Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1935
4 menyeivel okkal-móddal mindannyian, Horatius költeményeivel pedig egyelőre csak ti nyolcadévesek. Hogy miért? Éppen ezt szeretném a következőkben előttetek néhány gondolattal megvilágítani. Figyeljetek! Horatius Venusiában, Dél-ltáliának egy kicsiny, vidéki városkájában született Krisztus születése előtt 65. december 8-án. (Tehát Horatius szülei nem voltak vérbeli latinok, mintahogy Petőfi szülei nem voltak vérbeli magyarok.) Költeményeiből tudjuk, hogy atyja felszabadult rabszolga volt, foglalkozása árverési és egyéb közpénzek behajtója, afféle antik adóvégrehajtó. De hogy e szerény, bizonyára nem valami fényes javadalmazású állása mellett is az apának minden gondja oda irányult, hogy fiának minél alaposabb nevelést nyújtson, azt a fiú oly hálával ismeri el, atyjáról oly nemesen nyilatkozik, hogy ezt a nyilatkozatát hallgassák meg a tanulók és szülők egyaránt, elsősorban azok, akik még ma, a huszadik században sem szeretnek beszélni szüléikről, ha azok történetesen egyszerű származásúak vagy foglalkozásúak. „Magamra térek vissza, a szabados fiára, kit mindenki megmar azért, mivel most asztalodnál ülök, Maecenas. Tudd meg, hogy ha némely hibát leszámítva — lelkem erényes és tiszta — ha semmi szégyenletest szememre vetni nem lehet, mindezt derék atyámnak köszönhetem. Ö nem elégedett meg Flavius falusi iskolájával, hanem Rómába vitt engem, hogy ott oly nevelést nyerjek, minőben az előkelő lovagok és senatorok fiai részesülnek. Sőt atyám még többet is tett; lelkiismeretes, féltő felügyelőm volt ö nekem mindig; elkísért tanítóimhoz és nemcsak minden olyan cselekedettől őrzött meg, mely az erény első virágait bennem elfojthatta volna, hanem a bűnnek még a gondolatát sem engedé szivemhez férkőzni. .. Hát nem méltán dicsekedhetem-e ilyen atyával ? Mente- gessem-e magam, mint annyian teszik, hogy nem az én hibám, ha nem származtam hires szülőktől ? Én ezt nem teszem, sőt kijelentem, hogy ha a természet egyszer visszavenné éveinket, melyeket születésünk óta adott és megengedné, hogy mindenki kedve szerint válasszon olyan szülőket, aminőket akar, — én a közönséges lelkeknek hagynám, hogy válaszszák ki maguknak a dicső, előkelő neveket, a magam részéről, — ha ezért sokan esztelennek is tartanának — én továbbra is megelégednék azon szülőkkel, kiket az istenek jóságából nyertem.“ (Satirák: I. 6.) E sorok valóban méltók az atyához, ki rabszolgának született s a fiúhoz, ki Róma, sőt az Olympus isteneinek poharából ivott. Micsoda gyönyörű, tiszta, becsületes lélekre valló gondolkodás! Középiskolai tanulmányait Horatius Rómában végezte, hol megismerte Livius Andronicus, Naevius, Plautus, Terentius művein kívül az isteni Homeros gyönyörű költeményeit, melyekből azonnal kiérezte, milyen végtelen magasságban állanak azok Róma előbb említett írói felett. Éppen ezért atyja minden pénzecskéjét összerakta, csakhogy fia kimehessen Athénbe, az ókori magasabb fokú tudományos és irodalmi műveltség központjába. Akkor már Rómában nem tartották igazán művelt embernek azt, aki a görög nyelvet és műveltséget nem sajátította el. Elképzelhetjük, hogy az eszes és költői hajlamú Horatius milyen hévvel foghatott hozzá a görög irodalom, főleg pedig az ő lelki világához legközelebb álló görög lírai költők tanulmányozásához. Az akkor divatos, de üres és érzelgős alexandriai görög líra őt nem elégítette ki, hanem visszament a görög líra nagymestereihez: Alkaios,
