Atomerőmű, 1979 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1979-10-01 / 4. szám

ATOMERŐMŰ A PAKSI ATOMERŐMŰ epttot BERUHÁZÁS dolgozóinak lapja. II. ÉVFOLYAM, 4. SZÁM 1979. OKTÓBER Október győzelmes útján Mindenkinek! Mindenki­nek! így kezdődtek a forra­dalom világgá röpített üze­netei, s ma már senki sem vitathatja, hogy ezek min­denkinek szóltak. Történelmi tény, hogy az októberi forra­dalom nemcsak egyetlen nép, hanem a legújabb kor népei számára is megnyitotta az utat az álmok, a vágyak va­­lóraváltásához. A 62. évfordulón már azt is láthatjuk, hogy ez a nap nemcsak megrengette, ha­nem meg is változtatta a vi­lágot, az október útján hala­dók nagy megpróbáltatáso­kat is leküzdő alkotó tevé­kenysége által. A szocializmus legelső or­szága közel 30 évig szinte egyedül viaskodott a történe­lem küzdőterén, s a szocia­lizmus életerejét bizonyltja, hogy legyőzte belső és külső ellenségeit. Eközben az egy­kori elmaradt birodalmat a mérhetetlen szegénység, az írástudatlanság és a leghir­­hedtebb elnyomás országát, világeseményeket is befolyá­soló gazdasági-politikai-ka­­tonai tényezőjévé tették. A fasizmus leverését köve­tően — melyben a Szovjet­unió viselte a legnagyobb terheket —, tovább folytató­dott a szocialista eszmék tér­hódítása: országok léptek a gyakorlat által igazolt útra, vált a szocializmus világrend­­szerré, bontakozott ki a nem­zeti függetlenségért vívott harc, tört össze a gyarmati rendszer. Hazánk ma a fejlett szo­cializmus országa. Mindaz amit a közel 35 év alatt el­értünk, népünk javára, a nem­zetközi munkásosztály ügyé­nek szolgálatára, a „Nagy Október" folytatása. Alapja, kiinduló pontja: hazánk felszabadítása; fon­tos feltétele: az 1917-ben gyökerező barátságunk, együttműködésünk, melynek gazdagodását, egyre növek­vő jelentőségét jelzi az épülő paksi erőmű. Együttműködé­sünk a szocialista országok­kal, az ebből következő fele­lősségünk arra kötelez ben­nünket, hogy nemzeti érde­künket a szocialista orszá­gok, a munkásosztály nem­zetközi ügyével összhangban szolgáljuk. A világ népei mellett mi is ünnepelünk. Tisztelettel köszöntjük a Nagy Október első szülöttjét, a Szovjetuniót, annak valamennyi népét, győzelmeiket, s az azokat szervező kommunista pártot. Tesszük ezt azzal a szilárd meggyőződéssel, hogy a kö­vetkező évtizedek tovább­viszik október útján a szovjet embert, s az egész emberi­séget, beteljesítik a nemzet­közi munkásosztály törekvé­seit. Büszkék lehetünk arra, hogy ebben a világot formáló, mindenkinek feladatot jelen­tő harcban ott haladhatunk október győzelemre vezető útján. Rigóczky István az MSZMP Paks városi Bizottságának első titkára Reflektortenyben : a segédépület A segédépület méreteit te­kintve a főépület után a második legnagyobb építmé­nyünk, ami pedig a fontos­ságot illeti, azzal egyenérté­kűnek tekinthető. Alig egy éve a segédépület több hó­napos lemaradással emelke­dett ki a kisebb-nagyobb ha­táridőcsúszások közül. — Jelenleg — tájékoztat Háncsok László, a létesít­mény építész műszaki ellen­őre — az építési munkáknak kb. a felénél tartunk és el­mondhatjuk, hogy sikerült behozni a lemaradást. Az építkezés lényegében az ütemterv szerint halad; csak az alvállakozói munkáknál (festés, burkolás) mutatko­zik némi lemaradás. Ez év májusától új fővál­lalkozó, a Dél-alföldi Építő­ipari Társulás végzi és irá­nyítja a munkát. A társulás három önálló megyei épí­tőipari vállalat öszefogásából született, mégis azt mond­hatjuk, hogy szinte szokat­lanul szervezett, rendkívül rugalmas gazdasági egység­ként működik. Ami a munka minőségét illeti, talán nem túlzás azt mondani, hogy be­tonmunkákban a területen a legjobb minőséget adja. Műszaki ellenőri szempont­ból csak egy rázós témánk van: az árak (merthogy a költ­ségvetést legtöbbször az építőknek kell elkészíteni) nagyon magasak. Ezen sokat szoktunk vitat­kozni. A KISZ-szervezet (ezt én fontosnak tartom) nagyon hamar beindult, s bekapcso­lódott a területi ifjúsági-kö­zösségi életbe. Látszik, hogy a főművezető is KISZ-tag, sőt az FMKT-munkában is részt vesz. A főművezető Petrás Pál, a társulás