Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1927
6 Harminc évig hirdette Szontágh Sámuel buzgó lélekkel Isten igéjét a kassai gyülekezetben, melynek 1783-ban első lelkésze lett. Igazában az volt. Szerette és pártolta az iskolát, segítette a szegényeket, istápolta az özvegyeket és árvákat, vigasztaló lélekkel kereste fel a betegeket. Közben viselte a 6 szabad királyi város esperesi tisztjét is, míg az 1791. évi zsinaton a beteg és agg Ruffiny János superintendens helyett ő képviselte a tiszai egyházkerületet. Ereje fogytával többször nyugalomba készült, de hivei esdeklő szavaira ismételten maradva, csak 1807 május havában vonul vissza véglegesnek tervezett pihenésre Eperjesre. Búcsuzásul előbb itt is a Malom-utcában 1000 forintért saját pénzén telket vesz az új templomnak, melynek alapkövét is leteszi. Ám az Isten akarata a nyugalomból újra munkába szólítja, mert 1808-ban 72 éves kora ellenére megválasztják a tiszai kerület super- intendensévé s mint ilyen szenteli fel az általa vetett alapon a kassai új templomot 1816-ban Püspöki működéséről későbbi nagy utóda Czékus István rozsnyói lelkész azt írja, hogy főpásztori működése alatt az Úrnak hat új hajlékát és 67 szolgáját szentelte fel. »Örömét nem csak életében, hanem halálában is Krisztus szent ügyének előmozdításában találta, nyilván bizonyítja végrendelete, melyben 13.000 forintot hagyott jótékony célokra hátra«. Doleschal G. A. a pesti egyház történetében emliti, hogy Mihály testvére 200 forintos alapítványa mellett, a kassai lelkész 100 forintot adományozott a pesti templomra. Hörk József »Az Ev. Tisza-Kerület Püspökei« című munkájában az 1816. évi rimaszombati kerületi gyűlésen történtek között jegyzi fel, hogy 200—200 forintot adományozott a rozsnyói és a sajógömöri gimnáziumoknak, az osgyáninak pedig 100-at. A fancsali egyház orgonája is az ő adománya. Nagy és értékes könyvtárát az eperjesi collégiumra hagyta, de 60 forint évi kamat mellett alapítványt is tett a felsőbb és a középiskolákba járó tanulók részére. Nem feledkezett meg felekezeti különbség nélkül a város szegényeiről sem. Ugyancsak ő vetette meg alapját a tanítók özvegyeit és árváit gyámolító kerületi intézménynek. Két napi betegeskedés után 86 éves korában az 1822. esztendő julius havának 9. napján szólította magához az Úr elfáradt, hív szolgáját. A világi hatalom magát tisztelvén meg, életében igyekezett még megtisztelni a nemes aggastyánt. Sáros és Tornamegye táblabirájává választotta; a göttingai egyetem pedig a reformáció háromszázados örömünnepén díszdoktori oklevéllel tüntette ki. Temetésén a Felvidék színe-java, sok ezernyi hivője volt jelen. Kivonult zászló alatt az eperjesi katholikus gimnázium is, tanulók és tanárok egyaránt s mint az egykori Ofner Pester Zeitung riportere feljegyzi : még a görög keleti templom nagy harangjai is siratva kondul- tak meg. Schulek Ágoston kükömezői pap búcsúztatójában a temetésen magasztalva emlegette a boldogultnak mindenkori áldozatkészségét az iskolák iránt, minek öreg korában is azzal adta bizonyságát, hogy mindig elment az ifjúság vizsgáira s azokat nagy szeretettel hallgatta végig.
