Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1936
Az iskola ma is kegyelettel őrzi azt a vezérkönyvet, amelyből Koren a legnagyobb magyar lírikust oktatta, — az érdemjegyeket tartalmazó anyakönyvet, melynek tanúsága szerint Petro vies Sándor szín eminens tanuló volt. Az iskolának akkor 3 osztálya volt 5 évfolyammal. Koren professor távozása Szarvasra és a Bacli-korszak válságos helyzetbe sodorta iskolánkat. Egyelőre elveszíti gimnáziumi jellegét, de 1863—64-ben a felső elemiből ismét gimnáziummá lett. Ekkor adományozza a második tanszék megszervezésére Podma- niczky Ármin báró az iskolának az aszódi vásárjog háromnegyed részét. Ezen a biztató bázison vetette meg lábát iskolánk a bizonytalan jövővel szemben. Megalakul az első rendes iskolai tanács (1865). A földszintes nádfedeles házat megbővítik és 1865—66-ban megnyílik a IV. osztály is. Podmaniczky Ármin mecénási szerepét a nemeslelkü család többi tagjai: Géza és Levente bárók, majd később Gyula báró veszi át. De az iskola nemesszívű támogatói sorában ott szerepelnek Prónay Dezső és Gábor bárók, Ráday Gedeon gróf, a Dégenfeld grófok, Radvánszky Antal báró, Fáy Béla, Földváry Mihály, Tahy István és ott találjuk Breznyik János, a Selmecbányái evangélikus lyceum nagynevű igazgatójának nevét is. Az aszódi evangélikus egyház részéről pedig Moravcsik Mihály, az érdemes lelkész tesz meg mindent az iskola fennmaradása érdekében. Az ő fáradságot nem ismerő buzgóságának köszönhető, hogy 1872-ben a régi vályogfalakon felépült az emeleti rész. 1875-ben lélekemelő ünnepség keretében leplezik le a Petőfi-emléktáblát, amelyen Csengey Gusztávnak az iskola kiváló tanárának szinte klasszikus párverse hirdeti, hogy Itt lobbant fel a láng, itt nyerte olympi tüzet a Legszeretőbb költő, a haza Tyrteusa. Szelleme bölcsőjét itt hű anya őrzi; szegény bár. Kincse, e lángemlék, átragyog ifjaira. 1888-ban megünneplik — bár hibás dátummal — iskolánk százados ünnepét. Alma materünknek azonban még sok válságos évet kellett átélnie, míg végül az 1907. márciusában szerződésileg biztosított államsegély biztosítani látszik iskolánk jövőjét. Ugyanebben az évben Bolla Lajos igazgatósága alatt a tanári kart felveszik az országos tamári nyugdíjintézetbe. 1912-ben Micsinay Ernő felügyelősége és Szabó Lajos igazgatósága idejében sikerült az ősi algimnáziumot teljes főgimnáziummá fejleszteni. Az első rendes érettségit 1916. június havában tartják meg, míg 1920-ban Gaál Mózes kir. főigazgató buzgó támogatásával az iskola mint főgimnázium elnyeri a végleges nyilvánossági és érettségi tartás jogát. Dr. Osváth Gedeon igazgatósága alatt a Petőfi-társasággal karöltve megünnpeltük a Petőfi-centennáriumot, amikor az igazgató Petőfi aszódi életéről írt tanulmányával s a Petőfi-gyüjte- mény kifejlesztésével igyekszik minél szélesebb körben érdeklődést kelteni iskolánk iránt. Erre azért volt szükségünk, mert a világháborút követő pénzügyi és gazdasági pangás okozta szanálás fenye12