Atomerőmű, 1981 (4. évfolyam, 1-8. szám)
1981-03-01 / 2. szám
IV. ÉVFOLYAM, 2. SZÁM 1981. MÁRCIUS Krónika A 2. kiépítés gépházi acélszerkezete Megkezdődött a printerkor! rendszerek üzembe helyezése Munkásőreink eskütétele Fotó: Deák Hunor, Horváth Béla 1981. február 25-én Paksra látogatott Méhes Lajos elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, ipari miniszter, dr. Kapolyi Lászlónak, a minisztérium államtitkárának kíséretében. A vendégeket K. Papp József elvtárs, a Tolna megyei pártbizottság első titkára, dr. Gyugyi János, a Tolna megyei pártbizottság titkára, Schiller János, az MVMT vezérigazgatója, a beruházás gazdasági és politikai vezetése fogadta. A délelőtt folyamán a miniszter tájékoztatást hallgatott meg az atomerőműről, a beruházás helyzetéről, majd megvitatásra kerültek az 1981-es év, valamint a következő évek legfontosabb feladatai. A megbeszélésen részt vettek a beruházás építésében közreműködő, legfontosabb vállalatok vezetői. A megbeszélés után a miniszter elvtárs és a résztvevők megtekintették a beruházást. A látottakról, a területen folyó munkáról Méhes Lajos elvtárs nagy elismeréssel nyilatkozott Délután a villamosenergiai iparban dolgozó vállalatok igazgatóival találkozott Méhes elvtárs, aihol az iparág legfontosabb feladatait tárgyalták meg. A látogatás a késő délutáni órákban ért véget. Vendégünk volt: az ipari miniszter KÖRKÉRDÉS Mindennapos értekezleti téma a reaktorboxon belüli szerelés üteme, amely elmaradt a jóváhagyott szerelési ütemtervtől. Az okok között tervezési, szállítási, koordinálási és szerelési problémákat egyaránt emlegetnek. Mivel az erőmű indítása szempontjából döntő objektumról van szó, szükségesnek tartottuk megkérdezni valamennyi közreműködő vállalat illetékesét az elmaradás okairól. íme körkérdésünk eredménye: Dávid László, primerköri főszerelésvezető — GYGV: — Vállalatunk 1980 novemberében kezdte meg a nagy átmérőjű, nagynyomású csővezetékek szerelését. Itt — főleg a SZAOZ-rendszernél — három probléma akadályozta, és akadályozza még ma is a szerelés befejezését: egyrészt anyaghiány, másrészt építőipari kivitelezésből fakadó ütközések, és végül a legyártott blokkok pontatlansága. Február közepén megkezdtük a NÁ 100 alatti csővezeték szerelését. Itt is komoly akadályba ütköztünk, mivel még ma sem tudjuk azonosítani a csöveket és az idomokat, illetve még a leszállított mennyiség felmérése sem történt meg. Ezek az anyagok közel egy éve a helyszínen vannak és a bejövő ellenőrzés során nagyon sok idomról megállapították, hogy repedés, vagy más egyéb ok miatt nem alkalmas beépítésre. Éppen ezért érthetetlennek tartom, hogy csak a szerelésre történő átadás pillanatában derül ki a minőségi bizonylat hiánya, vagy az, hogy beazonosíthatatlanok az anyagminőségek. A tervezőkkel a sok tervmódosítás és a hosszú megoldási idő (2—3 hét!) miatt kezdetben sok problémánk volt, ma már közvetlenül, 1—2 nap alatt rendezni tudjuk a még mindig sok tervmódosítást. Mindent összevetve nincsenek foglalkoztatási gondjaink, de a gazdaságos munkavégzés feltételeit sem tudjuk biztosítani. Illyés László, az ERBE kirendeltségvezető je: — Tudjuk, hogy a GYGV nagy gyakorlattal rendelkező vállalat, de az atomerőmű szerelése számukra ismeretlen, vagy kevésbé ismert feladatokat is hozott. (Rendkívül sok kézi mozgatás, a szűk munkaterület okozta nehézségek stb.). Ismert számunkra a