az 1984. évi gazdaságpolitikai célkitűzések feladattervének első féléves végrehajtásáról szóló beszámolót tárgyalta a testület. Megállapította, hogy az egyes és kettes blokkon jelentkező feladatok szerve­zése, a tevékenység össze­hangolása sok problémát je­lentett. A III. blokk szerelé­se a tervezettnél lassabb ütemben kezdődött a be­rendezésszállítások késései miatt A IV. blokk építészeti feladatainak teljesítése jó ütemben indult, azonban itt is néhány beépítendő elem hiánya akadályozza a mun­kát. Az illetékesek a szüksé­ges intézkedéseket megtet­ték — állapítja meg a be­számoló. A vb. saját feladat­terve alapján foglalkozott ezekkel a kérdésekkel, és ál­lásfoglalásában rögzítette elvárásait (az illetékesek fe­lé). A hozzászólások meg­erősítették, hogy a végzett munkáról, az elért eredmé­nyekről nagyobb elismerés­sel kell szólni. Javult az együttműködés az ERBE és a PAV között, és továbbfej­lődött a beruházáson a mun­­kaverseny-mozgalom is. Fel­adatként határozta meg a testület, hogy a pártszerveze­tek a következő fél évben saját feladatterveik alapján fordítanak nagyobb figyel­met a gazdaságpolitikai cél­kitűzések megvalósítására. Fokozni kell a gazdaságpoli­tikai agitációs- és propagan­datevékenységet is, jobban kihasználva az üzemi lap és a hangos híradó által biz­tosított lehetőségeket. A vb. az előterjesztéseket a felada­tokkal együtt elfogadta. Ülést tartott a pártbizott­ság is. A gazdasági célkitű­zések feladattervének első féléves végrehajtása értéke­lését követően megtárgyalta a KISZ-szervezetek érdek­­védelmi érdekképviseleti te­vékenységéről és annak ha­tásáról szóló munkabizottsá­gi előterjesztést. A PB fel­adatként határozta meg a pártszervezeteknek, hogy sa­ját területükön vizsgálják meg a KISZ érdekvédelmi, érdekképviseleti tevékenysé­gét, és annak megfelelően tegyék meg a szükséges in­tézkedéseket, ugyanakkor felhívta a KISZ-bizottság fi­gyelmét is ennek a munká­nak a segítésére. A PB az előterjesztést azzal fogadta el, hogy egy idő múlva is­mét visszatér a tapasztalatok értékelésére, ellenőrizve a végrehajtás helyzetét. Mármint hol vagy, hol nem. Z: avagy zöldség: Legin­kább a Bosnyák téri pia­con vagyok, drágám! Cz: És drágán, fenemód! Z: Na hallod! A frissessé­gem meg kell fizetni, ha meg is kopik, mire a la­kótelepre visznek. De mert nélkülözhetetlen vagyok, megvesznek. Van, mikor el sem jutok Pa'ksra... Cz: Sajnos! Mondd, köze­lebbről nem tudsz jönni? Z: Ami azt illeti, Metzger Ferenc áruházvezető (10. sz. ABC) kajtat utánam a Duna-Tisza közére, még Szeged környékére is, és ha ügyesen csinál­ja, fölfekszem az autójá­ra. Néhány paksi kis­termelő is becipel a la­kóra. Sághy László bolt­vezető (Csemege) keve­sebbet kap belőlem, s azt is a központjából, Pest­ről. A többi ... Cz: Te egy kiszámíthatat­lan kis... Z: Ki ne mondd! Különben sem vagyok kiszámítha­tatlan. Mert a termelőm ki- és megszámít. (Mű­trágya, fólia, villany, víz, fűtés törődés, újrater­­mesztés, igények, stb.) Megsarcol, mondjuk, 50 Ft-ra. A bosnyáki „nagy­kortól” már 60 Ft-ért jövök. Az eladóm tudja, hogy igen múlandó az ifjúságom, s ha nyakán maradok, az kár. Kb. 20 százalékom kidobható, mert sokat törődöm és fogdosnak. Ez 100 kg-nál 1200 Ft kár. Mit tesz? A maradék 