Atomerőmű, 1984 (7. évfolyam, 1-8. szám)
1984-08-01 / 5. szám
ATOMERŐMŰ ÉPÍTŐI 3 Technika KISZ építkezési napok Ellenőrzés Volán-módra! Évforduló A sorozat eddigi hagyományaitól eltérően a mai számban egy múltbéli szomorú eseményről emlékezünk meg. Minden új, csodálatosnak és nagyszerűnek mondott természettudományos felfedezésnek vannak pozitív — az emberiséget szolgáló — és vannak negatív, káros következményei. Madame Curie — a rádium és a pólónium felfedezője — egyik nyilatkozatában ezt így fogalmazta meg: „Nem is sejthetik ma még, hogy bűnös kezekben a rádium milyen veszedelmessé válhat, ezért fel kell tennünk a kérdést: vajon hasznára van-e az emberiségnek, ha ismeri a lermészet titkait, vajon eléggé érett-e már arra, hogy ezeknek az előnyeit élvezze, vagy pedig a tudás csak ártalmára van. Nobel felfedezéseinek példája jellemző: a hatalmas erejű robbanószerek csodálatos munkák elvégzését tették lehetővé, ám ugyanakkor a rombolás borzalmas eszközévé váltak azoknak a gonosztevőknek a kezében, akik az emberiséget a háborúba taszították”. Sajnos, az iménti példa éppen 39 évvel ezelőtt beigazolódott: 1945. augusztus 6-án az Amerikai Egyesült Államok hadseregének „Enola Gay” nevű B—29-es bombázója felszállt a Csendesóceán egyik szigetéről, és a fedélzetén lévő atombombát 8500 méter magasságból 8.15- kor Hirosima felett kioldotta. A hatás jól ismert. A város jelentős része szinte a földdel vált egyenlővé. A robbanást követő napokban a halottak számát kétszázezerre becsülték, akiknek csak alig a felét sikerült azonosítani. Az esemény évfordulóján világszerte megtartott megemlékezések végkicsengése mindig ugyanaz: „NEM KELL TÖBBET ATOMHÁBORÚ!” A napjainkban is folyó óriási fegyverkezési hajsza mellett egyre inkább fejlődik — és reméljük, előtérbe kerül — az atomenergetika békés célú felhasználása. Nekünk, békeszereitő embereknek minden energiánkkal ezen kell fáradoznunk. Benedeczky Ferenc r Áramszünet az atomvárosban Legutóbbi szerkesztőségi megbeszélésünkről úgy jöttem el, hogy utánajárok, mi történt július 15-én este, amikor Paks városban öt órán keresztül nem volt villany. Ez egyébként nem az első, és valószínűleg nem az Utolsó eset vollt. Annyit magam is tapasztaltam — épp akkor jöttem le busszal Pestről —, hogy esett az eső és fújt a szél. Némi túlzással még viharnak is lehetett nevezni. A tárgyra térve, gondoltam, felkeresem a DÉDÁSZ paksi kirendeltségvezetőjét, Király Józsefet, és tőle érdeklődöm, mi történt a villamoshálózattal. ö éppen külső területen volt, így csak telefonon beszéltünk. Elmondta, hogy felvilágosítással nem szolgálhat, tekintettel arra, hogy ilyen felhatalmazással nem rendelkezik, de Szekszárdon, az üzemviteli osztály vezetőjéhez bizalommal fordulhatok, ö a kért információt meg fogja adni. Eltűnődtem. Vajon mi lehet az oka annak, hogy a Paks minden lakosát érintő tartós sötétség okáról a paksi kirendeltségvezető nem nyilatkozhat? Pedig bizonyára többet tud — a részleteket illetően —, mint a szekszárdi osztályvezető. Mit tehettünk mást, megfogadtuk a jó tanácsot, és felhívtuk Szekszárdot, s Falusi László üzemviteli osztályvezetőt kértük a telefonhoz; — Az Atomerőmű építői üzemi lap szeretné