Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1927

5 majd Osgyánba megy, hol az országos nevű Sexti János volt a tanára. Itt kezdi meg a bölcseleti és történelmi tanulmányait is. A család bir­tokában ma is olvasható a gömöri Klein Efraim rektor ajánló levele a tanulásban és jó erkölcsökben kiváló ifjúról, az osguáni tanulók bajtársi szövetségébe való felvételi okmánya, Sextius Jánosnak gyönyörű elbo­csátó bízonyitvánua. Majd négy évet tölt Pozsony falai között felsőbb tanulmányokat folytatva, ahonnan külföldi iskolába indul. Altdorfban három fél éven át theologiát hallgat, innen Jénába tér és szorgalmasan látogatja Walch, Köhler, Dahier, Succov előadásait. De szívének ama hő vágyát, hogy még a hirkoszorúzta Göttinga egyetemének polgára lehessen, a hétéves háború zavarai nem engedték teljesülni. S ekkor mint Mayer András latin emlékbeszédében írja: »Dum jam reditum ad suos pararet, admirabili providentia divina evenit, ut ad ill. aulam Podmanyiczkyanam, ignotus penitus in Ephorum Nobilissimae utriusque Sexus prolis evocaretur, cui vocationi tanto lubentius paruit, quod pervasum haberet stationem hanc gradum futurum esse ad majorem suam perfectionem et felicitatem«. így oktatta és nevelte itt Aszódon azután 14 éven át Podmaniczky János bárónak két fiát: Lászlót és Józsefet, míg maga is lélekben nemesedett, tapasztalatban gazdagodott, társadalmi érintkezésben csi­szolódott. A báró buzgó támogatója volt egyházának; hatalmas és tudós könyvtárt gyűjtött vala, melyet a történetíró Fessler is többször fel­keresett kutatás céljából. Hitvese Kisfaludy Zsuzsanna már a vérség jegye szerint is minden hazai irodalmi és tudományos ébredésnek buzgó támogatója volt. Szontagh innen kisérte el László bárót a pozsonyi, Józsefet pedig a debreceni és a soproni főtanodába; de a vakációs napokat mindig itt töltötték a Galga mellékén. Ekkor láthatta, itteni tanártársától hallhatta a mi akkor még igen kicsiny iskolánknak kínos vergődését. Mert a bárói család mecénászi érdeklődése csak egy század múlva éled meg; hiszen még a 60 évvel későbbi időről szólva Pod­maniczky Frigyes gyermekkori emlékei között Naplójában csak ezt a mondatot írja a gimnáziumról: »Aszód régi időtől fogva algymnásiummal bir, amely eléggé jó lehetett hajdanában is, hisz Petőfi is ott tanult.« Sajnos bizony, hogy a környék főrangú sarjai akkor még nem frequentálták. Aszódról hivja meg a kassai evangélikus egyház a második lel- készi állásra Szontágh Sámuelt. Úgy sejtjük, hogy a tizennégy évi tanítói munka után szép tiszteletdíjat kaphatott méltán, mert még elmegy az úgy áhítozott Göttingába s ott előadásokat hallgat. Búcsúzni még visszatér Aszódra 1776 őszén s a Greguss emlékezete szerinti nemes cselekedetét akkor tehette meg iskolánk javára. Miután szülő­városában pappá szenteltetett, Kassán advent negyedik vasárnapján nagy ünnepség keretében lelkészi hivatalába beiktatták. Aszódot és tanítványait soha sem feledte el. Büszke is lehetett növendékeire, mert a századforduló táján már nagy szerepet játszanak. József báró kir tanácsos, kamarás, Bácsmegye főispánja, Napoleon bukása után a kettős birodalom pénzügyi képviselője Párisban. László báró nevével pedig már előbb mint a palatínus segédtisztjével találko­zunk, mikor a szent koronát lobogó nemzeti lelkesedés közt 1790 februárjában haza hozzák Bécsből.

Next

/
Thumbnails
Contents