Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1936
Bízvást nézz előre, örömmel nézz hátra.“ Igen, kedves gyermekeim, dolgozzatok, fáradjatok erős akarattal és kitartással, hogy ti is bízvást nézhessetek előre, de örömmel nézhessetek hátra is. Föl a nagy, a szent munkára, a tökéletesedés, a haladás, Trianon revíziójának, e nagy magyar Feltámadásnak kikiizdésére, „Föl nemzetemnek apraja, nagyja, Szégyen reá, ki lomhán vesztegel, Dicsőség arra, aki dolgozik; Válasszatok most; szégyen, vagy dicsőség.“ Hölgyeim és Uraim! Legyen szabad a mélyen tisztelt szülőknek és mindazoknak, kik iskolánk élete és fejlődése iránt, mindenkor érdeklődéssel viseltetnek, — még egy fontos dolgot szíves tudomására hoznom, örömmel jelenteni, hogy a nagy szünidőben az iskola új épületének lépcsőházában elhelyezett egyik márványtáblán megörökítettük e szép, új épület felépítésének és felavatásának fényét és idejét. A márványtábla felirata a következő: A bányai evangélikus egyházkerület Petőfi gimnáziumának ezt az épületét D. D. RAFFAY SÁNDOR bányakerületi püspök fír. ORAVECZ ÖDÖN igazgatósága idejében, 1931. okióber 11-én avatta fel. „Legyen hajléka az igaz tudománynak, a munkás hazaszeretetnek, a boldogító vallásosságnak és a szíveket összeforrasztó testvériségnek! Nyugodjék rajta Isten áldása s övezze, védje időtlen-időkig a reá gazdagon visszasugárzó hálás szeretet!“ (A püspök avató beszédéből.) Ez a márványtábla hirdetni fogja időtlen-időkig, hogy ennek a gyönyörű fekvésű épületnek a legmostohább anyagi körülmények között, jóformán a semmiből való előteremtése és fölépítése s ezzel Petőfi Sándor iskolájának megmentése két lánglelkű, Istennek s a magyar kultúrának szolgálatában sohasem lankadó férfiúnak az érdeme. Ez a két férfiú D. D. Raffay Sándor, bá- Tiyakerületi ev. püspök és néhai dr. Oravecz Ödön, az én nagynevű elődöm. Adjon a Mindenható a mi szeretett főpásztorunknak, iskolánk megmentőjének még sok éven át ép testi és lelki erőt, hogy még számos éven át ösztönözze, serkentse Öt hasonló nemes alkotásokra a benne és általa mindig munkálkodó evangéliumi lélek, — „az az ev. lélek, amely akkor boldog igazán, ha áldozatokat osztogathat, —- az az ev. lélek, amely az embert az önzés ösztönös nyűgéből fölemeli a másokért élni tudó szolgálat méltóságára.“ — Nagynevű elődömnek, néhai dr. Oravecz Ödönnek pedig, kinek Petőfi Sándor iskolájának megmentése körül szerzett elévülhetetlen