tájékoztatni olvasóit arról, hogy miért vannak áramszünetek Pakson, ezért kérjük önt, hogy adja meg erre a választ. — Nem értem. Mi közük van Pakshoz? — Annyi közünk van, hogy az itit_ dolgozó üzemeltetők, szerelők és építők, vagy ideiglenesen, vagy állandó jelleggel itt laknak Pakson, ezért a beruházás dolgozóinak lapjaként eddig is figyelemmel kísértük a paksi eseményeket, és ezúttal is megfelelő választ keresünk egy ilyen alapvető kérdésre, hogy miért nincs áram? — Most már értem. Nem is tudtam, hogy van ilyen újság... Mondja meg az áramszünet idejét, és én megadom a pontos választ. — Július 15-én este öt órán keresztül nem volt villany. — Egy pillanat. Egyszerre hibásodott meg mindkét transzformátor 20 kV-os megszakítója, melynek cseréje több órát igényel. Embereink egész éjjel, váltással dolgoztak a hiba kijavításán. Tehát hiába adtunk Paksnak Szekszárd és Dunaújváros irányából is feszültséget, mivel a tartalék (trafó is meg volt hibásodva, nem jutott be a körzetbe. — Mennyire kell számítani áramszünetekre a jövőben? — Ez a több órás áramszünet egy rendkívüli eset volt; én 40 éve vagyok a szakmában, és 22 éve ebben a beosztásban, de erre még nem volt példa eddig. A (tervszerű áramszünetek viszont nem érhetik váratlanul a lakosságot, mivel közöljük időben a tanáccsal, a nagyvállalatokkal és a Népújsággal is. — Még arra kérünk választ, hogy miént nem adhat felvilágosítást a paksi kirendeltség vezetője egy ilyen közérdeklődésre számottartó kérdésben ? — Nyilatkozhat nyugodtan, nincs megtiltva neki, de itt. Szekszárdon jobban ismerjük a nagyobb összefüggéseket, például a paksi energiaellátásba bejátszhat akár több dolog is, ezért sokkal célszerűbb, ha a jövőben is innen érdeklődnek. — Köszönjük a válaszokat, majd küldünk a lapunk legfrissebb számából önöknek. Visszatérve Paksra, az sem mindegy, hogy a váratlan áramszünetek idején nyugodtan járkálhatunk-e az utcán, vagy éppen nyugodtan alhatunk-e. Hogy ezt megtudjam, felkerestem Szemerédi József közbiztonsági osztályvezetőt a paksi városi rendőrkapitányságon. Elmondta, hogy minden ilyen esetben fokozott járőrözést tartanak, a szokásosnál nagyobb létszámmal. Ellenőrzik a hivatalokat, az üzleteket, az OTP- és postafiókokat, az utcákat és tereket, szóval mindent, amit csak tudnak. Intézkedtek, hogy a szórakozóhelyek, éttermek hamarabb zárjanak. Végül elmondta, hogy ami a legfontosabb, most legutóbb egyetlen rendbontás sem történt. Reméljük, a jövőben sem fog. V. J. 1984 A KISZ Atomerőmű Építkezés Bizottsága ez év szeptemberében ismét megrendezi a már hagyományosnak mondható KISZ építkezési napokat. Ízelítőül néhány program: Szeptember 21-én délelőtt a villanyszerelők bizonyíthatják képességüket szakmájukban, délután ötletnap, fotókiállítás lesz, valamint az István, a király című film bemutatóját tervezzük. Szeptember 22-én, szombaton kispályás labdarúgótorna lesz, szintén a hagyományokhoz híven. Itt dől el majd, hogy a szovjet szakértők, a lengyel, az MN 2986 Magyarország címmel fotópályázatot hirdet a KISZ AE bizottsága. A pályázat nyílt, azon bárki — hivatásos vagy amatőr fotós — részt vehet hazánk tájairól, népszokásairól, az emberek mindennapos életéről készített