Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1928

6

Endrődi Sándor, a poéta, soha se tudja felejteni könnyeit, mik ez írásokra hullottak szeméből. Maga mondja: »Ezektől a könnyektől nem foszthat meg többé senki s bizonnyal nem én voltam az első, nem az utolsó, aki lobogtam e művek mellett. Nekem csak megadatott, hogy én is érezzem, mit ezrek éreztek akkor.« — Igaza van, szent igaza a köitő kritikusnak, mert azóta immár három nemzedék sírta bele édes-fájó könnyét az első szerelemnek e lapokba; három emberöltő sóhajtotta bele lelke feszültségét és szent remegésbe rezdűlt idegeivel élte végig Jókai hősei és hősnői fordulatos életének végtelen színskálás élményeit.

Gúnnyal ostorozza az Üstökös-ben az abszolút hatalmat, mig jókedvű adakozóként két kézzel szórja humorának aranyporát. E tevékenységét egy hírlapi cikkében Beöthy Zsolt így jellemzi: »Komikai ere friss és dús, de bizonyos felsőséget, öntudatot, jóságos szelídséget mindig megőriz az elmének vidám és torzító cikkázatai között is. Emberszeretet nélkül nincs igazi humor.« És valóban a világirodalom legnagyobb humoristáinál nincs mélyebb és közvetlenebb emberszeretet, mint Jókainál. Ez tette őt oly pazarlóvá, hogy elszórta nemcsak azt a kincset, amit már megkeresett — de azt is, mely csak még megkeresendő volt. Jó szíve, gyermeki hiszékenysége, naiv bizalma nem ismert határt. Az Üstökös-mk szelíden sebző nyíia mellett kijutott a hatalomnak a kopogós, szeges érvelésből — törvényes jogaink töm- löcajtaira pörölycsapásként zúduló vezető cikkekből a Hon hasábjain. Mint szerkesztő kényszerült elveiért fegyveres kiállásra s meg kellett Ízlelnie a rabok főztjét is.

De az az öntudatos ellenállás, mit Az új földesúr-ban hirdet és példáz, kergeti már a felleget, közelebb hozza a kiegyezés nagy művét, összébb csendíti a király s a nemzet szive dobbanását. Tisza Kálmán politikáját követi: először a derüfényes, népszerű baloldalon, — de kitart mellette a bihari pontok felfüggesztése után a kormány- hatalom nem éppen közkedveltségű napjaiban is s megéli, hogy mig a múzsa fáklyásmeneteket lobbantott ki ablaka alatt, a politika festett arcú szipirtyója macskazenére küldi oda az ifjúságot. Ezt az igaztalan és könnyelmű megkövezést a legnemesebb szív nyugalmával tűri s csak titkon, magában könnyezve kérdi, hát kinek írtam én eddig?

Mert a megéledő állami közélet, a nemzeti megújhodás ezer nagy kérdése sem tudja hűtlenné tenni múzsájához. Ezzel örök szerelmi frigyre lépett, mely még a sírok éjjelén is túl legendákat teremt. A hetvenes években jelennek meg a Politikai divatok. Mire megvénülünk, a Szerelem bolondjai, A kőszívű ember fiai, a Fekete gyémántok, És mégis mozog a föld, Az aranyember. Tíz év alatt 34 kötet mű.

Az előbbi évtizedben alkotott színműveit nem is említjük, mintha bizony Dózsa György nem visszhangoznék ma is lelkünk rejtekén, mintha még mindig nem hevítene forró lázával A szigetvári vértanúk nemes dikciója, martiri példaadása.

Talán az istenség kincstárát lopta meg ez az ember? Nem azt, csak saját gazdag lelkét, nappali álmait, éjjeli álmatlanságát. Jókai a regényíró igézetes nagyságban, Testői fénypárázatban], áll előttünk s