Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1936

érdemeit időtlen-időkig hirdetni fogja e fényes épületnek mindenegyes téglája, — adjon a Mindenható ott az örök hazában békés és nyugodalmas örök pihenést.

Plgy másik emléktáblán, — szemben az előbbivel, — csak ez a rövid márványba vésett felirat olvasható: „Erős várunk nekünk az Űr Isten!“ — Ez a márványtábla pedig ebbon az iskolában az egymást követő nemzedékeknek időtlen-időkig azt fogja hirdetni, hogy mindnyájan ugyanannak az egy gondviselő, jóságos, meny- nyei Atyának vagyunk a gyermekei, — hogy az igazán hívő lélek bármelyik hitfelekezethez tartozik is, — a földi élet legsúlyosabb megpróbáltatásai között is, mélységes hittel a költővel így fohászkodik a mindenség Urához:

„Isten, kit a bölcs láng’esze föl nem ér,

Csak titkon érző lelke óhajtva sejt, —

Léted világít, mint az égő nap,

De szemünk bele nem tekinthet.“

# # #

Magyar Fiúk! Ezek után most még, mielőtt föl vonulnátok: osztályaitokba, el fogtok vonulni a három színű nemzeti zászlónk előtt, — az előtt a zászló előtt, amelyről ti tudjátok, hogy az a lobogó ezer esztendőn keresztül történelmünk legdicsőségesebb és leg- vérzivatarosabb napjaiban egyaránt mindenkor a magyar élniaka- rásnak volt a szinbóluma. Ti tudjátok, hogy ennek a zászlónak mélységes tisztelete, e zászlóhoz való hűséges ragaszkodás segített át bennünket a tatárjárás okozta szenvedéseken, éppen úgy, mint a másfél százados török uralom vérveszteségein és borzalmas csapásain. Ti tudjátok, hogy 1686. .szeptember 2-án, tehát 250 évvel ez-. előtt, — Budavárának a töröktől való visszafoglalása alkalmával a kuruc hadak élén Petneházy Dávid kuruc hadnagy ezt a zászlót tűzte ki elsőnek a török lófarkas zászló helyébe Ös-Budavára hatalmas várfalának ormára. De ti tudjátok azt is, hogy ellenségeink nem egyszer húzták már meg a lélekharangot a magyarság felett. Legutóbb egy román és egy cseh tudós kürtölte világgá, hogy a magyarság befejezte történelmi szerepét és hivatását s mint minden degenerált faj, — kihalásra van ítélve. Mikor ennek a két áltudósnak nemzetünk kihalását hirdető hamis megállapításait olvastam, úgy fájt a szívein, hogy nem akadt magyar tudós, aki ennek a két áltudósnak tudományos mezbe bújtatott állításait megcáfolta volna. De amit elmulasztottak a magyar tudósok, azt sokkal meggyőzőbb erővel megtette a magyar ifjúság. Megtették azt azok a derék magyar fiúk, akik a világ 53 nemzete között, ott Berlinben, a XI. olympiászon 10 első díjat nyertek s ezzel az egész világ nagy ámulatára a harmadik helyet küzdöttek ki Trianon sújtotta nemzetünk számára. íme mire képes a Trianon sújtotta, ellenségeink által degenerállnak hirdetett, sőt kihalásra szánt magyar! Ami olympiai hőseink ime megmutatták a világnak, hogy a Trianon okozta nyomorúságok és szenvedések igenis nem tették dege- nerálttá a magyart, de sőt megacélozták annak izmait és akaraterejét. Most láthatja az egész világ, hogy ez a sokat szenvedett nemzet él és élni fog, mégpedig úgy fog élni, hogy nem lesz megelégedni