olyan felvételekkel, amelyek még nem szerepeltek a nyilvánosság előlit. Legalább 24x30 cm nagyságú, max. 5 db fekete-fehér vagy színes, jeligével ellátott papírkép küldhető, melyben vagy a beruházás válogatottja közül melyik csapat a legjobb. Délután az MMK-ban vidám vetélkedő lesz, majd bál. Szeptember 23-án, vasárnap délelőtt a gyermekek részére az MMK-ban lesz filmvetítés, majd „Mesemóka” címmel budapesti vendégek adnak műsort. Délután amatőr csoportok bemutatkozását tervezzük. Ennyit röviden a programból, melyre ezúton is meghívunk minden érdeklődőt KISZ Atomerőmű Építkezés Bizottsága egy 3 db-ból álló képsor szerepelhet (a képsor egy képnek számít). Nevezni szeptember 8-ig lehet a beruházás KISZ-bizottságán. A zsűrizett képeket a KISZ építkezési napok alatt az MMK-ban kiállítják (szeptember 21—23-ig), és a helyszínen elhelyezett urnába a közönség is bedobhatja szavazatát. Díjkiosztás szeptember 23-án 14 órakor lesz az MMK-ban. Jó dolog az ellenőrzés, legalább az kiderül belőle, hogy az ellenőrök mennyire vannak rá felkészülve. Nézzünk egy konkrét esetet. Időpont: 1984. 08. 06., 9.00 óraj Megy a munkás járat (bocsánat! szerződéses járait) a paksi atomerőműből Paks városába. A Borkombinátnál 4 Volán ellenőr leinti a buszt, és felszáll. Kérik az Utazási igazolványt. Többeknél nincs, őket megbírságolják. Nem is akárhogy! 100,— Fit a pótdíj-jegy, a hátulján a kövötkező felirattal: „A személy- és poggyászdíjszabás 9., 19. és 21. §-ban meghatározott esetekben pótdíjat kell fizetni.” 21. § 6. pont az idevonatkozó: IV. Az az utas, aki a menetjegy váltását elmulasztotta, (továbbá, aki az ellenőrzés, vagy a leszállás alkalmával érvényes menetjegyet vagy utazási igazolványt felmutatni nem tud, köteles az általa megtett útvonalra, ha pedig az utas kiindulási állomása nem állapítható meg, a járat által már megítélt egész útvonalra esedékes menetdíjat és pótdíjat fizetni. VH/a ... A városi (helyi) járatokon a pótdíj összege 50,— Ft. ... Az erőmű közigazgatásilag Pakshoz tartozik, tehát a járat „városi”-nak minősül. Ezért a pátdíj csak 50,— Ft lehetett volna! Ezen kívül az ellenőrnek a IV. pont szerinti menetdíjat kellett volna felszámítani. Ezt viszont elmulasztotta. De, hát az legalábbis kétséges, hogy a fenti bírság kiszabható-e egyáltalán? Ugyanis az Utazási igazolvány kizárólag szerződéses járatokon érvényes, és a „Határozmányok 4. sz. pontja szerint” aki ellenőrzéskor az igazolványt felmutatni nem tudja, teljes értékű menetjegyeit tartozik váltani.” Ez pedig Paksig legfeljebb néhány forint. Ezek után felmerül a kérdés, hogy a Volán mit is akant tulajdonképpen. Rendet teremteni, a bevételét növelni, vagy magát lejáratni. Tartok tőle, hogy ezzel a módszerrel csak az utóbbi sikerült. A jogtalanul beszedett rtöbbleit-pótdíjak visszafizetésére van egy javaslatom. Ültesse a Volán az ellenőreit — vagy azokat, akik így készítették fel őkeit, — az erőmű kapujába, és fizettesse vissza velük a pótdíj-jegy felmutatójának a különbözedet, a jegyet pedig érvénytelenítse bélyegzővel, hogy csak egyszer legyen beváltható.! Legközelebb pedig lehetőleg az előírások szerint járjanak el. Vágó János Pályázati felhívás postánkból HÍREK