Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1937

A „Búcsúbeszéd“ századik évfordulóján.

(Igazgató megemlékezése Petőfiről tanévzáró beszédében.)

Valahányszor egy elmúló esztendő végéhez érünk, mindannyi* szór komoly érzelmek fogják el az embert. A lélek önkényfelenül is visszapillant a mullba, mintha átélné az elmúlt eseményeket, csak az* fán néz bizakodva a bizonytalan jövő elé. A mai napon egy letűnő iskolai évnek a mesgyéjén állunk, ennek az esztendőnek a szívverése már egyre halkul, csendesedik. Annál kevesebben dobog a szíve az ifjúságnak, mert a mai nappal egy munkás év zárul le mögötte, de egyúttal a számadás napja is elérkezett. Kétség és remény, aggodalom és bizakodás, szomorúság és öröm üli meg a lelkét a szeiiní, hogy miként sáfárkodott a tanév folyamán a rábízott talentumokkal.

Am mielőtt e kétes jelentől elbúcsúznánk s a bizonytalan jövőt színezgelnők, szálljon vissza lelkünk rég letűnt idők világába. Képze* létünk forgassa visszafelé az idők kerekét 100 évre s álljon meg is* kólánk régi kis földszintes, nádfödeles épülete előtt. Éppen évzáró ün* nepélyre készül az iskola, mely ebben az időben 3 osztályú 6 évfolyam* mai. A kis algimnáziumnak 59 tanulója van 1838*ban, akiket lelkes búzgósággal oktat az iskola egyetlen tanára, a 28 éves Koren István. Nagy az érdeklődés az évzáró ünnepély iránt, mert a valedictióf, a búcsúbeszédet az ifjúság nevében búcsúzó tanuló számára, most nem Koren professor úr írta meg, mint máskor szokta. Az iskolától végkép megváló diákok közül egy Petrovifs Sándor nevű fiú maga írt erre az alkalomra búcsúbeszédet, mégpedig versben.

Nem mindennapi gyermek ez a Petrovits Sándor. Három éve jár már itt, 1835*ben hozta ide apja, a zsinóros dolmányú, magát erő* sen magyarnak valló Petrovits István, szabadszállási mészáros. Mint a beiratásnál mondotta, azért választotta Aszódot, mert mind neki, mind nejének „Aszód kedves emlékű város“. Petrovits István ugyanis a szomszédos Karfalon született, s Aszódon tartotta esküvőjét Hruz Máriával; innen költöztek Szabadszállásra, hol mészárszéket béreltek. Egyébként az ő atyja, Petrovits Tamás is mészáros volt Aszódon, miután az aszódi földesúrnak, Podmaniczky Sándornak bíztatására Nyitra megyéből ideköltözött. így a Petrovits*családot több szál fűzte Aszódhoz. A nyurga termetű, tüzes tekintetű, fekete hajú gyermek tehetségével csakhamar kiemelkedik társai közül, akik gyakran fordul* nak hozzá segítségért. Bizonyítványa kitűnő és jeles. Hii felen kész el* határozásával, határozott fellépésével, ötleteivel, ügyes feleleteivel és adott szavának megtartásával tekintélyre fesz szert osztálytársai előtt. Vidám, kedélyes, sokszor meg nagyon komoly, de mindig hűséges pajtás. Nagyon szereti a természetet, gyakran órákhosszatt olvassa a fűbe heveredve a gimnázium kis könyvtárából kivett tudományos vagy

7