Atomerőmű, 1979 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1979-10-01 / 4. szám
ATOMERŐMŰ A PAKSI ATOMERŐMŰ epttot BERUHÁZÁS dolgozóinak lapja. II. ÉVFOLYAM, 4. SZÁM 1979. OKTÓBER Október győzelmes útján Mindenkinek! Mindenkinek! így kezdődtek a forradalom világgá röpített üzenetei, s ma már senki sem vitathatja, hogy ezek mindenkinek szóltak. Történelmi tény, hogy az októberi forradalom nemcsak egyetlen nép, hanem a legújabb kor népei számára is megnyitotta az utat az álmok, a vágyak valóraváltásához. A 62. évfordulón már azt is láthatjuk, hogy ez a nap nemcsak megrengette, hanem meg is változtatta a világot, az október útján haladók nagy megpróbáltatásokat is leküzdő alkotó tevékenysége által. A szocializmus legelső országa közel 30 évig szinte egyedül viaskodott a történelem küzdőterén, s a szocializmus életerejét bizonyltja, hogy legyőzte belső és külső ellenségeit. Eközben az egykori elmaradt birodalmat a mérhetetlen szegénység, az írástudatlanság és a leghirhedtebb elnyomás országát, világeseményeket is befolyásoló gazdasági-politikai-katonai tényezőjévé tették. A fasizmus leverését követően — melyben a Szovjetunió viselte a legnagyobb terheket —, tovább folytatódott a szocialista eszmék térhódítása: országok léptek a gyakorlat által igazolt útra, vált a szocializmus világrendszerré, bontakozott ki a nemzeti függetlenségért vívott harc, tört össze a gyarmati rendszer. Hazánk ma a fejlett szocializmus országa. Mindaz amit a közel 35 év alatt elértünk, népünk javára, a nemzetközi munkásosztály ügyének szolgálatára, a „Nagy Október" folytatása. Alapja, kiinduló pontja: hazánk felszabadítása; fontos feltétele: az 1917-ben gyökerező barátságunk, együttműködésünk, melynek gazdagodását, egyre növekvő jelentőségét jelzi az épülő paksi erőmű. Együttműködésünk a szocialista országokkal, az ebből következő felelősségünk arra kötelez bennünket, hogy nemzeti érdekünket a szocialista országok, a munkásosztály nemzetközi ügyével összhangban szolgáljuk. A világ népei mellett mi is ünnepelünk. Tisztelettel köszöntjük a Nagy Október első szülöttjét, a Szovjetuniót, annak valamennyi népét, győzelmeiket, s az azokat szervező kommunista pártot. Tesszük ezt azzal a szilárd meggyőződéssel, hogy a következő évtizedek továbbviszik október útján a szovjet embert, s az egész emberiséget, beteljesítik a nemzetközi munkásosztály törekvéseit. Büszkék lehetünk arra, hogy ebben a világot formáló, mindenkinek feladatot jelentő harcban ott haladhatunk október győzelemre vezető útján. Rigóczky István az MSZMP Paks városi Bizottságának első titkára Reflektortenyben : a segédépület A segédépület méreteit tekintve a főépület után a második legnagyobb építményünk, ami pedig a fontosságot illeti, azzal egyenértékűnek tekinthető. Alig egy éve a segédépület több hónapos lemaradással emelkedett ki a kisebb-nagyobb határidőcsúszások közül. — Jelenleg — tájékoztat Háncsok László, a létesítmény építész műszaki ellenőre — az építési munkáknak kb. a felénél tartunk és elmondhatjuk, hogy sikerült behozni a lemaradást. Az építkezés lényegében az ütemterv szerint halad; csak az alvállakozói munkáknál (festés, burkolás) mutatkozik némi lemaradás. Ez év májusától új fővállalkozó, a Dél-alföldi Építőipari Társulás végzi és irányítja a munkát. A társulás három önálló megyei építőipari vállalat öszefogásából született, mégis azt mondhatjuk, hogy szinte szokatlanul szervezett, rendkívül rugalmas gazdasági egységként működik. Ami a munka minőségét illeti, talán nem túlzás azt mondani, hogy betonmunkákban a területen a legjobb minőséget adja. Műszaki ellenőri szempontból csak egy rázós témánk van: az árak (merthogy a költségvetést legtöbbször az építőknek kell elkészíteni) nagyon magasak. Ezen sokat szoktunk vitatkozni. A KISZ-szervezet (ezt én fontosnak tartom) nagyon hamar beindult, s bekapcsolódott a területi ifjúsági-közösségi életbe. Látszik, hogy a főművezető is KISZ-tag, sőt az FMKT-munkában is részt vesz. A főművezető Petrás Pál, a