Polgári védelem A KISZ Atomerőmű Építkezés Bizottsága és a VEGYÉPSZER KISZ alapszervezete Lengyelország felszabadulásának 40. évfordulója tiszteletére kétfordulós vetélkedőt rendezett július 17-én és 21jén. A vetélkedőn az alapszervezeteket 35 fő képviselte, és bizonyította tudását Lengyelország kulturális életéről, történelméről, gazdaságpolitikájáról és tájainak ismeretéről. Az első forduló az MMK-ban került megrendezésre, ahol a villámkérdéseken, totón kívül szerepelt keresőjáték és riportkészítés is, aminek nagy sikere volt. Ezt a fordulót a VERTESZ KISZ-alapszeivezet képviselői nyerték, díjuk 1200 Ft értékű könyvvásárlási utalvány volt. A második forduló a beruházáson dolgozó lengyel vállalatok ünnepségén került lebonyolításra az Ürge-mezőn. Ezen a fordulón kiejtési verseny, térképrajzolás és a BUDOSTAL—2 vállalat tevékenységéről szóló kérdések szerepeltek, melyen a PAV villamosüzem KlSZ-alapszervezete szerepelt kimagaslóan. A második forduló díjazását a BUDOSTAL —2 vállalat jellegzetes népi ajándékokkal oldotta meg. A mnnkásművelödési központ programjaiból Augusztus 21. 19.00 óra KORÁL-koncert Szeptember 5. 18.00 óra A szekszárdi BIGBAND jazzegyüttes hangversenye. Szeptember 15—október 15. VARGA IMRE szobrászművész kiállítása. Beköltöztek a városi tanács dolgozói az új tanácsházba, és július közepétől már itt fogadják az ügyfeleket. Többségében megszűntek a régi telefonszámok, így a 11- 277-es számon és hét fővonalon keresztül lehet a különböző osztályokkal kapcsolatot teremteni. Megjelent a Paksi mozaik A fellendülőben lévő városi helytörténeti munka újabb eredményes állomása a negyedévenként megjelenő Paksi Mozaik. A megjelenés elsődlegesen a Paksi Konzervgyár KISZ-bizottságának köszönhető, hiszen az anyag és nyomdaköltséget ők fedezték, igaz, saját házinyomdájukban készült maga a lap is. Egyelőre igen korlátozott példányszámban — 150 pld. — került a vállalatok és intézmények könyvtáraiba és ott olvasható helyben. A szerkesztőség úgy tervezi, miszerint egy-egy szám közli majd a helytörténeti kutatás legfrissebb eredményeit, ami a terjedelem 50 százaléka, a másik fele pedig közérdekű témákkal foglalkozik. A szerkesztőség címe: HNF városi bizottsága Paks, Dó/- i ily u 23 Pf : 24 ATOMERŐMŰ ÉPÍTŐI A paksi atomerőmű-beruházás dolgozóinak üzemi lapja. Felelős szerkesztő: Torma Csaba Szerkesztőség címe: Paks, Atomerőmű. Kiadja a Tolna megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: br. Murzsa András Levélcím: Szekszárd, Postafiók: 71. 7101 Engedélyszám: m/ÜHV/30«/T Megjelenik évente nyolcszor. Készüt a Szekszárdi Nyomdában. 5000 84.2500 Felelős vezető: Benlzs Sándor Köszöntjük az „Atomerőmű építői” c. lapot, és olvasóit. A jövőben lapjuk hasábjain is szeretnénk tájékoztatni a dolgozókait a polgári védelem feladatairól. A lap (terjedelme, változatossága úgy gondolom, befogadja azokart a polgári védelmi felkészítő gondolatokat, amelyek közös (tevékenységünk érdekében kell, hogy kifejezésre jussanak. A polgári védelemmel kapcsolatos témák a Tolna megyei Népújságban negyedévenként megjelennek. Tájékoztató, tudatosító, esetenként lakossági felkészítő tevékenységet folytaltunk, és meghatározzuk, hogy