létszámgazdálkodással kapcsolatos gondjuk is. Rátérve a feladatokra, meg kell említeni, hogy a Szovjetunióban előgyártott nagynyomású csőblokkokat (NA 100 fölött) elvileg csak össze kellene illeszteni. Gyakorlatilag azonban a blokkok az építészeti átvezetésekhez nem illeszkednek, mivel az építészeti tűrések nem olyan szigorúak, és a legyártott csőblokkok geometriája sem a terveknek megfelelő. így aztán az eddigi elképzelésekkel szemben többszörös munkaráfordításokra van szükség. Az NÁ 100 alatti csövek azonosításával kapcsolatban annyit, hogy a bejövő ellenőrzésnek nem feladata a csövek azonosítása, és különben is ez egy szúrópróbaszerű ellenőrzés. Arra viszont nem gondolhattunk, hogy nem fognak szerepelni a csöveken a megfelelő azonosítási számok. Mindezek ellenére szerintem varratszámban többet lehetett volna produkálni, és itt közrejátszik a hegesztők közvetlen anyagi érdekeltségének a hiánya is, amire a GYGV- nek menet közben kell megtalálnia a megfelelő megoldást. V. A. Andrjuscsenko, a szovjet berendezések főmérnöke: — A rozsdamentes csővezetékblokkok és csővezetéki elemek szállítási helyzetével kapcsolatban a mai napig nem merült fel a szerelési munkákat közvetlenül akadályozó ok. A jelen helyzetben úgy a magyar, mint a szovjet szakemberek legfontosabb feladata a szerelési munkák gyors kivitelezése mindazon rendszereknél, amelyek biztosíthatják az NÁ 500 hurkok márciusi nyomáspróbáját. Hemm Béla, az ERŐTERV főosztályvezető-helyettese: — A kijevi gyári feladattervek — amelyek alapján a csőblokkokat legyártják — általában megfelelnek a ma érvényes kiviteli-elrendezési terveknek. Mégis vannak eltérések, amelyek okai nem egészen világosak. És mivel a tervező nem értesül a gyári változtatásokról, szükség van a helyszíni tervmódosításokra. Az építészeti szerkezetek méreteltérései — az I. blokknál tapasztaltak szerint — nemcsak a technológiai és építészeti terv egyezetlenségéből fakadnak, hanem a nem pontos kivitelezésből. Emiatt ha a két terv egymással összhangban van is, a műszaki megoldások sokszor igen kényes helyzetbe hozzák az építőipart. Például a szelepkamra 12,10-es födéménél 5 db csőátvezetés került beépítésre — az elfogadható építőipari tűréssel, vagy esetenként annál nagyobb eltéréssel is. Az átvezetéseken olyan csővezetékeknek kell átmenni, amelyek az egy darabban legyártott nagynyomású csőkollektorból ágaznak le a gépésztechnológiai terveknek megfelelő milliméteres pontosságú tűréssel. Ilyen esetben az építőipari terven a cső vezetésére szerencsésebb megoldást kell találni, amely nem állítja az építőipari kivitelezőt extra követelmények elé. Problémákat szül a szovjet és a magyar beruházási, tervezési gyakorlat közötti elté-_ rés is. Például a szovjet gyakorlat szerint NÁ 100 alatti csővezetékekre nem készül nyomvonalterv, ők séma szerint szerelnek. Nekünk kiegészítő terveket kell készíteni, mivel mi előgyártással szerelünk, és sémák alapján előgyártani nem lehet. Ezekre a vezetékekre egyébként (a kijevi tervezőkkel együtt) már elkészítettük az izometrikus terveket. * * * Ebben a vitában az újságíró nem lehet okosabb a szakembereknél. Annál is kevésbé, mert a maga szempontjából mindenkinek igaza van. A tény azonban ettől tény marad: a kritikus úton lévő box szerelése késik az ütemtervhez képest. A blokkvezénylőt Neukum Zoltán mutatta be. Fotó: Horváth Béla. Előszerelik a főkeringető szivattyúkat
