Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1929
8 des érettségit 1916-ban tartja az intézet, amely az uj tanterv kapcsán 1924—25-től reálgimnázium lesz. A Petőfi-cenlenáriumot lehetőleg fényesen üljük meg s ennek alkalmából Dr Osválh Gedeon igazgató Petőfi aszódi ifjúságáról írt művével 693363 P-t gyűjt építési alapra. Uj épületünk uj telkéhez a földbirtokreform révén jutunk, melynek utján D. Raffay Sándor püspök úr buzgalma Dévaványán egy közel 100 holdas birtokot is szerez az intézménynek. Miután az aszódi ág. hitv. ev. egyház kevés reménnyel bírt arra, hogy a 400 tanulóval bíró iskolát megfelelően tudja elhelyezni, 1926 őszén felajánlotta a bányai egyházkerületnek, mely azt jogerősen 1927 szeptember 15-én tartott közgyűlésén át is vette. Kerületünk főpásztora az építési költségekre először is egy 35 évre szóló 12000 P-t kilevő évi segélyt szerzett a vallás- és közoktatásügyi minisztériumtól. Az iskolát vezető nagybizottság 1928 november 15-éu építési pályamunkára ád megbízást öt műépítésznek, kiknek munkáját a püspök úr e'nöklete alatt Sándy Gyula, Schoditsch Lajos, Hoepfner Guidó, Lux Kálmán és Münich Aladár szakemberek, Dr Mágócsy-Dietz Sándor egyet, tanügyi bizottsági és Dr Szigethy Lajos kerületi tanügyi bizottsági elnök, Dr Oravecz Ödön igazgató felülbírálván, a kivitelre Schulek Lajos műépítész tervét fogadják el alapul, melyre — ezt költség és terjedelem tekintetében összevonva — kiírják a kiviteli pályázatot. E felett a fentebbi bizottság már az uj kerületi felügyelőnek Dr Pesthy Pál ny. miniszter úrnak, valamint Sárkány Béla és Dr Scholtz Oszkár kerületi főjegyzőknek bevonásával 1929 július 13-án dönt úgy, hogy az építési részt Gróf Széchényi Gyula és Ruttkay Mikiién Ödön építési vállalkozókra bízzák. így indult meg az alapozási munka augusztus havában. Az iskola, mint főgimnázium nyilvánossági jogát Gaal Mózes főigazgató ajánlatára kapta meg 1920-ban. Mikor iskolánk alapkövét letesszük, szegény magyar hazánk a trianoni emberi gonoszság bilincseiben vergődik. Elvették összes földünknek több mint részét; elvesztettük erdőségeink 8/io részét. Idegen iga alá került 11 millió honfitársunk, közlük 3 5 millió szín- magyar. Megszállás alá került minden nemes érc- és vasbányánk; csak a kiapadó rudabányai maradt meg. Vasiparunk megmaradt 40°/o-a koldusbotra jutott. Nem maradt meg egyetlen sóbányánk sem, csak könnyező két szemünk... Evangélikus egyházunkat is súlyos csapás érte: 913 egyházunkból csak 245 maradt meg magyar főhatóság alatt. Bányai egyház- kerületünkből rabságra jutott 115 gyülekezet 222,978 lélekkel — a miénk maradt: 64 egyház 249,500 hivővei. Mikor e szomorú emléksorokat írjuk, hazánk kormányzója vitéz nagybányai Horthy Miklós; miniszterelnöke Bethlen István gróf; vallás- és közoktatásügyi minisztere Klebelsberg Kunó gróf. Egyetemes egyházunk egyházi és iákolai felügyelője: Báró Rad- vánszky Albert. A tiszai kerület püspöke: Dr Geduly Henrik, felügyelője: Zelenka Lajos; a dunántúli kerület püspöke: Kapi Béla, felügyelője: Dr Mesterházy Ernő; a dunáninneni kerület püspöke: Kiss István, felügyelője: Dr Kéler Zoltán; a bányai kerületünk püspöke: D. Raffay Sándor, felügyelője: Dr Pesthy Pál.