80 kg már nem 60-ba, hanem 75-be ke­rül.. Aztán ő is hasznot szeretne (min. 15—20 százalékot), az még 15 Ft. így kerülök a végén 90-be a pulton. Kérde­zem : nyerészkedett va­laki? Na, ugye! Sokal­­lod? Tegyél te is az ágyadba, már mint zöld­séges ágyadba! Cz: De nekem nincs ágyam! Legfeljebb 4 cserepem az erkélyen. Z: Hja kérem! Az élveze­teket, az én élvezésemet is meg kell fizetni! Vagy lemondani róluk! Ne ke­seredj el! Amikor nem melegházi. hanem sze­zoncikké válók, akkor sem leszek sakkal ol­csóbb. Mert amit a ter­melő a primőráraknál nem ért el, behozza a szezonban. Nem vagyunk mi egymásnak valók, mondj le rólam (ha tudsz)! Cz: Kénytelen leszek, hacsak az úristen, a Csemege, az Áfész vagy valaki nem segít! Egyébként is löty­­tyedt a bőröd, fakó a színed, aszott vagy, sőt romlott! Megleszek nél­küled! Papolhatnak ne­kem az egészséges táp­lálkozásról. Tegyenek magukévá, akik tudnak! Rémálom. Mit szólnak hozzá a zöldségfront vezetői? Metzger Ferenc: Beszélhet­nénk a lakótelepi ellátásról általában, ami véleményem szerint összességében meg­felelő, sőt, jónak mondható, s ebben nem kis része van a 10. sz. ABC-nek, de talán majd máskor. Most néhány korábbi cikk kérdéseinek („Csemegeügyben” AÉ 1984. január és „Akadozó zöldség­­ellátás” AÉ 1984. február) megismétléséről van szó. Nos, szerintem nem mondott a megszólaltatott zöldség zöldséget. Hozzáteszem, va­lóban mindent megteszünk a megfelelő zöldségellátás ér­dekében. Néha nagyobb, né­ha kisebb eredményességgel. Megpróbáljuk a legkisebb kistermelőt is a bolthoz köt­ni, és megadjuk neki a kért árat akkor is, ha mi további árrést már nem tehetünk hozzá. Ha az rendszeres, megbízható szállító. Kötünk előre is szerződéseket, de alig van a környéken igazi kistermelő. Ami az előbbi ár­számításokat illeti: túlzóak. Nekünk maximált áraink, il­letve árréseink vannak. Így néhány esetben olcsóbban, néha drágábban lehetünk a maszek áraknál. Megjegy­zem, viszonyítva más árucso­portokhoz, a legkisebb hasz­not — éppen a magas vesz­teség miatt — a zöldség, gyü­mölcs hozza. Ennek ellenére törekszünk a minél jobb el­látásra. Nem jótékonykodás­ból. Ugyanis nincs olyan ve­vő, aki fél kilogramm para­dicsomért jön csak. Vesz mellé vajat, kenyeret, sót, stb. Ez is vásárlás, vásárló (holnap is bejön), mindez forgalom, a forgalom pedig nekünk érdek, megélhetés. S csupán még egy beszédes mutató: két év óta, a kör­nyező boltok belépésével for­galmunk általában vissza­esett. Ugyanakkor zöldség-, gyümölcsforgalmunk nem, sőt emelkedett. Cz: Miért nem működik hó­napok óta a bolt előtti mozgópult? M. F: Hihetetlenül hangzik, egyszerűen személyzet hiánya miatt. Még ta­nulót sem tudtam be­állítani. A kérdés jo­gos, mire ez a szám megjelenik, megoldjuk valahogy! Ha nem is teljes nap, hanem 14—18.30 közötti üze­meléssel. Cz: Felsorolok néhány gyü­mölcs- és zöldségfélesé­get. A megnevezések mellé — mint az isko­lában — osztályozza az ellátás minőségét! Pl.: azt mondom füge, azt mondja: 1. Kezd­hetjük? Tessék! Űj­­hagyma — 5*. Zöldbor­só — 3. Zöldbab — 4. Űjburgonya — 5. Karfi­ol — 2. Fejeskáposzta — 4. Uborka — 5. Tök — 4. Paradicsom —4. Paprika — 4. Eper —2. Cseresznye ;— 4. Meggy — 4. Alma — 4. Körte — 2. Sárgabarack —4. őszibarack — 4. Sághy