Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1913
24 vendékek és praefectusok társalgó termei közé, egy nyilvános, múzeumszerű folyosóval összekötött teremből álló, helyiséget kell beiktatni. Oly módon, hogy ez egyúttal határos volna az iskola könnyebben hozzáférhető muzeális folyosóival. Az így közbeiktatott helyiségeket egy pillanatig, a szemléltetőség kedvéért, jobb név hiányában, a tudományok előcsarnokának, — a tudomány gyerekszobájának nevezném el. Mert gyerek a felnőtt ember lelke is, ahoz a tudományhoz viszonyítva, amelyben még járatlan. S gyerek akkor is, mikor játékkal vidámítja fel magát. Mig a kis gyerek a felnőtt ember külszínében szeret tetszelegni magának. Erre kívánnék én nekik módot adni e közös gyerekszobában, hol a tudományos folyóiratok és tudományos játékok váltakozva következnének egymásután. Hol a falakon az egyes tudományok volnának adva, vázlatosan, képekben, példabeszédszerű rövid kijelentésekben. Ahová bejárhatna üdülés, tanulás, szórakozás céljából minden illedelmes ember, tanuló s melyet előszeretettel keresne fel szabad idejében tanár és praefektus. Hol azonban az üdülést szorosan- véve csupán csak a tudomány és ülőhely nyújtja. Honnan azonban a tanárt a munkaterembe, a közönséget a felolvasóterembe vezetné a behatásoktól nyert hangulata. Ahol a közönség közösen vagy különvéve, nem mozizna, vagy fontoskodva, felületeskedne: hanem a tudományok alapvető, gyerekes kérdéseivel jönne tisztába. Vagy a tanár betévedne az internátus társalgó termébe, vagy munkatermébe, ahol a játékkal felhagyott
