Atomerőmű, 1979 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1979-05-01 / 2. szám
II. ÉVFOLYAM, 2. SZÄM 1979. MÁJUS Feladataink megvalósításának egyik záloga a munkaverseny Az atomerőmű beruházáson a gazdasági feladatok nagysága, bonyolult volta, a széles körű és tartalmas koordináció igénye azt követelik, hogy minden eddiginél nagyobb figyelmet fordítsunk belső tartalékaink feltárására és hasznosítására. Sokkal nagyobb hangsúlyt kell helyeznünk a I dolgozó ember alkotó- | készségére, termelési és j társadalmi aktivitására, ez | egyik hatalmas erőforrásunk: a szocialista munkaverseny tartalma és j célja. Jelenleg az építés olyan i fázisában vagyunk, ahol a feladatok megvalósítása 1 próbára teszi az embert, minden egyes percnek i megnőtt az értéke. Egyformán felelősek vagyunk a i határidők betartásáért és | ennek felelősségét érezni, i érteni kell minden itt dolgozónak, munkásnak, ve- I zetőnek. Erről a felelős- 1 ségtudatról tettek tanúbizonyságot azok a szocialista brigádok, munkáskollektívák, akik azonosulva a feladattal, jelentős munka verseny-felajánlásokat tettek és teljesítették is j azokat. A jelenlegi feladat az, ' hogy a beruházási munkaversenyben részt vevők köre szélesedjen és tartalmasabbá váljon a verseny, i Ennek előfeltétele a munkaversenycélok megfelelő mélységű ismerete terme- < lőegység, illetve brigádszinten, mert így válik I minden dolgozónak érthe- ! tővé a versenyben való részvétel lehetősége. Csak az tud azonosulni a feladattal, aki ismeri, j hogyan kapcsolódik mun- j kája az egészhez, és tud- | ja, mennyire fontos a saját tevékenysége. A munkaversenyt a gazdasági munka mindennapi szerves részeként kell kezelni, segíteni kell I a brigádoknak, munkaszervezéssel a munkavégzés feltételeinek biztosításával, hogy vállalásaikat megvalósíthassák. Nagyon jelentős eredmények szülétek a brigádok közötti együttműködésből. A jövőben is sokat jelenthet, ha a mun- | káskollektívák megbeszélik egymással feladataikat, j Segítenek egymásnak a megvalósításban, ha az adott szó ereje és az együttesen végzett munka az összekötő kapocs a brigádok között. A munkások aktivitásának, tettrekészségének, felelősségérzetének párosulnia kell a gazdasági veze- I tők és a politikai szervek munkaversenyt segítő, szervező, irányító tevékenységével. Legyen ez cél, amelynek | elérése munkánk eredmé- j nyességének biztosítéka. CSIZMADIA ENDRE. | a szakszervezeti intéző bizottság titkára Reflektorfényben: a szabadtéri alállomás Az atomerőmű által termelt villamos energia a szabadtéri alállomáson keresztül távozik az erőműből a fogyasztók felé. Rendkívül fontos tehát, hogy ezen a területen pontos, tervszerű munkával időben megteremtődjenek a villamos csatlakozás lehetőségei. — Az atomerőmű jelenleg nem termelője az országos energiahálózatnak, hanem egyre jelentősebb fogyasztója — mondja Kalmár Gyula. az ERBE villamos csoportjának vezetője. így az első fontos részhatáridőnk az energia fogadása az országos hálózatról 1979. június 30-án, amihez feszültség alá kell helyezni a 120 kV-os alállomás jelentős részét. A feszlütség először a vízkivételi mű üzemi próbáinak energiaellátásához szükséges, a mai erőfeszítések ennek érdekében folynak. A pontosság kedvéért el kell mondani, hogy tulajdonképpen két szabadtéri alállomás létesül: egy 120 kV-os, amely már jól látszik, és egy 400 kV-os alaphálózati állomás, amelyen az erőműben termelt energia nagy része távozni fog. A munka szigorúan az előre meghatározott ütemterv szerint halad. A közreműködők közül ki lehet emelni a 26. ÁÉV-t: példamutatóan tartják a határidőket, és nagyon rugalmas, segítőkész partnerei a szerelőknek. Nagyon szép, folyamatos munkát végez a VERTESZ is. kollektívájuk láthatóan lelkes, gyakorlott szakemberekből áll. Ennek a tervszerű, pontos munkának