Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1913
21 gyobb baja a beléjök szorult nyomott hangulat, a rabság érzete, a fegyházi levegő. Ezek hatása alatt lelketlen benne a munka, fárasztó a séta, kedvtelen a szórakozás és sokszor titkolni is alig tudott keserű könnyektől sós a legizletesebb falat. Pedig mi egy jó családi nevelésből kikerült kis növendék szabadságvágya!? Egy félórai kis el- bámészkodás, öntudatlan elödöngés, esetleg a múzeum tárgyai előtt, a kert fái, virágpadjai között, a patak titokzatos csacska csevegése mellett. A vásottabb még a város kirakatai elé is elmerészkedik, sőt elmegy rákászni, el az erdőszélre, a természet ezer gyönyörűsége között az énekes madarakra leskelődni. De társaságban! S ha akad a csoportban egy szobapenész, erős egyéniség, a kis csapat lemond a leghevesebb kirándulási vágyról, a szobában marad, ülőmunkával foglalkozik, még a feladatokkal való bibelődésre is ráfanyalodik: — a barátságért. Mily más perspektívát nyerne a mostaninál az egész diákélet, ha az internátus kertje, játszótere, terme, tanulószobája elég tágas volna s elég szíves, hol minden kis gyermek, bennlakó és extraneus egyaránt megtalálná minden hosszasabb csavargás nélkül a maga társaságát, úgy a játékban, mint a tanulásban Ahol fegyőr helyett komoly, de nyájas prefektussal találkoznék. Mert az is igaz, hogy tanári pályát csak az válasszon, aki nem tud hasznosabb munkával foglalkozni, de internatusi prefektusnak ne kényszerűségből menjenek az emberek, de hivatásból s a hívatottak közűi is csak azok, akiknek, hacsak gyermekre gondolnak is, a szemébe
