Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1913
8 tetni az éltök különböző korszakaiban leikökben történt lényeges mozzanatot az esetlegestől. És ha e kiválóságok önéletírásai bőségében leszünk, látni fogjuk, hogy egyik-másik ötven éves korában jutott egy életen keresztül eszközölt örökös kutatás, tépelődés után nyitjára annak, amiből kis gyermekkorában, vagy később jeles eredménnyel szerepelt, amiből önmaga is, tanárai is és mások is teljesen meg voltak győződve, hogy annál jobban tudni nem kell, sőt nem lehet. Sőt kisülne számtalan esetben az is, hogy a teljesen tehetségtelen, hanyagnak látszó tanulók nem egyszer nagyobb, gyümölcsözőbb, értelmesebb munkát végeztek nagy gyötrődések árán, mint akárhány sikert produkáló. Ez egyébiránt köztudatban áll a nagyemberek életéből vett megemlékezésekben s bizonyítható az iskolai élet naponkénti legegyszerűbb jelenségeivel. Ä gyermeki lélek nem egyszerre nyílik s nem ugyanazon oldalán nyílik mindenik. A jövendő iskolareform, — a jeleni után szervi kapcsolatban következő — a tanárnak megadja azt az időt és módot, hogy ő, aki tanult és szakavatott lélekbúvár, orvos és kormányzó, a gyermeki lelkek e bimbófeslését szemmel tarthassa, a tanítás céljaira perc-perc mellett felhasználhassa, a tananyag egyes megfelelő részeit kiválaszthassa s az egyes egyéniségeknek megfelelő módon készíthesse el, nyújthassa át. Az emberi tehetség annyiféle, ahány egyénből áll az emberiség. E tehetségek különböző volta különösen a gyerekkorban tűnik elé, ahol még teljesen csiszolatlan elmékkel van dől-