László: Először is, továbbra sincs „szomszéd­vár”. Együttműködő egysé­gek. segítő kollégák vannak, Másodszor, én elsősorban nem „zöldségből” készültem. A januári cikk csak érintet­te ezt a kérdést. Szerintem sem csupán mese a zöldség vallomása, de hozzáteszem, mi is szerzünk be zöldség­félét a környékről is, az áfésztől is, nemcsak Pestről. Ha van mivel, miből, mi is üzemeltetünk külső pultot. A belső eladótér szűk és előre­csomagolt jellegű, ami nem jelenti azt, hogy a vevő ké­résére nem bontanánk meg a fóliákat, zacskókat. Az is nyilvánvaló, hogy a mi profi­lunk még kevésbé zöldség­­irányú, mint akár az ABC-é. A bolt ellátása a nagykertől, a központtól javult, részben a januári cikk hatására is. A megyei sörkeret viszont to­vábbra is kicsi, és túlzottan is „kapcsolt”. Szerencsére más központtól sikerült sze­rezni elegendő olcsó sört. A húsipar is szinte mindent szállít. Beszédes példa, hogy 1982 óta folyamatosan nő for­galmunk, és január óta nincs bejegyzés a vásárlók könyvében. Sok ellendrukke­re volt az édesség-kávé rész­legnek. Ma már nagy a for­galma kávéból, turmixból, jégrudakból, süteményekből, előrerendelt tortából. És IV. osztályú áron adjuk ezeket a termékeket. Egyszóval, a le­hetőségekhez képest igyek­szünk megfelelni az igények­nek, és szerintem meg is fe­lelünk. Cz: Bár ez lenne a vásárlók és az olvasók véleménye is! Mi lett a városi ta­nács termelési és ellátás­felügyeleti osztályának terveiből? Ezek közt sze­repelt a 10. sz. ABC mel­letti kistermelői eladó­tér bővítése. Szerintem szerény az eredmény: 3—4 asztalon árul né­hány eladó ezt-azt és kerti virágot. Nagyobb bővítésre nem volt igény. Az iskola és az új óvo­da térségében tervezett, elsősorban zöldséges pa­vilonsor megvan. Jóvá­hagyott, engedélyezett tervrajzokon. Csak a ki­vitelezés húzódik el. Vál­lalkozó is akadt. A bükk­ábrányi tsz február óta sem jelentkezett a lakó­telepi buszpályaudvaron tervezett pavilon meg­nyitására üzemeltetésé­re. Menjünk tovább! A zöldségfront helyi vezér­kari főnöke, Rauth Já­nos,, a Paks és Vidéke Áfész igazgatóságának elnöke következik: — Nem hivatalból, meg­győződésből egyetértek az előttem szólókkal. Néhány tömören megfogalmazott ki­egészítésem mégis van. A la­kótelepi zöldségellátás a ta­valyihoz képest lényegesen javult. Növekedtek az Áfész felvásárlásai, felkészültünk a tárolásra is, így télen is tar­tani tudjuk az eddig elért színvonalat. A vásárlók elé­gedettségét jelzi, hogy a vá­sárlók könyvében nincs pa­nasz, észrevétel. Arról senki nem tehet, hogy szinte min­den zöldségféle 2—3 hetes „késésben” van, a fóliások pedig már „lefutottak”. Azért is figyelünk a folyamatos el­látásra. mert nem szeretnénk’ ha a vevő nem talál pél­dául uborkát, „nincs ebben a boltban semmi!” felkiál­tással kiforduljon a boltból. Eredményeinket jelzi, hogy a vásárlók „Fogyasztók kiváló boltja” címét ítélték a 10. sz. ABC-nek és a Csemegének. Mindez nem tölt el bennün­ket önelégültséggel, igyek­szünk még tovább javítani az ellátást mennyiségileg, minőségileg. Itt valami nem stimmel! Ha ennyire jó a helyzet, a boltosok a lelkűket is kite­szik, csakhogy sárgadinnyét is kínálhassanak júliusban, és én továbbra is csak hüm­­mögök a választékot, a meny­­nyiséget, a minőséget, az ára­kat illetően, akkor valószínű­leg az én „készülékemben” van a hiba. Tovább! 