milyen irányban célszerű a széles tömegű lakosság tájékoztatása, felkészítése a balesetek megelőzésére, a tömegpusztító fegyverek hatása elleni védekezésre. Ügy gondolom, hogy az üzemi lap hasábjain hasonló gondolatok kifejtése sem lenne felesleges, amikor a PAV hatalmas mennyiségű és nagyságrendű energiatermelése sokoldalú, és mind nagyobb figyelmet érdemel. E nemes célok megvalósításához élvezzük pártunk és állami vezetésünk támogatásait. Gratulálunk és sok tekintélyes sikert kívánunk az „Atomerőmű építői” c. lapnak, és kérjük, hogy fogadja be soraiba a polgári védelmet. Somogyi József alezredes A bírálónak igaza ran A Paksi Atomerőmű Beruházás dolgozóinak 1984. május havi lapjában megjelent „Van tennivaló!” c. cikkhez az alábbiakat kívánom megjegyezni. 1. A katonák munkahelyi magatartásával kapcsolatosan annyit, hogy a „napok” számlálását megakadályozni nem itudjuk, nem is akarjuk. Hiszen valamennyien voltunk katonák. Igaz, abban az időben — 20 évvel ezelőitt — sem nézték jó szemmel az elöljáróink. Így visszagondolva, érthető is volt. Ha nem is szó szerint, a megállapításnak az volt a lényege — értelmezésem szerint —, hogy a katonák „lógnak”. Véleményem szerint erről a katonák nem (tehetnek! Ezért kimondottan a munkahelyi vezetők a felelősek! (Brigádvezető, művezető, stb.) Munkaszervezés, irányítás, hatékony munkavégzés, munkafegyelem betartása, betartatása a vezető feladatkörébe tartozik! Ebben az ügyben az illetékes elöljáró (szakasz- vagy századparancsnok) annyit (tud tenni, hogy jelzi a kirendeltség vezetőjének, valamint a felettes parancsnokának, hogy a katonák foglalkoztatása nem kielégítő! Ezzel a kiegészítéssel egyetértek a cikk írójával, hogy ilyen esetben kellene a katonák munkáját felmérni, hogy adott munkaterületre szükséges-e a létszám? Ehhez a gondolathoz még csak annyit, hogy a katonák — éppen ugyanúgy, mint a dolgozók — csak akkor „lógnak”, ha a szakirányítás, finoman kifejezve: gyenge. 2. Az üzemi étkeztetéssel kapcsolatosan egyetértek a leírtakkal. Kérdésként vetődik fel, hogy a KÖJÁL hol van, vagy mit néz, amikor ellenőrzi az étkezde, a konyha és a mosogató helyiségeit?! Ha az ellenőrzés olyan lenne, hogy a higiéniai szempontokait is figyelemmel kísérné, akkor észrevenné, hogy a gazdasági bejárónál a hulladékgyűjtő konténer környékén olyan nehéz szag terjeng, hogy aki éhes, annak is elmegy az étvágya. Az evőeszközök, tányérok, tálcák a zsírtól ragadnak! Az ételkiosztónak — a mosogató helyiségben lévőkről nem is beszélve — több esetben a szájában a cigaretta, úgy osztja ki az adagokat. Azt hiszem, ha a dolgozók azt a tisztaságát, kulturált környezetet várják el, minit otthon, nem lehelt azt mondani, hogy irreális az elvárás. Éles Anjtal stílusált nagyon sokan igen pozitívan értékelték. Felszínre hozta, és leírta mindazt, amit véleménye szerint legrövidebb időn belül meg kell változtatni. Támogatni kell minden olyan kezdeményezést, ami a hibák, hiányosságok ellen irányul, még akkor is, ha néha magasabb köröket is érint, és nem itetszik az érinltatlteknek. A bírálónak mindaddig igaza van — még ha néha téved is —, amíg építő jelleggel, önzetlenül, jó szándékkal a közösségért teszi. Majoros János