alapvető feltétele a jó terv. Elmondhatjuk, hogy a teljes egészében magyar készítésű kiviteli tervdokumentációban eddig elenyészően kevés tervhiba volt. azok javítása is gyorsan, a követelmények szerint megtörtént. — A villamos alállomásnál (csakúgy, mint minden más létesítménynél) jóval a munka megkezdése előtt kineveztük az alállomás létesítményi felelősét — tájékoztat Harcos Ignác, a 26. ÁÉV építésvezetője. — A létesítményi felelős megkapta a kiviteli terveket, továbbá az együttműködési megállapodásban rögzített munkaterület — szolgáltatási és átadási határidőket, melyeket „ha törik — ha szakad” teljesíteni kell. A konkrét tevékenységi jegyzéket, illetve a sávos ütemtervet már a létesítményi felelős állítja össze, melyet az építésben részt vevő brigádvezetőkkel megtárgyalunk, sőt, az építendő objektumnál ki is függesztünk. A szocialista brigádok az abban rögzített határidőkre teszik meg vállalásaikat. A brigádokkal ily módon szocialista szerződést kötünk az építésre, melyet az eddigi tapasztalatok szerint be is tudunk tartani. Az alállomáson dolgozók közül a Kulich Gyula brigádot lehetne kiemelni: évek óta egyenletesen kiváló teljesítményt nyújtanak. Ami pedig az együttműködést illeti, egyegy nagyobb épületen manapság 15—20 vállalat dolgozik. Hosszú távon ilyen munkát csak úgy lehet — jól — csinálni, ha az ember a hivataloson kívül igyekszik baráti kapcsolatokat is létesíteni azokkal, akikkel hónapokig, vagy akár évekig együtt kell dolgoznia. Danizs Mihály, a „Kulich Gyula” brigád vezetője, szűkszavú ember. De amit mond, annak magva van: — A brigád 5 éve alakult, a huszonhatból huszonnégyen ma is együtt vagyunk. (Az 93 százalék, öt év alatt... Nem is rossz arány!) Az idén elértük az „aranykoszorús” címet. (Ez ugye azt jelenti, hogy minden évben egy fokozattal feljebb „ugrottak”, öt évig egyfolytában.) Most a „Vállalat kiváló brigádja” címre pályázunk. (Tehát még feljebb akarnak „ugrani”.) A brigád nagyrészt fiatalokból áll, az átlag 30 év. Elég jó a brigádhangulat. Bár ez a 10+4..., ez most nem tetszik... Nem való ez embernek — 10 napig egyfolytában dolgozni. A 8+6, amit a szerelő vállalatok csinálnak, az jobb. Persze, nem csak a mi brigádunk számít. A vállalatnál sok jó brigád van. A vezetők is komolyan veszik a brigádmozgalmat, látják, hogy van értelme. — A 26. ÁÉV — ezt Neukum Zoltán, a VERTESZ- kirendeltség vezetője mondja — nagyon segítőkész partner. Nekünk különösen fontos a jó együttműködés, hiszen a világítás kivételével a teljes technológiai szerelést a mi vállalatunk végzi. A villamos alállomás és a vezénylő vonatkozásában ez mintegy 100 millió forintos munka, ami talán aprópénz az atomerőműben végzendő összes munkánkhoz képest, de jóval több mint egy hagyományos alállomás. Kissé leegyszerűsítve azt mondhatnánk, hogy az atomerőművel csupán néhány drót köti össze, de ezeken a „drótokon” megy át az egy-egy blokkban termelt összes villamos energia. A későbbi, még nagyobb feladatokra tervszerűen készülünk. A helyszínen három ifjúsági munkabrigád alakult, kettő alakulóban van. A továbbiakban komplett szocialista bridádokat helyeznek át ide más munkahelyekről. Megkezdtük a speciális atomerőművi szakemberek képzését és a speciális szerelő berendezések beszerzését is. Az alállomás legújabb résztvevői a GANZ Villamossági Művek dolgozói éppen ez idő tájt kezdték a munkát. — A kezdeti tapasztalatok összességében kedvezőek — nyilatkozta Sárvári Henrik kirendeltségvezető. — Első nagy munkánk a 400 kV-os alállomás alapjainak és vasszerkezeteinek elkészítése. Június 15-i határidővel teljesítjük. A 26. ÁÉV-vel már megegyeztünk, hogy a bemérések után me„A jó munkakapcsolat komoly eredmények forrása lehet...” Interjú Pethő Gyula őrnaggyal Pethő Gyula őrnagy a paksi egység parancsnokhelyettese, egyben