Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1936
ve azzal a szűk ketreccel, amelybe ellenségei Trianonban bezárták s amelynek állandósulása előbb-otóbb valóban a halált hozná meg, számára, hanem 1000 éves múltjához méltó helyet fog magának ki- küzdeni a Közép-Duna medencében. Fel hát a fejjel, hazám ifjúsága! Vonuljatok el bátran, délcegen a nemzeti trikolor előtt, mert Még jőni kell, még jőni fog Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. * -* # II. A bányai ág. hitv. egyházkerület Aszódi Petőfi- gimnáziumának rövid története. Petőfi iskolájának alapítási éve még mindig bizonytalan. Ennek okát Fináczy Ernő szerint abban kell keresnünk, hogy a XVIII. század első felében, amikor Petőfi iskolája keletkezett, a protestánsok iskoláiban az elemi és középfokú oktatás intézményesen nem volt mindenütt elkülönítve. így volt ez az aszódi evangélikus egyház iskolájában is már 1742-ben. Ebben az évben u. i. a helytartó tanács kebelében felállított tanulmányi bizottságnak beküldött évi jelentésben az aszódi iskola már úgy szerepelt, mint „schola Latina usque Sintaxim inclusive". 1770-ben Szontágli Sámuel, a Podmaniczky-család nevelője, később a tiszai kerület kiváló püspöke, jutott arra a gondolatra, hogy az elemi iskolát elválasztja a latin iskolától. Megvette — bizonyára a Podmaniczkyak anyagi támogatásával — a Petőfi iskolája feletti házat (a mai evangélikus elemi iskola telkét) kizárólag az elemi oktatás céljaira és így a régi szalmafedeles ház megmaradt latin iskolának. Ennek a latin iskolának talán a legelső rektora Fabricius János, a későbbi hartai lelkész. Őt követték a rektorságban Kád assy József, a szelídlelkű és munkában türelmes férfiú, majd a földrajzban tudós Chovan Sámuel. A negyedik rektor Scholtz József már a professor címet viseli. A professorok sorában a tizedik Koron István, akinek 23 évi működése maradandó nyomokat hagyott az iskola fejlődésében. Az ö idejében diákoskodott iskolánkban 3 éven át (1835/36—1937/38.) nemzetünk büszkesége Petőfi Sándor. A magyar Tyrteus maga írja az „Üti Jegyzetekben“, hogy „Aszódon írt először verset, itt lobbant először lángra szíve, itt fogta meg először lelkét az olthatatlan vágy a színészet után.“ Ezért 1888-ban, az iskola százados ünnepén Gyulai Pál találóan mondotta: „Áldás az aszódi algimnáziumra, mely Petőfinek megadta az alapot, áldás ama derék és buzgó hazafiak porára, akik ezelőtt 100 évvel ez iskolát alapították és ezzel a vidéknek egy műveltségi központot teremtettek.“