társulás létrejöttéről tájékoztat; Az Építőipari és Városfejlesztési Minisztérium döntése alapján három vállalalat, a DÉLÉP, a BÁÉV, és a BÁCSÉP közreműködésével jött létre ez a társulás, mely a DÉLÉP ügyrendje szerint működik. Idei feladatunk 180 millió forint, ami az anyavállalatok kereken 2 milliárdos termelésében látszólag nem nagy tétel, de ha figyelembe vesszük, hogy a három vállalatból kettőnek saját házgyára van, az évi össztermelést egy korszerű és egy hagyományos részre kell bontani. A Paksi Atomerőmű építéstechnikai szempontból bizony hagyományos építkezés, s így az itt végzett munka az otthoni hasonló jellegű teljesítésnek igen komoly hányadát teszi ki. Jelenlegi létszámunk 420 fő, ami nem mennyiségében jelentős, (hiszen 3—6000 fős vállalatokról van szó), hanem azért, mert erre a munkahelyre a legképzettebb, legjobb munkaerőt kellett összpontosítani, amelyből otthon sincs soha elég. A dolgozókat önkéntességi alapon — hathónapos szerződéssel küldjük át erre a munkahelyre, aztán akinek megtetszik, az tovább maradhat. Kezdetben nagy volt a lemorzsolódás. Ennek talán egyik oka az volt, hogy mi vezettük be elsőként a folyamatos műszakot, ami otthon sem volt gyakorlat. Akkor még itt sem és bizony a dolgozók úgy érezték, hogy túl nagy nálunk a tempó. Akik később kerültek ide, azok előre ismerték ezt a követelményt, meg azóta a társvállalatok is áttértek a folyamatos munkarendre, így ma már ilyen problémáink nincsenek. Kritikusan vizsgálta az eddig végzett munkát Mészáros András, a KISZ-szervezet megbízott titkára: — Szervezettségünk bizony sok kívánnivalót hagy még maga után: 150 KISZ-korú fiatalból most csak huszonötén tagjai a szervezetnek. És az aktivitás még így sem éppen kielégítő — különösen a fizikai dolgozók körében. KISZ-taggyűléseinket klub híján a művelődési házban szoktuk tartani, legutóbb az atomerőmű működéséről volt szó. A területi sportrendezvényeken rendszeresen részt veszünk, járunk színházba, most meg épp a filmklubot szervezzük. (Dicséretére legyen mondva. Mészáros András még e cikk íróját is „beszervezte”.) A művelődési házban szerintem nagyon jól dolgoznak. Kár, hogy nem sokan tudják, de most már szinte mindenki találhatott magának megfelelő szórakozási lehetőséget. Balogh Illés kőművesbrigádja a DÉLÉP-nél a kultúra szolgálatában állt: a szegedi színház rekonstrukcióján dolgoztak. — Ügy néz ki — mondja a brigádvezető — hogy oda is kerülünk vissza, mert a felújítás 1985-ig tart. Ez most egy kicsit más jellegű munka, de azért meg lehet szokni. A brigádban 7 szegedi van, meg egy csongrádi — mit mondjak — jól megértjük egymást. Az pedig fontos, mert hiába, itt csak mások a körülmények, így aztán könnyebb megszokni. Kiss Gábor, a BÁCSÉP „Petőfi Sándor” brigádját irányítja, öt fiatal van a. brigádban, meg három idősebb munkatárs, ö maga 28 éves. — Tudja, mi este hatig dolgozunk. Fét hét mire az ember hazaér, moziba már nem tud lemenni, mert akkor nem tud vacsorázni így aztán marad a „Ragacs.” Azért hívjuk így, mert sokszor olyan koszos, mint a ragacs. Mindez másodosztályú áron, önkiszolgálással, az ember félórát áll a pénztárnál, félórát a pultnál, egy üveg sör (külföldi) húsz forint. Még szerencse, hogy nem sok szabad időnk van. Mert azért a munka mégiscsak fontosabb, az pedig tetszik. Szerződés? — Egyelőre maradunk. Walfisch László, a BÁÉV első csoportjával érkezett Paksra. — Nem magam jöttem, az egész brigád aláírt egy fél évet. Aztán itt maradtunk. Mi már 67 óta együtt dolgozunk, a brigád nagyobbik fele azóta sem változott. Külön kérdésre kiderül, .hogy a brigád (amely Gagarin nevét viseli) ötször nyeret el az aranykoszorús kitüntetést. — Maradtunk — folytatja a brigádvezető — tehát tetszik a munka. Gondjaink persze nekünk is vannak. Mi sem szeretünk koszos edényből ebédelni, annak sem örülünk, ha vacsorára ugyanezt a lecsós virslit kapjuk, ami ebédre volt, de én azt hiszem, hogy ez csak pillanatnyi bosszúságot okoz. Mindenesetre a hatodik aranykoszorút Pakson akarjuk