az atomerőmű-építkezésen dolgozó katonák munkahelyi vezetője is. Feladatai közé tartozik, hogy koordinálja és ellenőrizze az egység katonáinak munkáját. Szinte minden idejét az építkezésen tölti. Tapasztalatai felől érdeklődtünk, valamint arról: mi a véleménye az atomerőműnél dolgozó katonák tevékenységéről ? — Örömmel mondhatom el, hogy katonáink döntő többsége nagy megelégedésünkre dolgozik, munkáját becsületesen, legjobb tudása szerint végzi. Ülő vagy ácsorgó katonát a munkaterületen látni nem lehet. Ha mégis, akor ennek rajtuk kívül álló okai vannak... — Melyek ezek az okok? — Elsőként említeném, hogy a folyamatos anyagbiztosítás sok helyen nincs megoldva. E téren a 22-es ÁÉV segítségére kell, hogy számítsunk. Visszatérő probléma az éjszakai műszak hiányos megvilágításának kérdése. Ilyen és ehhez hasonló okokra vezethető viszsza az, hogy a folyamatos munkában időnként zökkenők jelentkeznek. Azt hiszem, mindenki egyetért azzal, hogy az említett problémákra sürgősen megoldást kell találnunk. — Mi a véleménye a munkahelyi irányításról? — Ügy látom, hogy az érintettek ma már világosan látják a rájuk háruló feladatok nagyságát. Az irányítás is fokozatosan javul, de az igazsághoz tartozik az is, hogy még nem nőtt fel minden középvezető a feladat nagyságához. És ha már itt tartunk: megemlítem, hogy a mai napig nincs megoldva a helyes munkaidő-kihasználás, munkaszervezés kérdése. Külön gondot jelent, hogy a balesetvédelmi rendszabályok betartását nem mindig tudjuk érvényre juttatni, holott közös érdekünk a balesetmentes munka. Törekednünk kell arra is, hogy a különböző elszámolásokból adódó bérfeszültség a katonák és az építkezésen dolgozó polgári alkalmazottak között mihamarább megszűnjön. Az eddigieknél nagyobb figyelmet kell szentelnünk továbbá a honvédségi, illetve a foglalkoztató vállalatok KISZ- szervezeteinek együttműködésére is. — Őrnagy elvtárs meglévő gondokat, problémákat említett. Miben látja a megoldás módját? — Ügy vélem, az elmondott nehézségekre van orvosság, de ez a gyógyír nagyon sok elemből tevődik össze. Először is: reálisan kell felmérni, előre kell kalkulálni a munkaerőigényeket. A mennyiség helyett most már a minőség dominál. Az igények alulról jöjjenek fölfelé, nem pedig fordítva. Fontosnak tartom, hogy a művezetők már előre megismert brigádokkal dolgozzanak együtt. A jó munkakapcsolat komoly eredmények forrása lehet. Katonáink azon vannak, hogy ez így is legyen. Ékes bizonyítéka ennek a januári, februári magas teljesítmény. — Végezetül egy mindenkit foglalkoztató kérdés: kivitelezhetőnek látja-e az 1980-as indítást? — Igen. Nehézségeink ugyan vannak és lesznek, de ilyen gigászi munkánál ez előfordul. Az a véleményem, hogy az 1980-as átadás megvalósítható, képesek vagyunk a feladat végrehajtására. Ennek legfőbb biztosítékát a reális munkaszervezésben és a szakember-utánpótlásban látom. Ny. J. zőnként adjuk vissza az alapokat betonozásra, így a két vállalat gyakorlatilag párhuzamosan tud dolgozni. Vállalatunk elsősorban mint gyártómű vesz részt az atomerőmű építésében. Mi szállítjuk az elektromos berendezések nagy részét, többek között a transzformátorokat és a generátorokat is. A szállítási határidők tartására komoly munkaversenyfelajánlásokat tettünk. Rövid cikkből nem lehet általánosítani, ezt még a botcsinálta újságíró is tudja. Mégis szembeszökő a kapcsolat: a jól végzett munka együttjár a jó brigádmozgalommal, az emberekbe vetett hittel, és azzal, hogy a munkát nem egy szükséges rossznak, hanem egy még jobban elvégzendő közös ügynek tekintik dolgozók és vezetők egyaránt. És ez fordítva is igaz: a kölcsönös bizalom és a közös felelősség jó feltétele a további eredményes munkának. TÖTH ANDRÁS 1 Reflektorfényben a hálózati állomás. Fotó: Horváth Béla Major Ferenc grafikája
