Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1929

járt, szeptember 11-én a 23 méter mélyen betongyüríís kútban 186 méter alanti mélységből feltört a víz, mely pár óra alatt 7 méter magas oszlopban állapodott meg. Az alapok betonozása szeptember 16-án vette kezdetét. Az alapkövet ünnepélyes keretek között október 27-én tettük le; november 22-án elérte a munka már a falegyent: a bokréta ünnepet. Január havában a fedélszék befejezése után megtörtént a kémények és szellőző kürtők felfalazása. Február 8-ra elkészült a tetőzet eternit fedése és a bádogos munka. Miután pedig két hét múlva a vasgerendák közötti mennyezet falazását is elkészítették, befejeződött az építési munka ama része, amelyet nyers állapotban való tető alá hozásnak nevezünk. így áll ott most a hegyen épített egyháznak dombon emelkedő isko'ája... S mi mindnyájan Istenben bízó hittel várjuk az idők jobbra fordulását, a közgazdasági élet olyatén megújhodását, mely lehetővé teszi, hogy a 35 éven át esedékes állami segítségre s az iskola törzsjövedelmére oly külföldi kölcsönt vehessünk fel, mellyel vezéreink megkezdett nagy művüket be is fogják fejezni.

*

* *

Az alapkő letételének ünnepéről szeretnénk még néhány szóban megemlékezni. A szép, színesnek álmodott napot azonban olyan eső mosta el, mely a földet mélyen feláztatta, a közlekedést lehetetlenné tette, az ünnepély kereteit teljesen felbontotta annyira, hogy csak a legszükségesebb aktusokat folytattuk le szakadó esőben. Méltóságos és Főtiszteletű D. Raffay Sándor Püspök Úr ünnepi fényes beszédét megtartotta ugyan, melyet Értesítőnk minden időknek emlékezetére hálás kegyelettel foglal első lapjaira, de a többi pontra pontot tett a zuhogó zápor. Főpásztorunk letette iskolánk a’apkövét s utána a testvér egyházak, világi hatóságok, hivatalos tényezők felhangzó áldó és példaadó jelmondatait követő kalapácsütések már a morajlóan oszolni kezdő, teljesen átázott ezernyi lelkes hívő és vendég zűrzavarába olvadtak be.

Az alapkőben elhelyezett történeti jelentőségű okiratunk szövege a következő volt:

»Dicsőség a magasságban az Istennek és a földön békesség és az emberek között jóakarat« — e jeligével teszi le a bányai ág. hitv. egyházkerület aszódi Petőfi-reálgimnáziuoia uj épületének alapkövét 1929. október hó 27-én.

Az aszódi reálgimnázium 1766-ban szerepel először egy helytartótanácsi jelentésben. Miután Szontagh Sámuel tíz év múlva az elemi iskolának megveszi a felette álló házat, a régi otthon a gimnázium tulajdona lesz. Első eddig ismert rektora lipcsei Fabricius János (1778— 1784). A sorban tizedik Koren István (1833—56), akinek idején három évig itt tanul Petőfi Sándor is. A Bach-korszakban felső-elemivé zsugorodik az intézet, de 1864-ben báró Podmaniczky Ármin a vásárjog átengedésével lehetővé teszi a második tanszék felállítását s megnyitja a fejlődés útját. A IV. osztály 1865—66-ban nyílik meg. A szegény tanulók alumneuma 1868-ban létesül. A földszintes ősi házra 1872-ben emeletet húznak. Bolla Lajos igazgatósága biztosítja az állandó állami segélyt 1907-ben. 1912 őszén Micsinay Ernő felügyelő és Szabó Lajos igazgató a teljes kifejlesztés szép munkáját kezdik meg. Az első ren-