37. sz. Népbolt vezetője, Kiss Ká­­rolyné: — Nem készültünk erre a látogatásra, de örülök. Ja­vaslom, nézzünk körül a boltban! A eladótér itt is szűk, de szinte minden van. Külön az I. és a II. osztályú áruk. Mi ez a gaznak látszó akármi? — Brokkoli. A szovjet szakértők kedvelik különö­sen.. Tavaly az egyik szállí­tóval szerződést kötöttem termesztésére. Egy darab nem marad a nyakamon. De másból sem! Kistermelő szál­lítóim mindig és folyamato­san friss zöldséget, gyümöl­csöt hoznak. — Ez önkiválasztó jellegű bolt. Nem tart attól, hogy a fogdosásoktól, válogatások­tól romlik a minőség? — Csak szép árut kell kí­nálni, a'kkor nincs értelme a válogatásnak. Sőt! Szeretett volna fél kilót, de szép az áru, vesz egy kilónyit is, ha már bekerült a zacskóba, fgy nyereséges a bolt, alig van kidobni való maradék. Kész! Ha lett is volna el­lenkező vélemény, az káprá­­zatból fakadhatott. Láttam, tapasztaltam, elmondták: megfelelő az ellátás. Igaz. ha a Csemegében éppen nincs valami, át kell sétálni a má­sik boltba, vagy a két ma­szek egyikéhez. Legközelebb akkor legyen a zöldség té­ma, ha nem lesz. Drágán sem. Ha valakinek más vé­leménye van, vagy másként osztályozná az ellátást, mint Metzger Ferenc, írja meg. CZAKÓ TIBOR Beregnyei Miklós—Pach János: Tolbuhin nyomában Az idő múlásával az emlé­kek halványodnak, az emlé­kezet kihagy és a környeze­tünkben élők számbavétele­kor derül ki, hogy milyen sokan itthagytak bennünket végérvényesen. Bevezetésként így tudnánk összegezni kutató utunk ta­pasztalásait. Felszabadulá­sunk közelgő 40. évforduló­ja alkalmából megpróbáltuk feleleveníteni az 1944. de­cemberi — 1945. márciusi időszakot, mely igen lénye­ges Paks történetében, de jóformán feltáratlan és meg­­íratlan. Vállalkozásunk nehezebb­nek bizonyult mint kezdetben hittük. A kutatást megne­hezítette, hogy az eltelt 40 év alatt igen sokan elköltöz­tek, illetve átköltöztek egyik utcából a másikba és az 1944—1945-ös időszakot nem a jelenlegi helyükön élték át. A visszaemlékezők szinte ki­vétel nélkül nők voltak, mert a férfiakat már besorozták, és nem otthonukban élték át a felszabadulás idősza­kát. Nehezítette munkán­kat, hogy sok embert, csalá­dot kitelepítettek, illetve ön­ként hagyták el paksi házu­kat és költöztek a közelben lévő tanyáikra és ott gazdál­kodtak vagy húzódtak el a háború szelétől. A legnagyobb gondot az jelentette, hogy akik érdem­ben vissza tudnak emlékez­ni azok a 70. életéveiket már betöltötték. Végezetül a leg­t kegyetlenebb tény gátolta előbbre jutásunkat, neveze­tesen az, hogy az úgynevezett koronatanúk sajnos már nem élnek. Elmondhatjuk, hogy ezen munkánkat a 25. órá­ban kezdtük el, ezért min­den morzsányi adatot rögzí­tettünk. Munkánk első állomása és területe a Dózsa György út — Villany út — 6-os műút és Táncsics Mihály út által ha­tárolt négyszög. Ezen terüle­ten jelentős szovjet katonai erők állomásoztak. köztük Tolbuhin marsall is, a 3. Uk­rán front parancsnoka, igaz csak pár napig lakott a Tol­buhin u. 18-ban. Az előzőekben említett négyszögben található négy utca lakói közül nyolc sze­mélyt találtunk, akik a már korábban említett időszak­ban a helyszínen