Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1913
9 gunk. Ugyanegy tételt más-más módon ért meg minden gyerek; más-más módon tanúi meg; és más-más módon tud emlékezetben tartani. A tehetségek különbözősége, mint tudva van s magas helyen is történt rá hivatkozás, még más irányban is mutatkozik. Az egyik összegező elméjű, a másik boncolgató. S e két kiélezett végpont között az elmék különbözőségének egész skálája van adva. S ezek az elmefunkciókat nem egyformán, nem ugyanegy úton, nem ugyanazon egymásutánban végzik. A mai tanítási rendszerben és hihetőleg még ezután is elég hosszú ideig, a tanítás nem anyagszerű, értve anyag alatt nem a közlendő dolgot, hanem a tanuló gyermeki elméjét. Akárhányszor puha anyagból akarunk gyúrni viharálló szobrot, a márvánnyal meg pepecselünk gyarló kis eszközök igénybevételével. És tovább minden anyagból elé akarunk állítani minden tárgyat, ugyanazon kidolgozással, teljesen ugyanazon megmunkálással. Pedig a tehetségek nemcsak alapirány tekintetében különbözők, hanem ugyanazon egy iránynál is. Pl. a történetnél egyik tehetségnek csak az évszám, csak az esemény iránt van érzéke, minden elbeszélő tehetség nélkül; a másik meg csak mesél és mind mesél. Én azt állítom, hogy ez két egyforma tehetség s kiizmo- sítva ez utóbbiból lennének a történelem filozófiai tehetségek, a másikból meg a levéltárkutató, anyagösszehordó munkások állnának elé. Éppen igy a növénytannál, s igy mutatkozik a nyelveknél, számtannál a boncolgató és összegező tehetség beláthatatlan hosszú regiszteren keresztül.
