Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1913
22 köny gyűl a szeretettől. És akik nem vegyülnek fölösleges atyáskodásból minduntalan a gyerekek játéka közé, hogy zsarnokoskodjanak, hogy azokat elrontsák; de ha távol, a szobájukban vannak is, aggódó lelkűk, az aggodalom minden fontoskodó külső kifejezése nélkül, folyton a gyermekek fölött lebeg. Äkik a kellő pillanatban, midőn a játék megy már át az ingerültségbe, mindig ott vannak, igazságot tesznek, nevelnek, szépen a lelki elmélyedésbe, a munkába átterelnek minden felhevűlt kis játékbajnokot. A szorosan vett szorgalmi idő előtt is. Mi más volna az egész diákélet — és ennek folytatásaképen később az egész felnőtt élet is, — ha azok az örökös fűró-faragó kis mesteremberek a puskaport, a pisztolyt s a többi rettenetes veszélyes dolgot, — mi veszélyeken megy keresztül különösen egy élénk eszű diákgyerek! — az internátus megfelelő munkatermében a fölös anyagok, és szerszámok között szabadon dúskálva, hisz az aránylag oly kevés költségbe kerül, közbe-közbe a hozzáértő praefektus véleményét kikérve, vagy a szaktanár magyarázatához fordulva, gyárthatnák, készíthetnék. Az externisták vezetése mellett, mert hisz a munkavezetői szakértelem ott rejlik leginkább. Azért van az a nagy szívfájdalom ma az internátusokban, mert a lakói az externistákkal szeretnének holmi egyet-mást megbeszélni, — igen! a gyáripar köréből — és ők csukva vannak és nekik holnapig kell várni, mig az előadási óra alatt sugdosva megbeszélhetik majd körülményesen a dolgot. Az internátusoknak ma végzetes tökéletlen