laktak. Elsőnek FLUX BLANKA (Tolbuhin u. 16., volt Szt. János u.) nénivel futottunk össze, aki a 70. életévét már betöltötte. Állítása szerint ő személyesen találkozott Tol­buhin marsallal a Szt. Há­romság téren, ahol szembe jött vele a járdán. Az út igen sáros volt, a járdán nem fértek el, így Tolbuhin ki­tért. hogy ne a Blanka néni lépjen a sárba. Nagyon aranyos ember volt, emléke­zik vissza mosolyogva és tud­ja szerette a hadifogjokat, sajnálta őket mint embert. Flux néniéknél „majorok” (őrnagy) laktak, akikről igen kellemes emlékek ma­radtak. Más lényeges ese­ményre nem emlékezett, de elmondta, hogy kiket lehetne még megkérdezni. fgy jutottunk el özv. KO­VÁCS MIHÁLYNÉHOZ (Tol­buhin u. 14.) Jóval a 70 fe­lett ő is, akit az utolsó évti­zed nagyon megviselt, mert közben a férjét is elvesztet­te. Ez az utolsó csapás min­den mást kitörölt az emléke­zetéből, mondta, és csak ar­ra emlékezik, hogy az istáló­­jukban fogdát rendeztek be, és itt vegyes foglyok voltak, németek, magyarok együtt. Ő irányított a következő szemtanúhoz SHÉFER JÁ­­NOSNÉHOZ (Tolbuhin u. 30.) Igaz, hogy a 80. életévében van, de igen jó egészségnek örvend nem látszik 65 éves­nek sem. Az ő elmondása szerint az utcában igen sok orosz katona volt elszállásol­va. Mikor Fehérvár ellen men­tek — mondja Shéfer néni — a németek kétszer verték őket vissza és mindkét alka­lommal ide jöttek szállásra. Az ő szomszédjában „zászló­tartók” laktak. Ez a Blatt-fé­le ház, Tolbuhin u. 32.. és a Kiszli-féle ház a Tolbuhin u. 34-ben. Shéfer Jánosné határozottan emlékszik arra, hogy egy pár napig Tolbuhin a GIRSCHT-féle házban (Tolbuhin u. 18.) lakott, ö hallotta, hogy úgy szólították: „marsall”. Elmondta még, miszerint a Siklósi házban (Tolbuhin u. 9.) orosz fogda volt, de ide kimondottan csak olyan orosz katonákat zártak, akik valamilyen disznóságot csi­náltak. Emlékezett a bombázásra, bár az időpontjára nem, de arra igen, hogy estefelé — al­konyaikor történt és talán hárman haltak meg. Név sze­rint említette Blatt György és Blatt Mariska halálát. Utunk negyedik állomása MAIER PÁLNÉ — született: WEIER MARIS — 1908-ban. Tolbu­hin u. 6. sz. alatti lakos. Szel­lemileg friss, de testileg tel­jesen megtört, életében igen sokat szenvedett. „Semmi örömöm inem volt az életem­ben” mondta könnytől fuldo­kolva. A családjában, famíli­ájában volt pap és tanító is, őket 45 után kuláklistára tet­ték és pokol volt életük az 50-es években. Két éve te­mette el férjét, utána rögtön megrokkant, csak mankók­kal tud lépkedni, fekvő hely­zetben éli hátralévő éveit. őket kitelepítették a szom­szédos utcába egy hónapra, mert portájukon az orosz fő­postát rendezték be. Az ő véleménye szerint nincs ki­zárva, hogy Tolbuhin ebben az utcában lakott, bár ő úgy emlékezett, hogy a Duna ut­cában volt a szállása, a KRÁMER-féle (ma Csikaiék) házban a Duna u. 9. szám. Maris néni említ egy má­sik marsail'lt is ? Akit nem sze­retett, mert Maris néni édes­apja beszélt németül és ez nem tettszett a marsallnak. Elmondta, hogy a volt rendőrség épületében (a volt Kornis kúria) volt az oroszok főhadiszállása mert a Hanzli bácsi — a tolmács — minden reggel oda indult a Tolbuhin utcából. (folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents