Atomerőmű, 1980 (3. évfolyam, 1-7. szám)
1980-07-01 / 3. szám
III. ÉVFOLYAM, 3. SZÁM 1980. JŰLIÜS Mozgalom az életért Nem nyugodhatunk bele, hogy sok dolgozótársunk megbetegszik vagy egy életen át hordja magán saját hanyagságának, illetve mások gondatlanságának bélyegét. A tragikus halálesetek megelőzése pedig emberi kötelességünk volt és marad ma is. Mint ahogyan összefogunk a feladatok, tervek teljesítésére, ugyanúgy közüggyé kell tenni egymás egészségének és testi épségének védelmét, megóvását mindenhol, ahol veszélynek van kitéve a dolgozó ember. A biztonságos munkavégzés feltételeiről való rendszeres gondoskodás a munkát irányító vezetők törvényes feladata. A vezetők azonban csak az általuk irányított dolgozók tudatos részvételével, a munkahelyeket és munkásokat jól ismerő társadaldalmi segítőtársakkal tudnak ezen a területen is megfelelő eredményeket elérni. Ha azt vesszük, hogy a biztonságos munkavégzés feltételeinek elmaradása elsősorban a termelőmunka élvonalában tevékenykedők számára jelent veszélyeket, akkor nem vitás, hogy a megelőzésre irányuló ‘udatos összefogásban a munkások közvetlenül is érdekeltek. Ennek megfelelően alakult ki már évekkel ezelőtt a munkások által kezdeményezett munkavédelmi őrségmozgalom, amelynek az egymás iránti felelősségérzet növelésében igen nagy jelen'ősége van. A munkavédelmi őri tevékenység társadalmi munka, melyet a munkavédelmi őr a termelőmunka lehetőségeitől függően lát el. Ebben a minőségben ő jogilag nem marasztalható el, de emberileg, erkölcsi vonatkozásban nem lehet közömbös megbízatásával, munkatársaival szemben. Melegen üdvözölhető az öntudatos munkavédelmi őröknek az a nemes törekvése, hogy szemben állnak a hanyagsággal, a könnyelműségekkel és törvénysértésekkel. Meg kell teremteni az őrök tevékenységéhez szükséges feltételeket és gondoskodni kell a munkavédelmi őrök által feltárt hiányosságok megszüntetéséről. A munkavédelmi őrök munkájának hatékonysága elsősorban attól függ, hogyan fogadják tevékenységüket a munkatársak és a termelés közvetlen irányítói. Ebben rejlik valamennyiünk közös felelőssége: az őrök észrevételeit ne csak a napi termelési terv esetleges nem teljesítésének szemüvegén keresztül nézzük! Ne sajnáljuk a fáradságot a megsérült korlát javítására, a törött szemüveg kicserélésére, a hibás villanymotorok kijavításának intézésére. Hiszen a biztonságos munkavégzés valamennyiünk érdeke. így óvhatjuk meg sok-sok dolgozótársunk életét, testi épségét és egészségét, hogy ők és családjuk megteremtői és élvezői legyenek épülő, szépülő társadalmunk vívmányainak. TORMA CSABA Reflektorfényben: A TURßlNA A Paksi Atomerőmű négy darab WER—440 típusú reaktorához nyolc darab K— 220—44 típusú gőzturbina fog tartozni, tehát blokkonként kettő. A hamarosan beindításra kerülő I. sz. blokkhoz tartozó két turbina szerelési és készültségi állapotáról érdeklődtünk az illetékeseknél. De mindenek előtt egy pár adatot kell megismernünk az atomerőművünk leendő turbináiról : A K—220—44 típusú gőzturbinát a Szovjetunióban a Harkovi Turbina- és Gépgyárban fejlesztették ki 1969- ben. Az első ilyen turbinát a novovoronyezsi atomerőműben 1971-ben helyezték üzembe. Óránként 1345 tonna, 44 atm. nyomású telített friss gőzt képes elnyelni. A névleges forgási sebessége percenként 3000 fordulat. Névleges üzemben az előmelegítés véghőmérséklete 221,5 Celsius fok. Teljesítménye: 220 MW. Szerkezetileg a turbina egytengelyű. Felépítését tekintve 1 db egy áramú nagynyomású, és 2 db kétáramú kisnyomású részből áll. A turbinaszerelés generál kivitelezője a GYGV. A szerelési munkáról Albrecht Péter a GYGV főszerelésvezetője adott tájékoztatást: — Turbinaszerelésnek nevezzük általában azt a munkafolyamatot, amely során a turbinát a működéséhez szűk. séges segédszerkezetekkel, berendezésekkel együtt a turbinaasztalon felállítjuk és üzemkész állapotban a szekunder köri körfolyamatba kapcsoljuk. A kapcsolódó erőművi berendezések, illetve segédberendezések és csőrendszerek szerelése csak a turbina szerelésével egyeztetett módon, és az egységes organizációs terv szerint végezhető el. A szerelés a megrendelő (ERBE) által biztosított tervek alapján, és annak megfelelő módon kell, hogy történjen. A beállítási értékek és szerelési méretek, a gyártómű által megadott tűrési határokon belül kell hogy maradjanak. És nem utolsó sorban a szerelés minőségének kell biztosítania az üzemképes állapotot. — Hol tart jelenleg a turbina szerelése? — Örömmel mondhatom, hogy kisebb befejező munkálatoktól eltekintve, az 1-es és a 2-es számú turbina gépészeti szerelése az üzembe helyezésre kész állapotban van. Hátra van még a csapágyak olajmosatása, melyre hamarosan sor kerül. — Hány ember dolgozott a két turbina szerelésén? — A csúcsidőben mintegy 60 fő dolgozott a turbinákon. Ezek az „Augusztus 20” és a „Turbina” brigád szakmunkásai voltak. Turbinaszerelési gyakorlatukat többen az NDK-ban szerezték a „KKW —NORD” Atomerőműben. Itt tanulták meg felelősségteljes munkájuk csínját-bínját. — Van-e valamilyen különlegessége a paksi gőzturbinának? — A turbinák, mint szekunderköri berendezések, azonosak valamennyi erőműnél. A mi turbináink csak paramétereiben különböznek a többitőL A WER—440 típusú reaktoroknál működő atomerőművekben a primerkörhöz telített gőzzel dolgozó körfolyamat csatlakozik. És ez eleve más paramétereket kíván a turbináktól. A korszerű hőerőművek kondenzációs turbináinak csak az utolsó egy-két fokozatában figyelemre méltó a gőz nedvességtartalma. És ez fontos dolog, mivel a nagy sebességgel forgó turbinalapátoknak nem szabad vízcseppekbe ütközniük. A gőz nedvességtartalma miatt csökken a fokozatok és az egész turbina belső hatásfoka. A gőzben apró ködcseppek formájában jelenlevő víz, ugyanis a súrlódás következtében a forgó lapátokba ütközik, és azt lefékezi. így a gőz hatásos munkájának egy része szintén elvész. Nem elhanyagolható továbbá az sem, hogy a nedves gőz eróziót okoz a turbina állórészében és a forgórész lapátozatán, csökkentve azok élettartalmát. — Tudják-e tartani a tervezett átadási határidőt? — Igen, sőt a GYGV brigádjainak a kezdeményezésére az eredeti szeptemberi (30-i) átadási határidőt két héttel előre hoztuk, így az 1- es turbinát már szeptember 15-re indításra kész állapotban átadjuk. Ehhez természetesen a brigádok jelentős plusz munkát vállaltak. Fontos, hogy a turbina körüli csővezetékek, csőlabirintusok is elkészüljenek, hiszen a tervezett „idegengőzös” indítás csak ezek elkészülte után kezdődhet meg. Ehhez fogja biztosítani a gőzt az MHD által készített 5 db gőzkazán. — A turbina adatait olvasva kitűnik, hogy a teljes hossza több mint 23 méter. Hogyan történt az egész gépmonstrum pontos beállítása? — A három gépegység tengelyének egy vonalba történő beállítása, vagyis a közös tengelyvonal létrehozása volt a legkeményebb feladat. Egy egység forgórészének a súlya kb. 40 tona, és ez percenként 3000 fordulatot tesz. Itt tizedmilliméterek is számítanak. A tengelyek végénél a tengelykapcsoló tárcsák egymáshoz való helyzete csak 0,01—0,02 milliméterrel térhet el a párhuzamostól. A radiális eltérés max. 0,02—0,23 mm lehet csak. A felsoroltakból valameny. nyien érezzük, hogy a pontos, sietséget nem tűrő munka határidő előtti teljesítése rendkívül komoly erőfeszítéseket igényel. Ehhez kívánunk sok sikert a turbinaszerelők kollektívájának. GÉHL DEZSŐ GRÓF ALBERT: Anna névnapjára Termő júliusi nyárban, szikráit szórja a nap, áthevül a paksi homok, lágy szellő simogatja arcodat. Rövid hajad meglebben lágyan, szemeidben vidám kacaj, játékos mosoly arcod pírján, vonzó lényedből fakad. Tested lágy vonalát körülveszi a napsugár, szép arcod e Duna menti tájban, emlékeimet fonja át. Névnapodul kívánok Néked, sok boldogságot, annyi júliust, ahány virág Duna-mentén, tavasztól őszig virul. Legyen tiéd sok virágzó nyár, éltető napfény, anyaszeretet, és júliusi hajnalon, a felkelő nap fénye, csókokat szór, Anna kezére. IHunkauerseny Előző számunkban jeleztük, hogy a munkaverseny helyzetével, a mozgalom eredményeivel részletesen kívánunk foglalkozni. Ügy gondoltuk, hogy ezt egy-egy gazdasági egység ilyen irányú tevékenységének bemutatásával tudjuk megvalósítani, amely egyúttal lehetőséget ad a jó tapasztalatatok átvételére is. Kezdjük tehát az egyik legjobbal: mutatkozzon be a VEGYÉPSZER. (A szerk.) • Sikeresen zártuk az 1979— 80. évi munkaversenyt. Az atomerőmű építéséért folyó munkaversenyben elnyertük a „Kiváló Gazdasági Egység” zászlót és oklevelet. A sikerből kijutott a „Kun Béla” szocialista brigádnak és három egyéni dolgozónknak is. E nagy öröm gonddal és kötelezettséggel is jár. Szeretnénk ezt az eredményt tartani, és ha lehet, még fokozni is. Ennek érdekében a vállalat vezérkarával és tömegszervezeteivel közösen, először a fő termelési irányt határoztuk meg. Célul tűztük ki, hogy az 1980. évben 310 eFt/fő anyagmentes termelési eredményt érünk el. A termelés és atomerőműépítés területén két nagy feladatot konkretizáltunk: — a 2. blokk egyes akna és tv-akna szerelését az 1979 decemberi koordinációs ütemtervben szereplő átfutási határidő helyett 15 nappal rövidebb idő alatt fejezzük be. — A4, sz. speciális víztisztítót 1980. október 25. helyett 1980. október 1-re készre szereljük. Az 1980. február 4-i brigádvezetői értekezleten már részleteiben is meghatároztuk feladatainkat. A munkaterület-szolgáltatási határidők hiányában a szokásostól eltérő ütemezést fogadott el az értekezlet. — kezdeményező szerepet kívánunk betölteni a területi munkaversenyben az átfutási határidők csökkentésében, — a munkahelyi rend és tisztaság, az anyag- és hulladéktárolás szabályos végrehajtásában, — a biztonságos munkavégzés feltételeinek biztosításában, — a szakmai továbbképzés terén, a speciális feladatok jobb, gyorsabb teljesítése érdekében, — az erőmű és Paks város együttes fejlődésének segítése terén, különös tekintettel az ifjúság fejlődésére. Az átfutási határidők csökkentése terén elsősorban több brigád együttes, komplex vállalásával értünk el eddig eredményt. Megszüntettük a „nem az én asztalom” elvét. Ebben nagy segítséget nyújtott a KISZ-szervezet is a „közösen, együtt, egymásért” mozgalom fejlesztésével. Ezt az irányzatot nem rontotta, sőt nagy mértékben javította az egy összegű utalványozási rendszer. Hiszen brigádjaink a folyamatos munkaciklus váltásakor gondosabban ellenőrizték az átadó végzett munkájának mennyiségét, minőségét egyaránt A munkahelyi rend megőrzése érdekében felhívással fordultunk a területen dolgozó vállalatokhoz és ezt a felhívást konkrét vállalásokkal támasztottuk alá. A saját közvetlen munkaterületen kívül közterület rendbentartását is vállaltuk. Ennek lényege az volt, hogy felülvizsgáltuk a munkaterületen kint lévő saját anyagaink, segédanyagaink és szerkezeteink szükségességét és minden olyan anyagot, segédanyagot, melyre 1 hónapon belül nem volt szükség, beszállítottuk a csőkertbe. A szemetet közvetlenül a központi szeméttároló helyre szállítottuk. Saját magunk győződhettünk meg, hogy ezzel a tevékenységgel több ezer négyzetméter terület vált rendezetté, szabadabbá. A biztonságos munkavégzés feltételeit már jórészt megteremtette a rend és anyagtáro. lás terén kifejtett munkánk. Ezt fokozni kívánva újszerű munkavédelmi vetélkedőt szerveztünk, melybe 21 csapat nevezett 5—5 fővel. Ennek célja a termelési eredmények fokozása volt a biztonságos munkavégzés feltételein keresztül. Az 5 fős csapatok vezetői mint munkavédelmi megbízottak, 4 tagjuk pedig munkavédelmi őrként bevonta a vetélkedőbe a termelési rend szerinti csoportjuk minden tagját. Lényege az volt, hogy az elődöntő a 8 napos munkaciklus alatt zajlott le. Minden reggel 6 és 8 óra között a csapat tagjai saját munkaterületükön munkavédelmi megbízottként és őrként megszüntethettek minden szabálytalanságot. 8 óra után összesen három alkalommal, előre meg nem határozott időpontban külön bizottság ellenőrizte a munkaterületüket és a talált hiányosságokat a VMSZ szerint ellenőrizve 0—3 negatív ponttal „jutalmazta”. A legkevesebb rossz pontot begyűjtött 6 csapat juthatott a döntőbe. Négy csapat kivételével — akiket súlyos szabálytalanság, mint pl. védőkorlát hiánya, szabálytalan gépi emelés, stb. miatt kizártunk az elődöntőből — igen sikeres küzdelem folyt. 17 csapat teljes mértékben megértette a vetélkedő lényegét, jól alkalmazták munkavédelmi jellegű szerepüket. A döntő szemlével kezdődött. A hat csapatkapitány sorra járta a döntőbe került csapatok munkaterületét és az „ellenfél” területét szigorúan bírálta. A döntő elméleti részében a csapatok speciálisan atomerőművi feladatokat oldottak meg, melyek a műszakilag legnehezebb, illetve legtöbb vagy legsúlyosabb baleseteket okozó körülményekre épültek A döntőben szerzett jó pontok számát lehetett csökkenteni — vagy növelni a gazdasági vezetés által megítélt termelési eredményességet jelző pontokkal. (Folytatás a 2. oldalon.) Az egyes turbina szerelése befejezés előtt Fotó: Deák Hunor