megkapni. TÓTH ANDRÁS Fotó: HORVÁTH BÉLA A GYGV pótvállalásainak jegyében... Az elmúlt hetekben a kohászat, a gépipar és villamosenergiaipar dolgozói újabb munkaverseny-felajánlásokat tettek a párt közelgő XII. kongresszusának és hazánk felszabadulásának 35. évfordulója tiszteletére. Ezekben a felajánlásokban kifejezésre jut hazánk és népünk fejlődésének szolgálata, az egyetértés szocialista céljainkkal. Hazánk egyik legjelentősebb, megvalósulóban levő beruházása a paksi atomerőmű. E fontos beruházás tervszerű, határidőre történő kifogástalan minőségű megvalósítása érdekében — valamint a SZOT és a KISZ KB közös felhívására reagálva — a Gyár és Gépszerelő Vállalat dolgozói egy röplapon megfogalmazott felhívással fordultak a szocialista munkabrigádok felé. Ennek a felhívásnak a lényege, hogy a beruházáson tevékenykedő minden szocialista brigád, építő- és szerelőmunkás, valamint tervező, csatlakozzon az országos méretekben kibontakozó kongresszusi és felszabadulási munkaversenyhez, legyenek élenjárók a kezdeményezésben. Az 1979. augusztus 14-én megtartott munkásgyűlésen a GYGV brigádvezetői is megtették pótválfalásaikat hazánk felszabadulásának közelgő 35. évfordulója tiszteletére. így többek között az „AUGUSZTUS 20.", az „ENERGIA 80”, az „EGYETÉRTÉS", a „ZENIT", a „JOLIOT CURIE” és a DR. SALVADOR ALLENDE" szocialista brigádok. Kerüljön „nagyító" alá ez utóbbi, a „DR. SALVADOR ALLENDE" brigád. Brigádvezetője: Lassingleitner Antal, lakatos. A csoport 1977. október 1-én alakult. Már 1977- ben a hármas jelszó alapján kezdték el kitűzött gazdasági, politikai és egyéb felajánlásaikat. Valamennyien fémipari szakmunkások, amolyan igazi „vasasok". Értékes egyéni vállalásaik, tanfolyamokon való továbbképzésük, anyagtakarékoskodási akciójuk, munkaidőkiesés-csökkentési tevékenységük, újítási javaslataik biztosították számukra 1979. januárjában az ezüst fokozat elérését. Munkaterületük az atomerőmű építkezésen az I. sz. reaktorbox közvetlen környezetében van. Ausztenites lemezburkolatokat készítenek és hegesztenek. Ezeket a varratokat köszörülni kell. Egy ötletes kis készüléket terveztek, melyet újításként nyújtottak be. Ezt el is fogadták és eszmei díjjal jutalmazták az újítókat. A reaktor akna-tér munkálatainál is fontos munkálatokat végzett és végez a brigád még jelenleg is. A határidőket pontosan betartják, illetve igyekeznek azokat előbbre hozni. Az 1979-es munkavállalásuk is a szocialista munkaverseny maradéktalan teljesítése érdekében született meg. 1979. április 4-én Németh Dénes csoportvezetőt „Kiváló dolgozó" címmel tüntették ki a brigád egyöntetű javaslatára, a gazdasági vezetés egyetértésével. Még ebben a hónapban magas elismerésben részesült a brigád. A „Paksi atomerőmű építésében kiemelkedő brigádmunkáért" zászlót megkapták, valamint egy brigádtag a „Paksi atomerőmű építéséért” emlékplakettet. A nemzetközi gyermekév tiszteletére szervezett kommunista műszakhoz a brigád 90 százalékos részvétellel és aktív munkával járult hozzá. Hasznos és odaadó munkájuk elismeréséért 1979. áprilisában elnyerték az „Atomerőmű építkezés Kiváló brigádja" címet. Paks városi Tanács V. B. 1979. július 30-án megtartott ülésén a következő határozat született: „Paks városi Tanács V. B. a város fejlesztéséért végzett kiemelkedő társadalmi munka elismeréseként a GYGV DR. SALVADOR ALLENDE szocialista brigádjának a PAKSÉRT emlékplakettet adományozza." Ezt a brigád büszkén tudhatja magáénak. Az új lakótelepi játszóterekhez különböző játszótéri eszközöket készítettek, ezzel is hozzájárultak otthonunk környezetének szebbé tételéhez. Pótvállalásuk az MSZMP XII. kongresszusa, valamint hazánk felszabadulásának közelgő 35. évfordulója tiszteletére híven tükrözi aktív tenniakarásukat az atomerőmű építkezés határidőre történő, kifogástalan minőségben való megvalósítása érdekében. Kívánunk sok sikert és jó egészséget a GYGV és természetesen a beruházás valamennyi szocialista brigádjának fontos célkitűzéseik sikeres megvalósításához. Géhl Dezső