létre­jöttéről tájékoztat; Az Építőipari és Város­­fejlesztési Minisztérium dön­tése alapján három vállala­­lat, a DÉLÉP, a BÁÉV, és a BÁCSÉP közreműködésével jött létre ez a társulás, mely a DÉLÉP ügyrendje szerint működik. Idei feladatunk 180 millió forint, ami az anyavállala­tok kereken 2 milliárdos ter­melésében látszólag nem nagy tétel, de ha figyelembe vesszük, hogy a három vál­lalatból kettőnek saját ház­gyára van, az évi összterme­lést egy korszerű és egy ha­gyományos részre kell bon­tani. A Paksi Atomerőmű építéstechnikai szempont­ból bizony hagyományos építkezés, s így az itt vég­zett munka az otthoni ha­sonló jellegű teljesítésnek igen komoly hányadát teszi ki. Jelenlegi létszámunk 420 fő, ami nem mennyiségében jelentős, (hiszen 3—6000 fős vállalatokról van szó), ha­nem azért, mert erre a mun­kahelyre a legképzettebb, legjobb munkaerőt kellett összpontosítani, amelyből otthon sincs soha elég. A dolgozókat önkéntességi alapon — hathónapos szer­ződéssel küldjük át erre a munkahelyre, aztán akinek megtetszik, az tovább ma­radhat. Kezdetben nagy volt a lemorzsolódás. Ennek talán egyik oka az volt, hogy mi vezettük be elsőként a fo­lyamatos műszakot, ami ott­hon sem volt gyakorlat. Akkor még itt sem és bi­zony a dolgozók úgy érezték, hogy túl nagy nálunk a tempó. Akik később kerültek ide, azok előre ismerték ezt a követelményt, meg azóta a társvállalatok is áttértek a folyamatos munkarendre, így ma már ilyen problémáink nincsenek. Kritikusan vizsgálta az ed­dig végzett munkát Mészáros András, a KISZ-szervezet megbízott titkára: — Szervezettségünk bizony sok kívánnivalót hagy még maga után: 150 KISZ-korú fiatalból most csak huszon­ötén tagjai a szervezetnek. És az aktivitás még így sem éppen kielégítő — kü­lönösen a fizikai dolgozók körében. KISZ-taggyűléseinket klub híján a művelődési házban szoktuk tartani, legutóbb az atomerőmű működéséről volt szó. A területi sportrendez­vényeken rendszeresen részt veszünk, járunk színházba, most meg épp a filmklubot szervezzük. (Dicséretére le­gyen mondva. Mészáros András még e cikk íróját is „beszervezte”.) A művelődési házban sze­rintem nagyon jól dolgoz­nak. Kár, hogy nem sokan tudják, de most már szinte mindenki találhatott magá­nak megfelelő szórakozási lehetőséget. Balogh Illés kőművesbri­gádja a DÉLÉP-nél a kul­túra szolgálatában állt: a szegedi színház rekonstruk­cióján dolgoztak. — Ügy néz ki — mondja a brigádvezető — hogy oda is kerülünk vissza, mert a felújítás 1985-ig tart. Ez most egy kicsit más jellegű mun­ka, de azért meg lehet szok­ni. A brigádban 7 szegedi van, meg egy csongrádi — mit mondjak — jól megért­jük egymást. Az pedig fon­tos, mert hiába, itt csak má­sok a körülmények, így az­tán könnyebb megszokni. Kiss Gábor, a BÁCSÉP „Petőfi Sándor” brigádját irányítja, öt fiatal van a. brigádban, meg három idő­sebb munkatárs, ö maga 28 éves. — Tudja, mi este hatig dolgozunk. Fét hét mire az ember hazaér, moziba már nem tud lemenni, mert ak­kor nem tud vacsorázni így aztán marad a „Ragacs.” Azért hívjuk így, mert sok­szor olyan koszos, mint a ragacs. Mindez másodosztá­lyú áron, önkiszolgálással, az ember félórát áll a pénztár­nál, félórát a pultnál, egy üveg sör (külföldi) húsz fo­rint. Még szerencse, hogy nem sok szabad időnk van. Mert azért a munka mégis­csak fontosabb, az pedig tet­szik. Szerződés? — Egyelőre maradunk. Walfisch László, a BÁÉV első csoportjával érkezett Paksra. — Nem magam jöttem, az egész brigád aláírt egy fél évet. Aztán itt maradtunk. Mi már 67 óta együtt dol­gozunk, a brigád nagyobbik fele azóta sem változott. Külön kérdésre kiderül, .hogy a brigád (amely Gaga­rin nevét viseli) ötször nyer­­et el az aranykoszorús ki­tüntetést. — Maradtunk — folytatja a brigádvezető — tehát tet­szik a munka. Gondjaink persze nekünk is vannak. Mi sem szeretünk koszos edényből ebédelni, annak sem örülünk, ha va­csorára ugyanezt a lecsós virslit kapjuk, ami ebédre volt, de én azt hiszem, hogy ez csak pillanatnyi bosszúsá­got okoz. Mindenesetre a ha­todik aranykoszorút Pakson akarjuk megkapni. TÓTH ANDRÁS Fotó: HORVÁTH BÉLA A GYGV pótvállalásainak jegyében... Az elmúlt hetekben a kohá­szat, a gépipar és villamos­energiaipar dolgozói újabb munkaverseny-felajánlásokat tettek a párt közelgő XII. kong­resszusának és hazánk felszaba­dulásának 35. évfordulója tisz­teletére. Ezekben a felajánlásokban kifejezésre jut hazánk és né­pünk fejlődésének szolgálata, az egyetértés szocialista cél­jainkkal. Hazánk egyik legje­lentősebb, megvalósulóban le­vő beruházása a paksi atom­erőmű. E fontos beruházás terv­szerű, határidőre történő kifo­gástalan minőségű megvalósí­tása érdekében — valamint a SZOT és a KISZ KB közös felhí­vására reagálva — a Gyár és Gépszerelő Vállalat dolgozói egy röplapon megfogalmazott felhívással fordultak a szocia­lista munkabrigádok felé. En­nek a felhívásnak a lényege, hogy a beruházáson tevékeny­kedő minden szocialista bri­gád, építő- és szerelőmunkás, valamint tervező, csatlakozzon az országos méretekben kibon­takozó kongresszusi és felsza­badulási munkaversenyhez, le­gyenek élenjárók a kezdemé­nyezésben. Az 1979. augusztus 14-én megtartott munkásgyűlésen a GYGV brigádvezetői is megtet­ték pótválfalásaikat hazánk fel­­szabadulásának közelgő 35. év­fordulója tiszteletére. így töb­bek között az „AUGUSZTUS 20.", az „ENERGIA 80”, az „EGYETÉRTÉS", a „ZENIT", a „JOLIOT CURIE” és a DR. SAL­VADOR ALLENDE" szocialista brigádok. Kerüljön „nagyító" alá ez utóbbi, a „DR. SALVADOR AL­­LENDE" brigád. Brigádvezetője: Lassingleitner Antal, lakatos. A csoport 1977. október 1-én alakult. Már 1977- ben a hármas jelszó alapján kezdték el kitűzött gazdasági, politikai és egyéb felajánlásai­kat. Valamennyien fémipari szakmunkások, amolyan igazi „vasasok". Értékes egyéni vál­lalásaik, tanfolyamokon való továbbképzésük, anyagtakaré­­koskodási akciójuk, munkaidő­­kiesés-csökkentési tevékenysé­gük, újítási javaslataik biztosí­tották számukra 1979. januárjá­ban az ezüst fokozat elérését. Munkaterületük az atomerő­mű építkezésen az I. sz. reak­­torbox közvetlen környezetében van. Ausztenites lemezburkola­tokat készítenek és hegeszte­­nek. Ezeket a varratokat köszö­rülni kell. Egy ötletes kis készü­léket terveztek, melyet újítás­ként nyújtottak be. Ezt el is fo­gadták és eszmei díjjal jutal­mazták az újítókat. A reaktor akna-tér munkálatainál is fon­tos munkálatokat végzett és vé­gez a brigád még jelenleg is. A határidőket pontosan betart­ják, illetve igyekeznek azokat előbbre hozni. Az 1979-es mun­kavállalásuk is a szocialista munkaverseny maradéktalan teljesítése érdekében született meg. 1979. április 4-én Németh Dénes csoportvezetőt „Kiváló dolgozó" címmel tüntették ki a brigád egyöntetű javaslatára, a gazdasági vezetés egyetértésé­vel. Még ebben a hónapban ma­gas elismerésben részesült a brigád. A „Paksi atomerőmű építésében kiemelkedő brigád­munkáért" zászlót megkapták, valamint egy brigádtag a „Pak­si atomerőmű építéséért” emlék­plakettet. A nemzetközi gyer­mekév tiszteletére szervezett kommunista műszakhoz a bri­gád 90 százalékos részvétellel és aktív munkával járult hozzá. Hasznos és odaadó munkájuk elismeréséért 1979. áprilisában elnyerték az „Atomerőmű épít­kezés Kiváló brigádja" címet. Paks városi Tanács V. B. 1979. július 30-án megtartott ülésén a következő határozat született: „Paks városi Tanács V. B. a város fejlesztéséért végzett ki­emelkedő társadalmi munka el­ismeréseként a GYGV DR. SALVADOR ALLENDE szocia­lista brigádjának a PAKSÉRT emlékplakettet adományozza." Ezt a brigád büszkén tudhatja magáénak. Az új lakótelepi ját­szóterekhez különböző játszóté­ri eszközöket készítettek, ezzel is hozzájárultak otthonunk kör­nyezetének szebbé tételéhez. Pótvállalásuk az MSZMP XII. kongresszusa, valamint hazánk felszabadulásának közelgő 35. évfordulója tiszteletére híven tükrözi aktív tenniakarásukat az atomerőmű építkezés határ­időre történő, kifogástalan mi­nőségben való megvalósítása érdekében. Kívánunk sok sikert és jó egészséget a GYGV és termé­szetesen a beruházás vala­mennyi szocialista brigádjának fontos célkitűzéseik sikeres meg­valósításához. Géhl Dezső

Next

/
Thumbnails
Contents