Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1935
Horatius és Petőfi. (Az igazgató tanévnyitó beszéde.) Mélyen tisztelt ünneplő közönség! Szeretve tisztelt karlársaim ! Kedves tanuló ifjúság! Exegi monumentum aere perennius... Befejeztem ércszobornál maradandóbb müvemet. Non omnis moriar... Nem halok meg egészen, — egyéniségemnek nemesebbik része ki fogja kerülni a halált, dicsőségem meg-megújulva folyton nőni fog az utókor előtt; — emlegetni fognak, hogy alacsony sorsból származva én írtam először latin verseket görög mértékre. Kicsoda ez az elbizakodott költő, aki ilyen túláradó önérzettel jósolta meg a saját halhatatlanságát? Qu Horatius Flaccus ő, a sabi- numi hattyú, a világirodalomnak időrendben első nagy lírikusa. Égig repült a bűvös ének, Anyám, az álmok nem hazudnak; Lehozta a hír csillagát, Takarjon bár a szemfedél: És a költőnek sugarából Dicső neve költő fiadnak. Font homlokára koronát, Anyám, soká, örökkön él . .. Hát ez a másik költő, aki szintén oly önérzetesen jósolja meg édesanyjának a maga halhatatlanságát, vájjon kicsoda? Bizonyára mindnyájan kitaláltátok, hogy ez meg Petőfi Sándor, iskolánk büszkesége, a világ- irodalomnak időrendben utolsó világhírű lírikusa, akit egy híres német tudós: Herrmann Grimm, Homeros, Dante, Shakespeare és Goethe mellett a világirodalomban az ötödik helyre helyezett. Horatius és Petőfi!... De hát az 1935/36. tanév ünnepélyes megnyitása alkalmával miért éppen erről a két nagy költőről óhajtok én előttetek elmélkedni, arról a két költőről, akiket közel kétezer esztendő választ el egymástól. Azért, mert a világirodalomnak ez a két szellemóriása 1935. esztendő második felében igen nevezetes évfordulóhoz jutott. December 8-án lesz Horatius születésének kétezer esztendős évfordulója, a mi Petőfink pedig most szeptember elején száz esztendeje került Aszódra, hogy abban a régi, szerény gimnáziumban, akkor még egyszerű nádfedeles viskóban három éven át folytassa középiskolai tanulmányait. Illő tehát, hogy az új tanév küszöbén megemlékezzünk az emberi szellem e két tüneményes alakjáról. Illő, hogy ebben a tanévben, kedves tanuló ifjúság, ti is buzgóbban foglalkozzatok e két nagy költő szellemi termékeivel. A mi Petőfink költeI.
