Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1913
25 növendékek közül a gyengébbek már nyakgatnák a jobbakat a leckék át nem értett részleteiért s ahol a tanár felvenné az iskolában elejtett fonalat s az iskolai fáradságos munkáját tovább termékenyítené. Csak a gondolatot kívántam megadni, a részleteket mások nálam talán még jobban ki tudják s ki is fogják dolgozni. A kiindulási pontot az emberi és gyereki lélek megfigyelése s ennek folytán az az igazság adta meg, hogy a gyermekek nem szeretik, ha a felnőtt ember közöttük van, de ők mindig a felnőtt ember közelében szeretnek lenni. S a felnőtt ember élete a gyerek példája; — kulturélete minden kiszámítás nélkül is nevelője, tanítója. Mig e helyiségekben a kül- világi gyermeklelkű ember a tudomány kezdetlegességein töpprengne el szórakozó kedvteléssel, az internátusi növendék e példa hatása alatt a tudomány mélységeire indulna el elszánt elhatározással. S midőn a kölcsönös egymásra hatás így folytonosan a természetfolyásaszerűleg történnék, a tanulmányi felügyelő ezt szemlélve, vagy intim barátai körében a társalgójában szórakozva, vagy a szobája legbelső zugába vonulva is egyedül, hallgatón, némán is a társadalom közepében élne. Mert hisz e nemes szórakozó hely hallgatag látogatói anélkül, hogy csak egy percre is megállítanák az internátusi élet tervszerű menetét, ebbe beleszövődnének, annak részét, emlékét alkotnák. E dolog igen egyszerűen volna megvalósítható. Úgy értem az egyszerűséget, hogy bár milliókat is bele lehetne fektetni s minél töb
